Az 1Móz 15. fejezete tartalmazza az első jelentést Isten Ábrahámmal kötött szövetségéről. „Ezek után így szólt az Úr Ábrámhoz látomásban: <<Ne félj, Ábrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges.>>” (1. vers)

Isten azt mondta, hogy Ő maga Ábrahám jutalma. Mit örökölt? „örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak” (Róm 8:17). Ugyanezt az örökséget említi meg a zsoltáros is: „Az Úr az én osztályrészem.” (Zsolt 16:5). Ez még egy kapocs, amely Ábrahámhoz köti Isten egész népét. Reménységünk nem más, mint amit Isten megígért Ábrahámnak.

Isten nemcsak Ábrahámnak adta ezt az ígéretet, hanem magvának is. Ezért mondta Ábrahám az Úrnak: „Uram Isten, mit adnál énnekem, holott én magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a Damaszkuszbeli Eliézer? És monda Ábrám: Íme énnekem nem adtál magot, és íme az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.” (1Móz 15:2,3). Ábrahám nem ismerte Isten tervét. Ismerte az ígéretet és hitt benne, de mivel idős volt és nem volt gyermeke, azt hitte, hogy a neki ígért mag a hűséges szolgáján keresztül fog érkezni. De nem ez volt Isten terve. Ábrahám nem a rabságban született mag elődje kellett, hogy legyen, hanem egy szabad emberekből álló család fejének kellett lennie.

„És íme szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda neki: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” (1Móz 15:4-6). „És Ábrahám hitt az Úrnak.” A „hitt” igének gyökere az „ámen” szó. A szó által közölt gondolat az „alap” „biztos”. Amikor Isten elmondta az ígéretet, Ábrahám azt mondta, „Ámen”, azaz, Istenre épített, és Szava alap volt számára. (Vesd össze Mt 7:24,25)

Isten Ábrahámnak egy nagy családot ígért. Házát azonban Isten szavára kellett építenie. Ábrahám megértette ezt, és azonnal hozzáfogott az építéshez. Jézus Krisztus az alap, mert „más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3:11). Ábrahám háza Isten háza, amelyen „fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Ef 2:20). „Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: <<Íme szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.>>” (1Pét 2:4-6)

„Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.” Miért? Mert a hit azt jelenti, Istenre építeni és az Ő szavára, és ez azt jelenti, életet kapni az Isten szavából. Figyeljünk Péter apostol verseire, hogy az alap, amelyre a ház épül, egy élő kő. Az alap egy élő alap, amely életet ad azoknak, akik rajta állnak. Ily módon a ráépített ház egy élő ház. Ez növekszik az alap által nyújtott életen keresztül. De az alap, amelyre építünk, egy igazi alap. „igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne” (Zsolt 92:16). Mivel hinni azt jelenti, Istenre és az Ő szent szavára építeni, magától értetődő, hogy a hit megléte igazságot jelent annak, aki birtokolja és gyakorolja.

Jézus Krisztus a hit forrása. A hit Benne kezdődik és fejeződik be. Nem létezik valódi hit, ha nem Krisztus-központú. Ezért mikor Ábrahám hitt Istennek, Jézus Krisztusban hitt. Isten nem nyilatkoztatta ki Magát csak Krisztuson keresztül. Az a tény, hogy Ábrahám hite személyes hit volt Jézus Krisztusban azt bizonyítja, hogy igazságul számíttatott neki. Viszont nincs más igazság, mint amely Jézus Krisztus hitén keresztül szerezhető, „aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk.” (1Kor 1:30). Minden igazság értéktelen lesz az Úr eljövetelekor, kivéve az, amely „Krisztusban való hit által szerezhető, az igazság, amelyet Isten ad hit alapján” (Fil 3:9). Mivel maga Isten számította be Ábrahámnak hitét igazságul, akkor nyilvánvaló, hogy hite középpontjában csak Krisztus volt, akitől származott az igazsága.

Ez azt bizonyítja, hogy Isten Ábrahámnak mondott ígéretét csak Krisztus által tehette meg. Csak a mag az, amely Krisztus hitéből származik, mert maga Krisztus a mag. Ábrahám utódai, akik megszámlálhatatlanok, mint az ég csillagai, az a megszámlálhatatlan sokaság lesz, akik a Bárány vérében mosták meg ruháikat. A népek, akik belőle származnak, a megmentett „népek”. (Jel 21:24) „Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.” (2Kor 1:20)

„E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, és ezt mondta: A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz 15:18). A szövetség megkötésének módját az előző versekből ismerjük meg. Előbb az utódok lettek megígérve, melyek megszámlálhatatlanok, és egy ország. Isten mondta: „Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet örökségül.” (1Móz 15:7). Ezt a verset tartsuk szem előtt a 18. vers olvasásakor, hogy ne legyen az a téves gondolatunk, miszerint az ország csak Ábrahám magvának lett megígérve, hanem magának Ábrahámnak is. „Ábrahámnak és magvának szólt az ígéret.” Semmi sem lett megígérve a magnak, hogy ne szólt volna az ígéret Ábrahámnak is.

Ábrahám hitt, mégis feltette a kérdést: „Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?” (2. vers). Majd következik a tehén, a kecske és a kos feldarabolásáról szóló jelentés. Ezt megemlíti a Szentírás Jer 34:18-20-ban, amikor Isten megdorgálja a népet a szövetség megsértéséért.

„És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és íme rémülés és nagy sötétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annak utána kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az emoreusok gonoszsága még nem tölt be.” (1Móz 15:12-16)

Láttuk, hogy ez a szövetség az igazság szövetsége volt, amelyben hit által lehet részesülni. Mivel Ábrahámnak magot kellett kapnia és a megígért országot az Isten szavába vetett hit által, a hite igazságul számíttatott be. Lássuk, mit tanulhatunk még az előbb olvasott versekből!

Először megtudhatjuk, hogy Ábrahám meghalt, még mielőtt birtokba vette volna az örökségét. Előrehaladott korban halt meg, és magva négyszáz éven keresztül idegen volt egy idegen országban. Nemcsak Ábrahámnak, hanem közvetlen leszármazottainak is meg kellett halniuk, még mielőtt a mag elfoglalta volna a megígért földet. Tudjuk, hogy Izsák meghalt, mielőtt Izrael gyermekei bementek volna Egyiptomba, és hogy Jákob és fiai mind meghaltak Egyiptom földjén. De az ígéret Ábrahámnak és az ő magvának szólt. Az előző fejezet ugyanerről ír. Nyilvánvaló, hogy az Ábrahámnak tett ígéret nem teljesülhet úgy, hogy a megígért dolgot csak a mag egy részének adják. Ami Ábrahámnak és magjának lett ígérve, nem teljesíthető úgy, hogy Ábrahám ne részesüljön belőle ugyanúgy, mint a magja.

Mit bizonyít ez? Egyszerűen azt, hogy az 1Móz 15. fejezetében tett ígéret, miszerint Ábrahám és az ő magja öröklik majd az országot, a feltámadásról szól és nem egyébről. Ez az igazság, még akkor is, ha azt mondjuk, hogy a 18. vers kizárja Ábrahámot abból a szövetségből, amelyről itt szó van. Ezt mondjuk, mert mint láttuk, egyértelmű, hogy Ábrahám leszármazottaiból sokan meghaltak, mielőtt az ígéret beteljesült volna. Tudjuk, hogy Izsák és Jákob, valamint a 12 pátriárka mind meghaltak sokkal az ígéret beteljesülése előtt. Még ha Ábrahámot kizárnánk is, egyértelmű marad, hogy a magjának tett ígéret magába kellett, hogy foglalja az egész magot, mert az ígéret garantálva lett az „egész magnak” (Róm 4:16). Viszont Ábrahámot sem lehetett kizárni. Ezért nyilvánvaló, hogy ebben a fejezetben „Jézus és a feltámadás” lett prédikálva Ábrahámnak. (Apcsel 17:18)

 Feltámadás után teljesül majd

Ez segít megérteni, hogy amikor István üldözést szenvedett, mert prédikálta Jézust, miért ezekkel a szavakkal kezdte meg védőbeszédét. Amikor Ábrahámnak Kánaán földjére való jöveteléről beszélt, István azt mondta: „És nem adott neki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala neki gyermeke.” (Apcsel 7:5). Utalva erre az ígéretre, amely minden zsidó számára jól ismert volt, István világosan megmutatta nekik, hogy csak Jézus által a halottak feltámadásával lehet teljesíteni az ígéretet.

„Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az emoreusok gonoszsága még nem tölt be.” (1Móz 15:15,16). Ebből megérthetjük, hogy Ábrahám miért hitben halt meg annak ellenére, hogy nem kapta meg az ígéretet. Ha arra várt volna, hogy ebben az életben megkapja, csalódott lett volna, hogy meghal az ígéret teljesedése előtt. De Isten egyértelműen mondta neki, hogy meg kell halnia, mielőtt az ígéret beteljesül. Mivel Ábrahám hitt Istennek, nagyon világos, hogy megértette a feltámadás igazságát, és várta azt. Igen, ezzel a megértéssel Ábrahám diadalmaskodott. A halottakból való feltámadás, mint látni fogjuk, Ábrahám valódi gyermekeinek központi reménysége volt.

A negyedik generációban, azaz négyszáz év elteltével magja megszabadult a rabságból és belépett az ígéret földjére. Miért nem tudták akkor uralmuk alá hajtani az országot? Mert az emoreusok gonoszsága még nem érte el a csúcspontját. Ez azt jelenti, hogy Isten időt adott nekik a megtérésre, vagy ha nem térnek meg, akkor töltsék be a gonoszság poharát, ezzel megmutatva, hogy nem méltók az országot uralni. Akkor, mint most is, Isten hosszú tűrése megváltást jelentett. Még azt is megtanulhatjuk, hogy azt az országot, melyet Isten Ábrahámnak és magvának ígért, nem uralhatta más, csak igaz emberek. Isten nem akarta kiűzni az országból azokat az embereket, akikben még volt egy csepp remény a megtérésre. De az a tény, hogy Ábrahám gyermekei előtt elpusztítandó nemzeteket gonoszságuk miatt ki kellett űzni a földről, azt bizonyítja, hogy elvárható volt, hogy az ország birtokosai igazak legyenek. Ebből megtanulhatjuk, hogy Ábrahám magvának, akiknek a földet megígérték, igaz embereknek kellett lenniük. Ez már be lett mutatva azáltal, hogy Ábrahámnak a mag csak az igazság alapján lett megígérve, amely hit által nyerhető el.

The Present Truth, 1896. június