Engedelmeskedjetek, és élni fogtok

Pusztai vándorlásuk végén Mózes azt mondta a népnek: „Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok neked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-e az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja neked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik.” (5Móz 8:1-3).

„Mert az Istennek beszéde élő és ható.” (Zsid 4:12) Krisztus így szólt: „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet” (Jn 6:63). Ézsaiás prófétán keresztül Isten azt mondta: „Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek” (Ézsa 55:3). „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.” (Jn 5:25). Az az idő akkor jött el, amikor Izrael gyermekei a pusztában voltak. A kapott mannán keresztül Isten arra tanította őket, hogy az ember élhet „minden igével, amely Istennek szájából származik”.

Figyeljetek nagyon erre a dologra! Isten a mannán keresztül próbálta meg őket, hogy az Ő törvénye szerint járnak-e vagy sem. De ugyanakkor arra is tanította őket, hogy a törvény az élet. Jézus kijelentette: „az ő parancsolata örök élet” (Jn 12:50). Meg kellett tartaniuk a parancsolatokat ahhoz, hogy éljenek, de csak úgy tudtak engedelmeskedni, ha fülükkel hallják a törvény hangját. Az élet maga a parancsolatokban van, nem az egyénben, aki próbálja megtartani azokat. Erőfeszítéseiből nem szerezhet életet, mégis a parancsolatok által fog életet kapni. A kegyelem az igazság által uralkodik, hogy örök életet adjon Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ennek az oka az, hogy maga az Ige az élet, és ha figyelmesen hallgatunk rá, feltámadunk általa. „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai.” (Ézsa 48:18)

Jézus azt mondta: „Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” (Mt 19:17). De nem saját erőfeszítéseink által kapunk igazságot és életet, hogy megfeleljünk egy bizonyos mércének, amelyhez képest mérjük magunkat, hogy lássuk, milyen előrelépéseket tettünk. Ezen az úton farizeusok leszünk, nem keresztények. Ábrahám megtartotta Isten minden parancsolatát, bár nem léteztek írott formában. Hogyan tette? Hallgatta Isten hangját és bízott benne. Isten kijelentette, hogy Ábrahám birtokolta azt az igazságot, amely hit által szerezhető meg. Ahogyan Isten Ábrahámot vezette, ugyanúgy vezette Izrael gyermekeit. A prófétákon keresztül szólt hozzájuk és azon csodák által, amelyeket az Egyiptomból való szabadulás során tett; megmutatta, milyen hatalommal művelheti az igazságot bennünk. Az igazság csak akkor nem jelentett volna terhet számukra, ha hallgattak volna az Ő hangjára és hittek volna Neki. Ha bíztak volna Istenben, és nem saját magukban, akkor Ő felelősséget vállalt volna igazságukért és életükért. „Hallgass Rám én népem, és tanúként fogok állni melletted! Oh Izrael, ha hallgatnál Rám, nem lenne benned egy idegen isten sem, és idegen isten előtt nem hajolnál meg! Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.” (Zsolt 81:9-11) (KJV) „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5:6). Isten erre akarta tanítani őket a manna ajándéka által és elvárja, hogy a lejegyzett történelemből mi is megtanuljuk ezeket. Tehát tanulmányozzunk együtt alaposan!

Az élő kenyér

Pál apostol leírta, hogy a pusztában Izrael gyermekei „mindnyájan egy lelki eledelt ettek” (1Kor 10:3). Már olvastuk az Úr szavait, mely által megígérte, hogy eledelt ad nekik: „És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtajait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nekik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nekik eleséget.” (Zsolt 78:23-25).

Az eledel, amit ettek, nem annak az országnak a terméke volt, amelyen keresztülmentek. Ha így lett volna, már kezdettől fogva részesültek volna benne. A Szentírás viszont kijelenti, hogy a manna a mennyből hullt. Közvetlenül Istentől jött. „Lelki eledel volt” az „angyalok eledele”. Mi lehetett volna számukra ez az eledel, ha hittek volna, ezt egy másik történet jelentéséből tudjuk meg, amikor a pusztában a nagy sokaság csodálatos módon jóllakott. János evangéliumának hatodik fejezetében olvasunk a csodálatos ételajándékról, amellyel egy nagy sokaság lakott jól a pusztában. „Ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül”, és a tömegnek mindössze öt árpakenyere és két hala volt. Egyik tanítvány azt mondta, hogy 200 dénárért vásárolt kenyér nem volna elegendő, hogy mindenkinek jusson egy kevés. Ez a „dénár”, amelyről a bibliaversben van szó, körülbelül nyolc és fél penny-vel egyenlő, tehát 200 dénár több lenne, mint hét font, és ezen a pénzen sokkal többet lehetett vásárolni, mint most. Még így is egy nagyon szegényes eledelt biztosított volna. Nem csoda, hogy Péter az öt kenyérre és a két jelentéktelen halra azt mondta: „Mi ez ehhez a sokasághoz?”.

Jézus azonban „tudta, mit fog tenni”.  A kezébe vette a kenyereket, hálát adott, majd a tanítványoknak adta, akik szétosztották az embereknek. Ugyanezt tették a halakkal is. Ennek eredményeként a jelentéktelen mennyiségű eledellel, amellyel jó esetben még az étel ízét se nagyon érezték volna, mindenki jóllakott, és még 12 kosarat töltöttek meg morzsával. Több étel volt, amikor befejezték, mint amikor nekiláttak az evésnek.

Honnan származott az a kenyér? Csak egyetlen válasz van nevezetesen az, hogy magától az Úrtól származott. Az isteni élet, amely Benne volt, az élet, amely minden élet forrása, megszaporította a kenyereket ugyanúgy, mint ahogy megnöveszti a gabonát is, amelyből készül a kenyér. A sokaság tehát magától Krisztustól kapott enni. A saját Élete volt aznap az eledelük. A csodát a fizikai igényeik azonnali kielégítése érdekében tette, de a tulajdonképpeni célja az volt, hogy egy nagyobb értékű lelki tanulságra oktassa őket, amit Jézus másnap mutatott be.

A következő nap, amikor az emberek megtalálták Jézust, Ő megdorgálta őket, mert jobban törődtek a kenyérrel és a halakkal, mint a jobb eledellel, amit számukra tartogatott. Azt mondta: „Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.” (Jn 6:27). „Mondának azért neki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (Jn 6:28,29). Akkor a látott és tapasztalt dolgok ellenére jelt kértek Tőle, mondván: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz?”. Azután anélkül, hogy észrevették volna, hogy a csoda éppen megismétlődött, a mannára hivatkozva azt mondták: „A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniük.” (30,31 versek)

Akkor Jézus emlékeztette őket, hogy nem Mózes adott nekik kenyeret a pusztában, hanem az Isten az Egyetlen, aki az égből valódi kenyeret ad. Azt mondta: „Istennek kenyere az, amely mennyből száll alá, és életet ad a világnak.” Még mindig nem értették, mit akart mondani Jézus, ezért kérték az élet kenyerét. Akkor azt felelte, hogy Ő az élet kenyere: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” Később azt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.” (32-51 versek)

Mint ahogyan megették a Jézustól származó kenyeret, és megerősödtek általa, ugyanúgy ha hittek volna, akkor lelki életet kaptak volna Tőle. Élete az igazság és mindenki, aki hitben eszik Belőle, igazságot fog kapni. Az ősi Izraelhez hasonlóan ők is mennyei kenyeret ettek, és ugyanúgy, mint a régiek, ők sem értékelték, hogy teljesen hasznukra váljon.

The Present Truth, 1896. október 15.