„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5:20-21)

A Sínai-hegyen kiadott törvény célja az volt, hogy a „bűn megnövekedjen”. Ez nem azt jelenti, hogy több legyen a bűn; mert figyelmeztetve vagyunk: ne maradjunk meg a bűnben, hogy megsokasodjon a kegyelem. Nyilvánvaló tehát, hogy az igazságos Isten nem szándékosan engedte meg a bűn sokasodását, hogy lehetősége legyen megnövelni kegyelmét. A törvény nem bűn, de a saját igazsága által, a hatása által, nyilvánvalóvá teszi a bűnt, „hogy így a bűn a parancsolat által igen nagy vétekké legyen” (Róm 7:13). Következésképpen a Sínai törvény kiadásának az volt a célja, hogy a bűn - amely már létezett - megmutatkozzék a maga valóságában és kiterjedésében, hogy az emberek Isten túláradó kegyelmét a valódi értékében becsüljék meg.

A törvény eljövetele miatt a bűn megsokasodott. De a bűn, amely a törvény miatt sokasodott meg, már létezett. „Mert a törvény előtt is volt bűn a világon.” (Róm 5:13). Következésképpen a törvény ugyanúgy a világban volt a Sínai-hegyen történt kihirdetése előtt, mint kihirdetése után, mert „a bűnt nem lehet felróni, ha nincs törvény”.  Isten azt mondta Izsáknak: „hallgatott Ábrahám a szavamra: megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet” (1Móz 26:5). Ábrahám áldása a bűnöknek bocsánata volt, és „a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság” (Róm 4:11). Mielőtt az izraeliták a Sínai-hegyhez értek volna, és a manna először hullott, Isten megpróbálta őket, hogy megtudja, „akarnak-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?” (2Móz 16:4).

Nyilvánvaló tehát, hogy a Sínai törvény adása semmi változást sem hozott az emberek és az Isten közti kapcsolatban. Semmi új nem került bevezetésre. Pontosan ugyanaz a törvény létezett Sínai előtt, ugyanazzal a rendeltetéssel, nevezetesen, hogy rámutasson az emberek bűneire. Minden igazság, amit a törvény megkövetel, minden igazság, amivel minden ember rendelkezhet, az emberek hit által szerezték meg.

Kiváló példa erre Énokh és Ábrahám. Ezért a Sínai törvény adásának oka az volt, hogy az emberek sokkal élénkebben érezzék annak lenyűgöző fontosságát és a bűn borzalmas természetét, amit a törvény megtilt, valamint hogy rávezesse őket, ne saját magukban bízzanak, hanem Istenben.

Isten ezt a hatást vette számításba a törvény kiadásakor. Az ember soha sem tapasztalt ilyen fenséges és lenyűgöző erejű eseményt. Semmi ehhez hasonlót nem láttak addig. Csak Krisztus második eljövetele fogja felülmúlni a Sínai eseményeket, hogy „bosszút álljon azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának” és „megdicsőüljön szentjeiben, és csodálják mindazok, akik hittek” (2Thess 1:8-10).

Párhuzamok

A törvény adásakor „Az egész Sinai hegy füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben.” (2Móz 19:18).  A második eljövetelkor „maga az Úr leszáll a mennyből”, „tűznek lángjában” (1Thessz 4:16; 2Thessz 1:8).

Amikor Isten eljött a Sínai-hegyre, jobbján volt a „tüzes törvény”, és „tízezer szent között jelent meg” (5Móz 33:1,2). Isten angyalai - a menny seregei - mind ott voltak a törvényadáskor. De jóval azelőtt Énokh, a hetedik pátriárka Ádám óta, prófétált Krisztus második eljöveteléről, mondván: „Íme, eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson” (Júd 1:14,15). Amikor Krisztus eljön dicsőségben, jönnek vele „mind a szent angyalok”. (Mt 25:31)

Isten alászállt a Sínai-hegyre, hogy hirdesse népének az Ő szent törvényét. Úgy jött el, hogy jobbján a „tüzes törvény” volt. A Sínai-hegynél a törvény Isten szóban létező igazságának leírása volt. De amikor másodszor jön el, „az egek jelentik ki igazságát, mert Isten a bíró.” (Zsolt 50:6). A Sínai-hegyen az angyalok hirdették Isten jelenlétét, és Ő Királyi minőségben volt jelen, ezért „a kürt szava mindinkább erősödik vala;” (2Móz 19:19). Hasonlóképpen „Isten harsonája” kíséri majd Krisztus második eljövetelét. „trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk”, mert „elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől” (1Kor 15:52; Mt 24:31).

Amikor a Sínai-hegyen a trombita egyre hangosabban szólt, „Mózes beszél vala és Isten felel vala neki hangosan.” (2Móz 19:19). Majd Isten hangos szóval jelentette ki a tízparancsolatot, „nagy fennszóval a tűz, a felhő és a homályosság közepéből,… és nem adott hozzá semmit” (5Móz 5:22). Ugyanilyen módon „Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, és erős forgószél körülötte. Hívja az egeket odafenn és a földet, hogy megítélje népét” (Zsolt 50:3,4). „Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával.” (1Thess 4:16)

De az Úr eljövetele az ítéletre fenségesebb lesz, mint amikor eljött, hogy kihirdesse törvényét; mert akkor egyetlen ember sem látta Őt. „És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.” (5Móz 4:12) De amikor másodszor eljön, akkor „minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége.” (Jel 1:7).

Végül az Úr hangjának hatásáról. Amikor Isten a Sínai-hegyen kihirdette törvényét, akkor „az egész hegy nagyon reng vala” (2Móz 19:18). „A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izrael Istene előtt.” (Zsolt 68:9) „megrázkódott és megindult a föld” (Zsolt 77:19). De második eljövetelekor hangjának hatása még nagyobb lesz. A Sínai-hegyről „szava megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is” (Zsid 12:26). „az egek ropogva elmúlnak” (2Pét 3:10), mert „az egeknek erősségei megrendülnek” (Mt 24:29).   Szép hasonlóságot láthatunk aközött, amikor az Úr eljött a Sínai-hegyre, hogy törvényét kihirdesse, és második eljövetele között, amikor ítélet végett jön, a világ végén. Ahogy haladunk a tanulmányban, látni fogjuk, hogy a hasonlóság semmiképpen sem véletlen.

A halált hozó szolgálat

„A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.” (1Kor 15:56)

A törvény azzal a céllal adatott, hogy az emberek bűnei a legszembetűnőbb módon kerüljenek felszínre. A szunnyadó bűn, amely csak homályosan látszik abban a Fényben, amely minden embert megvilágít, a bűn, melynek erejét nem is sejtjük, mert soha nem kezdtünk élet-halál harcot vele, életre és aktivitásra kel, amikor bejön a törvény. „törvény nélkül halott a bűn” (Róm 7:8). A törvény rámutat a bűn igazi természetére és nagyságára, és erejével fegyverzi fel - a halál hatalmával. „A bűn ismerete a törvény által van.” (Róm 3:20) A törvény egyetlen feladata, hogy rámutasson a bűnre és utálatos erejére. De a halál bűn által van. „Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.” (Róm 5:12). Amerre tart a bűn, arra megy a halál is. A bűn nemcsak vonja maga után a halált, hanem magában hordozza. A bűn és a halál elválaszthatatlanok; mindegyik a másiknak része. Lehetetlen csak annyira nyitni az ajtót, hogy a bűn beléphessen rajta, a halált pedig kizárjuk. Bármennyire is kicsi a rés, ha elegendő, hogy a bűn bejusson, a halál is bejut rajta.

Mivel a bűn már Sínai előtt létezett, a törvény bejövetele átkot jelentett, mert meg van írva: „Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.” (Gal 3:10). Az átok a halál volt, mert az az átok volt, amit Krisztus viselt értünk. Ezért nyilvánvaló, hogy a Sínai törvényadás halált hozó szolgálat volt. „A törvény haragot nemz.” Minden akkori körülmény ezt hirdette.

A mennydörgés és a villámlás, az emésztő tűz, a füstölgő hegy és a földrengés, mind a halált hirdették. Maga a Sínai-hegy a megsértett Isteni törvény szimbóluma volt, halált jelentett mindazok számára, akik megérintették. Nem volt szükség a hegy körül sorompóra, mely távol tartotta volna az embereket, amikor hallották Isten fenséges hangját, hirdetve törvényét, mert amikor látták és hallották, „megrémültek, és hátrább álltak”, és azt mondták: „Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk” (2Móz 20:18,19).

„Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.” (Róm 7:11) Mert „a halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény”. Lehetetlen volt életet adó törvényt kiadni. De nem is volt szükséges; ezt akkor fogjuk látni világosabban, amikor az Izráelnek tett korábbi kijelentések fényében mélyebben fogjuk megvizsgálni az okot.

Miért lett kiadva a törvény?

Akarta-e Isten csúfolni népét, amikor olyan törvényt adott, amely csak halált hozhat? Távol legyen tőlünk ez a gondolat! Igen, „Ő szerette népét”, és soha nem szerette őket jobban, mint amikor hozzájuk jött, és „jobbja felől tüzes törvény vala számukra” (5Móz 33:2).   Ne felejtsük el, hogy bár „a törvény bejött, hogy a bűn megnövekedjék”, mégis „ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” (Róm 5:20). Mivel a törvény az, ami megsokasítja a bűnt, hol lehetne világosabban definiálni utálatos voltát, mint a Sínai-hegynél? De mivel „ahol a bűn megnövekedik, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik”, ezért nyilvánvaló, hogy a Sínai-hegynél láthatjuk legtisztábban Isten kegyelmének hirdetését. Nem számít, hogy mennyire sokasodik meg a bűn, a kegyelem annál is nagyobb lesz. És mi van, ha „az egész Sinai hegy füstölgött vala” az ég közepén? Még mindig megvan a biztosíték, miszerint „nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!” (Zsolt 108:5). „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.” (Zsolt 103:11)

Jézus a Vigasztaló. „ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2:1). Ezért, miközben tanítványai fájdalommal teltek meg arra a hírre, hogy Mesterük eltávozik tőlük, Jézus azt mondta: „Én kérni fogom az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét” (Jn 14:16,17). Amíg Jézus a földön tartózkodott, Ő a Szentlélek megtestesülése volt; de nem akarta, hogy munkája korlátozott legyen, ezért azt mondta: „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:7,8). Figyeljük meg, hogy a Vigasztaló első feladata, hogy meggyőzzön a bűnről. A Szentlélek kardja az Isten Igéje, amely „elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12). Mégis, még akkor is, amikor a legmélyebb és legélesebb meggyőzést küldi, a Szentlélek a Vigasztaló. Nem kevésbé Vigasztaló, amikor a bűnre mutat, mint amikor Isten igazságát fedi fel a bűn eltávolítása érdekében. Vigasztalás van abban a meggyőzésben, melyet Isten küld. A sebész, aki csontig vág, hogy eltávolítsa az elmérgesedett, halált hozó húsdarabot, csak azért teszi, hogy utána sikerrel tehesse rá a gyógyító olajat.

Izrael gyermekeinek nagy bűne a hitetlenség volt - önmagukban bíztak Isten helyett. Ez a bűn benne van az egész emberiségben. Szükség van valamire, ami szétrombolja a hiábavaló önbizalmat, hogy bejöhessen a hit. A törvény úgy jött be, olyan módon lett kigondolva, hogy halálos csapást mérjen a hiábavaló önbizalomra, és hangsúlyozza, hogy az igazságot csak hit által lehet elnyerni, nem pedig az ember cselekedetein keresztül. Éppen a törvényadásban van bemutatva, hogy az ember csak Istentől függ az igazság és az üdvösség tekintetében, mivel az emberek nem is érhettek a hegyhez, amelyen a törvény hangzott el anélkül, hogy meg ne haltak volna. Akkor hogy lehet azt feltételezni, hogy Isten azt akarta megértetni az emberekkel, hogy az igazság megszerezhető a törvény megtartása által? A Sínai-hegynél a megfeszített Krisztus olyan hangok közepette hirdettetett, melyek megérintették a nép minden egyes tagját úgy, mint ahogy megrázta az egész földet.

The Present Truth, 1896. november 12.