Összezúz és meggyógyít

Ézsaiás 1:1-9

„¹Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. ²Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. ³Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel reá! ⁴Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megutálták az Izrael Szentjét, és elfordultak tőle. ⁵Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. ⁶Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

⁷Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak; ⁸És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. ⁹Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.”

Tekintettel arra, hogy mindenki rendelkezik az úgynevezett „Authorized Version” Bibliával, és hogy sokaknak van „Revised” fordítása is, arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb, ha az olvasóknak egy másik fordítás előnyeit is megmutatom ebben a tanulmányban. Lowth püspök fordítását választottam, amely kétségtelenül az Ézsaiás próféciájának legjobb angol fordítása. Következésképpen ennek a szövegét nyomtattam ki, ahogyan fentebb is tettem, és különböző jegyzetekben adjuk a tanuló kezébe egy másik fordítás előnyeit, amely a szöveg egy részét világosabbá teszi. Ez a helyzetfeltárás segíteni fog az átlagolvasónak, ezért nem lesz szükséges az ismétlés.

Mindenki, aki tartós hasznot akar nyerni az Ézsaiás szerinti evangélium tanulmányozásából, vegye figyelembe a következő tanácsot: mindenekelőtt tanulmányozzátok alaposan a szöveget! Hogyan? Olvassátok el újra meg újra, és igyekezzetek felfedezni, hogy pontosan mit mond. Figyeljétek meg az egyes versek és mondatok összefüggését! A világon senki sem közölhet veletek a szövegből olyan igazságot, amit nem találtok meg a szövegben. És ha odafigyeltek, el tudjátok mondani ugyanolyan jól, mint bárki más, amit az Úr mond, mert Ő a hétköznapi emberek nyelvezetét használja. A következő megjegyzések célja, hogy figyelmeteket mélyebben ráirányítsa a bibliaversben foglaltakra, és így segítsen észben tartani azáltal, hogy a Szentírás más ismert részeivel hozza összefüggésbe. Látni fogjátok, hogy semmi olyan nincs benne, ami ne szerepelne a lecke szövegében, és így megtudhatjátok, milyen gazdag Isten igéje.

„Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! [...].” Miért? Mert az Úr szólt. Amikor az Úr szól, hallgasson el mindenki a mennyben és a földön. „Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!” (Hab 2:20) „És szóla Jób az Úrnak, és monda: »Íme, én parányi vagyok, mit feleljek neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!«” (Jób 39:35-39)

Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy csendben maradjunk, amikor szól az Úr. Amikor a világ nagyjai közül valaki olyan témáról beszél, amelyet jól ismer, akkor minden jóérzésű ember odafigyel, és kiváltságnak tekinti, hogy meghallgathatja őt. És még ha nem is értenek teljesen egyet mindenben, amit mond, szerények a véleménynyilvánításban. De kevés embernek vannak gátlásai, hogy ne szóljanak vissza az Úrnak, amikor beszél. Szinte mindenki kompetensnek tartja magát arra, hogy a Biblia kritikusa legyen. De ha mindig csendben maradunk az Úr előtt, és még a szívünk mélyén sem szólunk egy szót sem, hanem hagyjuk, hogy az Úr közölje velünk az Ő gondolatait, akkor nemcsak életet, hanem bölcsességet is találunk. Mert Isten igéje élet, és „az Úr ad bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Péld 2:6)

De az emberek lázadásával kapcsolatban különleges erő van a menny és a föld tanúként hívásában, mert ők soha nem szegték meg Isten akaratát. A föld engedelmeskedik az Ő szavának, és ez így van, amióta Ő azt mondta: „Hajtson a föld gyenge füvet.” „Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az. A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, ami van, te neked szolgál.” (Zsolt 119:89-91) Lásd még a Jer 2:12-13-at és az 5Móz 32:1-3 verseit, amikor az Úr az eget és a földet hívja, hogy tanúskodjanak az emberek hitehagyásában.

Figyeljük meg a 2. és 3. versben kiemelt kontrasztot! Az eredetiben a kontraszt nagyon markáns - gyermekek az oktalan állatokkal szemben. „Fiakat neveltem, és méltóságra emeltem, és ők elpártoltak tőlem.” Mivel az ökör és a szamár felismeri a gazdáját, a gyermekeknek még inkább fel kellene ismerniük Atyjukat. Az ökör és a szamár jobban tiszteli a gazdáját, mint a gyermekek az Atyjukat. Micsoda szembetűnő kontraszt!

Kit ismer el az ökör és a szamár urának és gazdájának? A válasz egyszerű: azt, aki eteti őket. A szamár ismeri az ő urának jászlát. Tudja, hol találja meg az élelmet. Az állatok pedig úgy fejezik ki gazdájuk iránti hálájukat, hogy a nyakukat meghajtják a teher alatt, amit a gazda rájuk rak. Felajánlják szolgálatukat annak, akitől támogatást kapnak.

Mondja valaki, hogy ez nem igényel nagy belátást az állatok részéről? Akkor mit mondhatunk azokról a gyermekekről, akiket Isten táplált? Ha a gazda felismerése olyan egyszerű dolog, hogy még az állatot sem tartják tiszteletre méltónak azért, mert engedelmeskedik az őt tápláló kéznek, akkor milyen nyelvezettel lehetne kifejezni az emberek ostobaságát, akik nem ismerik az Urat, „aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra”, még az „életet, leheletet és mindent”? Ne feledjétek, hogy az ember az állatok felett uralkodóvá tétetett, és így arra rendeltetett, hogy tudás tekintetében végtelenül az állatok fölé emelkedjen. Akkor milyen mentsége lehet az embernek, ha nem tud egy olyan dolgot, amit még az oktalan állat is jól tud?

Istent megismerni a legkönnyebb dolog a világon. Ha nem így volna, akkor lennének, akik kifogásokat keresnének, hogy miért nem ismerik Őt. De mindenki „menthetetlen”, mert minden dolog Róla tesz bizonyságot. Nem kell filozófusnak lenned ahhoz, hogy megismerd Istent. Mindössze annyi tudásra van szükséged, mint egy ökörnek vagy egy szamárnak, hogy felismerjed a legegyszerűbb igazságokat. Ahhoz, hogy valaki kereszténnyé váljon, mindössze arra van szüksége, hogy folyamatosan elismerje azt, Aki táplál bennünket. Nem kell elméleteket gyártanunk. Az evangélium nem elmélet, hanem tény. Mindössze annyit kell tennünk, hogy egyszerűen elhisszük a dolgokat, amik vannak. „Mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik.” És a bizonyíték, hogy Ő létezik, a mindennapi kenyerünk ajándékában látható.

Bárki könnyen beláthatja, hogy nem ő táplálja saját magát. Az ökör és a szamár tudja ezt. Az egész létünk rajtunk kívülről származik, és nem mi teremtjük meg. Nos, hogy senki se panaszkodhasson, és ne mondhassa azt: „Honnan ismerhetném annak a nevét, aki ezt a táplálékot biztosítja?”, azt mondhatjuk: „Mindössze annyit kell tenned, hogy elismered a Teremtőt.” Imádd azt, aki teremtette „az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait”. Ha ezt tesszük, könnyen beláthatjuk, hogy annak, Aki életet ad nekünk, joga van irányítani ezt az életet, és így kötelességünk teljesítve van. „Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak.” (Jób 12:7)

Talán egyesek mondhatják, hogy a leckénkhez tartozó bibliarész nem túl vigasztaló, hiszen csupa szemrehányás. Nos, az igaz, hogy a tanulmányozott eset szükségszerűen arra kényszerített bennünket, hogy az üzenetnek csak töredékét vegyük át, de ez a rész nem vigasz nélküli, még ha szemrehányás is. Ez Isten gyermekeinek címzett dorgálás és az Úr azt mondja: „Az Úrnak fenyítését, fiam, ne vesd meg, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, úgy, mint az apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3:11-12) A Szentlélek, akinek különleges feladata a vigasztalás, mindenekelőtt a bűnök dorgálója. (Jn 16:7-8). „Mert lámpás a parancsolat, és világosság a tanítás, és az élet útja a tanító feddés.” (Péld 6:23)

„Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép.” Remegve boruljunk le az Úr előtt, mert így szól hozzánk? Semmiképpen, mert halljuk a Megváltó hívását: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.” (Mt 11:28-29)

„Vegyétek magatokra az én igámat” – mondja az Úr. Természetesen. Az ökör és a szamár aláveti magát az őt tápláló igájának, miért ne tennénk mi is ezt? Az állatok nehéz terheket cipelnek gazdájuknak, de a mi Mesterünk magához hív minket, hogy könnyítsen a mi terheinken. Mi „bűnnel vagyunk megterhelve”. Miért? Mert eltávolodtunk Tőle. Az Ő igája gyönyörűséges, és az Ő terhe könnyű. Csak ha eltávolodunk Istentől, akkor találjuk nehéznek a munkát és a terheket. Milyen áldott szolgálat ez, amely nyugalmat ad a munkától!

„Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek?” Amikor az ökör és a szamár fellázad, és nem hajlandók tovább cipelni a gazdájuk által rájuk rakott terhet, vagy amikor letérnek az útról, mit hoznak magukra? A büntetés vesszejét természetesen. Így van ez velünk is, amikor letérünk az útról. De tartsuk észben, hogy ezek nem önkényes csapások! Az élet útjáról való letérés önmagában halál. Így a törvénytelen cselekmény saját büntetését vonja maga után. „Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket.” (Péld 1:29-32) Azok, akik vétkeznek, haragot gyűjtenek maguknak a harag napjára. (Róm 2:5) „Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.” (Zsolt 7:17)

„Tetőtől talpig nincs e testben épség” az elkövetett bűnök miatt, hanem „csupa seb és dagadás és kelevény”. Ez az eredménye annak, hogy nem hallgatunk az Úr szavaira, amely „élet azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.” (Péld 4:22) Minden bizonnyal itt van legvilágosabban bemutatva, milyen szoros kapcsolat létezik a bűn és a betegség között. A betegség csak a halál műve, és a halál a bűnnel együtt jött a világra (Róm 5:12). Ha nem lenne bűn, nem lenne betegség sem a világon. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róm 10:17) És „az igaz ember hit által él”.

Ez azt jelenti, hogy az emberek az Úr szava által élhetnek. Igaz, hogy nekünk nincs életünk, kivéve az, amit az Úr ad nekünk. Ezt minden embernek el kell ismernie. És az is igaz, hogy az Úr élete tökéletes és örökkévaló. Nem létezik élet az Úr életén kívül, ezért az élet, amelyet az Úr ad nekünk, tökéletes élet. Nem könnyebb-e tehát az Úrnak úgymond tökéletes egészséget adni nekünk, mint mindenféle betegségtől szenvednünk? Bizonyára sokkal könnyebb, mert az Úr nem adhat nekünk más életet, mint tökéletes életet. Akkor miért szenvedünk a betegségektől? Egyszerűen azért, mert „mindnyájan eltévelyedtünk” és eltávolodtunk az Úrtól. Elutasítottuk az Ő szavait, amelyek Lélek és élet. Nem az Úr küld nekünk betegséget, hanem a betegség az Úr szavának elutasítása vagy elhanyagolása miatt jön. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hós 4:6)

Olvassuk el a Zsolt 38:1-8 verseit, és vegyük észre a párhuzamot az Ézsa 1:4-6 versekkel! Figyeljük meg, milyen gyakran jelenti ki a Biblia, hogy a testi betegség az Úrtól való elfordulás eredménye! Amikor az emberek teljesen elutasítják a Szentlelket és az Úr szavát, akkor ennek első megnyilvánulása egy csapás lesz, „dagadás és kelevény”. És a csapás, amely az ember testében megjelenik, csak saját szíve csapásának műve lesz.

Olvassuk el a Lk 7:50 és 8:48 verseket, és figyeljük meg az ott található megjegyzéseket! Ott láthatjuk, hogy Jézus ugyanazokat a szavakat használta, amikor valakinek megbocsátotta a bűneit, mint amikor valakit meggyógyított egy fájdalmas betegségből. „A te hited megtartott” ugyanaz, mint a „hited meggyógyított téged” (KJV). Az üdvösség egyszerűen a gyógyítás munkája. Amikor Jézus szombaton meggyógyította a bénát a Bethesda tavánál, minden testrészét meggyógyította. (Lásd Jn 5:7-9). Miután találkozott a férfival a templomban, így szólt hozzá: „Íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” (Jn 5:14) Ez azt mutatja, hogy (1) a férfi betegsége személyes bűn következménye volt, és (2) Jézus azzal, hogy meggyógyította betegségét, megmentette őt a bűntől, ahogyan a bénát is megmentette (lásd Mt 9:2-6). „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” (Zsolt 103:2-3)

„Tetőtől talpig nincs e testben épség.” Ez a mi állapotunk az Úrtól távol. Amikor azonban a sánta ember az Ékes kapunál meggyógyult a názáreti Jézus nevében, Péter ezt mondta a köréje gyűlt népnek: „És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta neki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.” (ApCsel 3:16) Annak az embernek nemcsak a teste gyógyult meg, hanem a lelke is megmenekült, mert minden próféta tanúsítja, hogy „bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne.” (ApCsel 10:43) Sőt, mikor Péter másnap a bírák előtt beszélt erről az esetről, kijelentette, hogy a férfi a názáreti Jézus nevében gyógyult meg, akiben egyedül van üdvösség, így azonosítva a test gyógyulását az üdvösséggel.

Még egy dolog, amit nem szabad kihagyni ebből a leckéből. Figyeljük meg az Ézsa 1:5-6 versekben kiemelt szörnyű állapotot! Ne feledjétek, hogy a betegség nem más, mint a bűn külső fizikai megnyilvánulása! Ez nem mindig a személyes bűn következménye, de ez nem számít. Ha nem mi vagyunk azért a felelősek, biztosak lehetünk, hogy Isten megment minket tőle, hiszen lázadásunk következményétől ment meg bennünket. Az igazság, amit szem előtt akarunk tartani, hogy a betegség a halál műve, amely a bűn gyümölcse. Nos, egy sebekkel, zúzódásokkal és rothadó sebekkel teli test semmiképpen sem kellemes látvány. Ez valóban nagyon undorító. Ne feledjük, nem számít, mennyire igaz valaki egy másik ember szemében, ha a szíve romlott, az az ember ugyanúgy néz ki Isten előtt, mint ahogy előttünk nézne ki, ha undorító kelések borítanák a testét. „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” (1Sám 16:7)

Ne feledjétek azt sem, hogy a testnek ez a szörnyű állapota pontosan az Úrtól való eltávolodás és a gonoszsággal való terhelés következménye! Utána olvassátok el Ézsaiás áldott evangéliumát: „betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta”; (vö. Mt 8:16-17 versekkel). „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” (Ézsa 53:5-6) Ha gonoszsággal vagyunk terhelve, sebekkel és zúzódásokkal borítva, osztozunk az Úr sorsában. Mi mondjuk ezt, bár az igazság az, hogy Ő osztozik a sorsunkban. Leveszi rólunk a bűn és a betegség terhét. Miért? Hogy teljesen megszabadulhassunk tőle. Az Ő sebei gyógyítják a mi sebeinket. Hogyhogy? Mert az Ő sebei a mi sebeink is. Mi?! Az Ő sebei az enyémek? Igen, természetesen azok. Ó, ez azt jelenti, hogy már nincsenek rajtam. Igen, az összes Őrajta van. Engedjétek, hogy őrizze meg őket, mert Ő „elnyeli a halált a diadalra.” Csodálatos Orvos, aki gyógyítja betegségeinket a sajátjával. Így van és így legyen.

The Present Truth, 1898. december 29.

A