Leckék a hitről – 5. rész

A.T. Jones

„A hit művelésének szükségességéről szóló bibliai tanítás sürgős megértése fontosabb, mint bármely más megszerezhető tudás.” (Ellen White, RH. 1898. október 18.) Figyeljétek meg, hogy fontos tudni, mit ért a Szentírás „a hit ápolásának szükségességén” - nem kifejezetten a hit meglétét, hanem a hit művelését. A Szentírásban nem sok szó esik a hit szükségességéről, de sok-sok helyen hivatkozik a hit művelésére. Ennek oka az, hogy minden ember kap elegendő hitet az induláshoz: és csak művelniük kell a hitüket. Senkinek sem lehet nagyobb hite anélkül, hogy ápolná a már megkapott hitet. Művelés közben semmi sem nő gyorsabban, mint a hit - „mivelhogy felettébb megnövekedett a ti hitetek” (2Tessz 1:3).

A hit az erős bizalmat jelenti Istenben, hogy beteljesíti azt, amit az Ige mond; és „csak az Igétől” függni, hogy beteljesíti azt, amit mond. Az Igétől és „csak az Igétől” való függés ápolása, hogy teljesítse azt, amit mondott, a hit művelését jelenti. A hit „Isten ajándéka” (Ef 2:8); és a Szentírás világossá teszi, hogy hit mindenkinek adatik: „hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint.” (Róm 12:3) Ez a hitnek a mértéke, az a tőke, amivel Isten megajándékoz „minden embert, aki a világra jön” (Ján 1:9). Minden ember felhasználhatja ezt a tőkét - művelheti - lelke megmentésére. Nincs olyan veszély, hogy használat közben a tőke csökkenni fog: ha használják, biztosan növekedni fog. Ahogy növekszik a hit, igazságot, békességet és örömöt biztosít az ember teljes üdvösségére.

Megismétlem: a hit Isten Igéjéből származik. Ezért van megírva: „Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, mégpedig a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.” (Róm 10:8) Így a hit, sőt a hit szava minden ember szájában és szívében van. Hogyan magyarázható ez? A következőképpen: amikor az első emberpár vétkezett az Édenkertben, teljesen hittek Sátánnak; és ez által átadták saját magukat neki. Teljesen Sátán fogságába estek. Akkor tökéletes harmónia és béke keletkezett köztük és Sátán között. De Isten nem hagyta így a dolgokat. Megtörte a közöttük létező harmóniát és békét. Ezt az Igéjével tette, amikor azt mondta Sátánnak: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között.” (1Móz 3:15)

„Csak Isten képes folyamatosan ellenségeskedést szerezni az asszony magva és a kígyó magva között. Az ember elesése után természete gonosszá vált. Azután harmónia alakult ki Sátán és az elesett ember között. Ha Isten nem lépett volna közbe, az emberek szövetséget kötöttek volna a menny ellen, és ahelyett, hogy egymás ellen háborúztak volna, csak Isten ellen harcoltak volna. A bukott angyalok és a bukott emberek között nincs természetes ellenségeskedés. Mindegyikőjük hitehagyásuk miatt gonosz. A gonosz, bárhol is létezik, mindig szövetségre lép a jóval szemben. A bukott angyalok és az elesett emberek szövetkeznek. A bukott angyalok intelligens tábornoka úgy gondolta, hogy ha képes lesz megtéveszteni az embereket, mint ahogy az angyalokkal tette, hogy egyesüljenek a lázadásban, akkor ők lennének az emberekkel folytatott kommunikáció ügynökei, hogy egyesüljenek a menny elleni lázadásban. Amikor az ember elválik Istentől, már nincs ereje ellenségeskedni Sátánnal szemben. Az ember és a Sátán közötti ellenségeskedés ebben a világban természetfeletti. Ha Isten megtérítő ereje nem kerül nap, mint nap az ember szívébe, akkor nem lesz benne semmi hajlam a vallásos életre, hanem az emberek inkább a Sátán foglyai lesznek, mintsem hogy Jézus Krisztusban szabadok legyenek. Azt mondom, hogy Isten fog ellenségeskedést tenni. Az ember nem képes rá. Amikor az akarat Isten akaratától függőségbe kerül, akkor ez úgy történik, hogy az Úr hatalma alá veti az ember szívét és akaratát.” (Ellen White, Gospel Herald, 1898. július 1.)

Ez a Sátán iránti ellenségeskedés a gonoszság iránti ellenségesség, amelyet Isten Igéje által plántál minden emberbe, minden lelket szabadulás utáni vágyakozásra indít, és a szabadulás csak Jézus Krisztusban található meg (Róm 7:14-25). Így az Isten Igéje, amely minden lélekben ellenségeskedést plántál Sátánnal szembe - ez a gonosszal szembeni ellenségeskedés, amely szabadulást követel, és amely csak Jézus Krisztusban található meg - a hit ajándéka az emberek számára; ez a „hit mértéke”, amelyet Isten kiosztott minden ember számára; ez a „hit szava”, amely a világ minden emberének szájában és szívében van.

Ez „a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halottak közül, üdvözülsz. Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről.” (Róm 10:8-10). „Ne mondd a te szívedbe: „Ki megy föl a mennybe, hogy hozzon nekünk hitet?” sem azt, hogy: „Ki száll le a mélységbe?” vagy „Ki megy el messze, hogy hitet találjon, és elhozza nekünk?” Mert: „Közel áll hozzád a szó, még a szádban és a szívedben is, és ez a szó a hit szava, amelyet hirdetünk.” (5Móz 30:11-14; Róm 10:6-8)

Mondd ezt, és gyakorold azt a hitet, amelyet Isten adott neked, ahogyan azt a világ bármely személyének megadta, mert „megérteni, hogyan gyakorold a hitet, ez az evangélium tudománya”!

Review and Herald, 1899. január 10.