Bár az evangélium nagy rejtély, mégis nagyon egyszerű. Néhány könnyen érthető alapelv lefedi ennek minden lehetséges fázisát. Csak két dolgot kell tudni, nevezetesen: hogy az embernek szüksége van erre, valamint Isten képes, és vágyakozik arra, hogy ezt a szükségletet kielégítse.

Először is megtudjuk, hogy minden ember bűnös. „Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róm 3:10-12) „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm 3:23)

A bűn az ember létének része, tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy maga az ember. Krisztus, aki tudta, hogy mi van az emberben, ezt mondta: „Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.” (Mk 7:21-23) Ezek a rossz dolgok nem egyes emberek szívéből vagy a társadalom bizonyos rétegéből származnak, hanem minden szívből. Azt olvassuk, hogy „a szívből indul ki minden élet.” (Péld 4:23) Ebből tudjuk, hogy ezek a rossz dolgok maga az ember élete. Ez azt jelenti, hogy az emberi élet természetes módon a bűn.

De a bűn halált jelent. „Mert a testnek gondolata halál” (Róm 8:6). „Egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.” (Róm 5:12) Így láthatjuk, hogy a bűn is magában hordozza a halált. A halál a bűnből fakad, mert „A halál fullánkja pedig a bűn” (1Kor 15:56), „a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak 1:15). Ezekből a szövegekből azt látjuk, hogy a halál bűnbe van burkolva. Isten irgalmából a bűn nem okozza az egyén azonnali halálát, mert az Úr hosszútűrő, „nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pét 3:9) Lehetőséget ad az embereknek a megtérésre. Ha így tesznek, Isten eltávolítja a bűnt, és természetesen ezáltal az emberek megszabadulnak a haláltól. De ha nem hajlandók megtérni, és kimutatják, hogy szeretik a bűnt, akkor a bűn munkálja azt, ami az emberben van, azaz a halált. Sok más verset is lehetne idézni, amely megmutatja, hogy a bűn halált jelent, de egyelőre az említett bibliaversek elegendőek. Ha az olvasó mégis kívánja, olvassa el: a Ján 3:36-ot, 5Móz 30:15-20-at, összekapcsolva az 5Mózes 6:26-28, a Róm 5:20-21, Róm 7:24 versekkel.

Tehát a bűn és a halál elválaszthatatlanok. Ahol az egyik van, ott van a másik is. Megmenteni a bűntől annyit jelent, mint megmenteni a haláltól. Az üdvösség nem egyszerűen szabadulás a bűn következményeitől, hanem magától a bűntől. A megváltási terv nem egy olyan séma, mint ahogyan egyesek hiszik, amely által az emberek szabadon vétkezhetnek, amennyit csak akarnak, abban a hitben, hogy egy bizonyos hitvallás megmenti őket gonosz tetteik igazságos következményeitől. Éppen ellenkezőleg, ez egy terv, az ember bűntől való teljes megszabadításáról szól, hogy ne legyen többé ok a halálra. Ahogyan nem létezhet halál bűn nélkül, ugyanúgy nem létezhet élet igazság nélkül. De honnan vegyen az ember igazságot? Önmagából nem vehet, mert nincs benne semmi más, csak bűn. „Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.” (Róm 7:18) Ez azért van, mert „a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” (Róm 8:7-8) Mivel az egész élet bűn - amint azt már láttuk - nyilvánvaló, hogy a jóság megszerzése egy másik élet megszerzését jelenti. Ezt kínálja az evangélium.

Míg az ember gonosz, addig Isten jó. Ő nemcsak jó, hanem Ő az egyetlen, aki jó. Hallgassátok meg a Megváltó a fiatalemberhez intézett szavait, aki odasietett Hozzá és megkérdezte: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda neki: «Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.»” (Mk 10:17-18) Ez teljes így van. Nem zárja ki Krisztust, mert Krisztus Isten. (Jn 1:1) Az Atya és a Fiú élete azonos. (Jn 6:57) Nem létezik Istentől független jóság. A jóság nem érzés, hanem valóság. Nem létezik cselekvéstől elkülönített jóság. Nem lebeg a levegőben, mint a virágok illata. Ahogy nem létezhet édestől független édesség, és ahogy a sós sem létezhet a sótól függetlenül, úgy nincs jó cselekedetektől független jóság sem. Az Úrnak minden útja jó és igazságos. Útjai röviden, de átfogóan le vannak írva a törvényben. „Megismertette az ő útait Mózessel; Izrael fiaival az ő cselekedeteit.” (Zsolt 103:7) „Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak.” (Zsolt 119:1)

Mivel Isten törvénye leírja az Ő útjait, és minden Útja igaz, ezért a Biblia Isten törvényét az Ő igazságának nevezi. Ezért olvassuk Ézsaiás 51:6-7 versekben: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem!” Isten törvénye az Ő igazsága és az Ő igazsága tevékeny cselekedetekben áll, ezért Isten törvénye nem más, mint Isten élete. Az Ő élete az igazság mértéke. Ami olyan, mint az Ő élete, az igaz, és minden, ami különbözik, az téves.

Nem hagyatunk tudatlanságban azzal kapcsolatban, hogy mi az Isten élete, mert Jézus Krisztus személyében az emberek előtt élte azt. Isten törvénye Jézus szívében volt (Zsolt 40:8), és a szívből fakadnak az élet forrásai, ezért Isten törvénye volt az Ő élete. Isaac Watts azt mondta:

„Áldott Megváltóm és Uram,

Kötelességemet olvasom Igédben,

De az életedben megjelenik a törvény

Élő szimbólumokban bemutatva.”

Az Úr Lelke volt Rajta (Lk 4:18), és „ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3:17). Ezért Isten törvénye Krisztusban „a szabadság tökéletes törvénye”, és a benne való megmaradás áldottá teszi az embert a cselekedeteiben. (Jak 1:25) Más bűnmentes életet még senki sem látott ezen a világon. Az emberek kimerültek és elhasználták az életüket, megpróbálva igazságos életet élni, és kivétel nélkül kudarcot vallottak. Mindenki bűnösnek ismeri saját magát. Nincs olyan ember, aki ne ismerné el, hogy bizonyos dolgokban jobban cselekedhetett volna, mint ahogyan cselekedett. És nincs olyan ember, aki ne gondolta vagy mondta volna élete bizonyos szakaszán, hogy jobban fog cselekedni, ezzel bizonyítva, hogy tudják, hogy vétkeztek. A lelkiismeret vádol minden embert, még akkor is, ha nem ismeri Isten törvényét. Lásd Róma 2:14-15 verseit.

Mivel minden ember élete önmagában bűn, és neki csak ez az élete van, és a bűnből nem lehet igazságot előállítani, nyilvánvaló, hogy az egyetlen út, amely által az ember elérheti az igazságot, az, ha egy másik életet kap. És mivel az egyetlen igaz élet, amelyet valaha is ismerünk, az Isten élete Krisztusban, nyilvánvaló, hogy a bűnösnek el kell fogadnia Krisztus életét. Ez jelenti azt, hogy keresztény életet élni, sem több sem kevesebb. A keresztény élet Krisztus élete.

Senki ne gondolja, hogy ő maga élheti ezt az életet. Nyilvánvaló, hogy nem élhetünk még egy életet a régi életünk mellett, amelyet mindig is éltünk. Ahhoz, hogy új életet élhessünk, új életre van szükségünk. Senki sem élheti a másik életét. Senki nem élheti a legjobb barátja életét sem; egyrészt azért, mert nem tudja sikeresen utánozni azokat a dolgokat, melyeket a barátjánál megszokott, másrészt azért, mert nem ismerheti a másik belső életét. Mennyivel kevésbé élheti valaki Krisztus végtelen életét! Sokszor az emberek megpróbálnak másoknak látszani, de mindig lelepleződnek. Így van ez azzal is, aki Krisztus életét próbálja megélni. Emberek ezrei próbálnak keresztény életet élni, de kudarcuk oka az, hogy Krisztus életét a sajátjaikkal próbálják megélni.

Mit lehet ilyenkor tenni? Nincs lehetőség keresztény életet élni? De igen, van lehetőség, de engedni kell, hogy Krisztus élje meg. Az embereknek meg kell elégedniük azzal, hogy feladják bűnös és értéktelen életüket, és halottaknak tekintsék magukat, teljesen semminek. Akkor, ha valóban meghaltak Krisztussal, Vele fognak élni. Akkor az történik velük, ami Pál apostollal is történt: „Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.

Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2:19-20) Amikor Krisztusnak megengedik, hogy egy emberben élje Életét, akkor és csak akkor lesz az ember élete összhangban Isten törvényével. Akkor lesz igazsága, mert övé az egyetlen élet, amelyben igazság van.

Ha valaki nem tudja, hogyan szerezheti meg Krisztus életét, olvassa el az Ő csodáiról szóló beszámolót, hogyan gyógyította meg a betegeket és támasztotta fel a halottakat. Olvassa el, hogyan adott új életet annak a nőnek, akinek élete minden nap hanyatlott. (Lk 8:43-48) Olvassa el, hogyan adott életet Lázárnak és Jairus lányának. Tanulja meg, hogy az Ő Igéje élő szó, amelyben erő van, hogy életet adjon mindazoknak, akik hittel elfogadják. Tanulja meg, hogy Krisztus élete az Ő Igéjében van, így amikor az Igét meghallják és elhiszik, maga Krisztus lakik a szívben hit által. (Ef 3:17) Hagyjátok, hogy ezek a dolgok valóra váljanak, és biztosan életetek lesz az Ő neve által!