14. levél, 1891. – Ellen White levele S.N. Haskellhez

Sydney, Ausztrália, 1891. december 11.

Kedves Testvérem!

Megkaptam a leveleidet, és érdeklődéssel olvastam őket. Most van először alkalmam válaszolni. Az Alameda december 20-án indul Sydneyből Amerikába a levelemmel együtt. Nos, most itt vagyunk Sydneyben, és a hosszú tengeri utazásunk véget ért. 19 órát időztünk Honoluluban, és este a Fiatal Keresztény Férfiak Szövetségének termében beszéltem. Bár az összejövetelünket nem sokkal a tervezet időpont előtt hirdették meg, mégis népes gyülekezet jött össze. Beszédem után bemutattak a Fiatalok Mértékletességi Szövetségének vezető tagjainak, akik nagy örömüket fejezték ki az előadásommal kapcsolatban. Elmondták, hogy nagy érdeklődéssel hallgatták, és sok új gondolatot kaptak, amelyek széles gondolkodási területeket nyitottak meg előttük a megváltásról és Isten szeretetéről. Sajnálatukat fejezték ki, hogy nem lehet részük abban a kiváltságban, hogy gyakrabban hallgathassák az előadásaimat, és azt kívánták, bárcsak néhány hétig maradhatnék náluk, hogy többször hallgassanak meg, biztosítva arról, hogy mindig tekintélyes gyülekezetem lenne. Hálát adok Istennek a rájuk tett kedvező benyomásért.

Dr. Hammond, egy honolului munkás, mindent megtesz, hogy ellenezze a hitünket, és különösen engem támad. Jelen volt és hallotta a beszédemet. Az eddigi utazás részleteit bővebben leírtam, ahogy majd látni fogod._[964]

Két egymást követő éjszaka is nagyon világos álmaim voltak Burke doktorral kapcsolatban. Ezekben az álmokban az Úr világosan megmutatta nekem, hogy dr. Burke azért nem akart találkozni velem, mert rosszat tett és vétkes volt, és nem akart a világosságra jönni, nehogy megfedjem a cselekedeteit. Eléggé türelmetlenül várom a híreket a Vidéki Egészségmegőrző Intézményből, mert dr. Burke éppen indulásunk előtt nyújtotta be lemondását. Egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a lázadás szinte gyógyíthatatlan. Ha egy ember egyszer árulónak bizonyul, képes másodszor is azzá válni. Egy dolog biztos: semmilyen körülmények között nem bízhatunk többé Burke doktorban, mert nagyon messzire ment az én személyem és munkám vádolásában. Soha nem tette volna ezt, ha nem a saját maga csiholta szikrák fényében járt volna, elválasztva magát az Igazság Napjától.

Az álmaim nagyon megrázóak voltak. Az egyik álmot a hajón kaptam, a másikat pedig azután, hogy megérkeztünk Sydneybe. Nagyon ébernek kell lennünk abban, hogyan helyezünk felelősséget olyan emberre, aki egyszer már elárulta a szent igazságokat. Valamilyen formában úgy éreztem, le kell írnom ezt.

Nos, Haskell testvér, feltételezem, hogy Kaliforniában vagy, és sok tennivalód lesz. Remélem, hogy jó egészségnek örvendesz, de vigyázz, hogy ne dolgozd túl magad. Tudod, hogy az elméd nem fog sok gondot elviselni, ezért kerüld ezt, és ne terheld magad olyan felelősséggel, amelyeket másoknak kellene hordozniuk. Ha testvéreid megpróbálnának megóvni a túlhajszoltságtól, ne tekints gyanakodva az igyekezetükre._[965] Ne gondold azt, hogy azért helyeznek át másokra bizonyos felelősségeket, mert nem bíznak benned – mert ez a gondolat tönkre fog tenni. „Nem gondol rosszat” – ez Jézus Krisztus egyik áldott tulajdonsága.

A te eseted is elém lett tárva. Amit megmutattak nekem: tudom, hogy sok órát pazarolsz el fájdalomban és csüggedésben, mert azt hiszed, a testvéreid csak eltűrnek téged, de nem biztosak benned, és nem helyezik beléd a bizalmukat. Nem lenne helyes, ha úgy bánnának veled, ahogy Butler testvérrel bántak. Az emberek olyan helyre állították őt, ahol Istennek kellett volna állnia. Ezzel lerombolták saját lelki tapasztalatukat, és Butlert is tönkretették, miközben az egyház egyre erőtlenebbé, Krisztus nélkülivé vált, mert embereket magasztaltak, holott minden dicsőség legkisebb részének is Istené kellett volna lennie.

Az éjszaka folyamán egy összejövetelre vitettem el, ahol úgy tűnt, hogy nagy lelki csüggedésben vagy. Az Úr Lelke jelen volt az összejövetelen, és vezetőm egyes jelenlévőkhöz intézett szavakat. Ezt mondta: „Kérünk benneteket testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik az Úrban vezetnek titeket, és akik intenek benneteket. Nagyra becsülve szeressétek őket munkájukért. És hozzád Haskell testvér, ezeket a szavakat intézte: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” _[966] Bátorító szavakat mondott neked, és figyelmeztetéseket kaptál. „Ne légy hitetlen, hanem hívő.” Azt a figyelmeztetést kaptad, hogy teljes mértékben Istenbe vesd a bizalmadat, és ne legyél gyanakvó, bizalmatlan testvéreiddel szemben. Mert gyanakvásaid gyakran alaptalanok, és testvéreidbe vetett bizalmad annyira megrendült, hogy semmit sem tudsz helyes fényben értelmezni abból, amit tesznek. Azt képzeled, hogy valamit eltitkolnak előled, hogy van egy titkos munka, ami hamarosan napvilágra kerül. Voltak megpróbáltatásaid, de ezek korántsem olyan súlyosak, mint ahogy elképzeled. Senki sem szándékozott rosszat tenni ellened, ahogy azt hiszed. Sok szív dobog tisztelettel és szeretettel irántad, a leggyöngédebb módon, de az ellenség látja, hogy megszomoríthatja a lelkedet. Látja, hogy el tudja ferdíteni az elhangzott szavakat és megtett cselekedeteket, és téves világításban tudja feltüntetni őket, és te elfogadod az ő értelmezését. Nyilvánvalóvá teszed, hogy nem hiszel abban, hogy a testvérek őszinték veled. Olyasmi miatt panaszkodsz, ami valójában nem is létezik. Visszatekintesz a múltra, és azt mondod: „Tanácskoztunk együtt bizalomban, Isten házába együtt jártunk. De most az, aki a barátom volt, sarkát emelte ellenem.” Magadba zárkózol, és folyton árulástól tartasz. Óvakodj Sátán cselszövéseitől! Semmi sem gyengíti és zilálja szét úgy az emberi elmét, mint a vélt igazságtalanságokon való rágódás, és annak gondolata, hogy nem vagy megbecsülve._[967]

Mivel szűklátókörűek, testvéreid nem mindig voltak körültekintőek és valóban igazságosak, és úgy érzed, hogy megsebeztek a barátaid házában. Sok mindent félreértesz, amit testvéreid mondanak és tesznek. Az érzéseid megsérültek, és azt hiszed, hogy indítékaidat megkérdőjelezik, sőt a legőszintébb cselekedeteidet is félremagyarázzák és elítélik. Bizonyos mértékig így is volt, de korántsem olyan mértékben, mint ahogy gondolod – és te vágysz arra, hogy eltávolodj azoktól, akik a legjobban ismernek téged. Ebben hibásan ítélsz. A testvéreidnek is volt mit tanulniuk, éppúgy, mint neked. A te jellemed sem volt hibátlan. A terveid és számításaid sem voltak mentesek a tévedésektől. Nem emlékszel, hogy a te magatartásod is fájdalom és szomorúság forrása volt másoknak? Nem nyújtottál annyi együttérzést, figyelmességet, vigasztalást és bátorítást, amennyit kellett volna annak, akit Isten hívott el és választott ki. Élete a végéhez közeledett, lelke bánatot és szomorúságot érzett, szíve összetört testvérei együttérzésének hiánya miatt. Gondolkodj el ezeken a dolgokon, mert ő nem érdemelte meg tőled azt a bánásmódot. Amikor azt érzed, hogy megsértettek, hogy az árulás és a hűtlenség megingatta a testvéreidbe vetett bizalmadat, gondolj Isten Fiára! Hát nem árulták el Jézust is azok, akik iránt végtelen törődést tanúsított? Ne hagyd, hogy Sátán torz fényben tüntesse fel a dolgot!

Ne pazarold értékes erődet túlhajszolt munkára! Gondolkodj őszintén, gondolkodj ésszerűen ezekről a dolgokról, és Isten biztosan meg fog áldani. Szenteld oda teljesen magadat az Úrnak – a lelkedet, testedet és szellemedet –, hogy a pályafutásodat örömmel fejezhesd be, ne szomorúsággal._[968] Krisztus követőinek az Ő dicsőséges példájának világosságában kell járniuk. Minden okod megvan arra, hogy hálás és elégedett légy, mert Jézus él, hogy közbenjárjon értünk. Egyedül az Ő vére tisztíthat meg minket, egyedül az Ő vére képes eltörölni bűneinket és lemosni gonoszságunkat. Az Atya csak az Ő igazságára tekint és fogad el minket. Mert ha az Ő igazsága van bennünk, akkor igazak leszünk, amiképpen Ő is igaz. Nem lesz saját igazságunk, mert az értéktelen. Hiábavaló megpróbálni a saját igazságunkat munkálni, mert nincs mit munkálnunk.

Nem szabad lealacsonyítanunk a munkát azáltal, hogy gondolatainkat önmagunk köré összpontosítjuk. A lehető legkevesebbet gondolj magadra. Ne gondolj rosszat senkiről. Krisztus követőinek az Ő dicsőséges példájának világosságában kell járniuk, és bármibe is kerüljön – legyen az munka vagy szenvedés –, Krisztus kegyelme által meg kell őrizniük lelkük és értelmük tisztaságát, teljes engedelmességet tanúsítva Krisztus evangéliumának reformáló tanításai iránt, anélkül, hogy az énjük keveredne a munkába. Legyen ez a munkád életed végéig: kiterjeszteni az Ő országának határait, és naponta harcot vívni minden bűn és istentelenség ellen - függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak rólad. Azt a kérdést, hogy mások mit gondolnak rólad, Isten kezébe kell helyezned. Ő ismeri minden ember lelki életét, minden cselekedet indítékát és minden jellem alapját._[969] A mi feladatunk az, hogy előmozdítsuk a ránk bízott reformmunkát változhatatlan kedvesség és a leggyengédebb szeretet lelkületében. Az énünk soha ne kerüljön előtérbe. Nem törekedhet felsőbbségre. Isten tudja, hogy ez csaknem elpusztította az egyház tisztaságát és sikerét, és késleltette azt a diadalt, amelyben már részesülhettünk volna. A reformátoroknak egyedül Jézusban kell munkálkodniuk. Az énünk nem nyilvánulhat meg. „Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállnom.” Meg kell őriznünk a krisztusi egyszerűséget, tiszta, világos, nyílt és őszinte cselekedeteket kell tanúsítanunk. Látni fogunk férfiakat és nőket, akikben keserű lélek nyilvánul meg, akik szókimondók, és sátáni jellemvonásokat árulnak el, mert viszálykodók, sosem találnak békességet vagy nyugalmat, hanem mindig valami kellemetlenséget szítanak. Bárcsak ezek az emberek – akik kereszténynek vallják magukat, de nem annak cselekvői – felismernék, hogy ügyünk idősebb munkásai nem rombolók, hanem reformátorok voltak. Hadd lássák meg, hogy mi nem rombolunk, hanem megmentünk, megerősítünk, sebeket kötözünk és zúzódásokat gyógyítunk.

Akik a reform ügyében tevékenykednek, semmiképpen sem lehetnek képmutatóak, hogy nehéz legyen megállapítani, melyik oldalon állnak. Ne legyen titkos munka, ne legyen rejtett terv, mert ez Sátán munkamódszere, hanem Krisztus követőinek, szilárdnak és rendíthetetlennek kell lenniük. Másrészt pedig őrizkedniük kell attól, hogy csökönyössé váljanak az állhatatosság eltorzult gyakorlása által. A reformátoroknak mindig is szükségük lesz arra, hogy Krisztus iskolájában megtanulják a szelídséget és a szív alázatosságát. Mindig el kell rejteniük az énjüket, szelídeknek és kedveseknek kell lenniük, mint az édes lelkű gyermek, noha munkájukban nincs gyengeség, hanem szilárdság és állhatatosság, mert Krisztusban munkálkodnak._[970]

Az a veszély fenyeget, hogy túlságosan a szívedre veszel egyes dolgokat, és komor, bíráló lelkületű leszel. Ez boldogtalanná fog tenni. Van egy feladatod, amit senki más nem végezhet el helyetted, nevezetesen, hogy Krisztusban kell maradnod, mint a szőlővessző a szőlőtőn. Isten munkatársaként gyakorolnod kell a szeretet és az önuralom leckéit, amelyeket Krisztus tanított.

Mivel azt képzelted, hogy nem bántak veled őszintén, és nem értékeltek, a szíved bezárult a szeretet előtt. Mivel nem mindig részesültél abban a megbecsülésben, ami megilletett volna – bár ezen a téren kevés tapasztalatod van –, azt hiszed, hogy általánosságban nem értékelnek téged. Hogy őszinte legyek, senkiben sem bízol. Ha valamelyik tervedet nem hagyják jóvá, vagy valamelyik gondolatodat nem fogadják el, azt hiszed, hogy testvéreidnek személyes panaszuk van ellened, és sötét felhőket gyűjtesz a lelkedre. Most tehát, Haskell testvér, arra kérlek, hogy hit által őrizd meg lelkedet Isten szeretetében. Már csak rövid időd van hátra, hogy Jézus nyomdokain járj. Az idő sürget, hogy előrehaladjunk a reform munkájában. A ránk ragyogó világosságot egyesek el fogják fogadni, a többség azonban elveti. A jellem Isten próbatételei által fejlődik ki. Akik az elsők akartak lenni, azok utolsók lesznek, mert a szentségtelen ambíció, amely az énjük előtérbe helyezésére sarkall, a küzdelemben Sátán oldalára állítja az embereket. Az ént keresztre kell feszíteni mindazokban, akik Istennel együttműködnek.

Előfordulhat, hogy egyesek félreértenek, mert lehetetlen, hogy mindenki szemében mindig helyes megvilágításban jelenj meg. _[971] Nem várhatjuk el, hogy mindenki megértsen minket. Azok, akikről azt gondoljuk, hogy barátaink, el fognak távolodni tőlünk, és a szándékaidat félremagyarázzák majd. A veszteségeidet, próbáidat, önmegtagadásodat, szenvedéseidet és munkádat nem fogják értékelni, és a munkádat hiteltelenné teszik. De hát nem ugyanez történt Jézussal is? Vajon mi, Krisztus követői, jobb sorsra számíthatunk, mint amilyen az övé volt? Nekünk is részt kell vállalnunk Krisztus szenvedéseiben, hogy vele együtt részesülhessünk a dicsőségben is. Szolgálj Istennek teljes szíved akaratával, és ne engedd, hogy lelkedet nyugtalanná tegye az, amin nem tudsz változtatni.

Ha Sátán látja, hogy el tud gyengíteni és el tud keseríteni azzal, hogy testvéreid állítólagos elhanyagolása miatt rágódsz, akkor egy porszemet világgá nagyít előtted, felnagyítva a kimondott szavakat és elkövetett tetteket, amelyeket nem is azzal a szándékkal mondtak vagy tettek, hogy bántsanak téged. Őrizd meg rendületlenül bizalmadat mindvégig!

Nem dolgozhatsz úgy, mint az elmúlt években, és megbékéltnek, csendesnek és elégedettnek kell lenned, amint látod, hogy mások, akik nem fáradtak el a munkában, hordozzák a terheket. Elégedjél meg kevesebb munkával, de örömmel, reménységgel és hittel mutasd meg, hogy egyáltalán nem gyanakszol arra, hogy testvéreid titokban ellened munkálkodnak, mert ez nem igaz, és tudom, miről beszélek. Aztán menj tovább előre! Ne táplálj féltékeny bizalmatlanságot azokkal szemben, akik szeretnek téged!_[972] Emeld fel kezeidet és szívedet Istenhez komoly imában, utasítsd vissza az ellenség minden kísértését, és akkor képes leszel arcodat a megigazulás Napjának ragyogó sugarai felé emelni, és ezt mondani: „A nekem adott kegyelem által megőriztem becsületességemet. Bár elgyengültem és gyengeségek vesznek körül, hitem Istenben van. Irgalmas szeretetét világosabban látom, mint a déli napfényt, és megnyugszom az Ő szeretetében, csendesen pihenek békében és biztonságban.” Akkor fényed tiszta és erőteljes sugarakkal fog ragyogni. Ez az Igazság Napja ragyogó sugarainak visszatükröződése.

Most tehát, testvérem, leírtam neked a probléma lényegét úgy, ahogy elém lett tárva, és kérlek, tedd félre a testvéreid iránti bizalmatlanságot és kételyt. Bizalmat kell ápolnod irántuk, és nem szabad gyanakodva tekintened minden veled kapcsolatos lépésükre! Mert ha ezt a szokást táplálod, az végül megfojt téged.

Korunkban mindenki hatalomért kiált. Minden irányból hallatszik ez a kiáltás. A keresztény ember hozzáférhet Isten végtelen erejéhez, amely csak arra vár, hogy kérje, és felhasználja a menny szolgálatára. De bár ez az isteni erő elérhető a keresztény számára, ő mégis hajlandó a legutolsó helyet elfoglalni. Az alázatos és bűnbánó szív kiáltását az Úr mindig meghallja, és semmilyen földi vagy pokoli akadály nem választhatja el az ilyen lelket Istentől. Ó, bárcsak látnánk és megértenénk ezt! A gyenge értelmi képességű és alacsony társadalmi helyzetű emberek Krisztus kegyelme által csodálatos sikereket értek el a lelkek megmentésében Krisztus számára. Sikerük titka az volt, hogy hitük és Istenbe vetett bizalmuk által elérték az embereket._[973] Naponta tanultak Tőle, aki csodálatos a tanácsban és hatalmas a munkájában. Kegyelme erejében Isten munkatársai voltak. Az ilyen emberek élete és tapasztalata – akik nem emberekre, hanem Istenre támaszkodtak – olyan volt, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amelynek levele nem hervad el, hanem mindig zöldell és termést hoz.

Testvérem, szeretném, ha mindig tudnád, hogy őszinte és hűséges vagyok. Azt kívánom, hogy teljes győzelmet arass szolgálatod végéig! Ne tanácsold saját magad! Ne próbálj nagy dolgokat véghezvinni, hanem járj alázatosan Istennel, és még ha az, amit teszel, nagyon kevésnek is tűnik a saját szemedben, az a mennyei könyvekben sikerként lesz feljegyezve. Szüntelenül harcolnunk kell, hogy megvívjuk a hit nemes harcát. Csak akkor tudjuk megőrizni lelkünket türelmes hitben, ha azt Krisztusra helyezzük. Ha csupán úgy általában hiszünk az nem elég. Magunkra kell öltenünk Krisztus igazságának ruháját, és nyíltan, bátran és elszántan kell viselnünk azt, bemutatva Krisztust, anélkül, hogy túl sokat várnánk a véges embertől, hanem továbbra is Jézusra tekintve, gyönyörködve jellemének tökéletességében. Akkor egyénileg is Krisztus jellemét fogjuk tükrözni, és nyilvánvaló lesz, hogy az igazság elevenített bennünket, mert az igazság megszenteli a lelket, és minden gondolatot foglyul ejt Krisztus számára.

Nagyon szeretném, ha bizalommal teljes elméd lenne. Ne a múltban megélt Istenbe vetett bizalmadra támaszkodj, hanem friss hited legyen, és őrizd meg bizalmadat rendíthetetlenül. A lelkedet napról napra át kell hatnia és fel kell frissítenie az evangélium igazságának, a mindennapi élet és új tapasztalat által megújulva!_[974] Azt kívánom, hogy vigasztalást, reményt és örömet találj a Szentlélekben. Soha, de soha ne érezd a legkisebb nyugtalanságot sem amiatt, hogy az Úr fiatalokat támaszt, hogy ők viseljék a nehezebb terheket, és hirdessék az igazság üzenetét. Ez volt az a pont, ahol Butler testvér elesett. Ő egy megtévesztett ember, és sokkal nagyobb hibákat követett el, mint amilyeneket a férjemről feltételezett, amikor velünk volt. Remélem, hogy népünk soha nem kap legkisebb bátorítást sem arra, hogy olyan mértékben bízzanak egy véges, esendő emberben, mint ahogy Butler testvérben bíztak, mert a lelkészek nem olyanok, mint Isten. Butler testvérnek túl sok bizalmat a szavaztak a múltban. Még az üzeneteket és a bizonyságtételeket is hatástalanná tették Butler testvér szavainak és gondolatainak hatására. Népünk egy része nem bánta meg ezt a bűnt, és újra meg újra végig kell majd menniük ezen a tapasztalaton, hacsak nem fordulnak el az embertől, és nem vetik bizalmukat teljesen az élő Istenbe. Butler testvér befolyása olyan nyomot hagyott a munkán, amely sokévi fáradságos munkát tett semmissé. Ez azért van, mert embereket arra biztattak, hogy egy emberre nézzenek, aki helyettük gondolkodik, aki a lelkiismeretük, ezért mostanra annyira elégtelenek és alkalmatlanok lettek, hogy nem tudnak megállni a kötelességük őrhelyén, mint Isten hűséges őrei, akik senkinek sem engedik, hogy beleszóljon az Istennel való kapcsolatukat érintő ügyekbe. Bárcsak az emberek ne emberektől várnák a bölcsességet, hanem Istentől!_[975] Népként nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, mert a halandók bölcsességére támaszkodtunk, és nem tettük Istent bizalmunk és függésünk egyedüli forrásává. Ó, mikor tanulja meg Isten népe Istent mindenekfelett szeretni, és felebarátait mint önmagát?

Nos, ezt a levelet rövidnek szántam, de hosszúra sikerült.

Testvéred hitben és szeretetben

Ellen White._[976]