14a. levél, 1889. – Ellen White levele J.E. White-nak

Chicago, Illinois; valószínű 1889. április 7-én íródott

Részlet az Edson White-nak írt levélből

Ha valahogy le tudom mondani a skandinávokkal való megbeszélést, akkor megteszem, hazatérek, és megnézem, hogy mi van veletek. Örülnék, ha a 33. szám már készen lenne, mert a népnek szüksége van rá. Hajnali három óta fent vagyok és írok. Sok kérdést kell megfontolni és megoldani. Úgy tudom, hogy te elmész a kansasi összejövetelre. Én még nem tudom, mit tegyek.

Iowával kapcsolatban van néhány gondolatom: Morrison és Nicola olyan módon vezették a konferenciát, hogy alig maradt abban élet és lehelet. A kérdés az, hogy Jones testvérrel együtt nem kellene-e részt vennünk az ottani konferencián, hogy lelki táplálékot nyújtsunk a szükséget szenvedő nyájnak?

Még soha nem láttam olyan állapotot, mint amilyen itt volt. Az emberek összezavarodottnak tűntek, mintha képtelenek lettek volna megérteni az elhangzott tanításokat. Ez egészen múlt csütörtökig, április negyedikéig tartott, amikor a korlátok leomlottak, és attól kezdve az összejövetelek egyre érdekesebbé váltak, és az emberek sokat nyertek belőlük. Kilgore testvér most szabad ember. Már nem járkáló fáknak látja az embereket. Mostantól a trombitája tiszta hangot fog adni. Valóban megtért ember lett.

Tait testvér szintén nagy áldásban részesült, és az ő trombitája is tiszta hangot fog hallatni. Ballenger testvér sok lelki nyugtalanságot élt át, de most már szabad, és újból megtért. Öröm a lelkemnek látni, ahogy ezek a fiatalok és idősek Isten Lelkéből merítenek, és lábuk szilárdan a Kősziklára áll.

Bárcsak te és Frank is részesültetek volna ezen összejövetelek áldásaiban! Hiszen mindketten Isten munkájában vesztek részt, és szükségetek van arra, hogy isteni kegyelemmel teljetek meg, hogy cselekedeteitek Istenben legyenek elvégezve._[292] Úgy látom, sokkal kevesebb „énből” és sokkal, sokkal több Jézusból van szükség; fiatalok és idősek összekapcsolódtak a mennyel, és megismerkedtek Krisztus hitével és igazságával.

De most már nem írok többet.

A bizonyságtételnek mielőbb el kell készülnie. Azt hiszem, nem várok itt tovább, pedig ők azt akarják. Egyedül vagyok, és nincs kivel tanácskoznom. Fannie-t ritkán látom, csak az összejöveteleken és esténként néhány pillanatra. Nem tudom, mit csinál, csak azt, hogy részt vesz az összejöveteleken, ami biztosan nagyon sokat jelent számára. Nem fogom többé magammal vinni az utazásaimra.

A kansasi összejövetel számomra kissé érthetetlen. Miért van négy hét fenntartva egyetlen helynek, miközben más területeken, ahol szükség lenne bizonyságtételemre, egyszerűen kihagyjuk az összejöveteleket.

Nagyon aggaszt Iowa ügye – vajon nem kellene inkább odautaznom, és Jones testvérnek is oda mennie, hogy lemondjon más helyekről? Le kell mondanom Pennsylvaniát. Ha tudtam volna, hogy egyáltalán nem jössz el erre az összejövetelre, másként terveztem volna. Most nem tudom, mit tegyek.

Úgy vélem, a távolmaradásod ettől az összejöveteltől az ellenség munkája volt. Itt várhattad volna Emma állapotáról a híreket, ha rosszabbul érzi magát. Így részesültél volna az összejövetel áldásaiban, amire tudom, hogy szükséged lett volna.

Sajnálom, nagyon sajnálom, de most itt be kell fejeznem.

Aláírás: Anya _[293]