2. kézirat, 1889. - A hibakeresők

Ottawa, Kansas; 1889. május 12.

Reggeli prédikáció

Az ellenség azok által munkálkodik, akik a kételkedés és a hitetlenség álláspontjára helyezkedtek. Ők nem elégednek meg azzal, hogy egyedül vannak ebben a helyzetben, hanem állandóan másokat is arra bátorítanak, hogy ugyan­abba az irányba haladjanak. Arra akarják késztetni őket, hogy ugyanazt higgyék, amit ők. Az Istentől nyert világosság alapján tudom, hogy soha nem érkezett még olyan új mennyei világosság, amely ellen Sátán ne talált volna kifogást. Így van ez napjainkban is sokaknál – apróságokon lovagolnak. Világosságot akarnak, de mindjárt jön az ellenség, ahogyan egykor a názáretiek között is megjelent, és bár Isten Lelke tudatta velük, hogy Jézus a Felkent, és Krisztus kijelentette, hogy az Ő küldetése az - hogy megtörje az ellenség hatalmát, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat, és hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdesse, - ők mégis megmaradtak a kételkedésben és a hitetlenségben.

Úgy tűnik, nem értjük ezeket a dolgokat, és nem vonjuk le belőlük azokat a tanulságokat, amelyeket le kellene vonnunk. A hitetlenség lelkülete felébredt, és Sátán ezt felhasználva munkához látott. Elkezdtek egymás között így beszélni: „Ki ez? Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának?” Abban a pillanatban, amikor ez a gondolat megfogalmazódott bennük, tovább építették azt. Tudjátok, hogy mi történt ezután: felálltak, megragadták Jézust, és kivitték a szakadék szélére, hogy letaszítsák és megöljék._[302] Azóta az emberi természet semmit sem változott. Az emberi természet napjainkban is emberi természet. Ha van akár egy apró pont, amellyel el lehet terelni a figyelmet, akkor mindent megtesznek, hogy ezt kihasználják. Ez megfigyelhető, amikor együtt tanácskoznak. Az Úr újra és újra megmutatta nekem ezt a helyzetet. Az egyház vezetői terveket készítenek Isten munkájának előmozdítására, de akkor valaki előlép, és akadályokat gördít az előrehaladás útjába. Nemrégiben ezt mondtam egy testvérnek: „Több kárt okoztál Isten munkájának, mint tíz vagy húsz ellenség, mert egy pontot túlrészleteztél, és ezzel órákig feltartottad a bizottságot jelentéktelen vitákkal. Így akadályt gördítettél a munka elé. Az idő el lett vesztegetve, és a fontos döntések, amelyeket meg kellett volna hozni, elmaradtak. Te eljössz közéjük, és ők azt feltételezik, hogy becsületes, erkölcsös ember vagy, és hogy amit mondasz, az helyes, de mindig bedobsz egy vitatémát, amely elvonja a figyelmet, és végül nem történik semmi abból, aminek meg kellett volna valósulnia.”

Most pedig atyámfiai, elmondom nektek, hogy amikor Isten Lelke eljön közénk, csak azok elméjét hatja át, akik készek befogadni Őt. Ha viszont az elméjük nem nyitott az Ő fogadására, akkor készen állnak ítéletet mondani mind az Isten hírnökeire, mind a beszédükre. Ahelyett, hogy Isten elé járulnának, és kérnék Őt, hogy adjon nekik új szívet és új elmét, hogy Isten kegyelmének átalakító befolyása megnyugodjon rajtuk, inkább hibát keresnek és kifogásokat emelnek. Semmi sem hatja meg őket, mert mindennek összhangban kell lennie a saját elképzeléseikkel. Ők a bírói székben ülnek, és ott is maradnak, amíg ezeket a dolgokat el nem távolítják az útból. Ez történt Minneapolisban is._[303]

Azért mondom ezt, mert ugyanaz a lelkület van jelen itt is, és egy pillanatra sem szabad engednünk, hogy megnyilvánuljon. Tudom, hogy miközben Isten Lelke benyomásokat hagy az emberi elmékben, az ellenség közbelép, és a legapróbb dologra is rámutat, amelybe belekapaszkodhat, és a kovász elkezd dolgozni – mert az ördög ezt akarja. Testvéreim, figyelmeztetni akarlak benneteket! Kérdezem tőletek, hogy elégedettek vagytok-e hidegségetekkel, a hitetlensége­tekkel és a visszaesésetekkel? Nincs elegetek ezekből? Ha nincs, akkor az ördög mindent megad nektek, amire vágytok. De mi nem akarunk többet ebből!

Láthatjuk, hogy semmivel sem vagyunk jobb állapotban, mint a zsidó nép. Isten tiszta világosságot adott nekik, hogy az Ő szent és különleges népe legyenek. Prófétákat küldött hozzájuk, majd maga Krisztus jött el, hogy bemutassa nekik az igazságot. De amikor saját népe elutasította Őt, Jézus elfordult tőlük, és azt mondta nekik, hogy megvakították a szemeiket, és bezárták a füleiket. A zsidók azt kérdezték: „Avagy mi is vakok vagyunk-e?”. Jézus így válaszolt: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; de bűnötök megmarad, mert eljött a világosság, és ti a sötétséget választottátok a világosság helyett.” Vajon ez valódi sötétség volt? Nem, nem volt az. Az igazság világossága ragyogott rájuk, de Sátán fátylat vetett a szemükre, és nem fogadták be a világosságot.

Testvérek, itt van számotokra egy áldás. Talán furcsának találjátok, hogy ezekről a dolgokról beszélek, de kötelességem megtenni. Nem akarjuk, hogy ezek a dolgok ismét megtörténjenek ezen a földön. Ha Isten erőt ad, beszélni fogok._[304] Szeretném, ha megkérdeznétek magatoktól: milyen állapotban van a lelketek? Készek vagytok befogadni a világosságot, vagy inkább félrehúzódtok, panaszkodva és elégedetlenkedve? Eljött az idő, hogy megvizsgáljuk magunkat. Imádkoznunk kell, beszélnünk kell Istennel, és keresnünk kell Őt. Az Úrra van szükségünk, nem másra. És Ő itt van, ahogy Zakariás könyvében olvashatjuk. Józsué az Úr előtt állt, és Sátán a jobbján, hogy vádolja őt. Az Úr pedig így szólt Sátánhoz: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán … Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez?” (Zak 3:2)

Itt van Isten népe, és Ő azt akarja, hogy felkészüljetek a nagy szabadulás napjára, hogy másokat is fel tudjatok készíteni. Azt akarja, hogy úgy legyetek felkészülve, hogy képesek legyetek elvinni az emberekhez azt az üzenetet, amely áthatol a természetes szíveken; hogy sírni tudjatok a tornác és az oltár között, és mondjátok: „Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet!” (Jóel 2:17) Nyissátok meg fületeket az igazság előtt, amelyet már bírtok, és vessétek el a kételyeket, a hitetlenséget és a keresztényietlen gyanakvást!

Isten azt akarja, hogy jöjjetek és igyatok Libanon tiszta forrásaiból, és miután ti magatok ittatok, hívjatok másokat is, hogy igyanak. Elém tárták egymás után azokat, akik megtértek, de nem tudják, mit jelent a Krisztusba vetett hitben élni. Mintha haldokló emberek lennének; nincs bennük világosság, mert hiányzik belőlük Isten._[305]

Egy összejövetelen vettem részt, ahol csak három napig maradhattam, de ez idő alatt hétszer prédikáltam. Kérleltek, hogy maradjak még. Úgy tűnt, mintha éheznének, fel akartak állni, és elmondani, milyen nagy szükségük van erre az igazságra és világosságra. De Sátán készen állt arra, hogy valamit közbeiktasson, hogy elrejtse előlük a világosságot, és sokan készen álltak arra, hogy hagyják is így a dolgokat. Nem ismerik a tiszta légkört, de az Úr segítsen bennünket, hogy dicsőségének tiszta világosságában élhessünk! Isten adjon erőt, hogy előnyös talajon álljunk az ellenségünkkel szemben, hogy az odafelvalókkal törődjünk, ne a földiekkel.

Krisztus azt mondta kortársainak, hogy megvakították a szemeiket, és bezárták a füleiket, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsa őket. Elérkezett hozzájuk a világosság, de ők nem fogadták be azt. Sötétségbe burkolóztak, azután apróságokon lovagoltak, így terelték el az emberek figyelmét az eléjük tárt ünnepélyes igazságról. De hogyan lesz ez itt, nálunk? Nem akarjuk felemészteni az erőnket azzal, hogy értetek munkálkodunk – nektek kell dolgoznotok saját magatokért. Tudni akarjuk, hogy elnyerjük-e az Úr gazdag áldását, és felismerni azt, hogy Ő árasztja ránk világosságának gazdagságát és dicsőségét. Ezért imádkozom!_[306]