2. kézirat, 1891. – A missziómunka

Battle Creek, Michigan, 1891. január 9.

Két és háromnegyed hónapon át dolgoztam megszakítás nélkül, és bár nagy gyengeséggel kezdtem, mivel beteg voltam és erőtlen, az Úr mégis munkálkodott népéért. Megláttuk Isten szabadítását. Ezen a missziómunka körúton ötvenöt alkalommal beszéltem, és az összejövetelek némelyike nagyon komoly munkával járt, délután fél háromtól akár öt-hat óráig is eltartottak, de mindig áldás kísérte őket. Egy alkalommal nagyon tanácstalan voltam, szerettem volna felismerni és megérteni kötelességemet. Fájdalmas gyulladások voltak a fülemben, amelyek a súlyos megfázással együtt nagyon megnehezítették a helyzetemet. Salamancában többször is nagyon beteg voltam, és úgy gondoltam, hogy haza kell térnem. Elvonultam a szobámba és leborultam az Úr előtt, és még mielőtt kérhettem volna, az Úr meghallgatott és kinyilatkoztatta magát; a szoba megtelt Isten világosságával és jelenlétével. Minden csüggedésemből felemelt, szabadnak és boldognak éreztem magam. Nem tudtam elaludni, hanem szívemmel és hangommal is dicsértem Istent. Ez az áldás éppen az volt, amire szükségem volt; ismét élő módon gyakorolhattam a bátorságot, a hitet és a reménységet, és örömmel folytattam az utamat._[854]

Brooklynban ismét mély, égő vágyat éreztem, hogy az Úr munkálkodjon népével. Ó, mennyire könyörögtem Istenhez, hogy kinyilvánítsa hatalmát a szombat napján, és bőségesen megáldja népét. És Ő mindezt megtette, sőt többet is, mint amit kértünk. Úgy tűnt, Isten dicsőségének hatalmas hulláma vonult végig az összejövetelen, és sok-sok lélek megtelt Isten gazdag áldásával. Ez az alkalom felejthetetlen volt számukra. Bizonyságot tettek, hogy Isten ereje a csontjuk velejéig rázta meg őket. Egyesek olyan sápadtak voltak, mint a halottak, de arcuk Isten dicsőségétől ragyogott. Ez a gyülekezet nemrég alakult és szüksége volt a bátorításra. Ó, áldjad én lelkem az Urat, áldjad az Urat Isten nagy irgalmáért és jóságáért! Egy testvért, aki vezető szerepet tölt be a chicagói missziómunkában, annyira lesújtott a csüggedés, hogy mindannyian attól féltünk, hogy elhagyja a munkát, de jelen volt az összejövetelen és nagy áldásban részesült. Azt vallotta, hogy nehéz szívvel és borús lelkiállapotban érkezett az összejövetelre, de Jézus eljött hozzá, amikor leborult imádkozni. Hívtuk, hogy jöjjön előre, de ő nem jött; az Úr azonban odament hozzá. „Úgy érzem, mintha Jézus itt állna mellettem” – mondta. „Olyan szép, annyira értékes, azt hittem, meg is érinthetem Őt. Tudom, hogy Jézus ott állt mellettem.” Ezután leírta Krisztust, ahogyan a hit szemével látta Őt. Ez az ember egyébként visszahúzódó volt, ritkán beszélt, de most megoldódott a nyelve, és szavai ékesen fejezték ki Krisztus jellemvonásait, ahogyan Ő kinyilatkoztatta magát neki. Azt mondta: „Olyan könnyűnek érzem magam, mint egy tollpihe, boldog vagyok az Úrban, és vissza akarok menni Chicagóba, hogy elmondjam a testvéreimnek, mit tett értem az Úr.” Mások is bizonyságot tettek a Szentlélek erejéről, amely kiáradt rájuk._[855]

Azóta az egészségem jelentősen javult. Washingtonban nyolc alkalommal beszéltem, szombattól szombatig. Vasárnap elutaztam Baltimore-ba és ott felszabadultan beszéltem egy zsúfolásig megtelt kis teremben. Ezután súlyos fejfájás tört rám, és sietnem kellett haza. Ahogy hazaértem a fájdalom megszűnt, és tudtam, hogy itt van rám szükség. Pénteken és szombaton is nagy könnyedséggel beszéltem ezen a helyen. Az Úr már az előző szombaton is munkálkodott itt, és most szükség volt a bizonyságtételemre. Smith testvér a Sziklára esett, és énje összetört. Az Úr legyen áldott érte! Alázatosan tett bizonyságot, és az Úr bizonyára megnyilatkozik Smith testvérnek. Ó, mennyire örülök, hogy Sátán hatalma megtört itt Battle Creekben! Elmondom nektek, hogy itt ellenállásba ütközött a bizonyságtételem. Bizonyos befolyásos emberek, mint például Smith testvér, küzdöttek az üzenetek ellen, amelyeket Isten adott nekem az Ő népe számára. Az Úr azonban munkálkodik, és imádkozom, hogy ne szűnjön meg munkálkodni, amíg a munka be nem teljesedik az igazságban. Bizony mondom nektek, hogy az Úr nem alszik; ismeri népe küzdelmeit. Látja a sokaságot, amint harcol a gonosz angyalok hatalmaival, akik gonosz emberekkel szövetkeztek. Az Úr olyan hatalommal ruházta fel a jelenvaló igazságot, amely hatással lesz az emberi elmékre, mert a Lélek kíséri, és hatékonnyá teszi ezt.

Istennek van munkája minden ember számára. Az Ő kegyelmének edényei, akiket az igazság Lelke indít, munkába fogják állítani a megszentelt emberi befolyásukat. Krisztus keresztjének kell a középpontban állnia; Krisztust úgy kell felmagasztalni, mint még soha azelőtt, és az emberek figyelmét a világ Megváltójára kell irányítani._[856] Keveset tudunk az igazságot kísérő dicsőségről! Ó, milyen kevés hitünk van! Jézus azért jött, hogy Ő legyen a megváltott világ középpontja! Krisztus így szól: „A Szentlelket helyezem minden olyan szívbe, amely megnyílik Én előttem; élő és folyamatos erő leszek minden hatással bíró lélekben, és mozgósítani fogom az egész szent mennyei sereget. Minden gonosz befolyás szövetségre lépett, hogy pusztítson és rontson. Gyűljenek zászlóm alá mindazok, akik hisznek Bennem, hogy szembe szálljanak ezekkel; Én vezetem a csatát; Én mindenkit alkalmassá teszek!”

Sokkal nagyobb mértékben kell bennünk éljen a missziómunka lelkülete. Krisztus folyamatosan tanította tanítványait arra, hogy az emberi eszközt össze kell kapcsolni az isteni munkással. Aktívan kell jót tenniük; a világ világosságának kell lenniük, a trónjától érkező ragyogó világosságot kell befogadniuk, és továbbítaniuk kell a világnak, amelyet Sátán pokoli árnyával takart be, mint egy halotti szemfedővel. A világosság sugarainak nemcsak a családi körben, hanem a gyülekezetben is tisztán és erőteljesen kell ragyogniuk; de nem csupán a gyülekezetben, hanem az egész világon is. Figyeljétek meg, mennyi minden rejlik Krisztus imájában János evangéliuma 17. fejezetében, ahol a Megváltó folyamatosan azonosul hívő népével, és egyesül velük, miközben hívő népe is Őhozzá kapcsolódik a világ megmentésének munkájában. Szolgálatában Krisztus megmutatja népének az ellenük felsorakozó gonosz szövetséget, és kinyilatkoztatja nekik, hogy háborúban állnak a fejedelemségekkel, a hatalmasságokkal, ez élet sötétségének világbíróival, a gonoszság lelkeivel, melyek a magasságban vannak._[857] De az angyalok is odasorakoznak melléjük ebben a seregben; közéjük vegyülnek. Az Úr seregének Vezére előre megy munkálkodni a mennyei angyalok seregével együtt. Jézus már csak egy lépésre volt a világért hozott áldozat beteljesedésétől, amikor azt mondta: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Ezt a parancsot újra és újra megismételte, különböző formákban, hogy halála és mennybemenetele után megérthessék szavai jelentését. Feltámadása után „megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat. És monda nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon”, hogy a bűnök bocsánatát hirdessék az Ő nevében minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." Tudta, hogy mindenféle megpróbáltatás éri majd őket, ezért így szólt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Biztosította őket, hogy a Mindenható pajzsa lesz velük minden lépésnél: „íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” A „menjetek” volt az utolsó szava tanítványaihoz, ez volt az akaratának utolsó kinyilatkoztatása ezen a földön. A mennyben elvégzett első cselekedete megfelelt a földön elhangzott ígéretének: elküldte nekik Szentlelkét bőséges mértékben. A mennyei adomány megadatott nekik. Tudjuk, hogy az apostolok Jeruzsálemben kezdték meg munkájukat, és egyetlen napon háromezren tértek meg. Az Úr indítsa cselekvésre az Ő népét – ez az én imám._[858]

Az egyház minden tagjának fel kell ébrednie, hogy Jézusért dolgozzon. Mindenfelől hívások hangzanak: „Jöjj át, és segíts nekünk!” „És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Itt világosan meg van határozva az igazság terjesztésében végzendő munkánk. Jézus megnyitotta az élet forrását e világ közepén, és minden lélek, aki ismeri az Atyát és a Fiút, Isten munkatársa lesz, és hangosan, erővel ismétli: „Jöjj!” Mindenkinek félre kell tennie az egymás közötti viszályokat, mindenkinek egyesítenie kell megszentelt, élő befolyását, és egy szívvel, egy szóval kell mondaniuk: „Jöjj, és add tovább a meghívást!” Mindenki álljon be a sorba, élő hangok láncát alkotva, amely egységes és határozott kiáltással hirdeti világszerte: „Jöjj!” Az egész gyülekezet ébredjen fel a halálszerű álomból, hogy kimondja: „Jöjj!”, és jellemével is igazolja a meghívás valódiságát: „Jöjj!”

Egyetlen férfinak vagy nőnek sincs mentsége, ha nyugodtan és közömbösen viszonyul ehhez a nagy és ünnepélyes munkához. Semmiben sem szabad akár csak egy kicsit is követnünk a világ példáját. Isten által ránk bízott javainkat nem szabad felelőtlenül eltékozolni. Fel kell hagynunk képzelt szükségleteink kielégítésével. Az élet értékes, túlságosan is tele van ünnepélyes és szent felelősséggel ahhoz, hogy az én kielégítésére pazaroljuk. Hűségeseknek kell lenniük Jézus Krisztushoz, és ki kell mutatniuk az emberek iránti szeretetüket azzal, hogy hagyják, hogy világosságuk tiszta, fényes sugarakban ragyogjon a világ felé._[859] Most mindenkinek felül kell emelkednie az önmaga kedvezésén és önzésén, és Krisztusban élve Istennek kell szentelnie az életét. Akik személyes tapasztalat útján ismerik Krisztust, azok az Ő példáját fogják követni. Törekedni fognak arra, hogy egyre magasabbra emelkedjenek, nem keresve a világ barátságát, hanem azzal a magasztos és szent törekvéssel élve, hogy Krisztus példáját kövessék a keresztény jellem tökéletesítésében, és hogy Isten munkatársai legyenek. Nem szabad embereket dicsérniük, sem keresniük az emberektől jövő dicséretet, mert minden dicséret és minden dicsőség egyedül Istent illeti._[860]