21a. levél, 1888. – Ellen White levele G.I. Butlerhez
Az ügy általános érdeke
Kedves testvérem!
Hajnali fél három van, amikor mindenki alszik a házban, és elkezdem írni neked ezeket a sorokat. Battle Creek nagy gyülekezetére és az ott összpontosuló jelentős érdekekre gondolok, amelyek Battle Creeket a szó legnemesebb értelmében missziós területté teszik. A szanatóriumba a világ minden tájáról érkeznek emberek, és sok fiatal tanul a különböző államokból a főiskolán. Ez a misszióterület a legjobb munkamódszereket követeli meg annak érdekében, hogy folyamatosan a legerőteljesebb vallási befolyást gyakorolhasson mindenkire. Isten azt kívánja, hogy széles látókörű terveik és azok megvalósításai legyenek az Ő munkájában. Ha ez megtörténik, Krisztus kegyelmének üdvözítő ereje megnyilvánul azok számára, akik hisznek a jelenvaló igazságban.
Ahogy a munka előrehalad, ha a munkások szilárdan Isten bölcsességére és hatalmára támaszkodnak, elméjük megnyílik, hogy lépést tartsanak a gondviseléssel, amely utakat nyit előttük. Azok, akik istenfélők és képességeik vannak, bátorítani kell a szükséges képzés megszerzésére, hogy részt vehessenek az igazság világosságának terjesztésében. Ekkor láthatóvá válik a végidő napjaira szóló utolsó nagy üzenet előrehaladása.
Isten különböző munkásokat rendelt ügyének különféle ágazataihoz. Amikor azok, akiket meghívott egy bizonyos munka végzésére, a tőlük telhető legjobban, Istentől kapott képességeik szerint végzik azt, akkor az Úr gondviselése másokat is hív és képesít, hogy együtt dolgozzanak velük, előmozdítva a munkát, hogy együtt vigyék tovább, és magasabb mércét tűzzenek ki.[107] Isten nem engedi, hogy munkájának ereje és hatékonysága csökkenjen, ha azok, akiknek munkát adott, kitartó hűséggel végzik a rájuk bízott részt. Nem szabad lenézésnek lennie azok között, akiket Isten munkásainak elfogadott.
Ezt a nagy és ünnepélyes munkát nem néhány férfinak kell véghez vinnie, akik a lehetőség kínálkozásakor lettek kiválasztva a felelősségek hordozására. Egyes elmék nem fejlődnek együtt a munkával, hanem hagyják, hogy a munka nélkülük haladjon előre. Fáradtnak és kimerültnek érzik magukat, anélkül, hogy megértenék a körülményeket. Amikor pedig azok, akiket Isten képesített, hogy részt vegyenek a munkában, másképp fogják végezni a feladatot, mint ahogy a felelősséget viselő férfiak tették, akkor a megfáradtak legyenek nagyon óvatosak, hogy ne akadályozzák ezeket a segítőket, akiket az Úr melléjük rendelt, hogy ezáltal korlátozzák a munkát. Mivel ők nem látják át teljesen a munka összetettségét, és nem hordozzák azt a terhet, amelyet Isten másokra különösen ráhelyezett, miért mondanák meg, hogyan kellene a munkát végezni? Azok, akik nem látják a munka szükségleteit, és nem alkalmazkodnak a növekvő igényekhez, ne álljanak a haladás útjába, hogy ezzel akadályozzák mások előre jutását.
Dávid esete jó példa erre. Nagy előkészületeket tett az Úr templomának építésére, de az Úr azt mondta neki, hogy nem ő fogja elvégezni a munkát, hanem fiára, Salamonra kell hagynia. Dávid tanácsokat és javaslatokat adhatott, tapasztalatából fakadóan bátoríthatta Salamont, de a fiatalnak kellett elvégeznie a munkát.[108]
Az idősebb testvérek kimerült elméje nem képes felfogni a munka nagyságát annak minden fontos pontján, és nem képesek lépést tartani az Isten gondviselése által megnyitott utakkal. Ezért a munka felelőssége nem maradhat kizárólag az ő vállukon, mert nem fogják bevezetni a szükséges elemeket a munka előmozdítása érdekében, és így a munka hátráltatva lesz.
Battle Creekben és Michigan állam területén a munka jelentős lemaradásban van. Évek óta tapasztalható hiány van a konferencia bizottsága és a munkások részéről a bölcs tervezés és a gondos irányítás terén. Bár a Generál Konferencia elnöke kész volt keményen dolgozni, nem látta szükségét annak, hogy képezze magát és fejlessze lelki képességeit, hogy felismerje a fiatalok tehetségét, és bevonja őket a munkába, magához véve azokat, akik segíthetnének neki. Jó látni és megérteni a külföldi missziók helyzetét és szükségleteit, de anélkül, hogy ezeket elhanyagolnánk, figyelembe kellene venni a közeli munka szükségleteit is. A belföldi missziókat nem szabad elhanyagolni. Ezzel mulasztás történt.
Szomorú mulasztás, hogy Battle Creekben nem használják ki a rendelkezésére álló számos előnyöket, hogy a szolgálat szívét egészséges állapotban tartsák. A központ erős szívverését minden hívő testében érezni kellene. De ha a szív gyenge és beteges, akkor hatástalansága a szolgálat minden ágazatára kihat. Egy erős, egészséges és tiszta munkaerő a mű központjában elengedhetetlen ahhoz, hogy az igazságot a világ elé vigyük. Azt tovább kell adni a családoknak és a közösségeknek.[109] Ehhez bölcs vezetésre van szükség a terv kidolgozásában és ahhoz, hogy másokat a munkában való részvételre nevelje. Tehetséges embereket kell felkutatni és bátorítani, hogy az Isten által adott képességeiknek megfelelően különböző helyeken szolgáljanak. Minden Isten által kiválasztott eszközt, aki az idősebb és tapasztalt munkásokkal kapcsolatba kerül, ösztönözni kell, hogy megtalálja helyét a munkában, és a munka haladásával együtt képezzék őket.
Számtalan képesség veszett el az Úr szolgálatából, mert a felelősségteljes pozíciókat betöltők közül sokan szűklátókörűek voltak, és nem ismerték fel a növekvő felelősségeket. Nem tágították látókörüket, hogy felismerjék: az eddig alkalmazott munkások már nem képesek ellátni azt. A munka túlnőtt rajtuk. Rengeteg, nagyon sok dolog maradt elvégezetlenül, amit meg lehetett volna tenni, mert egyesek szorosan maguknál tartották a feladatokat, ahelyett, hogy megosztották volna a munkát több munkással, bízva abban, hogy Isten megsegíti őket. Megpróbálták a munka minden ágazatát saját kezükben tartani, attól félve, hogy mások nem lesznek olyan hatékonyak, mint ők. Így saját akaratuk irányított mindent, és bizonyos rossz döntéseik, amelyek abból fakadtak, hogy nem értették a munka különböző részeinek igényeit, nagy veszteségeket okoztak. A munkát korlátozták, nem szándékosan, hanem mert nem látták meg, hogy teljesen más rend szükséges a kor követelményeinek kielégítésére. Ez nagyrészt Butler testvér azon meggyőződése miatt történt, hogy pozíciója korlátlan hatalmat biztosít neki. Olyan nagy felelősségeket róttak rá, amelyeket egyetlen ember képtelen elhordozni, ő mégis elfogadta ezeket.[110]
A következmény egy demoralizált állapot volt, bár a körülményekhez képest mindent megtett, amit megtehetett. Azonban a végtelen Isten látta, hogy más jellegű képességekre van szükség ahhoz, hogy a munkát új irányba terelje. Testvérei attól féltek, hogy mások áhítoznak Butler testvér helyére, ami gyanakvást keltett, és háttérbe szorította azokat, akiket Isten használni akart volna, ha elég bátorítást kapnak és lehetőséget a munkára. Isten nem munkálkodhatott, ahogy szeretett volna, a gyanakvás és az előítéletek miatt, valamint a megfelelő ítélőképesség és tervezés hiánya miatt, hogy mindenkinek lehetőséget adjanak arra, hogy okosan és átlátható módon végezze el azt a munkát, amelyre Isten felkészíti őt. Meg kell tanulnunk, hogy amikor Isten eszközöket rendel egy bizonyos munkára, akkor nem szabad elhanyagolnunk ezeket az eszközöket, mellőzni őket, hogy aztán imádkozzunk és csodákat várjunk, hogy Isten pótolja a mi mulasztásainkat. Isten mindenkinek a képességének és adottságainak megfelelően rendelte el a szolgálatát. Bölcs tervezésre van szükség ahhoz, hogy mindenkit a megfelelő területre helyezzünk a munkában, ahol tapasztalatot szerezhet, ami felkészíti a nagyobb felelősségek hordozására.
Isten munkamódszereiben az áldás, mind a földi, mind a lelki dolgokban, az eszközök használata által érkezik az emberhez. Ha a földműves elhanyagolja a föld megművelését, Isten nem tesz csodát, hogy pótolja mulasztását, és amikor eljön az aratás ideje, nincs mit aratnia. Ahogyan a természetben, úgy van ez a lelki világban is. Isten mindig megbecsüli azoknak az eszközöknek a használatát, amelyeket Ő rendelt el munkájának elvégzésére. Az embereknek gyakorlással kell felkészülniük minden váratlan helyzetre, és jobban meg kell ismerniük önmagukat, fel kell ismerniük jellemük gyenge pontjait, hogy mindent megtegyenek ezek megerősítése érdekében, mert ez a kötelességük.[111]
Senki ne hagyatkozzon teljesen más elméjére, hanem mint Isten képviselői, mindenkinek személyesen kell bölcsességet kérnie Tőle. Ha valaki tanulás közben túlzottan függ más gondolkodásától, és megreked azon a szinten, akkor csak az illető látásmódját sajátítja el, és csupán az ő visszhangja lesz. A Szentlélek által Isten közvetlenül azon az elmén keresztül fog munkálkodni, amelyet az emberbe helyezett, ha az ember lehetőséget ad neki, hogy megtegye és elismeri az Ő munkáját az életében. Isten úgy rendelte, hogy az ember saját maga számára használja elméjét és a lelkiismeretét. Ő soha nem szándékozott senkit mások árnyékává tenni, aki csupán mások véleményét fejezi ki. Ez a tévedés azonban olyannyira elterjedt közöttünk, hogy néhányan azt gondolják, egy kis csoportnak kell mindenki helyett gondolkodnia, döntéseket hoznia és lelkiismeretként működnie. A kereszténység alapja „Krisztus a mi igazságunk”. Minden ember személyesen felelős Isten előtt, és úgy kell cselekednie, ahogyan Isten indítja, nem pedig úgy, ahogyan egy ember értelme befolyásolja őt. Ha ez a közvetett befolyás fennmarad, a lelkek nem kerülhetnek a nagy ÉN VAGYOK hatása és vezetése alá. Másrészt tapasztalatuk összekeveredik mások tapasztalatával, és olyan erkölcsi béklyó alatt lesznek tartva, amely nem teszi lehetővé a cselekvés vagy a választás szabadságát.
Isten felelős lényként bánik teremtményeivel. Nem adott parancsot arra, hogy a Battle Creek-i vezetők lehorgonyozva maradjanak, míg valamilyen csodás erő által a gyülekezet el nem jut az Isten által előkészített révbe.[112] Ha bölcsek lennénk, és szorgalmasan, imádsággal és hálával használnánk azokat az eszközöket, amelyek által a világosság és áldás elérkezhet Isten népéhez, akkor egyetlen földi hangnak vagy erőnek sem lesz hatalma felettünk azt mondani: „Ne így tegyétek!”
Az Úr megmutatta nekem, hogy a felelős pozícióban lévő férfiak akadályozzák Isten munkáját az Ő népéért, mert úgy vélik, hogy a szolgálat csak az általuk meghatározott módon végezhető el, és az áldás is kizárólag az általuk kijelölt úton érkezhet. Emiatt nem fogadják el, ha az másképp nyilvánul meg. Mi „Isten munkatársai” vagyunk. Kövessük Jézus Krisztus útját! Neki tökéletes jelleme volt.
Az Úr értesse meg veletek ezt a kérdést úgy, ahogyan van. Isten nem úgy munkálkodik, ahogy az emberek tervezik, vagy ahogyan kívánják, hanem „titokzatos módon, hogy véghezvigye csodáit”. Miért tartod értéktelennek az Úr útjait, csak mert nem egyeznek a saját elképzeléseinkkel? Isten meghatározta a világosság csatornáit, de ezek nem feltétlenül egy adott személy vagy embercsoport gondolatain keresztül működnek. Amikor mindenki elfoglalja a neki rendelt helyet Isten munkájában, és nem engedi, hogy mások a saját elképzeléseik szerint formálják, hatalmas előrelépést teszünk abban, hogy a világosság szabadon beragyoghassa a világot.
Teljességgel ésszerűtlenek azok az erőfeszítések, amelyek arra irányulnak, hogy elzárjanak minden utat a világosság és az igazság előtt, ha az nem egyezik néhány vezető férfi véleményével. Ezek a férfiak tévedhetetlenek? Vajon Isten őket választotta ki arra, hogy legfőbb bírák legyenek a tekintetben, hogy milyen módon jusson el a világosság az Ő népéhez? Azt mondom nektek, hogy nem.[113]
A Battle Creek-i konferencián [1886] a Galata levélben levő törvény kérdésének vizsgálta idején több házhoz is elvittek engem, és hallottam a küldöttek keresztényietlen és kritizáló megjegyzéseit. Utána ezeket a szavakat mondták nekem: „Nekik azzal az igazsággal kell rendelkezniük, amely Jézusban van, különben számukra nem lesz megmentő igazság.” „Nélkülem - mondja Jézus - semmit sem cselekedhettek.” Ha majd véges emberek nem állják el többé az utat, nem akadályozzák, Isten úgy fog munkálkodni közöttünk, mint még soha ezelőtt.
Megmutatták nekem, hogy átfogó terveket kell készíteni, de ugyanakkor a minden ágazatban folyó munkát összhangba kell hozni a többi ágazattal, hogy tökéletes egységet alkossanak. Jelenleg azonban önző elképzelések és elvek szövődnek bele a munkások terveibe, ami hibássá teszi a munkát. Ha valaki egy adott ágazatot felügyel, és túlértékeli felelősségét, azt képzeli, hogy az ő ágazata minden másnál fontosabb, holott valójában mindegyik egyformán fontos. Amikor ez a szűk és önző gondolkodásmód elfogadottá válik, akkor minden energiát arra fordítanak, hogy ezt a nézetet az emberek elméjébe véssék. Ez az emberi természet, és nem Krisztus rendje szerint való. Ezzel a gyakorlattal Krisztust félreteszik, és az én előtérbe kerül. Amikor a Megváltónak teret engednek, hogy elvégezze a munkáját, senki sem fog kizárólag egyetlen ágazatra összpontosítani, hanem mindenki szélesebb látásmóddal tekint a szolgálatra, és minden területet egyformán jelentősnek fog tartani.[114]
Krisztus napjaiban a zsidók önfelmagasztalást, merev szabályokat és megterhelő követelményeket hoztak be, és ezzel minden esélyt elzártak maguktól, hogy Isten munkálkodjék a lelkükben, míg végül az Ő irgalmát és szeretetét teljesen szem elől tévesztették a szolgálatukban. Emiatt a vezetők nehéz terheket raktak az emberekre, amelyekért ők jogosan panaszkodtak, és amelyeket a Megváltó elítélt. Ne járjatok nyomdokaikban! Adjatok lehetőséget Istennek, hogy cselekedjen azokért, akik szeretik Őt, és ne terheljétek őket olyan szabályokkal és előírásokkal, amelyek éppúgy megfosztják őket Isten kegyelmétől, mint voltak Gilboa hegyei, harmat és eső nélkül. A számtalan rendeleteteket harmadával csökkenteni kell, és nagy körültekintéssel kell meghozni a döntéseket. A misszióterület a miénk, és sok előnyünk van, amelyeket, ha bölcsen kihasználunk, lehetőséget adnak sokkal több munkás kiképzésére, akik lelkészekként és evangélistákként léphetnek a szolgálatba. De egyesek szűklátókörűsége korlátozta a munkát. Minden konferencia gyülekezeteiben erőteljes erőfeszítésekre van szükség. Olyan élettel teli üzenetet kell nekik közvetíteni, amely élénken leírja az időket, amelyekben élünk, de nem unalmasan és élettelenül, hanem Isten Lelkének és erejének megnyilvánulásával. A felelősséget meg kell osztani az egyház minden tagja között. A missziólelkületet fel kell ébreszteni, és szükség szerint bölcs munkásokat kell kijelölni, akik személyes erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az egyház olyan állapotba emelkedjen, ahol nincs többé lelki halál a határain belül.
Sok más dolgot is elmondtak nekem a munka más részlegeivel kapcsolatban, de ezeket most nem fogom leírni. Amikor feleszméltem, az ágyon ültem fáradtan, és a szívem nagyon szomorú volt. Felkeltem, imádkoztam és megpróbáltam írni.[115] Amit megmutattak akkor, valamint azóta is a helyzeteddel és érzéseiddel kapcsolatban, rendkívüli módon nyugtalanított. Továbbá, a … testvér által képviselt helyzet és eszmék mindkettőtöket olyan helytelen álláspontra vezetnek, amelyeket nem tudok támogatni. Ha ebben a helyzetben maradtok, kénytelen leszek nemcsak másként érteni bizonyos dolgokat, mint ti, hanem hogy ellenálljak az eszméiteknek és a befolyásotoknak. Soha nem éreztem ezt annyira világosan, mint most, a konferencián szerzett tapasztalatom után. Egy pillanatig sem habozom kimondani, hogy ezen az összejövetelen nem a világosság befogadására való törekvés, hanem az út eltorlaszolásának lelkületét hozták ide, nehogy egyetlen fénysugár is áthatoljon a nép szívébe és elméjébe más csatornán, mint amit ti a megfelelőnek tartotok.[116]