24. kézirat, 1892. - Az egyház legnagyobb szüksége a szeretet

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt” (1Kor 13:4-5). A gyülekezetben feszültségek támadnak, mert a testvérek nem értik, mit jelent a keresztényi szeretet, a testvéri ragaszkodás és a krisztusi szeretet. Az önszeretet és az önbecsülés vezeti azokat, akik kereszténynek vallják magukat, hogy önmagukat értékeljék. Meg vannak győződve arról, hogy minden gyanakvásuk és rosszindulatú feltételezésük másokkal szemben helytálló. A gyülekezetben uralkodó viszály, széthúzás és egészségtelen légkör pedig éppen ezekből a kölcsönös gyanúsítgatásokból és ítélkezésekből fakad.

Ha a testvérek hetente egyszer vagy kétszer találkoznának, alázatos lélekkel, saját gyengeségük és hibáik tudatában, és kérnék az Urat, hogy világosítsa meg értelmüket és töltse be szívüket szeretetével, nem egymást vizsgálva, hanem az Írásokat kutatva, akkor Sátán vereséget szenvedne. Sok képzeletbeli nehézség, sok vakondtúrás, amelyet heggyé nagyítottak, és amelyek válaszfalként állnak a testvérek közé, eltűnne, és a szeretet, az együttérzés és a tisztelet venné át a viszálykodás és a vádaskodás helyét. Amikor testvéreiteket ítélgetitek, olyan munkát végeztek, amelyet Isten nem bízott rátok. Nem Krisztussal együtt munkálkodtok. Isten nem ültetett benneteket a bírói székbe, hogy lemérjétek testvéreiteket és ítéletet mondjatok felettük. _[1087]

Sátán a testvérek vádlója ujjong, amikor sikerül az elégedetlenség kovászát megérlelnie az emberek szívében. Amikor szakadást kelthet a testvérek között, pokoli öröm tölti el. Hiszem, ha testvéreink látnák, ahogyan én láttam, hogy mennyi kárt okoz a testvérek rosszindulatú bírálása, akkor gyökeres változás történne abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk. Ti nem értitek meg önmagatokat, félreértelmezitek mások szavait és tetteit, és a saját szűkös nézőpontotokból méritek azokat. A képzeletetek félrevezet benneteket. A megszenteletlen érzéseitek és nyelvetek olyan munkában vesznek részt, amelyben semmi nincs, ami szent vagy Krisztushoz hasonló lenne.

Keresztény szolgálatunkban Krisztus vonzerejét kellene bevinnünk. Az Igazság Napjának szelíd sugarai kellene hogy beragyogják szívünket, hogy kedvesek és derűsek lehessünk, és áldott, erőteljes befolyással legyünk környezetünkre. Jézus Krisztus igazsága nem vezet komorsághoz és szomorúsághoz. Ne feledjétek testvéreim, hogy Krisztus iskolájában vagyunk, hogy megtanuljuk az igazság és a szeretet leckéit. Ebben az iskolában arra tanítanak bennünket, hogy legyen hitünk Megváltónkban. Gondosan kell kezelnünk saját lelkünk szükségleteit, megbecsülve minden kiváltságot, amelyet Krisztus szelídségének és alázatosságának elsajátítására kaptunk.

Meg kell tanulnunk, hogy a megpróbáltatások a javunkra vannak, és nem szabad elcsüggednünk miattuk. A szívet fegyelmezni, a hitet ápolni, a lélek állhatatosságát próbára kell tenni. A hit egyszerűségét és az Istenbe vetett tökéletes bizalmat bátorítani kell a szívünkben. Mindig derűsen és reményteljesen kell gondolkodnotok és beszélnetek, és miközben az önfegyelem munkáját minden kereszténynek el kell végeznie, ennek olyan módon kell történnie, hogy felemeljen és nemesítsen, ne pedig beszűkítse a gondolkodást és jelentéktelen dolgokra irányítsa azt. Gondolataitok szent elvek gyümölcsei legyenek. Ne gondolkodjatok kellemetlen dolgokon, és ne ítéljetek meg egy testvért egy szó miatt. Ne a saját korlátolt mértéketekkel ítéljetek!_[1088] Az őszinte, bizalommal teli imádság egyszerű hangja hallatszódjon otthonaitokban. Amikor testvérnőink meglátogatják egymást, ne szóljanak kritikus szavakat testvéreikről. Elmélkedjetek Isten tulajdonságain, és osszátok meg egymással Jézus szeretetében szerzett tapasztalataitokat. Ennek a szeretetnek a teljessége megnyugtatja a szívet, és elfeledteti velünk a kellemetlen eseményeket.

Mennyi édes békétől maradunk el amiatt, hogy saját magunk és testvéreink kellemetlen dolgaira összpontosítunk. Tekintetünket a zavaró körülmények fölé kell emelnünk, Jézusra. Jobban kell szeretnünk Őt, többet kell merítenünk vonzó jellemének szépségéből és kegyelméből, és fel kell hagynunk mások hibáinak és tévedéseinek szemlélésével. Emlékeznünk kell arra, hogy a mi útjaink sem hibátlanok. Folytonosan hibázunk, és ha mások ugyanolyan szorgalmasan figyelnék minden szavunkat és cselekedetünket, mint ahogy mi figyeljük őket, éppolyan sötét jegyzéket tudnának összeállítani rólunk, mint mi róluk. Jézuson kívül senki sem tökéletes. Gondoljatok Őrá, és vonjátok el figyelmeteket önmagatokról és minden kellemetlen dologról, mert amikor saját hibáitokat szemlélitek, meggyengül a hitetek. Isten és az Ő ígéretei eltűnnek a látóteretekből.

Több szükségetek van Jézusra, és kevesebb szükségetek önmagatokra. Ne gondoljatok rosszat, ne szóljatok rosszat senkiről. Tegyetek zablát ajkaitokra. Nem mérhetitek mások tapasztalatát a sajátotokkal. Szánalmas dolog lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Mi lenne, ha bizonyos dolgokban tévednénk? Vajon elhagyna minket az Úr, elfelejtene minket, és magunkra hagyna? Nem! Az Úr nem úgy bánik velünk, ahogy mi bánunk egymással. Segítsen az Úr mindannyiótoknak, hogy megbánjátok és megvalljátok bűneiteket, és Jézus szeretete töltse be szíveteket. A féltékenység a legkisebb kihívásra is kész előtörni. Az irigység és a gonosz gyanakvás könnyen szárba szökken, ha gondozzák. Ó, milyen sokan sebzik meg Krisztus szívét azzal, hogy a saját útjukat és akaratukat követik. Ezek ellen a nemkívánatos jellemvonások ellen vívjatok háborút, ne egymás ellen._[1089]

Ha azok az elemek lennének az egyházban, amelyek Krisztus életében is léteztek, akkor erőteljes egység lenne mindazok között, akik az Ő követőinek vallják magukat. A világ az egyház ellen dolgozik, igyekszik meggyengíteni és elpusztítani azt. Vajon az egyház utánozni fogja a világot ezen a téren? Vajon mi, az egyház tagjai, leromboljuk-e a bizalmat az egyház többi tagjában, mert nem felelnek meg egy bizonyos mércének? Az angyal üzenete számunkra ez: „Dolgozzunk együtt, dolgozzunk együtt, dolgozzunk együtt!” Ne engedjétek, hogy a Sátán éket verjen a gyülekezet tagjai közé. Ne mérjetek csapást az ellenség oldaláról, nehogy gyengítsétek az egyház bármely tagjának befolyását. Mindig lesznek olyanok, akik a lélek nagy ellenségének szolgájaként végzik mesterük munkáját azáltal, hogy vádolják azokat, akik az igazságban hisznek. Olyan dolgokat fognak mondani, amelyek árnyékot vetnek azoknak a magatartására és jellemére, akik kereszténynek vallják magukat.

A gonosz gyanakvás magját gyakran előkészített talajba vetik, és a maga neme szerint terem gyümölcsöt. Akiknek kötelességük volna őrködni az azonos drága hitet vallók érdekei felett, mégis teret adnak Isten és az igazság ellenségei sugallatainak és híreszteléseinek, és így a keserűség gyökere sokakat megfertőz. Ha minden olyan szív állapotát, amelyet szentségéről híresnek tartanak, alapos vizsgálat alá vennénk és feltárnánk, akkor kiderülne, hogy még a legnagyobb tiszteletben állók tapasztalataiban is vannak sötét fejezetek. Milyen téves nézetek tárulnának fel a keresztény életről! Milyen hamis elképzelések Isten tulajdonságairól és erkölcsi kormányzatáról! Milyen korlátolt fogalmak Izrael Szentjének hatalmáról, milyen szűk látásmód a Szentlélek munkálkodásáról!_[1090]

Sokakat ismerek, akik komolyan törekszenek egy magasztosabb életre, a mennyei dolgok világosabb megértésére, de milyen lassan haladnak előre! Milyen nehéz az elmének eljutni a reménység teljes bizonyosságához, amely nem szégyenít meg! Minden erőfeszítésünk ellenére gyakran elcsüggedünk, mert a test a lélek ellen harcol. Ne engedjétek, hogy közönséges, értéktelen, földi dolgok foglalják le a gondolataitokat annyira, hogy Jézus jelenléte eltávozzon. A gyülekezet élete Krisztustól ered, és akkor támogatjuk a gyülekezetet, amikor összhangban munkálkodunk az éltető erővel, szem elől tévesztve önmagunkat, igyekezve azon, hogy egymást építsük a legszentebb hitben.

Isten választhat olyan eszközöket, amelyeket mi nem fogadunk el, mert nem felelnek meg pontosan az elképzeléseinknek. Nem az általunk tökéletesnek tartott módon munkálkodnak, és ahelyett, hogy Istenre bíznánk őket, hogy Lelke által munkálkodjon velük, sokan nehézségeket sorolnak fel, eltorlaszolják az utat, és szomorúságot táplálnak szívükben, mert azt látják, hogy ezek az emberek olyan munkát végeznek, amelyet még nem végeztek el. Ezután megindul a jellem boncolgatása, a jelentéktelen panaszok gyűjtögetése, a hibák és rágalmak keresése, az apró dolgok és események eltúlzása, mintha súlyos bűnök volnának. Ez mindaddig jelen lesz az egyházban, amíg gyengék vagyunk, és gyengék is maradunk, míg meg nem változik ez a szűk látásmód. Az Úr mutassa meg nektek, mit kell tennetek, hogy hálaadással, hálával és Isten dicséretével teljetek meg az Isten Fiának drága ajándékáért, és hogy félretegyétek az irigységet, a féltékenységet és a versengést, hogy valódi szeretet és egység uralkodjék közöttetek.

Jézus azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, amint Ő egy az Atyával. Miben áll ez az egység? Nem abban, hogy mindenki ugyanolyan hajlamú, ugyanolyan a természete, és ugyanúgy gondolkodik._[1091] Nem mindenki rendelkezik ugyanazzal az értelmi képességgel, nem mindenkinek ugyanaz a tapasztalata. Egy gyülekezetben különféle ajándékok és tapasztalatok vannak jelen. A földi ügyek intézésében sokféle módszer létezik, mégsem fakad viszály, széthúzás vagy megosztottság sem a munkavégzés módjából, sem az ajándékok gyakorlásából.

Egyik ember jártas lehet a Szentírásban, és annak egyes részeit különösen értékelheti. Egy másik ember egy másik részt tart nagyon fontosnak, így egyikük az egyik témát emeli ki, a másik pedig egy másikat hangsúlyoz, és mindkettő rendkívül értékes lehet. Ez Isten akarata szerint való. De vajon szakadást vagy megosztottságot váltson ki, ha valaki téved az Írások egyik részének értelmezésében? Isten mentsen! Nem gondolhatjuk, hogy a gyülekezet egysége azon múlik, hogy mindenki minden igeverset ugyanúgy értelmez. Lehet hozni határozatot határozat után, hogy megoldjanak minden eltérő véleményt, de az emberi elmére és akaratra nem lehet kényszert gyakorolni, hogy ezáltal megszűnjön a véleménykülönbség. Ezek az intézkedések elfedhetik ugyan a viszályt, de nem tudják megszüntetni azt, és nem teremtenek valódi egységet. Semmi sem képes tökéletes egységet teremteni az egyházban, csak a Krisztushoz hasonló béketűrés lelkülete. Sátán képes viszályt kelteni, de Krisztus az egyetlen, aki összhangba tudja hozni a viszálykodó feleket. Ezért minden lélek foglalja el helyét Krisztus iskolájában, és tanuljon Tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Krisztus azt mondja, hogy ha Tőle tanulunk, az aggodalmak megszűnnek, és nyugalmat találunk a mi lelkeinknek.

Isten Igéjének nagy igazságai olyan világosan vannak kinyilatkoztatva, hogy senki sem tévedhet azok megértésében. Amikor az egyház tagjai szeretik Istent, és felebarátjukat, mint önmagukat, akkor nem lesz szükség nehéz erőfeszítésekre az egység érdekében, mert az egység Krisztusban természetes következményként jelenik meg._[1092] A fül többé nem lesz nyitva olyan hírekre, amelyek megbántják a felebarátunkat, és senki sem fog rosszat mondani felebarátjára. A gyülekezet tagjai szeretetet és egységet fognak ápolni, és egy nagy családként fognak élni. Akkor majd bemutatjuk a világnak azt az isteni bizonyságot, amely arról tanúskodik, hogy Isten elküldte az Ő Fiát a világba. Krisztus mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Krisztus istenségét Isten gyermekeinek egysége hitelesíti.

Testvérek, amikor megalázzátok szíveteket Isten előtt, látni fogjátok, hogy minden gyülekezetben ott leselkedik a farizeizmus veszélye – az a veszély, hogy úgy gondolkodunk és úgy imádkozunk, mint az önigazult farizeus, aki ezt mondta: „Isten! hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek.” Ó, bárcsak feltörnénk szívünk talaját, hogy az igazság magvai mélyen gyökeret ereszthessenek, és bőséges termést hozhassanak Isten dicsőségére! Testvéreim, amikor vádat akartok emelni valamelyik testvér ellen, vegyétek komolyan Jézus szavait: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (Jn 8:7) A te bűnöd lehet, hogy nem az a bűn, amely éppen akkor szóban forog, de Jézus szavai szerint csak akkor vetheted az első követ, ha bűntelen vagy. Amikor Jézus ezeket a szavakat mondta vádlóinak, felébredt a bűntudatuk. Nem tudtak mit felelni. Mindegyiküket elítélte saját lelkiismerete, és egyenként távoztak, a legidősebbel kezdve a legfiatalabbig.

Mit gondolhat Krisztus, aki olyan megbocsátó, olyan türelmes minden hibánkkal szemben, aki irgalomban és szeretetben gazdag, mit gondolhat az érzéketlen kritikáról és a hibakeresésről? A tévedő testvérek iránti szeretet sokkal hatékonyabb a megjobbításukban, mint minden éles bírálatunk. Hagyjátok, hogy minden tévedés és szívbéli indulat Krisztus rendje szerint legyen kezelve. Tegyük félre az énünket. Az Úr azt akarja, hogy gondolataink, beszédünk és keresztény tapasztalatunk sokkal vonzóbb legyen, mint amilyen jelenleg. Ha az emberek nem válnak egyre inkább Jézushoz hasonlóvá, soha nem lehetnek a világ világossága. Munkánk Isten és a saját lelkünk között zajlik. Testvéreim miről gondolkodtok? Egy munkát kell elvégeznünk a körülöttünk élők megmentéséért, miközben az értékes idő múlik. A kegyelem ideje hamarosan véget ér. Vajon a Mesterért végzett munkátok olyan-e, hogy hallhatjátok ezeket a szavakat: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)?

Ne feledjük, hogy minden lélek, aki komolyan törekszik az isteni életben való előrehaladásra, minden egyes lépésért küzdeni kénytelen egy ellenséges erővel szemben. Harcra kell felkészülnie kitartó imával, és meg kell harcolnia a hit nemes harcát. Nem „vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak” (Ef 6:12). Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymással háborúban álljunk. Ha lelkileg előre akarunk haladni, akkor igazlelkűséggel kell felöveznünk elménk derekát, fel kell öltenünk az igazság páncélját, fel kell vennünk az üdvösség sisakját és a Lélek kardját. Testvéreim, keressétek Istent! Keressétek Őt, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!

Ó, milyen mély és gazdag tapasztalatokat szerezhettünk volna, ha az Istentől kapott összes képességeinket a lelki tudás és erő keresésére szenteltük volna, ahelyett, hogy egymás bántására használtuk volna. Testvéreim, szeressétek egymást, ahogyan Krisztus szeretett benneteket. Milyen keveset tudunk valójában az Istennel való édes közösségről!_[1094] Milyen keveset értünk a jövendő élet titkairól! Sokkal többet tudhatnánk, ha minden képességünket Krisztus jellemének felismerésére szentelnénk. Magaslatok vannak előttünk, amelyeket el kell érnünk, és tapasztalatok mélységei, amelyeket meg kell ismernünk, ha a világ világosságai akarunk lenni. Akkor miért gyalázzátok meg Istent viszálykodással és széthúzással? Miért kérdőjelezitek meg és miért hibáztatjátok egymást? Miért értelmezitek félre és forgatjátok ki testvéreitek szavait és tetteit?

Nincs jobb dolgotok, mint egymást elbátortalanítani és megpróbálni kioltani testvéreitek világosságát? Inkább tágítsátok ki elméteket, hogy megérthessétek az áldott ígéretek mennyei szépségét. Higgyetek egyszerűen Jézusban, és tanuljatok a legnagyobb Tanítótól, akit a világ valaha ismert, és kegyelme erőteljesen fog munkálkodni az ember értelmén és szívén. Tanítása világosságot ad a lelki látásnak, irányítja a gondolatokat, és jóllakatja az éhező lelket. A szív meglágyul, alázatossá válik, és betelik ragyogó szeretettel, amelyet sem csüggedés, sem kétségbeesés, sem megpróbáltatás nem olthat ki. Isten megnyitja az értelmi látás előtt saját gazdagságát és teljességét. Szeressük hát egymást, és munkálkodjunk együtt! Tekintsetek Krisztusra, az örökkévalóság sziklájára, egyedül Őáltala lehet üdvösségetek. Legyen ajkatokon Isten dicsérete, amikor kis csoportokban összegyűltök imádni Őt. Vegyen részt mindenki!

Aki hallotta Krisztus hangját és teljesítette akaratát, az volt a bölcs ember, aki a sziklára építette házát, és sem vihar, sem eső nem rombolhatja le ezt az építményt. Legyünk Krisztus munkatársai most és az örökkévalóságban! Szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusért._[1095]