24. levél, 1889. - A Generál Konferenciának
Kedves Testvérek!
Olyan dolgokat hoztam elétek, amelyeket Isten mutatott meg nekem, és figyelmeztetnem kell a Battle Creekben egybegyűlt embereket. Veszélyben vagytok, mert olyan terveket és olyan módszereket dolgoztok ki, olyan javaslatokat tesztek, amelyek nem sikerhez, hanem vereséghez vezetnek. Nem hagyhatom, hogy ez a konferencia úgy érjen véget, és az egybegyűltek anélkül térjenek haza, hogy ne intselek benneteket, hogy alaposan gondoljátok át az összes előterjesztett javaslatot. Vizsgáljátok meg alaposan az összes tervet, és ne siessetek „igen”-t vagy „ámen”-t mondani, mint ahogy néhány elködösödött elméjű ember szájából hallottam, akik nem ismerték fel, hogy milyen természetűek és milyen lélekből származnak a javaslatok, amelyekre áment mondanak. Ne hagyjátok magatokat elragadtatni ártatlannak tűnő javaslatoktól, amelyek végül szerencsétlenséget és Isten támogatásának elvesztését hozza ránk.
Isten arra hív benneteket, hogy alázzátok meg magatokat az Ő hatalmas keze alatt, valljátok meg és hagyjátok el bűneiteket, és Ő felemel benneteket. Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Akár nagyobb, akár kisebb tisztségekkel bírtok, ez nem az az idő, hogy panaszkodjatok a munkátok sikertelensége miatt. Meneküljetek Jézushoz, ragadjátok meg Őt élő hittel, ragadjátok meg az Ő erejét, és kössetek békét Vele. Túlságosan is vágytok az emberektől jövő dicséretre. „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van”.[439] Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” „Így szól az Úr, Izrael megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látják királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, aki hű, Izrael Szentjéért, aki téged elválasztott. Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartalak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! és azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő!” Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz: Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert aki rajtuk könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. [440] És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. Íme, ezek messziről jönnek íme, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztalja népét az Úr, és könyörül szegényein!” „És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Íme, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen."
Senki ne magasztaja fel magát, és senki ne akarja megvalósítani saját elképzeléseit Isten népének együttműködése és jóváhagyása nélkül. A kemény lelkületetek, a nagyhangú és elbizakodott prédikációitok nincsenek összhangban Krisztussal és az Ő útjaival. Ó, amikor nagyhangon szónokoltatok, Isten látta, hogy lesújtottatok a gonoszság öklével. Isten hitelesítésére van szükségetek, mielőtt határozott lépéseket tennétek Isten ügyének formálására. Az Úr olyan mértékben lesz velünk, amilyen mértékben hiszünk Krisztusban, és az Ő akaratát cselekedjük, nem önmagunkat magasztalva, hanem alázatos szívvel járva. Azonban megveti indulatos lelkületeteket, megszomorodik szívetek keménysége miatt. Imádkozzatok, hogy Ő adjon nektek hússzívet, egy olyan szívet, amely képes átérezni mások bánatát, amely megindul az emberi szenvedésen. Imádkozzatok, hogy olyan szívet adjon nektek, amely nem marad süket az özvegy és az árva kiáltására. Imádkozzatok, hogy könyörületes szívetek legyen a szegények, a nyomorultak és az elnyomottak iránt. Imádkozzatok, hogy szeressétek az igazságosságot, gyűlöljétek a rablást, és hogy ne tegyetek különbséget támogatásotok kimutatásában, kivéve a rászorulók és a nyomorultak esetében. [441] Akkor beteljesedik számotokra Ézsaiás 58. fejezetének ígérete: „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.”
Egyengessetek egyenes ösvényeket lábaitokkal, hogy aki bizonytalan, ne térjen le az útról. Gyengék és hitben ingadozók vesznek körül, és nektek segítenetek kell őket, de nem úgy, hogy ti magatok is elbizonytalanodtok, hanem mint kipróbált férfiak sziklaszilárdan kitartva az elvek mellett. Tudom, hogy el kell végeznünk egy munkát a népünkért, amely nélkül sokan nem lesznek felkészülve a mennyből küldött angyal világosságának befogadására, aki dicsőségével az egész földet beragyogja. Ne gondoljátok, hogy tisztességre való edényeknek találnak benneteket a késői eső idején, az Úr dicsőségének befogadására, ha hiábavalóságra adjátok a lelketeket, gonosz dolgokat beszéltek, és titokban a keserűség gyökereit ápoljátok, melyeket a minneapolisi konferenciáról hoztatok. Isten rosszallása lesz azokon, akik a vita gyökereit táplálják, és akiknek lelkülete olyannyira különbözik Krisztus lelkületétől.
Szívetekben egy munkának kell végbe mennie, hogy ne hintsetek konkolyt. Amikor a Seregek Ura az oltárról vett eleven szénnel megérinti az őrző ajkát, trombitájából tiszta hang szólal meg – egészen más, mint amit eddig hallottunk. Istennek élő bizonyságtétele van a világ számára. Az élettelen, unalmas prédikációk nem Isten rendelése szerint valók. Felszólítalak benneteket, akik felelősségteljes pozícióban vagytok, ne igazodjatok a világ mércéjéhez, ne ragadjátok meg a világ eszméit![442] Ne mondjatok hízelgő szavakat, ne prófétáljatok ámításokat! A Vigasztaló, a Szentlélek, „akit az én nevemben küld az Atya,” - mondta Jézus - „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében”. Az Úr szolgáinak inteniük, feddniük és buzdítaniuk kell teljes szelídséggel és tanítással.
A mennyországot el kell nyernünk, a poklot pedig elkerülnünk. Mint olyanok, akik szent szövetséget kötöttünk Istennel, mint Krisztus megbízott hírnökei és Isten kegyelme titkainak sáfárai, kötelességünk híven elmondanunk Isten teljes tanácsát. Ne feledjétek soha, hogy a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, hiszen a mennyei lények a királyok Királyának és az uraknak Urának követeiként tekintenek ránk. Jogunk van magasra emelni a zászlót. Aki megérti elhívásunk ünnepélyességét, küldetésünk szentségét, annak kötelessége, hogy teljes szívvel hirdesse az üzenetet. Vagy megalázzuk magunkat Isten hatalmas keze alatt, vagy Ő fog megalázni bennünket. De ha alázatosan és szerényen járunk az Úr előtt, Ő elfogad minket.
Az Úr rosszallással tekint azokra, akik a világnak akarnak tetszeni, miközben vádolják azokat, akiket Isten használ, és sátáni tiszteletlenséget tanúsítanak azok iránt, akiket tisztelniük kellene. A lelki érzékenység, a kedvesség, az udvariasság, a kifinomult érzések, amelyek a Krisztus iskolájában tanulókat jellemzi, sokak szívéből és életéből eltűntek, akik azt gondolják, hogy Isten használja őket. A Hű Tanúbizonyság így szól: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad [443] „Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” Ha több lenne a bűnbánat, a bűnvallás és a bűnök elhagyása, ha kevesebb lenne az önelégültség és az öndicséret, sokkal tisztábban láthatnánk a lelki dolgokat. Isten azt kívánja, hogy élő kapcsolatba lépjetek Vele; akkor Krisztus lakozik a szívben, és a tiszta odaadás tüze lángra lobban lelketekben.
Eltávolodtunk Istentől, és nem végeztük még el a megbánásnak és az első szeretetünkhöz való visszatérésének azt a buzgó munkáját, amely elengedhetetlen az Istennel való kapcsolat helyreállítása és szívünk megújulása szempontjából. Isten iránti hűtlenség tört utat közöttünk, mert divatos lett elfordulni Krisztustól és helyet adni a kételkedésnek. A szív kiáltása ez: „Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon rajtunk. Baált, Baált akarjuk!” Sokunk vallása a hitehagyott Izrael vallása, mivel a saját útjukat szeretik, az Úr útját pedig elhagyják. Az igaz vallást, a Biblia egyetlen vallását - amely a bűnök bocsánatát tanítja a keresztre feszített és feltámadt Megváltó érdemei által, és amely az Isten Fiának hite általi megigazulást vallja – megvetik, ellene szólnak és kigúnyolják. Elítélik, mivel szerintük rajongáshoz és fanatizmushoz vezet. Vonjátok vissza szavaitokat, mielőtt túl késő lenne jóvátenni a bűnötöket, mert vétkeztetek Isten ellen! Jézus Krisztus a lélekben való lakozása, a Szentlélek által kiárasztott szeretet cselekvő elve - egyedül ezek teszik a lelket gyümölcsözővé a jó cselekedetekre. Krisztus szeretete, az ereje és hatalma minden üzenetnek, amely valaha emberi ajkakról származott. Milyen jövő vár ránk, ha nem jutunk el a hit egységére? [444]
Amikor azon egység szerint leszünk egyek, amelyért Krisztus imádkozott, akkor ez a hosszú, sátáni eszközök által fenntartott vita véget ér, és emberek nem dolgoznak ki többé terveket a világ mintája szerint, mert nincs lelki meglátásuk arra, hogy felismerjék a lelki dolgokat. Most még úgy látják az embereket, mint a járkáló fákat. Isteni érintésre van szükségük, hogy úgy lássanak, ahogyan Isten lát, és úgy dolgozzanak, ahogyan Krisztus munkálkodott. Akkor Sion őrzői tisztán, egyre hangosabban fogják megszólaltatni a trombitát, mert látni fogják közeledni a kardot, és felismerik, hogy Isten népe veszélyben van.
Nincs vesztegetni való időnk, hogy Isten törvényszegőinek oldalára álljunk, hogy az ő szemükkel lássunk, az ő füleikkel halljunk, és az ő romlott gondolkodásukkal gondolkodjunk. Össze kell fognunk! Eggyé kell válnunk, szentek az életben és tiszták a jellemben. Ne boruljunk le többé az emberi vélekedések bálványai előtt, ne legyünk többé rabszolgái egyetlen szégyenletes kívánságnak sem, ne hozzatok tisztátalan áldozatokat az Úrnak - bűnnel beszennyezett lelketeket – a moabiták és emoreusok áldozataihoz hasonlókat. [445]
Ó, vajon nem a bűnbánatnak kell a hitetlenség és a lázadás helyébe lépnie? Vagy inkább folytatódik az engedetlenség és a vakság ezen állapota, amíg el nem hangzik felettünk is az ítélet, mint azon városok felett, amelyek elutasították Krisztus kegyelmét földi szolgálata napjaiban: „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, amelyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. De mondom nektek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem nektek. Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni.”[446]