31a. levél, 1894. – A.R. Henrynek címzett levél

Ashfield, 1894. október 27.

Kedves Testvérem!

Ma reggel korán fel lettem ébresztve, hogy olyan dolgokról írjak, amelyeket közvetlenül eléd kell tárnom. Nagy teher nehezedik rám miattad. Reszketek Isten előtt, mert érzem azoknak a dolgoknak a súlyát, amelyeket évek óta mutattak meg nekem, és amelyek hosszú ideje fennállnak. Igazságtalanul bántál hittestvéreiddel. Sátán sokszor véghezvitte akaratát általad testvéreid kárára, akikkel nem voltál összhangban. Eldridge testvér is részt vett ezekben a dolgokban, és döntéseid másokat is arra befolyásoltak, hogy egyetértsenek a te embertársaiddal szembeni igazságtalanságoddal. Bizottságaitokban az emberekről és a dolgokról alkotott eltorzult, megszenteletlen elképzeléseid, igazságtalan döntésekben öltöttek testet. A Generál Konferencia elnökének kötelessége lett volna határozottan fellépni az ilyen eljárások ellen, amikor felismerte, hogy helytelenül ítélnek meg embereket; de ezt nem mindig tette meg, mert félt tőled és Eldridge testvértől._[1295]

Azért írom ezt neked, mert ezek a dolgok fel vannak jegyezve ellened a menny könyveiben. Amikor Olsen testvérnek tiltakoznia és feddnie kellett volna, inkább hallgatott. Nem volt elég hite Istenben ahhoz, hogy határozottan rámutasson arra, amiről a Szentlélek vezetése alatt tudta, hogy helytelen. És mivel semmi sem állt az utadba, akadály nélkül követted azt, a saját lelkületed szerint cselekedtél, a saját magad csiholta szikrák fényében jártál. Sok igazságtalanságot követtél el beszédben és írásban, jóváhagytál sok olyan dolgot, amellyel nem fogsz szívesen szembenézni az ítéletkor.

De van Valaki, aki mindent tud. Amikor az itt szolgáló testvéreim előtt álltam, az Úr Lelke súlyos terhet helyezett rám, hogy határozottan beszéljek olyan dolgokról, amit nem merek elhallgatni. Egy könyv nyílt meg előttem, és A.R. Henry neve állt egy hosszú lista élén, amely az embertársaival szemben elkövetett igazságtalanságait tartalmazta. Ezt azért hozom eléd, hogy gondolkodj el rajta. A szívem fáj és szomorú, de nem merem visszatartani a figyelmeztetést. Egy másik lista az elmulasztott alkalmakat sorolta fel, olyan alkalmakat, amikor segíthettél és áldás lehettél volna embertársaid számára, de éppen az ellenkezője voltál, mert személyes érzéseid és az a légkör, amely körülvette a lelkedet, elhomályosította látásodat, és nem ismerted fel, hogy az igazságnak és a szentségnek kellett volna jellemeznie a kimondott szavaidat és mindazt, amit tolladdal leírtál. A rád bízott felelősségteljes tisztségek, amelyeket Isten ügyében betöltöttél, megkövetelték ezt a szavaidtól és az írásaidtól. De az engedetlen, meg nem szentelt éned, felülkerekedett. Nem jártál alázatosan Isten előtt._[1296]

Aggódom a testvéreimért, akik súlyos felelősségeket hordoznak, mert az Úr megmutatta nekem, milyen nehéz az emberi természetnek Isten Lelkének uralma alatt állni és alázattal hordozni az Istentől kapott felelősségeket. Azok, akiket Isten az Ő képviselőivé, a jóban kiváló emberekké akar tenni, elrontják az életüket, mert nem teszik Istent félelmükké és állandó tanácsadójukká, és nem járnak alázatosan előtte, ahogyan Dániel járt. Teret adnak az önzésnek és az önfelmagasztalásnak, és nem tanúsítanak szigorú hűséget, sem Krisztushoz hasonló lelkületet magatartásukban azok iránt, akik Isten megváltott tulajdonai, és akiket Krisztus testvéreinek nevez. Isten sok embert megvizsgált és próbára tett, akiket a Szentlélek különleges módon felhasználhatott volna, ha hűségesek lettek volna a kicsi és a nagy dolgokban, úgy munkálkodva, mintha az egész világegyetem előtt állnának. Akkor a világnak, az angyaloknak és az embereknek a jó cselekedetek olyan példáját mutatták volna, mint az isteni oltáron meggyújtott világosság, amely a világ felé sugárzik, nem szórványos sugarakban, hanem tiszta, állandó, egyre erősödő fényben; úgyhogy az emberek ezt látva, megdicsőítették volna a mi mennyei Atyánkat. Isten világos szavakkal jegyezte fel azokat az indítékokat, amelyek cselekvésre vezettek. Nem a tiszta és szeplőtelen vallás hatotta át a Battle Creek-i kiadót, és nem ez uralta a tanácskozásokat. Nem ez volt az, ami szomorúságot és elnyomást okozott, és nem ez késztette az embereket arra, hogy Istenhez kiáltsanak igazságért?

Isten nem fordítja el a fülét az elnyomottak kiáltása elől._[1297] Minden cselekedetet, amely fájdalmat okozott azoknak, akiket az Ő vére árán váltott meg, számon fog kérni azoktól, akik elkövették, hacsak el nem fogadják Isten kegyelmét és meg nem térnek. Az Úr a legkisebb rosszal sem vállal közösséget. Nem hagyja jóvá a testvérek ellen hozott döntéseket. Mindezekért meg fogja bünteti a gonosztevőket. Azok számára, akik a saját maguk csiholta szikrák fényében járnak, nehéz felismerni, hogy az nem szent, hanem közönséges tűz, egészen addig, míg fájdalomban nem fekszenek. Olvasd el Ézsaiás 50:10-11 verseit!

Itt áll előttem az „Így szól az Úr”, amelyet most eléd tárok. Félnünk kell Isten, mert Ő féltőn szerető Isten. Akiket az Ő gondviselése felelősségteljes tisztségekbe állított, hogy az Ő munkáját végezzék, azok előtt az egész mennyei világegyetem nyitva áll, amelyből meríthetnek. Isten megmutatta nekem, hogy az Ő munkája nagymértékben hátrányt szenvedett, mert lehetővé tették, hogy Sátán lelkülete és jelleme uralkodó hatalommá váljon. A hallgatás beleegyezést jelent, és amikor azok, akik Isten szent munkájában vesznek részt, megengedik, hogy saját tetszésük vagy nemtetszésük uralkodjon, és maguk követnek el, vagy másnak engedik meg, hogy akár a legkisebb igazságtalanságot is elkövesse Krisztus testvéreivel szemben, azt úgy jegyzik fel, mintha magával Krisztussal tették volna meg az Ő követőinek személyében. Ezek az emberek tévedhetnek, hibázhatnak; de akik bizalmi tisztségben vannak, vigyázzanak, hogyan bánnak velük; emlékezzenek arra, hogy ők maguk sem mentesek a tévedésektől és hibáktól._[1298]

Ha valaki, akire Isten az Ő örökségét bízta, hogy vigyázzon a lelkekre, mint aki számot ad róluk, látja, hogy Isten legelőjének juhaival és bárányaival nem bánnak helyesen, és mégis hallgat és nem tiltakozik, akkor a bűn nemcsak az elkövetőnek róható fel, hanem annak is, aki tudott róla, és engedte megtörténni, amikor megakadályozhatta volna. Az ilyen fél attól, hogy elveszíti vagy meggyengíti befolyását a kemény és makacs lelkületű munkások felett, ezért inkább hallgat, amikor az igazság és az igazságosság érdekében hallatnia kellene a hangját. Hűtlen sáfárnak bizonyul. Ez a viselkedés eltorzítja az ítélőképességét, a méltányosság és az igazságosság tiszta felismerése összezavarodik, és Isten gondolata és akarata elhomályosul az ellenség uralma alatt álló emberek lelkülete és eszméi által.

Ézsaiás 29:9–24 versei határozott módon elém lettek tárva. Ez pontos leírása annak az útnak, amelyet Battle Creekben azok követtek, akiket megbízhatónak tartottak. Lélekben újra és újra jelen voltam a tanácskozásaitokon, és láttam, hogy az emberek megszegték a Tízparancsolat elveit. Nem szerették Istent mindenek felett, sem embertársaikat úgy, mint önmagukat. Aki megkérdőjelezte azt az irányt, amelyet ők jónak tartottak követni, azt rosszallással kezelték és szívből megvetették. Nem tisztelték azokat a hírnököket, akiket Isten bízott meg üzenetével az Ő népe számára; ha hatalom lett volna a kezükben, A.R. Henry-nek és azoknak, akik egyetértettek vele, nemcsak az üzenetet utasították volna el – ahogyan meg is tették –, hanem azokat a hírnököket is, akiket Isten küldött._[1299] A hírnökök feladatot kaptak a Mestertől, és ha elnémították volna őket, ha hangjukat elhallgattatták volna, Isten másokat támasztott volna, hogy elvégezzék ezt a munkát. Ha emberi hang nem szólhatott volna, a köveknek adott volna nyelvet, hogy hirdessék azt az üzenetet, amelyet az emberekhez akart eljuttatni.

Gondold át Henry testvér, milyen lelkületet ápoltál az üzenettel és a hírnökökkel szemben. Milyen keserű érzések voltak benned irántuk! Azt gondolod, hogy Isten vezetett téged? Ezek az érzések készen állnak arra, hogy újra felébredjenek. Ha a hírnökök életében, akik az evangélium üzenetét hordozzák, történne valami, ami azt bizonyítaná, hogy tévedhetnek, és éppoly tökéletlenek, mint ti magatok, nem a saját hibáitokra és tévedéseitekre tekintenél, hanem a legkeserűbb érzéseket tanúsítanád irántuk. Itt az ideje, hogy teljesen megtérj, hogy bűneid előremenjenek, és most, a kegyelem ideje alatt eltöröltessenek, nehogy végleg túl késő legyen a vétkek helyrehozására. Olvassátok el Ézsaiás 30:8–13!

Nem mertem neked hízelgő dolgokat mondani. Nem mertem csalárd próféciákat szólni. Az Úr szavát mondtam el neked, de egyes dolgokat nem közöltem olyan világosan és élesen, amint a helyzet megkívánta. Nem fogadtad meg az Úr figyelmeztetéseit és feddéseit. Gyűlöletet érzel az Ő kiválasztott hírnökei által hirdetett üzenet iránt._[1300] Úgy cselekedtél, és úgy adtál hangot szíved gyűlöletének, amennyire csak merted. Ha Jézus a földön lett volna, megtisztította volna templomának udvarát az eladóktól és a vevőktől, kiűzte volna a tisztességtelen kereskedőket, és ezt mondta volna: „Vigyétek el ezeket”, mert „meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek”.

Testvéreim, vannak dolgok, amelyeket meg kell bánnotok, és vannak dolgok, amelyeket - amennyire lehetséges - jóvá kell tennetek. Elítéltetek egy embert egy szóért. Ha Isten úgy bánt volna veletek, olyan keményen és irgalmatlanul, ahogyan ti bántatok azokkal, akik hozzátok fordultak és segítségre szorultak, most nem találnátok irgalmat vagy bocsánatot. Olyan munkát végeztetek, amelyet nem nevezek meg a valódi nevén. Ez mély bűnbánatot kíván. Azok, akiket megbántottatok, nem számíthattak igazságra, mert a tetszésetek vagy a nem tetszésetek átvette az irányítást. Azok, akiknek az igazságosság és a becsületesség mellett kellett volna kiállniuk, de engedték, hogy a ti döntéseitek érvényesüljenek a bizottsági üléseken, jól tudták, hogy nem lenne szabad annyiba hagyniuk a dolgokat, tudták, hogy tiltakozni kellene. Mégis újra és újra megengedték; lelkiismeretük eltorzult, értelmük összezavarodott és elsötétült, úgyhogy nem érzik annak bűnét és veszélyét, hogy eltűrik, hogy megtéretlen, megszenteletlen emberek irányítsanak és döntsenek Isten munkájában.

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” Az emberek rendelkezhetnek Istentől kapott képességekkel, de ha nem alázatosak, ha nem térnek meg naponta, ha nem a tisztesség edényei, akkor éppen a képességeik által okoznak nagyobb kárt._[1301] Ha nem Krisztus tanítványai, ha nem imádkoznak, és nem tartják uralom alatt természetes, öröklött és kialakult hajlamaikat, akkor azok a jellemvonások, amelyeket Isten gyűlöl, elferdítik azok ítélőképességét, akik szövetkeznek velük.

Nem szólt-e Isten éveken át alkalmas és alkalmatlan időben? Ti mégsem hallottátok és nem engedelmeskedtetek az Ő hangjának! Mindazoknak, akik kapcsolatban állnak a kiadóval, a jóra való alkalmasságuk Jézus Krisztustól származik. A kegyelem üdvözítő ereje nem egy találomra véghezvitt munka, hanem valóságos kapcsolat a bűnös ember és mennyei Atyja között, a bűnös és isteni Szószólója között. Minden embernek, aki Isten munkájában részt vesz, megvan a maga felelősségi köre. Önmagától semmit sem tehet, de Isten az éltető erő, és az embernek együtt kell munkálkodnia vele, felismerve személyes felelősségét, és használva az evezőket, amelyeket Isten a kezébe adott.

Henry testvér, a szíved ellenséges volt testvéreiddel szemben. Nagy világosságot és bizonyítékot kaptál, és Isten Lelke sokszor meggyőzött téged, de önző és makacs lelked nem volt hajlandó alázatosan meghajolni Isten előtt, és megvallani a bűneidet. A szíved megkeményedett, és szomorúan mondom, hogy te és társaid annyi világosságot utasítottatok el, hogy nem kaptok több világosságot addig, amíg vissza nem tértek arról az útról, amelyre ráléptetek. Olyan sokáig könnyelműen bántatok Isten Szentlelkével és ellenálltatok neki, mint a fáraó, hogy már a titeket fenyegető veszély sokkal nagyobb az övénél._[1302] A hozzád hasonló gondolkodású emberek támogattak téged, és azoknak számot kell adniuk Istennek, akik ismerték a veszélyt, amelyben vagy, de mégsem tették azt nyilvánvalóvá előtted, mert továbbra is bizalmi tisztségekben hagytak téged, pedig, ha hatalmadban állt volna, bántottad és elpusztítottad volna a hírnököket és az üzenetet, amelyet Isten a népének küldött. Örömödre szolgálna hibákat találni bennük, hogy azokat felhasználva lejárasd őket és az egész munkájukat.

Az Úr úgy olvas a szívben, mint egy nyitott könyvben. Azok az emberek, akik nincsenek kapcsolatban Istennel, sok mindent a saját gonosz szívük képzelete szerint cselekednek. Az Úr ezt mondja róluk: „És háttal fordultak felém és nem arccal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.” Az utolsó napok veszedelmei között élünk; hamarosan eljön az idő, amikor Ezékiel 9. fejezetének próféciája beteljesedik. Ezt a próféciát gondosan kell tanulmányozni, mert szó szerint fog beteljesedni. Tanulmányozd a 10. fejezetet is, amely Isten munkálkodását mutatja be, hogy tökéletes rendet és összhangot hoz minden munkájába állított eszköz működésébe. A 11. és 12. fejezet is komoly, alapos figyelmet érdemel. Térden állva tanulmányozd ezeket a próféciákat Isten előtt; ha nem távolítod el a botránkozás köveit, amelyeket saját romlott lelkületed szórt sokak útjába, akik kapcsolatban voltak veled, Isten teljesen elfordítja arcát tőled és azoktól, akik veled együtt járnak.

Az igazi vallás azt jelenti, hogy úgy élünk, ahogy Krisztus élt._[1303] Azok, akik Krisztust követik, megtagadják önmagukat, felveszik keresztjüket, és az Ő nyomdokaiba járnak. Krisztust követni azt jelenti, hogy engedelmeskedünk minden parancsának. Egyetlen katonáról sem mondható, hogy követi a parancsnokát, ha nem engedelmeskedik a parancsainak. Krisztus a mi példaképünk. Ahhoz, hogy utánozzuk Jézust, aki tele van szeretettel, gyengédséggel és irgalommal, naponta közelednünk kell hozzá. Ó, mennyire meggyalázták Istent azok, akik az Ő képviselőinek vallják magukat! A Zsidókhoz írt levél első három fejezetét nagy jelentőségűnek mutatta be nekem az Úr, mint amelyek nagy fontossággal bírnak az értelem megvilágosítása és az élet vezetése szempontjából.

Az Úr, Izráel Istene sokkal mélyebb kegyességet kíván annál, mint amit azok tanúsítottak, akiket szent, bizalmi tisztségekbe helyeztek a Review and Herald kiadóban és az Isten ügyével kapcsolatos nagy munka irányításában. Ha ezek az emberek nem állnak Isten Lelkének különleges befolyása alatt, ha nem ismerik fel az Ő hangját, akkor saját elképzeléseik szerint fognak cselekedni, és olyan terveket valósítanak meg, amelyek teljesen ellentétesek Isten gondolatával és Lelkével, és amelyek akadályozzák Isten munkáját.

A Zsidókhoz írt levél kijelenti Krisztusról, hogy felmagasztaltatott társai fölé, mert szerette az igazságot és gyűlölte a hamisságot. Az igazság egyszerűen azt jelenti, hogy szeretjük és cselekedjük azt, ami jó és helyes minden lélekkel szemben, akivel kapcsolatba kerülünk. A hamisság azt jelenti, hogy elferdítjük azt, ami helyes. Önző terveket és tisztességtelen módszereket alkalmaznak, hogy maguknak és néhány kiváltságosnak hasznot szerezzenek, miközben másokat elnyomnak. Mindez rablás Istennel és emberrel szemben._[1304] Az igaz elveket elhagyják; az önzés kielégítése érdekében eltorzítják Isten útját. Ha pedig eltérítjük a dolgokat attól az egyenes úttól, amelyet Isten számukra kijelölt, akkor gonoszságokat követünk el. A csalás Isten parancsolatainak megszegése, és mindazok, akik kereszténynek vallják magukat, de nem engedelmeskednek Isten parancsolatainak, hamisan mutatják be Jézus jellemét. Azok, akik hisznek a jelen időre szóló igazságban, önként gyakorolják azt, bármilyen áldozatba is kerül nekik. Az egészséges tanításokat egészséges gyakorlatok képviselik.

Ó, milyen kevesen törődtek igazán lelkük érdekében azzal, hogy megértsék, mi az igazi istenfélelem. Az igazi istenfélelem Krisztus szavainak cselekvése, amelyet a Biblia előírásai irányítanak és szabályoznak. Krisztus kegyelme megtisztítja a szívet az önzés minden szennyétől és a bűn minden formájától. Krisztusról ez áll: [hiányzó rész].

Azok, akik terveket készítettek és hajtottak végre arra, hogy az Isten által rájuk bízott pénzt nagy fizetések formájában maguknak juttassák, valójában egyetlen esetben sem nyertek abból hasznot, még ha úgy is képzelik, hogy igen. Amikor elfogadják ezt a pénzt, ezzel megmutatják, hogy nem voltak méltók arra, hogy az Úr javait kezeljék. Ez a cselekedet ellenük fog tanúskodni, feltárva azt, hogy olyan elvek szerint jártak el, amelyek bevezetésére Isten nem adott engedélyt.

Ez az eljárás, amelyet Battle Creek-ben vezettek be, megfosztotta Isten ügyét attól a pénztől, amelyet Ő arra fordított volna, hogy előmozdítsa a munkát ott, ahol az igazság zászlaja még nem lett felemelve. Az ilyen magas fizetések teljesen ellentétesek voltak Isten tervével az Ő munkájának bármely területén, és ellentétben áll Krisztus életének példájával. A legnagyobb Tanító, akit a világ valaha ismert, minden intézmény számára példát adott az önmegtagadó, önfeláldozó elvének megvalósítására._[1305]

Azok, akik önző emberek tanácsát követve megváltoztatják Isten rendjét, készek lesznek csökkenteni azok fizetését, akiknek munkája Isten szemében olyan jellegű, hogy befolyásuk révén javakat hoznak a kincstárba az Ő ügyének fenntartására. Ez az eljárás feltárja a mennyei világegyetem és az emberek előtt azok jellemét és lelkületét, akik a szent dolgokat kezelik. És ugyanennek az önző léleknek ihletésére ezek az emberek, ha alkalmat látnak rá, csökkenteni fogják az Úr szőlőjében dolgozók fizetését azok beleegyezése nélkül és anélkül, hogy megértenék helyzetüket. Sok esetben ez a lépés szorult helyzetbe hozza a családokat, és azok, akiknek a kezükben hatalom van, alig tudnak arról, hogy milyen következményekkel járhat a munkások bérének csökkentése. Joguk van azoknak, akik az Isten ügyében dolgoznak, hogy beleszóljanak az ilyen döntésekbe.

Isten ügye megengedheti magának, hogy igazságos és méltányos legyen; megengedheti magának, hogy helyes elvek alapján járjon el. Amikor felmerül a bérek csökkentésének kérdése, tegyenek közzé egy körlevelet, amely feltárja a valós helyzetet, majd kérdezzék meg az adott területi konferencia alkalmazottait, hogy a szűkös anyagi helyzet miatt tudnának-e boldogulni kevesebb fizetésből._[1306] Minden megállapodást azokkal, akik Isten szolgálatában állnak, úgy kell kezelni, mint szent ügyletet az ember és felebarátja között. Az embereknek nincs joguk úgy bánni Isten munkatársaival, mintha élettelen tárgyak lennének, amelyeket fel lehet használni anélkül, hogy megkérdeznék vagy figyelembe vennék akaratukat. Az Úr megmutatta nekem, hogy a számvizsgáló bizottságokban olyan emberek ültek, akiknek nincs meg a kellő megkülönböztető képességük és ítélőképességük. Olyan földművesek, akik nem értették a munkások helyzetét, újra és újra valós terheket és szükséget hoztak családokra. Irányításuk lehetőséget adott az ellenségnek, hogy megkísértse és elcsüggessze a munkásokat, és egyes esetekben ki is szorította őket a misszióterületről. Nem igazságos és nem is helyes ilyen hűvös módon bánni ezzel a munkaterülettel. Isten nem dicsőül meg az ilyen intézkedések által. Az élet belső forrásának megtisztulásra van szüksége, az emberi akaratnak Isten Lelkének megszentelő befolyása alá kell kerülnie.

Sokan keveset tudnak arról, mit jelent „öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben”. A Szentlélek munkája az, hogy az embert Krisztus képmására formálja. Nem az embernek kell használnia a Szentlelket, hanem a Szentléleknek kell használnia az embert. Olvassátok el: 1Pét 3:8-12; Mt 5:7-9 és 3-16; 7:15-20.

„Vigyétek véghez a ti üdvösségeteket” – de talán fennhéjázó, gőgös, uralkodó lelkülettel? Ha ezt jelentené az ige cselekvése, akkor sokan, akik intézményeinkkel kapcsolatban állnak, jutalmat kapnának._[1307] De az Úr szava így szól: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből”. „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”  

Isten minden cselekedetet lát; semmi sincs rejtve előtte. Túl sok felelősséget vállalnak olyan emberek, akik nem ápolták magukban azt a szeretetet, együttérzést, részvétet és gyengédséget, amely Krisztus életét jellemezte. Amikor olyan testvérekkel van dolguk, akik nem követték a tanácsaikat, vagy megkérdőjelezték eljárásukat, vagy nem úgy viselkedtek velük, ahogyan azt ők elvárták volna, semmi szeretetet nem mutatnak irántuk, pedig ezek a lelkek Krisztus vére árán lettek megváltva, és talán becsesebbek Isten szemében egyszerűségük és feddhetetlenségük miatt, amellyel mindenáron ragaszkodnak ahhoz, ami helyes. Amikor alkalom adódik rá, azok a testvérek, akik valamilyen okból nem kedvelik ezeket a személyeket, inkább olyan lelkületet táplálnak, amely Sátán jellemével van összhangban, mintsem az élő Isten Lelkével. Olyan dolgokat tesznek, amelyek megsebzik ezeket a lelkeket, és úgy intézik az ügyeket, hogy megalázzák és elnyomják őket. Ezek a lelkek Isten tulajdonai, értékesek az Ő szemében, és az Úr meg fogja ítélni azokat, akik ilyen dolgokat tesznek._[1308] Itt az ideje, hogy megbánják ezeket a cselekedeteket, ideje, hogy ezek a bűnök előre menjenek az ítéletre, hogy eltöröltessenek. Amikor a Szentlélek munkálkodik az emberek értelmén, és eszükbe juttatja ezeket a dolgokat, vajon megvallják-e bűneiket? Helyrehozzák-e azt, amit testvéreikkel szemben elkövettek?

Szálljon fel az imádság Istenhez: „Tiszta szívet teremts bennem”; mert a tiszta, megtisztított lélekben Krisztus lakozik, és a szív teljességéből fakad az élet. Az emberi akaratot Krisztusnak kell alárendelni. Ahelyett, hogy az ember tovább haladna, és önzésében bezárná a szívét, szükség van arra, hogy megnyissa azt Isten Lelkének édes befolyása előtt. A gyakorlati vallás mindenütt illatot áraszt. Életnek illata az életre.

Azok az ajkak, amelyek gonosz dolgokat szóltak Isten megbízott szolgáiról, és megvetették az általuk hozott üzenetet, a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek nevezték. Ha ahelyett, hogy a farizeusokhoz hasonlóan lesték volna, hogy miben találhatnak kivetnivalót az üzenetben vagy a hírnökökben, mit gúnyolhatnak ki és nevettethetnek ki, ha megnyitották volna szívüket az Igazság Napjának ragyogó sugarai előtt, akkor hálát adtak volna, ahelyett hogy olyasmit kerestek volna, amit félremagyarázhatnak vagy kiforgathatnak, hogy hibát találjanak bennük. Ó, ha amikor a világosság első sugara rájuk ragyogott, és dicsőítették volna Istent azért, hogy a mennyből küldött üzenet az igazság volt, akkor még több és még tisztább világosság ragyogott volna be értelmük kamráiba és lelkük templomába._[1309]

Krisztus igazságának üzenetét csak az ismeri igazán, aki személyesen befogadja; ez az egyetlen valódi próba, és ez az erőfeszítés életet ad az emberi léleknek. Gyarló, tévútra vezetett emberek tévedhetetlennek tarthatják az igazság hírnökét; az önmagukat bölcsnek tartó emberi elmék oda emelhetik őt, ahol egyedül Istennek kellene lennie, és ott megmutatkozhat, hogy nem tévedhetetlen. Ekkor azok, akik hibát kerestek, örülni fognak a gonoszságban, és akik felmagasztalták az emberi eszközt, éppolyan készségesek lesznek ellene fordulni. De az üzenet ugyanaz marad, nem változik meg, nem rendül meg semmiféle megrázkódtatástól. Azok az emberek, akiket dicsértek és felmagasztaltak, nyilvánvalóvá tehetik az emberi természet gyengeségét, mert elkezdtek úgy gondolkodni, hogy többek a közönséges embereknél; de mi történik akkor? Vajon ragaszkodnak a tévedéshez? Itt van a próba. Ha veszélyt látnak, és elmenekülnek előle, megmutatják a világnak, az angyaloknak és az embereknek, hogy szívük vára a Szentlélek temploma, és semmiképpen sem egyeznek meg semmiféle önzéssel.

Amíg a szív nem adja át magát feltétel nélkül Istennek, az ember nem marad meg az igazi szőlőtőben, nem élhet abból, és nem teremhet bőséges gyümölcsöt. Isten a legkisebb mértékben sem köt alkut a bűnnel. Ha ezt megtehette volna, Krisztusnak nem kellett volna eljönnie a mi világunkba, szenvednie és meghalnia. Egyetlen megtérés sem valódi, ha nem változtatja meg mind a jellemet, mind az életvitelt azokban, akik elfogadják az igazságot. Az igazság szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket._[1310]

Amikor a jellem szövete – minden részében – értéktelen anyagból áll, gyakran megpróbálják azt foltozgatni; a jónak vélt indítékokat, késztetéseket és cselekedeteket meg akarják tartani, míg a jellem kifogásolhatóbb vonásait elvetnék. Így gondolkodott Nikodémus is, amíg meg nem hallgatta Krisztus tanításait. Ezek a tanítások komoly erővel hatottak a lelkére, feltárva, hogy kegyessége nem olyan volt, amilyennek Krisztus bemutatta. Nikodémus látta Krisztus csodáit, és éjjel ment a Mesterhez, mert nem volt bátorsága nyíltan közeledni hozzá, nehogy kiváltsa a papok és a farizeusok bírálatát. Amikor „Rabbi”-nak szólította Jézust, azt gondolta, hogy ezzel különleges tiszteletet tanúsít iránta. Azt mondta: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.” Ez nagy lépés volt Nikodémus számára, de Jézus így válaszolt neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”

Ezek a szavak nagyon illenek azokhoz, akik kapcsolatban álltak és állnak a Review kiadóval és sok más intézményünkkel. Az új posztóval nem lehet foltozni a régi ruhát. Le kell vetnünk a régi jellemet, és Krisztustól kell vennünk az új ruhát, amely a menny szövőszékén készült, az Ő igazságának ruháját. Amikor erre került a sor, a természetes szív fellázadt. Az ember inkább a farizeusi régi ruhát próbálja foltozgatni, semhogy levetné az önigazultságát, hogy felöltözze Krisztus teljesen új igazságának ruháját._[1311] Az ember tervei és módszerei sokkal inkább összhangban vannak a természetes hajlamokkal; az emberek azt választják, hogy legyen bennük egy rész önmagukból és egy rész Jézusból. Az egészen új szövet elfogadása nem ad elég teret az emberi természet érzéseinek és gondolatainak. Az a vallás, amelynek át kell formálnia az embert, és az egész jellemet meg kell változtatnia, nagyon nem kívánatos az ember számára; itt ütköznek össze az ember tervei és Isten tervei. A látszólag jó cselekedetek egy olyan életben, amely nem Krisztushoz hasonló, ahol az igazság, az irgalom és Isten szeretete nem állandó alapelv, nem tesznek mást, mint hogy megtévesztenek; botránkozás kövévé válnak a világ számára.

Krisztus feltárta Nikodémusnak a gyógyírt: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Ezek a szavak ebben a korban ezrekhez szólnak. „Bizony, bizony mondom neked, aki saját igazságodban bízol, de Isten előtt bűnös vagy, bár azt állítod, hogy ismered az igazságot: neked újonnan kell születned.” Az Úr azt mondja: „Íme mindent újjá teszek.” „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” A foltozgatott vallás Isten előtt semmit sem ér. Ő az egész szívet kívánja. Egyetlen részét sem szabad fenntartani az örökölt vagy kialakult rossz hajlamok ápolására. Keménynek és szigorúnak lenni, önmagunkat nagyra tartani, önzőnek lenni, a saját érdekünket keresni, miközben másoktól önzetlenséget várunk, olyan vallás, amely utálatos Isten előtt. Sokan nap mint nap ilyen tapasztalatot élnek meg, de ez nem más, mint Krisztus jellemének eltorzítása._[1312]

Isten feddések és figyelmeztetések által szólt, de ezek alig hatottak. Egyeseknél nem történt határozott változás, ezért az Úr felemelte kezét, hogy más mederbe terelje a dolgokat. Az Úr gyűlöli a képmutatást és a kétszínűséget. A keménykezű uralkodást, a másokat leuraló magatartást, és a Krisztus példájával ellentétes mindennapi magatartást régóta megtűrik, és „mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.” Isten reformot kíván azoktól, akik felelős tisztségeket töltenek be Battle Creek-ben, akik folyamatosan hamisan képviselik Krisztust társaik előtt. Ha nem tértek meg, az Úr ítélettel közeledik hozzátok.

Egyetlen ember sem szolgálhat Istennek elfogadható módon, és nem világíthat a világ előtt, ha nem hűséges és igaz azokhoz az elvekhez, amelyeket Isten szent Igéje adott életünk irányítására és szabályozására. Az emberi rendelkezések ellentétben állnak Isten törvényének alapelveivel, mind az első négy, mind az utolsó hat parancsolat tekintetében. Egyesek, akik részt vesznek Isten ügyében, nagyrészt félreteszik ezeket az elveket, és helyettük ember alkotta szabályokat és megoldásokat vezetnek be.

Ahelyett, hogy ott változtattak volna, ahol évekkel ezelőtt kellett volna - saját magukban -, ahelyett, hogy megalázták volna magukat, hogy megtérjenek, Krisztust felöltve, hogy minden körülmények között az elvek, az igazság és a méltányosság mellett álljanak ki, ők inkább az eszközöket akarják megváltoztatni; de ez a felforgatás egy jottányit sem oldja meg a problémát._[1313] Bárcsak a hangom eljutna minden olyan lélekhez Amerikában, aki ilyen nagy világosságot kapott, és azt mondhatnám nekik: „Amikor a szívetek és jellemetek megváltozik, akkor Isten keze nyilvánvaló lesz minden munkában az Ő művében. Akkor a zűrzavarból tökéletes rend fog születni.”

De az embereknek kell megváltozniuk, azoknak az embereknek, akik gyengeséget és önzést vetettek a tanácskozásokba, és ebből hasznot húztak. Ez megmutatkozott abban, hogy magas fizetéseket fogadtak el, miközben másokat alacsonyabb fizetésekre szorítottak annál, ami járna nekik. Isten átka van minden ilyen eljáráson. A vallást minden üzleti ügyletben gyakorolni kell. „Ha engem szerettek, – mondta a szerető Megváltó –, az én parancsolataimat megtartsátok.” „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (lásd Jn 14:23-24).

Ezeket a szavakat tanulmányozni kell; világosak, és meghatározzák sok olyan ember vallásos életének jellegét, akik szent bizalmi tisztségekben állnak. Isten az Ő megbízottaivá tette volna őket, ha követték volna tanácsát, de saját módszereiket és mércéiket választották, és így elárulták az igazságosság és az igazság ügyét. A világ a maga mércéit emeli fel, hogy azok legyenek a mi mintáink, és azok, akik azt állítják, hogy hisznek az igazságban, vágyakozva törekedtek arra, hogy megfeleljenek a világ mércéjének. Ha Isten nem küldött volna újra és újra figyelmeztető üzeneteket, hol lennének ma azok, akik azt vallják, hogy az Ő népéhez tartoznak?_[1314]

A világ nem lehet a mi tanítónk; olyan mércéket állít fel, amelyeket egyesek követendőnek tartanak, de ezek nem olyan szabályok számunkra, amelyeket nekünk követnünk kell. Isten kihozott minket a világból, ezért a világ nem ismer bennünket, mert Őt sem ismerte. Minden igaz keresztény jelmondata ez kell legyen: „Nem e világból valók, amint, hogy én sem e világból vagyok.” Nem szabad a világhoz igazodnunk. Az evangélium csak akkor fogja meggyőzni a világot, ha úgy beszélünk és cselekszünk, mint Krisztus képviselői, mint a királyi család tagjai, a mennyei Király gyermekei, idegenek és jövevények, akik egy jobb hazát, a mennyeit keresik. Kiváltságunk, hogy hirdessük Annak dicsőségét, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el minket. Soha nem szabad a legkisebb igazságtalanságot sem elkövetni Isten alattvalóival szemben, akiket az Ő vére váltott meg. Az Úr útját meg kell őrizni, és az Ő útja az igazságban magasztos. A keresztények életükkel, szavaikkal és jellemükkel mutassák meg mennyei eredetüket. Soha nem kell bocsánatot kérnünk a világtól azért, mert keresztények vagyunk, és mert merünk igazak lenni._[1315]