40. levél, 1890. - Uriah Smith-hez címzett levél

Battle Creek, Michigan, 1890. december 31., szerda

Kedves Smith testvér!

Nagyon nyugtalan voltam az eseted miatt az utóbbi munkakörutam során, több alkalommal is. Az Úr bőségesen megáldott, de néha nagyon világos fényben tárult elém az ügyed, pontosan abban az állapotban, amiben most vagy. Hordoztam a terhet, de csak kevés reményem volt arra, hogy bármit is segíthetek neked. Szakadék tátong közöttünk. Visszatekintek és látom, hogyan borítottad sötétségbe a lelkedet azokban az időkben, amikor a főiskola nehézségekkel küzdött. Vajon tisztán kerültél ki ebből az egészből? Az Úr megmutatta akkor nekem az ügyedet, de vajon a kapott világoság szerint hittél és cselekedtél? Ha teljes szívvel elfogadtad volna a bizonyságtételt, és megfogadtad volna az ott elhangzott figyelmeztetést, akkor nem lennél abban a helyzetben, amelyben most vagy.

Te és Gage testvér megtisztítottátok-e a lelketeket megvallva, hogy vétkeztetek Bell professzor ellen? Ha nem tettétek meg, akkor az ellene elkövetett igazságtalanságok fel vannak jegyezve a mennyei könyvekben. Megengedheted-e magadnak, hogy így hagyd a dolgokat, és úgy állj oda az ítélet elé, hogy részletesen szembesülj mindazzal, amit ellene tettél? Bell professzor nem volt tökéletes ember; ő is követett el hibákat, és helytelen dolgokat tett, de ezek a hibák Isten szemében sokkal kisebbek voltak, mint azok, amelyeket ti ketten követtetek el azzal, ahogyan bántatok vele. Ő nem érdemelte meg, hogy így bánjatok vele. Amikor őt bántottátok, a saját lelketeket is megsebeztétek. Viselkedésetek egyáltalán nem volt Krisztusi; más lélek vezetett benneteket. A saját magatok csiholta szikrák fényében jártatok, és ezzel meggyengítettétek a lelketeket._[790]

Mélyreható munkát kell végeznetek, különben számot kell adnotok mindezért Isten ítélőszéke előtt. Ahogyan Bell professzorral bántatok, úgy fog veletek bánni az Úr is, hacsak nem bánjátok és nem valljátok meg a hibáitokat, és nem kéritek mennyei Ügyvédeteket, hogy járjon közben értetek. Krisztus szelídsége és jósága egészen másfajta viselkedésre vezetett volna benneteket. Ha követtétek volna azt az útmutatást, amit Krisztus az Ő Igéjében adott nektek, ma egészen más lelkiállapotban lennétek. „Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt. Mert régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők voltunk.” „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” Engedelmeskedtetek-e Krisztus szavainak? Ha hibáztatok ebben az ügyben, azok a hibák nem töröltetnek el, amíg meg nem valljátok, és jóvá nem teszitek azt, amiben kárt okoztatok testvéreteknek. Tudom, hogy ez így van, mert az Úr megmutatta nekem: ti ketten úgy viselkedtetek, mintha teljesen elvesztettétek volna a szívetekből a szeretetet és az együttérzést. És ahogyan őt megsértettétek, úgy Jézust bántottátok meg szentjeinek személyében. Soha nem lesztek szabadok, amíg meg nem valljátok a hibáitokat, és ki nem békültök a testvéretekkel. A legveszélyesebb, amit a lelkeddel tehetsz, az az, hogy elköveted azokat a hibákat, amelyekkel az Úr megdorgál, és mégis úgy mész tovább, mintha igaz ember lennél, aki engedelmeskedik Isten szavának. Hajlandó vagy-e ezekre a dolgokra úgy tekinteni, ahogyan Isten látja őket, és megtisztítani magadat tőlük örökre?_[791]

Megmutatta nekem az Úr, hogy súlyos hibát követtél el. Sajnálom, hogy a lelki látásod elhomályosult. Kérlek, a lelked érdekében, vegyél a mennyei Kereskedőtől „tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdag légy, fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és szemgyógyító írt, hogy kend meg a szemeidet, hogy láss.” Az egyetlen biztonságos út, amikor hibát követsz el az, hogy mélyen megvallod a bűnödet, őszintén megbánod, és azután imádkoztok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Valahányszor meglátod Bell professzort, fájdalmat fogsz érezni, mert megsebezted őt, és ez a fájdalom visszaszáll rád. Miért nem alázod meg magad Isten hatalmas keze alatt? Miért nem végzel mélyreható munkát, megtisztítva az utat a Király előtt? Miért nem esel a Sziklára, Jézus Krisztusra, hogy az éned összetörjön? Ha továbbra is elkerülöd a hibáid helyrehozását, akkor ez elszakítja a lelkedet Istentől, meggyengíti erkölcsi erődet, és elhomályosítja a lelki ítélőképességedet, így tetteiddel jobban kifejezed a hitetlenségedet, mint a szavaiddal.

Azon munkálkodtál, hogy meghiúsítsd és hatástalanná tedd erőfeszítéseimet. Azzal, amit tettél, azok élére álltál, akik ugyanezt teszik. Krisztus azt mondta: „aki velem nem gyűjt, tékozol”. Hogyan tehettél ilyet? Az éjszaka választ kaptam erre a kérdésre. Te nem tisztítottad meg és nem hagytál magad után tiszta és egyenes utat, de az Úr, ragaszkodik hozzá, hogy távolíts el minden akadályt. Ő ismeri az állapotodat, és látja, hogy a képzelt dolgaidat összetévesztetted a valósággal. Tudtodon kívül olyan munkát végeztél, amely fel van jegyezve ellened, és az ítéletkor válaszolnod kell majd Isten kérdéseire: „Miért álltál akadályként annak a munkának az útjában, amelyet azon férfiak által akartam elvégezni, akiket én alkalmasnak láttam erre? Miért voltál olyan készséges megragadni és magadévá tenni azokat a befolyásokat, amelyek akadályozták a világosságot, amelyet én rendeltettem az egyházam számára?”_[792] „Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5:43-44).

Testvérem, Uriah Smith, akit szerettem és tiszteltem az Úrban: te Isten tervei ellen dolgoztál, és ezzel olyan megtévesztésekbe sodortad magad, amelyeket - ha így folytatod - olyan csalások és téveszmék fognak követni, amelyek végül Istentől való visszavonhatatlan elszakadáshoz vezetnek. Ő most hív téged. Tisztítsd meg az utat a Király előtt, távolítsd el a botránkozás köveit az ösvényről! Ne merészelj csupán felületes munkát végezni, mert mások rád tekintettek és inkább követték a példádat, mintsem Istent keresték volna és az Ő tanácsát. Ők sem fognak messzebbre jutni, mint te eljutottál. Valld meg hibáidat; valld meg teljesen! Ne hagyj semmit érintetlenül! Az igaz Tanácsadó megdorgál téged, és kérlel, hogy ne fosszad meg lelkedet az örök boldogságtól. Csak egyetlen dolog van, amit teljes erőddel keresned kell. Ő magasabbra irányítja a tekintetedet, és azt akarja, hogy a gondolataid a mennyre összpontosuljanak, ahonnan jön a reménységed és a mindennapi segítséged. „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát.” Miközben az Úr Jézus feltárja előttünk a gonosz hatalmas szövetségét, amellyel szembe kell néznünk – hiszen fejedelemségek és hatalmasságok sorakoznak ellenünk –, egyben emlékeztet arra is, hogy mi egy láthatatlan világért harcolunk._[793] Az egész menny figyeli ezt a küzdelmet, és ha a szemünk megnyílna, angyalokat látnánk csatasorba felsorakozni, mert a Szentlélek meg van ígérve mindazoknak, akik bátran harcolnak az Úr oldalán. A harcba olyan katonák állnak be, akik nem tökéletesek, gyengeségek veszik őket körül, bűnbe esnek, tudatlanok, és minden lépésnél tanításra szorulnak; de mielőtt segítséget kaphatnának, elengedhetetlen, hogy felismerjék saját gyengeségüket. Amikor a Sziklára esnek és összetörnek, akkor az örökkévaló karok átölelik a gyámoltalanokat. Mennyei eszközök lettek megbízva munkájuk végzésével, hogy felkészítsék őket arra, hogy a dicsőség edényeivé váljanak, hogy legyőzzék az ellenséget és áttörjék a sátáni eszközök fellegét és árnyát. A mennyei eszközök világossággal veszik körül őket, az Igazság Napjának ragyogó sugaraival. Az Úr seregének Fejedelme ezekkel a szavakkal vezeti őket a csatatérre: „Bízzatok, én meggyőztem a világot.” A ti vezéretek egy Győztes, és a győzelem biztos!

Smith testvér, amit az elmúlt éjszaka megértettem arra indít, hogy írjak. Tudom, hogy nem jársz a világosságban. Bizonyítékot kaptál és még sokkal több bizonyítékot is kaphattál volna, ha készen lettél volna elfogadni azokat. Jézus, a drága Megváltó újra és újra elküldte neked azt a világosságot, amelyre szükséged volt, de te nem álltál ott, ahol az elérhetett volna téged. Hitetlenségbe burkoltad a lelkedet, míg már képtelen lettél különbséget tenni világosság és sötétség, igazság és hazugság között._[794] Soha, de soha nem fog megváltozni ez az állapot, amíg nem leszel alázatos, mint egy kisgyermek. Ez pedig addig nem történik meg, amíg nem esel a Sziklára, és össze nem törsz. Akkor meghal az éned, új szokások alakulnak ki, akkor legyőzetnek a rossz hajlamok és indulatok. A belső és külső ellenségek készen állnak arra, hogy életre keljenek és legyőzzenek téged. „Nálam nélkül – mondta Krisztus – semmit sem cselekedhettek.” Feladod a harcot? Nem vagy hajlandó a Sziklára esni? Ha ezt teszed, akkor a legcsekélyebb biztosítékod sincs arra, hogy kiszabadulj az ördög csapdájából.

A hozzáállásod olyan helyzetet teremtett gyülekezeteinkben, amelyet nem vettél számításba. A Minneapolis óta tanúsított hozzáállásod, a munkád, ötvenszer nehezebbé tette azt a munkát, amelyet az Úr rám bízott, mint amilyennek lennie kellett volna. Elálltad az utamat, de ó, milyen homályosan láttad, hogy milyen következményei lesznek a tetteidnek! Az Úr feltárta ezeket előttem. Amikor azt állítottad, hogy White testvérnőt befolyásolta William C. White, A.T. Jones és E.J. Waggoner, olyan hitetlenséget ültettél el az emberi szívekben, amelyet ők tápláltak, és amely gyümölcsöt termett. Nem fog örömödre szolgálni ennek a termésnek az aratása. Sátán minden ilyen természetű embert megragad, és aktív eszközként használja fel arra, hogy megrontsa a hitet az iránt a munka iránt, amelyet az Úr véghez akart vinni. Minden lélek, aki befogadja a szavaidat és hisz bennük, pontosan azok közé tartozik, akikről Krisztus ezt mondta: „Vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” Egy nyílt ellenállás kevesebb kárt okozott volna nekem. Az az egyértelmű hitetlenség, amelyet az Istentől kapott üzeneteimmel szemben tanúsítottál, egyértelműen kételkedést jelentett minden tekintetben. Az ilyen hitnek egyáltalán nincs illata, és Butler testvér hite is éppen ilyen: értéktelen és illat nélküli. Sem benne, sem benned nem találok semmit, ami összhangban lenne azzal a munkával, amelyet Isten rám bízott._[795]

A te álláspontod határozottan ellentétes azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket Isten Lelke indítására végezhetnék. Nem magam miatt bánkódom, hanem azért, mert az Úr által rám bízott munka jellege szükségessé teszi a hit folyamatos táplálását, mivel az intések, feddések, a szíveket vizsgáló és titkos bűnöket feltáró üzenetek, nem kedvesek a természetes szív számára, ezért sokan csak külsőleg fogadják el az igazságot anélkül, hogy megszentelődnének általa. Az ilyenek nem képviselik Krisztust. Csak a felszínen munkálkodnak, és azzal áltatják magukat, hogy keresztények. Ez a megtévesztés olyan hatékonyan veszi birtokba a szívet és az elmét, hogy az Úr éles nyilai nem képesek áthatolni az önigazultság páncélján, amelyet magukra öltöttek.

Ez a megtévesztés olyan erős, hogy ezek az emberek hallhatják a legkomolyabb, a legmegrázóbb igazságokat, sőt azokat az üzeneteket is, amelyek pontosan leírják a megtévesztést, amelyben vannak, és mégsem gondolnak arra, hogy önvizsgálatot tartsanak, hogy kiderítsék, vajon nekik szól-e az üzenet. Ez az az embercsoport, amelyet Megváltónknak a legnehezebb felébreszteni. A legünnepélyesebb tanításokat is úgy hallgatják, mintha nem is szólt volna semmi. Ez történik ma is sokakkal, túl sokakkal ebben a nemzedékben.

Sátáni gyűlölet lángol fel a bizonyságtételek ellen. Sátán célja az, hogy lerombolja a gyülekezetek bizalmát a bizonyságtételek iránt, mert tudja, hogy amíg Isten Lelkének feddéseit, figyelmeztetéseit és tanácsait komolyan veszik, addig ő nem tudja szabadon elhinteni csalásait, és lelkeket láncolni a megtévesztéseihez._[796] Melyik út lehetne kellemesebb az ellenségnek – és szomorúbb Isten Lelke számára –, mint az, amelyet te, testvérem, Izrael tanítója követtél? Elég sokan voltak, akiket bevontál ebbe a munkába, felelős tisztséget betöltő férfiakat, területi elnököket, lelkészeket és munkásokat, akik szövetségeseid voltak a megkérdőjelezésben és a bírálgatásban és azt mondják: „Meséket mondjatok nekünk, és mi továbbadjuk.” A tisztségük, melyet ezek a férfiak betöltöttek, és az ezzel járó befolyás sokakat késztetett kételkedésre, akik soha többé nem fognak ebből kijönni, és az utolsó napok megtévesztései legyőzik őket. Ez azért történik, mert az isteni megvilágosítás elveszítette hatását az életükben, mivel elhatározták, hogy a kapott példa alapján döntenek. Akár hisznek, akár nem, amikor szembesülnek egy feddéssel, amelyet nem akarnak elfogadni, azt mondják: „Ó, White testvérnő befolyásolva van. Valaki elmondta neki ezeket a dolgokat. Ha Smith testvér, aki mindent tud a bizonyságtételekről, azt mondja, hogy ez csak az ő véleménye és megítélése, és ő nem fogadja el a bizonyságtételek tanításait - pedig olyan jó ember - akkor én is követem az ő példáját, és vállalom a kockázatot.”

Ez rendkívül balga út – mégis sokan megtették és meg fogják tenni. Tudom, hogy az Úr Lelke itt tartott engem Battle Creekben, hogy mindenki megérthesse, vajon az, amit mondtam, Istentől van-e vagy az ördögtől. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Ahogy Krisztus idejében, úgy ma is sokan figyelmen kívül hagyják az Isten által adott bizonyítékot, és azt mondják: „Mutass nekünk jelet, tégy csodát, ha igazad van.”_[797]

„Mondának azért neki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelt Jézus és monda nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. Mondának azért neki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz?” Ezeket a szavakat nekem is címezték a minneapolisi összejövetel óta. Mint egy gyermek, egyszerűen és nyíltan beszéltem mindenkivel, aki kérdezni akart tőlem. Készen álltam elmondani és megmutatni mindazt, amit a mennyei Atyám kijelentett nekem. Azt hittem ez elég lesz ahhoz, hogy lássanak és higgyenek, de a legkomolyabb erőfeszítéseim is épp az ellenkező hatást váltották ki, mint amit reméltem. Úgy tűnik, nem vették komolyan a szavaimat, nem értették meg az indítékaimat, és minél inkább próbáltam, annál kevésbé volt rájuk hatással a bizonyságtételem, így most már nincs semmi késztetésem arra, hogy felelősségteljes pozícióban lévő emberekkel beszélgessek. Úgy érzem magam, mint akit figyelnek, mint aki tudja, hogy kiforgatják a szavait, hogy tanácsait és intelmeit közömbösen félresöprik, mintha méltatlanok lennének a megfontolásra.

Újra meg újra azt mondtam magamnak: „A lelki dolgok lelkiképpen ítéltetnek meg.” Jézus Krisztusra bízom tehetetlen lelkemet. Most már nem kívánok többé senkinek újabb bizonyítékot adni. Akik látni akarnak, kinyithatják a szemüket és láthatnak. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Az a vélemény, amelyet esetleg valaki rólam, a szavaimról vagy a tetteimről mond, már nem fog meglepni._[798] Bármi jöhet, senkiben sem bízom, senkitől sem függök. Mostantól többé nem az lesz a munkám, hogy bárkit is igyekezzek meggyőzni a hitről, hanem egyszerűen csak haladok előre, kilépve a hitetlenség, a zúgolódás és a kritika légköréből. Sokkal szabadabbnak érzem magam, amikor a hitetlenekhez beszélek, mint azokhoz, akik felelősségteljes pozícióban vannak, és akik olyan nagy világosságot és értékes alkalmakat kaptak, mégsem válaszoltak azokra. Rábíztam magam Védelmezőmre, Jézus Krisztusra, az Igazra, úgy, ahogyan még soha ezelőtt. Biztos vagyok benne, hogy többé nem érezhetem szabadnak magam, hogy olyan nyíltan beszéljek azokkal, akikkel korábban nyíltan beszéltem.

Hálát adok az Úrnak az egészségért. Hálát adok a szabadságért. Nem tudom megmagyarázni, miért okoz az ügyed ilyen folyamatos lelki gyötrelmet nekem. Folyamatosan láttam, hogy a lelki vakság egyre riasztóbb mértékben kerít hatalmába téged. Jézusra bízlak, és azt gondolom, hogy többé már nincs mit mondanom neked, egyetlen szavam sincs számodra, de utána a lelkemet újra elborítja a rémület, sírok és hangos kiáltásokkal, könnyek között imádkozom: „Ne vedd el tőle Szentlelkedet; engedd, hogy a Lelked megtörje ezt a varázslatot!” Ó, bárcsak alárendelnéd akaratodat Isten akaratának! Bárcsak reszketnél e munka súlya előtt! Hogyan leszel képes megállni Isten napján? Csak akkor, ha leborulsz a kereszt lábánál. Még nem késő helyrehozni a hibákat. Ne tanácskozz testtel és vérrel! Ne mondd azt: „Vannak dolgok, amelyeket nem értek.” Természetesen, hogy vannak, hiszen az elméd elsötétült, de tedd meg azt a lépést, amit már most is látsz, és akkor meg fogod látni a következőt is._[799]

Ó, gyújtsd meg lámpásodat az isteni oltár tüzénél, mielőtt örökre túl késő lenne! Távolítsd el a botránkozás köveit egy határozott mozdulattal, és ezt tedd meg késlekedés nélkül! Ha Isten megsegít, akkor megláthatod a gyengeségedet és alkalmatlanságodat, valamint Krisztus dicsőségét és fenségét. Isten hangja hív téged, ahogy Illést is hívta: „Jöjj ki a barlangból és állj meg ezen a hegyen, és hallgasd meg, mit mondok neked!” Amikor aláveted magad az isteni vezetésnek, a Vigasztaló elvezet majd minden igazságra. A Szentlélek munkája az, hogy Jézus szavait – úgy, ahogyan az Ő ajkáról származnak – élő elvekként elültesse azok szívében, akik nyitottak az elfogadásukra. Akkor fogjuk igazán megismerni az Atyát és a Fiút.

Sok mindent írtam le számodra, de azt mondtam magamban: „Mire jó mindez? Miben segíthetne?” Testvéreim kigúnyolták a bizonyságtételeket, zúgolódtak ellenük, kritizáltak és megjegyzéseket tettek rájuk, lekicsinyelték azokat, kiragadtak belőlük néhány részletet, keveset fogadtak el belőlük, sokat elutasítottak, míg végül a bizonyságtételek semmit sem jelentettek számukra. Úgy értelmezik őket, ahogy akarják, szűkös emberi ítéletük szerint, és még elégedettek is. Ha mertem volna, már rég elhagytam volna ezt a küzdőteret, de valami visszatartott. Nem a saját utamat vagy akaratomat akarom választani. Krisztus életében, a legnagyobb megpróbáltatásai idején, egyik tanítványa elárulta, egy másik háromszor megtagadta, a többiek pedig mind elhagyták és elmenekültek. Ha az Úr, aki bűntelen volt, mindezt elviselte, akkor vajon én várhatok-e jobbat? Ó, hányan próbáltak valami kifogást találni Krisztus ellen! A legkegyetlenebb és a legnehezebben gyógyítható dolog a fanatizmus és az előítélet, amelyek ma is éppúgy jelen vannak, mint akkor, amikor Krisztus a földön járt. De én mindezeket Isten kezébe teszem le._[800]

Úgy érzem, el vagyok szakadva sok testvéremtől; nem értenek meg engem, sem a küldetésemet, sem a munkámat, hiszen, ha megértették volna, nem bántak volna velem úgy, ahogy bántak. Öröm néznem azokat, akik érzik, hogy segítségre van szükségük, szegény, éhező, lelki éhségtől gyötört lelkeket. Öröm látni, hogyan örvendeznek a drága világosságnak, amelyet az Úr adott nekem számukra. Ó, mennyire örült Jézus is, amikor az igazság helyet talált a samáriai asszony szívében! „Aközben pedig kérték őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni? Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” Igen Uram, én is felemelem tekintetemet, és látom a mezőket: látom, hogy fehérek és készek az aratásra. Lehet, hogy szavaim nem találnak helyet azok szívében, akik már oly sokszor hallották őket, de vannak mezők, amelyek készek az aratásra. Vannak esetek, mint a samáriai asszonyé. Azok, akik emberileg a legkevésbé számítanak, az igazság hirdetőivé válnak, míg azok, akik nagy világosságot kaptak, félre lesznek állítva. A bölcsek és az értelmesek nem ismerik fel Isten munkáját, de az Úr kinyilatkoztatja igazságát a kisdedeknek, és ők hallgatni fognak rá.

Itt befejezem levelemet.

Ellen G. White _[801]