60. levél, 1893. - I.D. Van Hornhoz címzett levél

Wellington, Új-Zéland, 1893. július 20.

Kedves Testvér!

Hallgatásomat talán félreérted, és azt gondolod, hogy nem fogadom el a bűnvallomásos leveledet, de szeretett testvérem, ez nem így van. Teljes mértékben elfogadom leveledet, és nagyon, nagyon hálás vagyok, hogy szemeidet mennyei szemgyógyító írral kente meg az Úr, hogy tisztán láthass, és Isten nyájának a megfelelő időben adhass megfelelő eledelt, amelyre oly nagy szüksége van.

Sátán csábító és megtévesztő hatalma igen erős, csalásai pedig számtalanok, ezért most minden őrállónak tiszta hangon kell megfújnia a trombitát. Most nem térhetünk el attól a világosságtól, amelyet Isten a jelen időre ad. A világosság most folyamatosan sokakra ragyog, és éppen erre van szükség ebben az időben. Ha megbecsüljük a világosságot, akkor a régi igazságok új, soha nem látott megvilágításban tárulnak fel előttünk, és mivel Isten gondviselése kétségtelenül azon munkálkodik, hogy válságot idézzen elő e föld történelmének zárójeleneteiben, olyan erő fog megnyilvánulni a Szentlélek munkálkodása által, amely felébreszti a felelősségteljes pozícióban lévő emberek szívét, hogy rendíthetetlenül és egységben álljanak kötelességük őrhelyén. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmának erejében.” Ez mindig vonatkozott Isten népére minden korszakban, de még inkább vonatkozik a maradék egyházra, amelynek ebben a végidőben kell szembe szállnia a sötétség hatalmának legerősebb és legkitartóbb cselszövéseivel. Az apostol szavai a jelen időre szólnak: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” _[1197]

Ezek az Istentől ihletett szavak ránk vonatkoznak. Különösen azokra illenek, akik Isten parancsolatait törekednek megtartani egy elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fénylenek, mint világítók e világban. Ó, milyen ünnepélyes, milyen félelmetesen ünnepélyes ez az idő a közöttünk levő fiatalok számára, akik nagy világosságot kaptak, és Sion falain álló őrállók számára, hogy szavaik, lelkületük és jellemük ne tévessze meg azokat, akikkel kapcsolatban állnak és akikkel érintkeznek! Az ihletett apostol így folytatja: Mivel tehát nem „vér és test ellen” van tusakodásunk, hanem az álruhában fellépő sátáni eszközök ellen, „vegyétek föl az Istennek minden fegyverét”. Legyen útmutatótok az Ige! Öltsétek magatokra! Az egész fegyverzet, amelyet az Írás kínál, számotokra van előkészítve, hogy felöltsétek. „Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel!”

Kitalált történeteket, az Írások hamis magyarázatait és mesékből összeállított tanításokat tárnak elénk mindenütt, hogy elfogadjuk őket. Erős éleslátásra van szükség ahhoz, hogy derekatok az igazság aranyláncával legyen körülövezve, „felöltözvén az igazságnak mellvasába”, nem a saját igazságotokba, hanem Krisztus igazságába. Ez a lélek erődítménye. Ha Krisztus igazsága jár előttünk, akkor ellenállhatunk az erkölcsi sötétségnek és elkerülhetjük a sátáni eszközök fondorlatait. „Saruzzátok fel lábaitokat a békesség evangéliumának készségével!” A mélységből felindított emberi eszközök következetlenségei és ésszerűtlen cselekedetei szent felháborodást keltenek az istenfélő emberekben, amikor látják, hogy Isten igazságát megvetik, és annak támogatóit hamis színben tüntetik fel, hamis vádakkal öltöztetve fel őket a sötétség ruhájába. Akkor jön el az idő, amikor a Szentlélek hatalmába veszi az emberi elmét, és nyilvánvalóvá teszi, hogy Krisztus, a dicsőség ama reménysége, benne lakozik._[1198] Miközben az embereket egy mélységből jövő hatalom mozgatja, és a sátáni eszközök látszólag csaknem teljes uralmat gyakorolnak a világ felett - kiemelkedő szerepet játszva közvetlenül Urunk második megjelenése előtt, amikor átveszi a királyságot, és birtokolja azt örökkön örökké - a két csoport, amely az utolsó nap ünnepélyes eseményeiben vesz részt, megkülönböztethető lesz: az egyik Isten parancsolatait megtartó nép, a másik a törvényszegők, akiket az ördög és angyalai ihletnek. Olyan lesz, mintha a pokol kormányzását a földre helyezték volna át. Az Úr Jézus megnyitja mindazok szemét, akik világosságban jártak, hogy ne tévessze meg őket azoknak a gőgös lelkülete, akik nagy szentséget színlelve ezt mondják: „Uram, Uram”, miközben makacsul megtagadják Isten akaratának cselekvését. Krisztus fejedelmi címeken nevezte Sátánt, mert ismeri munkáit és bitorolt hatalmát. Krisztus olyan figyelmeztetéseket adott, amelyeket komolyan kell vennünk, mert rámutatnak Sátán trónjára, fejedelemségére és hatalmasságára, a magasságban levő gonosz lelkekre.

A magát kereszténynek valló világ Sátán befolyása alatt áll. Krisztus e világ fejedelmének, Belzebubnak, hazugság atyának, kezdettől fogva embergyilkosnak, gonosznak és ravasznak nevezi Sátánt, aki állandóan az istentelenekkel és az engedetlenekkel együttműködve, lábbal tiporja Jehova törvényeit. Sátán törvényhozóként vétkessé vált abban, hogy rendelettel kényszeríti ki Isten törvényének áthágását. A magát kereszténynek valló világ az ő zászlaja alá sorakozik, teljes mértékben az ő szolgálatát választva, és a bukott ellenség cselekedeteit követve. A lázadók fejedelme azt állítja, hogy joga van olyan törvényeket alkotni, amelyek teljesen ellentétesek Jehova, az élő és egyedül igaz Isten, a menny és a föld legfőbb Uralkodójának törvényeivel. Amikor ezt a megtévesztő hatalmat fogadják el Isten igéjében adott tiszta világosság helyett, Sátán lesz az uralkodójuk. A lázadás vakmerő vezérének az emberek elsőbbséget adnak Istennel szemben, és a sötétség fejedelmét legfőbb tekintélyüknek ismerik el._[1199] Angyalainak számát nem tudjuk felmérni, de működési területe a világ, és emberi eszközei által megsokszorozza magát az egész világon, egyetértésben és tevékenyen ösztönözve a lelkészeket, hogy hatékony munkásai legyenek Isten törvényének érvénytelenítésében, emlékművének - az Ő tiszteletének, fennhatóságának és felsőbbrendűségének - lerombolásában. A sátáni eszközökből nincs hiány.

Mindazok a lelkek, akik most álokoskodásukban térnek ki az egyértelmű „Így szól az Úr” kijelentés alól, akik félremagyarázzák és megkerülik az ihletett Írás legvilágosabb következtetéseit, a kísértés és a kényszerítés eszközeivé válnak, és sátáni szellemtől indíttatva azon fognak munkálkodni, hogy megszomorítsák, elnyomják és rákényszerítsék az embereket Isten törvényének meggyalázására, Sátán törvényhozásának elfogadására és támogatására, döntéseik megváltoztatására. Ezt olyan buzgalommal teszik, amely arányban áll azzal a tévelygéssel, amely elvakítja őket. Urunk kijelenti, hogy Sátán „nem maradt meg az igazságban”. Egykor Isten és Jézus Krisztus fennhatósága alatt állt, és minden ragyogó és gyönyörű volt. „És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve, Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos neked!” (Ez 28:1-3) „És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafírral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó kerub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó kerub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertőztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, akik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!” _[1200]   

Itt látjuk, hogy van egy bukott angyal, akinek ravaszságával szembe kell néznünk, és akik nem Istent teszik erősségükké, képtelenek lesznek ellenállni ennek a sátáni hatalomnak.

A világ alszik. Az őrállók is alszanak, és békét és biztonságot kiáltanak ahelyett, hogy erővel munkálkodnának, szorgalmasan kutatva az Írásokat, hogy megértsék, mit jelent ez a rettenetes arányokban növekvő gonoszság. Azt mondják a törvényszegőknek, akik lábbal tiporják Isten törvényét: „Jól lesz dolgod”. Mivel az Úr a gonosz cselekedetek elleni ítéletet nem hajtja végre azonnal, az emberek fiainak szíve teljesen elszánt a rosszra. Ahelyett, hogy Isten hosszútűrése megérintené szívüket, éppen az Ő türelme bátorítja őket további ellenállásra. Bűnösségükben és megtéretlenségükben hízelegnek maguknak, azt gondolva, hogy mivel a gonoszságot nem éri utol rögtön a büntető ítélet, még egy ideig meg fogja őket kíméli. Így becsvágyóan és makacsul a maguk útját követhetik, anélkül, hogy bármi közbelépne vagy megzavarná őket terveikben, és majd valamikor a jövőben megtérnek._[1201]

Ó, mit mondhatnánk, hogy felrázzuk a lelkeket, hogy ne kössenek semmiféle alkut Sátánnal, hanem alapos bűnbánatot tartsanak, mielőtt örökre túl késő lesz? Hogyan tudnánk rávezetni őket arra, hogy Isten türelmének vannak határai, és hogy lehetséges, hogy átlépik ezt a határt, ahogy Júdás és Saul is tette? Isten bizonyos próbaidőt ad a nemzeteknek, de van egy pont, amelyen túl már nincs irgalom, és ahol a felhalmozódott gonoszság nem irgalmat és türelmet talál, hanem Isten felháborodásának kitörését, és olyan büntetést, amelyben nincs irgalom. Isten nagy hatalommal felkel, és megmutatja, hogy bár késedelmes a haragra, a bűnöst nem hagyja büntetlenül. Egyetlen nemzedék gonoszsága sem merül feledésbe. Minden évszázad növekvő romlottsága haragot halmozott fel. Krisztus így szólt azokhoz, akik ellenálltak minden irgalmának és minden áldásának, amelyet felkínált nekik: „Töltsétek be atyáitoknak mértékét!” Az összes próféta vére, amely a világ megalapítása óta kiontatott, attól a nemzettől lesz számon kérve, amelyhez beszélt. Féltékenységükben, gyűlöletükben, a nekik küldött figyelmeztetések és üzenetek megvetésében, valamint Isten büntetésében, amely kegyetlenségük miatt érte őket - ott volt az intő jel; de mindezek ellenére azok, akik elszakadtak Istentől, megismételték atyáik történetét, és így van ez napjainkban is.

Ó, bárcsak fel lehetne rázni az embereket és elmenekülnének az eljövendő harag elől! De a most lejátszódó események nagyon megtévesztők; előrehaladásuk annyira fokozatos, saját romlásuk pedig annyira növekszik, hogy a mai nap éppen olyan, mint a tegnapi. Amint a régi világ víz általi pusztulása előtt, és ahogyan Sodoma is tűz által pusztult el, úgy most is egyre inkább megkeményednek a saját emberi találmányaikban, tisztátalan és romlott szívük gondolatai szüntelenül gonoszak, úgyhogy már nincs valódi bűnérzetük._[1202]

Ki állhat meg ezekkel a bűvös és megtévesztő csalásokkal szemben? Bizonyítékunk van arra, hogy Isten számontartja a nemzeteket, hogy a bűnnek van egy összegződő mértéke. Bár az emberi értelem számára lehetetlen meghatározni azt a határt, amelyet Isten nem enged átlépni, amikor azonban a törvényszegés teljes mértéke betelik, és Isten törvényét érvénytelenné teszik, Isten számba veszi a kormányzatát ért gyalázatot, és az egyik nemzedéket felelőssé teszi az előző nemzedék bűneiért, ha ugyanazon a gonosz úton járnak. A te világosságod pedig egyre növekszik.

Mit mondhatnék, ami megérintené a lelkedet? Mit mondhatnék, ami komoly elmélkedésre és igazi áhítatra ébresztené népünket? Micsoda kísértések jelentenek állandó veszélyeket ifjúságunkra! Az elbizakodottság, az istentelenség, az önzés és a függetlenedés annyira elterjedt, hogy az igazság mércéje nagyon alacsonyra süllyedt, és minden dolgok vége oly közel van.

Képtelen vagyok leírni neked az érzéseim valódi állapotát. Igyekszem mindent megtenni, amit tudok, de látom, hogy pénz és munkások nélkül nagyon kevés valósítható meg.

Sok szeretettel köszöntöm Adeliat és gyermekeiteket! Az Úr vezesse és irányítsa őket!

Ellen G. White _[1203]