8. kézirat, 1888. – Előrehaladás a keresztény tapasztalatban

Szombati prédikáció - Minneapolisi Generál Konferencia, 1888. október 20.

„¹Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: ²Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. ³Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; ⁴Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. ⁵Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, ⁶A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, ⁷A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. ⁸Mert, ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. ⁹Mert, akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. ¹⁰Annak okáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. ¹¹Mert ekképpen gazdagon adatik majd nektek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. ¹²Annak okáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.” (2Pt 1:1-12).

Figyeljük meg, hogy a kegyelemnek és az igazságnak folyamatosan növekednie kell bennünk, és ha ezek bőségesen megvannak, akkor nem hagynak minket sem tétlenné, sem terméketlenné a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.

Ez olyan téma, amelyen sokat elmélkedhetünk, és amely alkalmas számos beszélgetésre. Ez alkalommal azonban csak néhány gondolatot szeretnénk megosztani veletek, hogy megértsétek az előrehaladás szükségességét. Nem lehetsz gyümölcsöző keresztény, és nem szerezheted meg a mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus ismeretét, ha nem gyakorlati keresztényként élsz, és nem haladsz folyamatosan előre az isteni életben. Mindegyik fontos. Sokan azt hiszik, hogy miután megkeresztelkedtek, és nevük felkerült a gyülekezet nyilvántartásába, a munka befejeződött. Lehet, hogy megízlelték az eljövendő világ ismeretét, talán kaptak bizonyosságot arról, hogy Isten gyermekei, de mindezeket csak akkor tarthatják meg, ha folyamatosan haladnak előre.

Lehetetlen, hogy megismerjék Jézus Krisztust, az Ő világosságát és ismeretét, ha nem haladnak előre, ha nem olyan tanítványok, akik kegyelmet kegyelemre gyűjtenek össze. Ha nem viszik be otthonaikba a gyakorlati vallást, hamarosan teljesen elveszítik azt. Továbbra is járhatnak a gyülekezetbe, eleget tehetnek szertartásoknak, imádkozhatnak, prédikálhatnak, talán még gyülekezeti tisztségeket is betölthetnek, de ha nem haladnak folyamatosan előre, bizonyosan hiányban lesznek, és visszaesnek régi, kegyesség nélküli állapotukba, éppen úgy, mint bármely más bűnös. Fontos, hogy állandóan kegyelmet gyűjtsünk, és ha mi gyűjtünk, Isten megsokasítja azt. Amilyen mértékben gyűjtjük, Isten olyan mértékben megsokasítja kegyelmét irántunk.

Akik az ellenség tetteit viszik véghez, mégis az Úr nevét viselik, azok hazudnak. Vallják, hogy hisznek a Bibliában, de életük és jellemük messze áll tőle. Ahelyett, hogy Jézust képviselnék jellemükben a világ előtt, Sátán tetteit és a sötétség cselekedeteit viszik véghez. Bár az ilyenek neve szerepel a gyülekezet könyvében, és valószínűleg eszközeikkel támogatják az egyházat, ennek ellenére minden nap botránkozás kövei a gyülekezetben, amíg annak tagjai._[121]

Azt szeretnénk bemutatni nektek, hogyan haladhattok előre az isteni életben. Sokszor halljuk a mentegetőzést: „Nem tudok ezzel vagy azzal összhangban élni”. Mit értetek az ezen vagy azon? Úgy gondoljátok talán, hogy az elbukott emberiségért meghozott áldozat a Golgotán nem volt tökéletes, hogy nem kapunk elég erőt és kegyelmet ahhoz, hogy megszabaduljunk a természetes hibáinktól és hajlama­inktól, és hogy nem kaptunk tökéletes Üdvözítőt? Vagy szemrehányást akartok tenni Istennek? „Ádám bűne miatt vagyunk így, - mondjátok - nem én vagyok ebben a vétkes, nem én vagyok a felelős az ő bűnéért és bukásáért. Itt vannak bennem ezek a természetes hajlamok, és nem vagyok hibáztatható, ha aszerint cselekszem.” Rendben, akkor kit hibáztassunk? Talán Istent? Miért tehetett szert Sátán ekkora hatalomra az emberi természet felett? A men­ny Istenét vádoljátok ilyenkor, és Ő biztosítja is majd a lehetőséget arra, hogy ha úgy akarjátok, vádoljátok be Őt. Amikor az ítélőszéke elé álltok majd, akkor Ő is vádat fog emelni ellenetek.

És hogyan fogja Ő megvédeni az ügyét? „Ismerem az összes gonoszságot és kísértést, amely ostromol benneteket. Azért küldtem Fiamat, Jézus Krisztust a világba közétek, hogy kijelentse nektek hatalmamat és fenségemet; hogy kinyilatkoztassa nektek, hogy Isten vagyok, és segítségetekre leszek, hogy megszabadítsalak az ellenség hatalmától. Esélyt adok nektek visszanyerni Isten erkölcsi képmását.”

Isten elküldte Fiát, aki olyan volt, mint Ő, egy az Atyával, és elviselte értünk a sértést, a szégyent és a gúnyt, hogy végül a leggyalázatosabb halállal haljon meg a Golgotán. Sátán azonnal szembeszállt vele, amint belépett a világba. Azonban Krisztus szembenézett minden kísértéssel, nem tért ki előlük. Ha nem kereste volna az Istentől kapott erőt, nem állhatott volna ellen az ellenség támadásainak. Jézus azonban kitartott, és bár minden lépésénél támadták és szorongatták, mégis ebben a világban vívta meg a harcot a sötétség erőivel.

Miért nem pusztította el az ördögöt? Miért tesztek fel ilyen kérdéseket? Vajon Isten nem tudta, mi a legjobb? Nem rendült volna meg az Istenbe vetett bizalom? Nem vetett volna árnyékot Istenre, ha elpusztította volna azt, aki a világegyetem és a teremtett világ szívében foglalt helyet? Az egyetlen módja annak, hogy Sátán hajlama nyilvánvalóvá váljon az volt, hogy bebizonyosodjon: méltó az ítéletre és a halálra. Így a menny Istene, bár nem pusztította el Sátánt, elküldte Fiát, hogy ellensúlyozza Sátán befolyását. És amikor Fiát adta, Önmagát adta, és Isten képmása megjelent a világunkban. Miért? Hogy mi erősek lehessünk Istennel.

Krisztusnak szembe kellett néznie az ellenséggel. Mit tett Sátán, mielőtt Krisztus eljött volna világunkba? Azon munkálkodott, hogy gonosz férfiak és asszonyok szívét megnyerje. Amikor Krisztus eljött a mi világunkba, Sátán minden megtévesztő erejével dolgozott, - mellyel angyalainak parancsolni tudott - hogy megnyerje a gonosz emberek szívét._[122] Sátán és angyalai az engedetlenség fiaiban munkálkodtak. Amikor Krisztus megjelent a világban, úgy tűnt, hogy Sátán a világ uralkodójaként a trónon ült. Ő irányította az emberi elméket. Emberi testeket vett birtokba, és démonok szállták meg őket. Oly módon befolyásolta ezeket az embereket, hogy Isten erkölcsi képmása szinte teljesen kitörlődött belőlük. Sátán behatolt a zsidó nemzetbe is, akik fogságban voltak, és nem ismerték fel Krisztust, mint Isten Fiát, annak ellenére, hogy számtalan erőteljes bizonyíték kísérte Őt.

Krisztus belépett a harctérre, és elkezdte visszaszorítani az erkölcsi sötétség hatalmát. Lukács evangéliumában Jézus ismerteti küldetését: „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Lk 4:18-19). Amikor Krisztus hirdette küldetését, és „mindenki igazat adott neki, elcsodálkozva kedves beszédén, amelyek szájából származtak”, Sátán jelen volt. Nincs olyan gyülekezet, ahol ne lenne jelen, és minél nagyobb hatással van az igazság az elmékben, annál nagyobb nehézségeket támaszt Sátán.

Krisztus ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mégis hitetlenkedtek és mindenféle kérdéseket kezdtek feltenni. „Avagy nem a József fia-e ez?” „Mit jelent ki magáról? Ez nem József fia? Láttuk őt az apjával együtt az ácsműhelyben.” Ekkor Jézus ezt monda nekik: „Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Bizony mondom nektek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. És igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy, hogy az egész tartományban nagy éhség volt. Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.” (Lk 4:23-27).

Az az özvegy pogány asszony volt. Isten nem küldte Illést Izráel egyetlen özvegyéhez sem. Miért? Mert ők nagy világosságot, áldásokat és kiváltságokat kaptak, de nem aszerint éltek. Mivel nagy világossággal rendelkeztek, és mégsem éltek összhangban vele, a leginkább megkeményedett emberek lettek a világon, akiket a legnehezebb volt az igazsággal megérinteni. Isten Lelke nem tudta befolyásolni őket. Sok leprás volt Izráelben, de egyikük sem tisztult meg, csak Naámán, a szíriai. Miért? Az, aki a rendelkezésére álló világosság szerint élt, kedvezőbb helyzetben volt Isten előtt, mint azok, akikre nagy világosság, hatalom és lelki kiváltságok áradtak, de életük mégsem felelt meg az előnyöknek és kiváltságoknak, amelyekkel rendelkeztek._[123]

Mit tettek azok az emberek dühükben Krisztussal? „Kiűzték őt a városon kívülre.” Ha a szemük megnyílt volna, láthatták volna körülötte mindenütt Isten angyalait. Látták volna, hogy az egész menny részt vesz Krisztus és e világ hatalmainak fejedelme közötti küzdelemben. Láthatták volna mindezt, de a szemük zárva maradt, hogy ne lássanak.

Itt szeretném elmondani nektek, mennyire szörnyű dolog az, hogy amikor Isten vi­lágosságot ad, és ez benyomást tesz a szívetekre és a lelketekre, ti mégis úgy cselekedtek, ahogy ők cselekedtek. Isten vissza fogja vonni Lelkét, ha nem fogadják el az igazságot.

Mégis voltak, akik elfogadták Krisztust. Bizonyságot tettek arról, hogy Ő Isten. Ám egy ellenhatás kezdett nyomást gyakorolni, és gonosz angyalok munkálkodtak a gyülekezetben, hogy hitetlenséghez vezető kételyeket keltsenek, és így elzárták az utat a világosság minden olyan sugara előtt, amelyet Isten felragyogni engedett. Krisztus semmit sem tehetett egy ilyen helyen. Elképzelhetitek, milyen uralma volt Sátánnak, és milyen hibákat követett el a nép. Nem haladtak előre, és mivel nem haladtak, Sátán irányítása alatt cselekedtek, még akkor is, ha azt állították, hogy Isten vezetése alatt állnak. Istennek semmi köze nem volt hitetlenségükhöz és Krisztus elleni lázongásukhoz.

Szeretném, ha szívvel és értelemmel felfognátok, hogy ha nem haladtok előre, akkor visszafelé haladtok. Sátán ezt jól tudta. Tudja, hogyan uralhatja az emberi elmét, és uralja az emberi családot azóta, amióta először beléptek a sötétség erőivel való harc mezejére. Krisztus tudta, milyen küzdelem vár rá.

Kik látták a folyamatban lévő harcot? Kik voltak jelen, amikor Krisztus a Jordán partján imádkozott úgy, ahogy még soha nem hallotta a menny, és amikor galamb formában egy fény szállt alá az égből, miközben egy hang hallatszott: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.”? Ott voltak azok, akik hallották ezeket a szavakat, és továbbadták a hírt a zsidók között. A hírt egymásnak adták tovább, így Isten hatalmának megnyilvánulása ezúttal nem veszett el.

Mit jelent ez számunkra? „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” Ezzel Isten azt mondja neked: „Én, az Isten, elküldtem Fiamat a világotokba, és általa az egész menny megnyílt a bukott ember számára”. Miután Ádám vétkezett, az ember elvált Istentől, de Krisztus közbelépett. Az áldozatok jelképezték Őt egészen addig, amíg el nem jött világunkba. Krisztus ezen a helyen imádkozott, és mit jelent ez számunkra? Az emberi nemzetség elfogadást nyert a Szerelmetesben. Krisztus kitárt emberi karjával átöleli az emberiséget, miközben isteni karjával a Mindenható trónját ragadja meg, és megnyitja az ember számára az egész mennyet. A kapu ma nyitva áll. Krisz­tus a mennyei szentélyben van, és imáitok feljuthatnak az Atyához. Krisztus azt mondja: „Ha elmegyek, el fogom küldeni nektek a Vigasztalót”, és ha elnyerjük a Szentlelket, akkor mindenünk megvan._[124]  Van tudásunk, bölcsességünk, erőnk és kapcsolatunk a bölcsesség Istenével. Amikor a menny megnyílt az ember számára, és Isten azt mondta: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm”, ezt értünk mondta. A helyettesbe, Jézus Krisztusba vetett hit által felemelt imáitok meghallgatásra találnak. Isten elfogadja Krisztust, a mi helyettesünket. Magára vette az emberi természetet, és megvívta azokat a harcokat, amelyekben az emberi természet részt vesz. Az istenivel egyesülve kellett szembenéznie Sátán támadásaival.

Azt szeretnénk, ha megértenétek, milyen kapcsolatban álltok Isten munkájával. Micsoda alázat Isten részéről, hogy Fiát adta azért, hogy legyőzhessük a sötétség erőit! Nem Istentől van a bűn, hogy alkalma legyen megszabadítani az emberiséget a bűntől. Isten törvényét egy jottával vagy egy pontocskával sem lehetett megváltoztatni. A törvény az Ő jellemének megnyilvánulása. Isten nem változtathatta meg, mert e törvény szerint leszünk megítélve az utolsó napon. Nem mentegethetjük magunkat mondván, hogy a gonoszság körülvesz minket, és Isten törvénye érvényét veszítette vagy megváltozott. Ez az oka a törvénytelenség létezésének. Ez az a munka, amelyet Sátán elkezdett a mennyben, és amelyet a végsőkig folytatni fog. Kérdezem tőletek, milyen álláspontra helyezkedjünk, hogy az isteni természet részesei lehessünk? Miért nem látjuk ebben a törvényben Krisztus igazságosságát? Krisztus nekem tulajdonítja igazságát, az Ő tökéletes törvénye iránti engedelmesség által.

Küzdelem áll előttünk. Látjuk azt a harcot, amelyet Krisztus a sötétség erői ellen vívott. Értjük, mit tett, és értjük, hogy miért állt a golgotai kereszt Isten és az ember között. És utána? Az ember Krisztushoz jön, és Isten és ember egyesül a keresztnél. Itt az irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. Ez vonzza az embert a kereszthez, amelyen Krisztus az emberért halt meg, hogy felmagasztalja Jehova törvényét anélkül, hogy egy jottányit is lekicsinyelné a törvényt. Ha ezt megtehette volna, Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. Krisztus keresztje ott áll az ítéletkor, és tanúskodik minden teremtmény előtt Isten törvényének változhatatlan és állandó jellegéről, és azon a napon senki sem találhat mentséget a bűn számára.

„És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Mit jelent ez? A munkának folytatódnia kell, és ez a kicsiny világ ki lett választva, hogy véghez vigye ezt a munkát. Az egész világegyetem érdekelt ebben a nagy munkában. Minden világ, amelyet Isten teremtett, figyeli, hogyan ér véget a harc a világosság és dicsőség Ura, valamint a sötétség erői között. Sátán teljes erejével arra törekszik, hogy elrejtse Isten valódi jellemét, hogy a világ ne érthesse meg azt. Látszólagos igazság álcájában dolgozik sok olyan emberben, akik keresztényeknek vallják magukat, de valójában Sátán jellemét képviselik Jézus Krisztus jelleme helyett. Ők helytelenül mutatják be az én Uramat. Helytelenül képviselik Jézus jellemét valahányszor hiányzik belőlük az irgalom, valahányszor hiányzik belőlük az alázat._[125]

Sátán azáltal, hogy az emberben Isten törvényének megszegésére való hajlamot ébreszt, eltorzítja Isten jellemét. Valakinek el kellett jönnie, hogy igazolja az Ő jellemét, és íme, itt van Krisztus, aki az Atya képviselőjeként áll, és Krisztus az, akinek meg kellett valósítania az emberiség megváltását.

A csodálatos megváltási terv tanulmányozás tárgya lesz. Az egész mennyország érdekelt ebben a munkában. Krisztus a haláláig bűntelen maradt, bár ember volt, és emberként kellett próbákon keresztülmennie. E célból nem történhetett semmilyen csoda az Ő javára. Csodák akkor történtek Érte, amikor az emberek meg akarták ölni, például, amikor a szakadékba akarták taszítani. Csodák történtek Isten szolgáiért, akiket tömeg vett körül, és az Úr angyalai kinyújtották karjukat, hogy megvédjék őket Sátán munkájától.

Korai tapasztalataimból ismerek egy ilyen helyzetet, és tudom, miről beszélek. Mindannyian tanúsíthatjuk, hogy Isten munkálkodott ilyen helyzetekben. Akkor ugyanazok a dolgok, amelyek Krisztussal történtek, velünk is meg fognak történni. Nem tett semmilyen csodát önmaga érdekében, de az angyalok megvédték életét addig, amíg el nem jött az idő, hogy egyik tanítványa elárulja, és hogy életét adja a Golgota keresztjén. Sátán elhitette az emberekkel, hogy a mennyei angyalok közömbösek voltak, de valójában mindannyian figyelemmel kísérték a harcot attól a pillanattól kezdve, hogy Krisztus a Gecsemáné kertben imádkozva térdre borult, egészen addig, amíg a kereszten kiáltotta: „Elvégeztetett!”, Isten angyalai és az egész univerzum a legmélyebb érdeklődéssel figyelte. Amikor ezek a szavak elhangzottak, a terv beteljesedett – az a terv, amely által Sátán hatalma korlátozva lett és megtöretett, és amely szerint Krisztusnak meg kellett halnia. Amikor pedig feltámadt a halálból, Krisztus diadala teljessé vált. Sátán tudta, hogy a Krisztussal vívott harcát elvesztette, mégis ellenséges maradt Istennel szemben.

Az ember az, aki hitehagyottá vált. Sátán az emberek elméjén dolgozik, megpróbálja beléjük ültetni téveszméit, és elhitetni velük, hogy végül ő lesz a föld ura. De ez nem így lesz, mert a menny Istene él és uralkodik, és vannak gyermekei a földön, akiket fel fog vinni a mennybe anélkül, hogy halált látnának, amikor eljön hatalommal és nagy dicsőséggel. Kérdezem tőletek, milyen kifogásotok lehet mindezek után azzal kapcsolatban, amit Isten értetek tett? Amint a próba véget ért, és Krisztus a kereszten függött, Sátán azt hitte, hogy győzött. Ám amikor Krisztus feltámadt, ez a gondolat minden, Isten által teremtett világ előtt szertefoszlott. Ez volt a vég. Ezután soha többé nem lesz a legkisebb hatalma sem a világok felett vagy a mennyben._[126]

Isten igazsága abban mutatkozott meg, hogy Krisztust halálra adta, hogy megmentse az embert, mivel a megszegett törvény halálra ítélte őt. Krisztus az igazságát azonban elhozta és az embernek tulajdonította, hogy az visszatérhessen Isten iránti hűségéhez. Amikor Krisztus munkája befejeződött, ez a jó hír a mennyei seregek között hirdettetett.

Amikor Jézus diadalmasan feltámadt a sírból, és amikor felment a mennybe az Olajfák hegyéről, akkor nemcsak néhány tanítvány látta, hanem sokan mások is figyelték ezeket a jeleneteket. Angyalok ezrei kísérték figyelemmel az Isten Fiának mennybe való felemelkedését. Ahogy közeledett Isten városához, a magasság angyalai énekelni kezdtek: „Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya”. És elhangzott a kérdés: „Kicsoda ez a dicsőség királya?”, majd a válasz: „A seregek Ura, ő a dicsőség királya”. Ekkor a kapuk szélesre tárultak, a mennyei menet bevonult, és az angyalok le akartak borulni Isten Fia előtt, hogy imádják, de Ő visszatartotta őket. Még nem, először hallania kell az Atyától, hogy áldozatát elfogadta, majd azt mondja: „Van egy kérésem.” Mi ez a kérés? „Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek”. Erre jön a válasz: „Imádja Őt minden angyal!”, és imádattal leborulnak előtte, megérintik arany hárfáikat, és dicsőítő énekkel mondják: „Méltó a megöletett Bárány, aki él és győzött.” Ó, mennyire visszhangzik a menny boltozata az öröménekektől!

Krisztus most a mennyei szentélyben van. Mit csinál ott? Engesztelést végez értünk, megtisztítja a szentélyt a nép bűneitől. Ezért hit által vele kell belépnünk a szentélybe, el kell kezdenünk a munkát a lelkünk szentélyében. „Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelésünket.” Sátán kísértésekkel fog hozzátok menni, és ti engedni fogtok a kísértéseinek. Mit kell akkor tennetek? Alázzátok meg szíveteket bűnvallással, és hit által ragadjátok meg Krisztus karját a mennyei szentélyben. Higgyétek azt, hogy Krisztus elfogadja bűnvallásotokat, és felemeli kezét az Atya előtt – azt a kezet, amely értünk sebeztetett meg és töretett össze –, és engesztelést végez mindazokért, akik bűnbánattal hozzá fordulnak. Mi történik, ha nem értitek meg ezeket a dolgokat? „Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezett a régi bűneiből való megtisztulásáról.” (2Pét 1:9).

Testvéreim, szeretném, ha megértenétek, szükséges, hogy „ezért minden igyekezettel azon legyetek, hogy a ti hitetekhez bőségesen adjatok még erényt, az erényhez ismeretet, az ismerethez pedig önuralmat, az önuralomhoz türelmet, a türelemhez kegyességet, a kegyességhez testvériességet, a testvériességhez szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek sem tétlenek, sem gyümölcstelenek a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.”_[127]

Amikor elkezdtek munkálkodni, Sátán ellene fog állni, és ha kemények és élesek vagytok, ha nem látszik rajtatok, hogy hordozzátok kereszteteket Isten házában, akkor nincs meg bennetek Jézus Krisztus ismerete, és nem látjátok az Ő páratlan szeretetét és tisztaságát.

Sokan mondják majd: „Megváltott vagyok, megváltott vagyok, megváltott vagyok.” De vajon megtisztultak minden testi és lelki szennytől? Megtisztulhatnak-e a törvény igazsága által? Jézus Krisztus eljött ebbe a világba, és van igazsága, amit megoszthat azokkal, akik engedelmeskednek Isten törvényének. Bárki mondhatja, hogy „megváltott vagyok,” még a törvényszegők is. Azt mondhatják: „Hiszem, hogy Krisztus az én Megváltóm,” de miért vetik meg az Ő törvényét, amely az Ő jellemének tükörképe? Amikor megvetik Jehova törvényét, megvetik az Úr Jézus Krisztust.

Befejezésül szeretném elmondani nektek, hogy Jézusban csodálatos barátunk van, aki azért jött, hogy megmentse népét bűneiből. Mi a bűn? Az egyetlen meghatározása az, hogy a bűn pedig a törvénytelenség. Krisztus tehát azért jött, hogy megoszthassa velünk igazságát. Saját erőnkből nem győzhetünk, csak az Őbelé vetett hit által. Ha hisztek Jézus Krisztusban, még ma a tietek lehet. Hinnetek kell, hogy Ő a ti Megváltótok most, és hogy az Ő igazságát nektek tulajdonítja, mert meghalt értetek, és betöltötte az Isten megszegett törvényének minden követelményét. Ha így tesztek, akkor Jézus Krisztus üdvözítő ismeretére fogtok eljutni. Ádám és Éva azért veszítette el az Édent, mert megszegték a törvényt, de ti is elveszítitek a mennyet, ha megszegitek a törvényt.

Betölthet bennünket Isten egész teljessége. Életünk olyan lehet, mint Isten élete. Akkor képesek leszünk arra, hogy a sötétség erőit visszaszorítsuk. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! Szeretem Őt, mert Ő előbb szeretett engem. Magasztalni fogom az Ő nevét. Örvendezem az Ő szeretetében, és amikor belépünk a város kapuján, a legnagyobb kiváltság az lesz, hogy koronámat a lábai elé tehetem. Miért? Mert Ő adott nekem győzelmet, mert Ő vitte véghez a megváltás tervét. Amikor meglátom az Ő dicsőségét és a megváltott szenteket, azonnal az Ő lábaihoz fogom tenni a koronámat. Ez az Ő koronája. Ő az, aki megváltott engem. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek! Dicsérjük Őt, és beszéljünk az Ő erejéről és arról, hogy mit tesz értünk. Tartsuk meg az Ő törvényét, és Ő megbízik majd bennünk, mert van törvénye, és megjutalmazza a törvény iránti engedelmességet. Ő a dicsőség koronáját fogja nekünk adni.

Testvérek, közel vagyunk otthonunkhoz. Hamarosan hallani fogjuk a Megváltó hangját, amely kellemesebb minden dallamnál, ahogy azt mondja: „A harcotok véget ért. Jöjjetek be Uratok örömébe.” Áldott, áldott áldás. Vágyom hallani ezeket a szavakat az Ő halhatatlan ajkairól! Magasztalni akarom Őt! Dicsőséget akarok adni annak, aki a trónon uralkodik! Szeretném, ha hangom visszhangozna a menny udvaraiban! Ott akartok lenni? Akkor itt a földön kell gyakorolnotok a dicséretet, hogy csatlakozhassatok a mennyei kórushoz, és énekelhessétek Mózes és a Bárány énekét. Isten segítsen bennünket, és töltsön be minket egészen teljességével és minden erejével, és akkor megízlelhetjük az eljövendő világ örömeit._[128]