8. levél, 1896. – Amerikai testvéreimnek címzett levél

Cooranbong, 1896. február 6.

Amerikai testvéreim!

A Megváltónk így határozza meg a Szentlélek nagy munkáját: „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” Krisztus tudta, hogy ez egy csodálatos igazság. Földi szolgálatának végéhez közeledett, és a kereszt árnyékában állt, teljes mértékben tudatában annak a bűntehernek, amelyet bűnhordozóként kellett viselnie. Mégis leginkább tanítványai miatt aggódott. Vigasztalást keresett számukra, és ezt mondta nekik: „Jobb nektek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.” (Jn 16:7)

A gonoszság évszázadokon át halmozódott, és nem lehetett azt megfékezni, nem lehetett neki ellenállni másként, csak a Szentlélek, az Istenség harmadik Személyének nagy hatalma által, aki nem csökkentett erővel, hanem az isteni hatalom teljességében jött el. Egy másik lelkülettel kellett szembeszállni; mert a gonosz lényege minden módon munkálkodott, és az ember meghódolása ennek a sátáni fogságnak, megdöbbentő volt.

Napjainkban Sátán sokak elméjét uralja, akárcsak Krisztus napjaiban. Ó, bárcsak felismernék és visszautasítanák rettenetes, félelmetes munkáját! Az önzés eltorzította az elveket, összezavarta az érzékeket és elhomályosította az ítélőképességet. Olyan különösnek tűnik, hogy mindama világosság ellenére, amely Isten áldott igéjéből árad, ilyen furcsa eszméket vallanak az emberek, és ennyire eltávolodnak az igazság lelkületétől és gyakorlatától.  A magas fizetések utáni vágy, valamint az az eltökéltség, hogy másokat megfosszanak Istentől kapott jogaiktól, Sátán elméjéből ered; és az ő akaratának és útjának való engedelmesség által az emberek az ő zászlaja alá helyezik magukat. Nem lehet megbízni azokban, akik beleestek ebbe a csapdába, hacsak alaposan meg nem térnek és meg nem újulnak; mert rossz elvek rontották meg őket, amelyek káros hatását nem tudták felismerni.

Ó, ha mindazok, akik Amerika különböző területein és az egész világon munkálkodnak, a Biblia szabálya szerint dolgoznának, és küzdenének azért, hogy az önzést gyökerestől kitépjék, milyen munka menne végbe az egyházért! De a bűnök, amelyekre időről időre felhívták a figyelmet, sokak ajtaja előtt leselkednek, olyan bűnök, amelyek Isten előtt nem jelentéktelenek. Ha az emberek feladnák a Szentlélekkel szembeni ellenállás lelkületét, amely hosszú időn át megrontotta vallásos tapasztalatukat, akkor Isten Lelke szívükhöz szólna. Meggyőzné őket a bűnről. Micsoda munka menne végbe! De a Szentlelket megszomorították, és a világosságot elutasították. Lehetséges-e, hogy lássanak azok, akik évek óta ilyen vakok voltak? Lehetséges-e, hogy ellenállásuknak ebben a késői szakaszában szemük fel legyen kenve? Vajon meg fogják-e különböztetni Isten Lelkének hangját az ellenség megtévesztő hangjától?

Hamarosan kiderül, hogy egyes emberek melyik zászló alatt állnak, az élet Fejedelmének vagy a sötétség fejedelmének zászlaja alá. Bárcsak láthatnák ezeket a dolgokat úgy, ahogy az Úr elém tárta, ha csak láthatnák, hogy lelkileg olyanok, mint akik a szakadék szélén állnak, készen arra, hogy lecsússzanak az alattuk levő mélységbe, nem hiszem, hogy még egy pillanatig is remegve állnának a szélén, ha egyáltalán törődnének üdvösségükkel._[1494]

Isten akarata nem az, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindenkinek örök élete legyen. Ó, bárcsak biztos lehetnék abban, hogy a következő konferencián testvéreim megértik, mit jelentenek a tiszta tantételek számukra és mindazok számára, akikkel kapcsolatban állnak, akkor szívem örömtől repesne. Ha mindazok, akik messze eltávolodtak Istentől és az igazságtól, jelét adnák annak, hogy a Szentlélek munkálkodik bennük, hogy tudatában vannak annak a bűnnek, hogy eltértek Isten igéjétől, és vakok vak vezetőiként cselekedtek, akkor volna reményem. Amikor ezek felébrednek bénultságukból, elárasztja őket az elvesztegetett idő, és az elszalasztott alkalmak tudata, amelyeket azért kaptak, hogy megmutathassák, mennyire értékelik Isten végtelen irgalmát a bukott ember iránt.

Minden lélek, aki elfogadja Jézust személyes Megváltójának, sóvárogni fog az Isten szolgálatának kiváltsága után, és buzgón megragadja az alkalmat, hogy háláját kifejezze azáltal, hogy képességeit Isten szolgálatára szenteli. Vágyakozni fog arra, hogy kimutassa Jézus és megváltottjai iránti szeretetét. Örömmel vállalja a fáradozást, a nehézséget és az áldozatot. Kiváltságnak fogja tekinteni, hogy megtagadja önmagát, felvegye a keresztet, és Krisztus nyomdokait kövesse, így mutatva meg hűségét és szeretetét. Szent és jótékony cselekedetei megtérésének bizonyítékai lesznek, és megmutatják a világnak, hogy nem hamis, hanem igaz, odaszentelt keresztény.

Az emberek most buzgón űznek minden mesterséget és foglalkozást, hogy kielégítsék a nagyobb nyereség utáni vágyukat. Ha ezt az ügyességet, buzgóságot és gondos megfontolást arra használnák, hogy valamit szerezzenek az Úr kincstára számára, mennyi minden valósulna meg!_[1495] Amikor a teljesen önző emberek elfogadják Krisztust, bebizonyítják, hogy új szívet kaptak; és ahelyett, hogy mindent megragadnának, amit csak megszerezhetnek saját hasznukra, ahelyett, hogy keserű szívvel, csökevényes áldozatokat hoznának az Úrnak, örömmel megtesznek mindent, amit csak tudnak művének előmozdításáért.

Amikor a teljesen önző emberek elfogadják Krisztust, bebizonyítják, hogy új szívük van, és ahelyett, hogy mindent összegyűjtenének a saját hasznukra, ahelyett, hogy keserűen üres áldozatokat ajánlanának fel az Úrnak, mindent megtesznek majd vidáman az Ő munkájának előmozdításáért. A szerzés lelkülete, amely oly nagy mértékben kifejlődött, el fog veszni, és figyelni fognak Krisztus szavaira: „Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát!” Ugyanolyan erőfeszítéssel, buzgósággal, energiával és komolysággal fognak dolgozni Isten országának építésén, ahogyan korábban azért dolgoztak, hogy gazdagságot szerezzenek maguknak.

Az igazságot mondom nektek. Kötelességünkről alkotott felfogásunkban messze elmaradunk szent vallásunktól. Ó, ha azok, akiket ilyen nagyszerű és ünnepélyes igazságokkal áldott meg Isten, felkelnének, és leráznák magukról azt a bűvöletet, amely eltompította érzékeiket, és arra késztette őket, hogy visszatartsák Istentől igaz szolgálatukat, mi mindent véghezvinnének jól szervezett erőfeszítéseik a lelkek megmentéséért! Micsoda változás lenne látható a gyakorlatba ültetett elvekben! A világ, a testiesség és az ördög nem vakítaná el a férfiakat és nőket abban, hogy felismerjék, miből állnak a tiszta, szent és hűséges elvek.

Isten Igéjének elsajátítása felkészíti a lelket az örök életre. De az emberek olyan értelmezést adtak az Igének, hogy jelentés nélkülivé tették. Ennek következtében a szív és a lelkiismeret megkeményedett és megromlott. Testvérek, Jézus nevében kérdezem tőletek: Hisztek-e Isten igéjében? Isten fiai és leányai vagytok-e? Ha igen, az azért van, mert megtértetek és befogadtátok Jézust lelketek templomába, és elmétek egy új törvény alá került, a szabadság királyi törvénye alá._[1496] Ó, ha azt az örömteli hírt kaphatnám, hogy a Battle Creek-i vezetők akarata és elméje megszabadult Sátán tanításától és rabságától – amelynek oly régóta voltak foglyai –, hajlandó lennék átkelni a széles Csendes-óceánon, hogy még egyszer lássam arcotokat! De nem vágyom arra, hogy meggyengült felfogóképességgel és elhomályosult elmével lássalak benneteket, mert inkább a sötétséget választottátok, mint a világosságot.

Az isteni Lélek kinyilatkoztatja munkáját az emberi szívben. Amikor a Szentlélek munkálkodik az elmén, az emberi eszköz megérti Krisztus kijelentését: „Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek.” Az Isten Igéjének való engedelmesség az ember teljes helyreállítását jelenti. Engedjétek, hogy Krisztus munkálkodjon Szentlelke által, hogy feltámasszon titeket a lelki halálból, és az Ő értelmét adja nektek. Engedjétek, hogy használja képességeiteket. Ő teremtette minden képességeteket, hogy jobban dicsőíthessétek és tisztelhessétek nevét. Szenteljétek magatokat Neki, és mindazok, akik kapcsolatban állnak veletek, látni fogják, hogy erőtöket Isten ihlette, hogy legnemesebb képességeitek munkába álltak Isten szolgálatának végzésére. Azok a képességek, amelyeket egykor az énetek szolgálatára és értéktelen elvek előmozdítására használtatok, és amelyek valaha igazságtalan célok eszközeiként szolgáltak, Jézus Krisztus fogságába kerülnek, és eggyé válnak Isten akaratával.

Van egy munka, amit el kell végezni a gyülekezeteinkben. Fiatal férfiakat és nőket kell képezni és oktatni, és akkor helyet találnak majd számukra Isten művében. Aggódtok és zavarban vagytok, mert Dr. Kellogg aránytalanul sokat gyűjt az orvosi missziómunkára, mert az ő munkája messze felülmúlja azt a munkát, amelyet a Generál Konferencia végez a gyülekezetekben. Mi a probléma? Nyilvánvaló, hogy nem cselekedtek az Istentől kapott világosság szerint._[1497] Az emberek saját terveikkel helyettesítették Isten terveit. Az orvosi missziómunka felvirágzása Isten tervének része. Ezt a munkát el kell végezni, az igazságot el kell vinni az utakra és a sövényekhez.

De a nagy mű központja meggyengült azoknak a férfiaknak a helytelen igazgatása miatt, akik nem tartottak lépést Vezetőjükkel. Sátán rossz mederbe terelte pénzüket és képességeiket. Drága idejük az örökkévalóságba tűnt. A most folyó komoly munkát, azt a támadó harcot, amelyet most vívnak, már régen ugyanolyan erővel folytathatták volna Isten világosságának engedelmeskedve. Az egész test beteg a rossz vezetés és a hibás számítások miatt. Az a nép, amelyre Isten örökkévaló érdekeket bízott, az örökkévaló következményekkel gazdag igazság letéteményesei, a világosság őrzői, amelynek be kell világítania az egész világot, elvesztette az irányt. Vajon Isten tévedett? Vajon azok, akik a munka szívében vannak, olyan választott edények-e, akik be tudják fogadni az olajat, amelyet a két olajfának ábrázolt mennyei követek az aranycsövekbe öntenek, hogy feltöltsék a lámpásokat? Vajon azok a férfiak és nők Battle Creekben, akiket Isten arra rendelt, hogy elvégezzék a halandóknak valaha adott legünnepélyesebb munkát, társak-e Jézus Krisztussal az Ő nagy művében? Vajon azok, akiknek megparancsolta, hogy égő lámpásaik világosságát továbbadják másoknak, hogy a sötétségben lévő területek meghallhassák a megmentő üzenetet, teljesítik-e kötelességüket?

Mit tegyünk? Hiszitek-e, hogy ez az az idő, amelyben, mint még soha, a bűnösök megmentéséért kell munkálkodnunk?_[1498] Mennyivel jobban tettétek volna, ha ezt a munkát végeztétek volna, ahelyett, hogy olyan munkaterületekbe fogjatok, amelyekre az Úr sohasem állított titeket. Kérdezem: kik keresztények szívükben és lelkükben a ti tanácskozásaitokban és a ti külmissziós bizottságotokban? Ó, milyen jó lenne, ha mindegyikőtök egy ideig idegen országokban szolgálhatna! Akkor jobban tudnátok, mint most, mit jelent az önmegtagadás és az önfeláldozás. És ha megengedtetne nektek, hogy visszatérjetek, sokkal szorgalmasabban és értelmesebben dolgoznátok. Akkor sokkal felelősségteljesebben mondanátok ki az „igent” és a „nemet”. De eddig még a szegélyét sem érintettétek. Az a közöny, amellyel ezekben a dolgokban döntéseket hoztok, bántja Istent.

Ahol ti vagytok, minden lehetőségetek megvan a munkára, és semmit sem tudtok arról, milyen nehéz elindítani a munkát új területeken, olyan emberek között, akiknek alig van valamilyen ismeretük a missziómunkáról. Munkásokat rendelnek ki misszionáriusoknak külföldi területekre, aztán hagyják őket boldogulni, ahogy tudnak, miközben azok, akik a munka szívében vannak, nagyon fontosnak tartják, hogy olyasmit tegyenek, amit jobb lenne elvégezetlenül hagyni. Ó, ha csak egyszer felismernétek, hogyan tekint az Úr az elmúlt években követett eljárásotokra, szégyenkezve hajtanátok le fejeteket! Munkálkodnátok, megtagadnátok magatokat, hogy mindazt, amit csak össze tudtok gyűjteni, elküldhessétek a külföldi területekre. Ha csak tudnátok azt, amit tudnotok kellene, a misszionáriusok felhívásai egész valótokat megindítanák. Milyen buzgón munkálkodnátok; mennyire önmegtagadók lennétek, hogy eszközöket küldhessetek azoknak, akiknek feltétlenül szükségük van rájuk. A misszionáriusoknak rendelkezniük kell a szükséges eszközökkel, különben kötelességük elhagyni a munkaterületet, mert Istentől kapott erejüket emésztik fel, és nagyon keveset valósítanak meg._[1499]

Ó, ha azok, akik azt vallják, hogy ismerik az igazságot, Krisztus lelkületével bírnának - az önfeláldozó Megváltóéval, aki lemondott gazdagságáról, dicsőségéről, magas tisztjéről, és mindent megtett, amit Isten megtehetett a lelkek megmentéséért, - akkor megtagadnák magukat, felvennék a keresztet, és követnék Jézust! Ti, akik szeretitek a világ kincseit, hogyan fogtok számot adni Istennek az ítélet nagy napján a gyenge erőfeszítéseitekért, hogy az igazságot távoli vidékekre juttassátok el? Számot kell majd adnotok a kerékpárokra és más haszontalan drága dolgokra elköltött pénzről. Isten népeként Jézust kellene képviselnetek; de Krisztus szégyell benneteket. Fáj a szívem, alig tudom visszafogni az érzéseimet, amikor arra gondolok, milyen könnyen eltérítik népünket a gyakorlati keresztény elvektől az önszeretet felé. Sokan vannak köztetek, akik csak részben hiszik az igazságot. Az Úr Jézus azt mondja: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak”, nekünk pedig minden igével élnünk kell, amely az Ő szájából származik. Hányan hisznek az Ő igéjének?

Az Úr gyűlöli önző eljárásotokat, kezét mégis kinyújtja felétek. Lelketek érdekében sürgetlek benneteket, hallgassátok meg könyörgésemet azokért, akik idegen országokban misszionáriusok, és akiknek kezét megkötik a ti elutasításaitok. Sátán megtévesztő hatalmának minden eszközével azon munkálkodott, hogy olyan helyzetbe hozza a dolgokat, ahol az út el lesz zárva a kincstár üressége miatt.

Felfogjátok-e, hogy évről évre több ezren, sőt tízezren halnak meg bűneikben? Isten csapásai és ítéletei már végzik munkájukat, és a lelkek a pusztulásba rohannak, mert az igazság világossága nem ragyogott az útjukon. Teljesen hisszük-e, hogy Isten Igéjét az egész világhoz el kell vinnünk? Ki hiszi ezt?_[1500] „Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?” Kinek van hite, olyan hite, amely képessé teszi arra, hogy ezt az igét a gyakorlatban is megvalósítsa? Ki hiszi ezt az Istentől adott világosság fényében?

Az Úr összehangolt cselekvésre hív. Jól szervezett erőfeszítéseket kell tennünk, hogy munkásokat biztosítsunk. Mivel a Szentlélek nem formált meg benneteket, Isten szegény, alázatos és őszinte lelkeket fog a helyetekre állítani, olyan lelkeket, akiknek nem voltak meg azok a lehetőségeik, amelyek nektek megvoltak, és amelyekre nem is számíthattak. Biztosak lehetünk abban, hogy amikor a Szentlélek kitöltetik, azok, akik nem fogadták be és nem értékelték a korai esőt, nem fogják felismerni és megérteni a késői eső értékét. Amikor valóban Istennek szenteljük magunkat, az Ő szeretete hit által a szívünkben marad, és örömmel fogjuk teljesíteni kötelességeinket Isten akaratával összhangban.

De aggaszt az a csekély érdeklődés, amelyet gyülekezeteink Isten munkája iránt tanúsítottak. Arra kérek mindenkit, akinek anyagi javai vannak, hogy ne feledje: Isten azért bízta rá ezeket, hogy annak a munkának az előmozdítására használja fel, amelynek elvégzéséért Krisztus eljött világunkba. Az Úr minden embernek kijelenti, hogy Isten szemében nem tulajdonosa annak, amivel rendelkezik, hanem csupán sáfára. „Nem a tiéd, hanem az enyém” – mondja az Úr.  Isten számon fogja kérni tőletek a sáfárságotokat. Akár egy, akár kettő vagy öt talentumotok van, egyetlen fillért sem szabad önző kívánságaitok kielégítésére elpazarolnotok. A menny iránti számadási kötelezettségeteknek félelmet és rettegést kellene keltenie bennetek. Az utolsó napon az alapján születik döntés rólunk, hogy jótékonyságunk megmutatkozott-e cselekedeteinkben. Az utolsó napon meghozott döntések gyakorlati jótékonyságunktól függenek. Krisztus minden jótékony cselekedetet úgy fogad el, mintha Vele tették volna meg._[1501]