83. evél, 1890. - W.C. White-nak és feleségének

Battle Creek, Michigan, 1890. március 13.

Drága gyermekeim, Willie és Mary!

Tegnap, a szerdai napon, gyűlésre hívtam a fő tisztségviselőket. Jelen voltak U. Smith, Leon Smith, Olsen, Fero, Watt, Prescott, Waggoner, McCoy, Larson, Porter, Colcord, Ballenger, Webber, Dan Jones, Wakehan, G. Amadon, Eldridge, Breed és Miller professzor. Smith testvér imája után jeleztem, hogy Waggoner testvérnek volna néhány felvetése, amit szeretne, ha elhangozhatna mindenki füle hallatára, mert ez segíthet egyeseknek megszabadulni a téves elképzeléseiktől. Ezután Waggoner testvér kézbe vette a szombatiskolai leckéket, majd elmagyarázta, hogy semmit sem cselekedett alattomban azzal, hogy behozta nézeteit a szövetségekről a bibliatanulmányokba. Ez, valamint Jones testvér magyarázatai közel egy órán át tartottak. Mindenkinek szabadságában állt hozzászólni és kérdezni, amit csak akart. Úgy tűnt, hogy mindezek a dolgok kielégítőek voltak.

Ezután elmondtam azt a tapasztalatot, amelyet Kaliforniában szereztem néhány emberrel, akik mindig készen álltak elutasítani a bizonyságtételeket. „Ez White testvérnő ötlete, ez az ő véleménye; és az ő véleménye semmivel sem jobb, mint a miénk, hacsak nem olyasmiről van szó, amit ő látomásban látott”. Elmondtam nekik ennek az eredményét. Elmondtam nekik, hogyan munkálkodtam azért, hogy elfogadják a hírnököket és az üzenetet, hogy valódi esélyt adjak Minneapolisban. Nyíltan beszéltem a bizottsággal folytatott megbeszéléseimről (valószínűleg a Review and Herald bizottságáról van szó), a lelküket uraló előítéletről, azokról a szavakról, amelyeket kimondtak, és amelyeket az angyalok feljegyeztek a menny könyveibe, valamint Rupert testvér könnyelműségéről és gúnyolódásáról Smith testvér szobájában. Szóltam arról is, hogy Smith testvér nem kért tőlem beszélgetést, nem kérdezte meg, melyik oldalon állok, miben hiszek vagy miben nem, és arról, hogy nem volt hajlandó velünk együtt imádkozni._[627]

Az erő, amely rajtam volt, amikor az emberekhez szóltam, bőséges bizonysága volt annak, hogy az Úr velem van. De a farizeusok régi lelkülete kerítette hatalmába őket, elvakította a szemüket és összezavarta az ítélőképességüket. Nem tudták, milyen lélek vezeti őket, éppúgy, ahogy a zsidók sem tudták.

Beszéltem az itteni, Battle Creek-i összejövetelekről is, amelyek a konferencia után zajlottak - hogy a bizonyságtételem hatástalan maradt.

Waggoner helyesen szólt, kedvező benyomást keltett a résztvevőkben, és nem alakult ki felbolydulás, sem ellenkezés. Megkérdeztem Smith testvértől: „Hogyan bánhattál így velem Smith testvér? Miért álltál egyenesen Isten munkájának útjába?”

Végül a dolgok leegyszerűsödtek arra, hogy Butler testvér levelet kapott Kaliforniából, azzal az értesüléssel, hogy terveket készítettek a Galata levél törvényének előmozdítására. Ezt megcáfolták és elmagyarázták, hogy szó sem volt ilyen tervekről. El tudod képzelni, hogyan hathattak ezek a magyarázatok a jelenlévőkre. Elmondtam Smith testvérnek, hogy neki kellett volna utolsónak lennie, aki elállja az utamat, és a magatartásával megerősíti a kételyt és a hitetlenséget a bizonyságtételekkel szemben. Bőséges bizonyítékai voltak arra, hogy a bizonyságtételeim jellege és hatása nem változott meg attól fogva, hogy megismert engem. Többet tudott róluk és a szolgálatban elfoglalt helyükről, mint bármely más, életben lévő ember. Fiatalkora óta kapcsolatban állt a férjemmel és velem, és ezért mindenki másnál nagyobb felelősséggel tartozik.

Március 16., vasárnap

Úgy hallottam, hogy a múlt szerdai összejövetelünk sikeres volt. Úgy gondolom, hogy akik bolhából elefántot csináltak, nagyon meglepődtek az eredményen és azon, ahogyan E.J. Waggoner és én tisztáztuk a helyzetet. A csütörtök reggeli összejövetelen Larson testvér beszélt, és valamivel közelebb került a világossághoz._[628] Porter testvér is felszólalt, de visszafogottan, – nem volt sem szabad, sem világos.

Hiába reménykedtem, a lelkek nem törtek össze egészen a Szentlélek hatása és az Isten hatalma alatt. Fáradt voltam, ó, annyira fáradt. Csütörtökön beteg voltam. Szinte egész nap feküdtem. Erőtlen voltam, semmit sem tudtam írni. Péntek reggel is beteg voltam; nem vettem részt a reggeli összejövetelen. Egész nap kimerült voltam. Megkértek, hogy szombaton szóljak a gyülekezethez, de nem volt erőm. Üzentem Dan Jones testvérnek, hívják meg Waggoner testvért szombaton prédikálni. Úgy tűnt, hogy kissé vonakodva, de végül eleget tettek kérésemnek, és Waggoner rendkívül értékes előadást tartott a laodiceai gyülekezethez intézett üzenetről - éppen arról, amire szükségünk volt. Ez egy újabb gazdag áldás volt a gyülekezet számára.

A délutáni összejövetelt a kiadó kápolnájában tartották. Nem tudtam részt venni, de Olsen testvér nagyon szerette volna, hogy eljöjjek, így beleegyeztem. Háromszor is beszéltem – kétszer nagyon röviden, egyszer kicsit hosszabban. Olsen testvérnek nagyon jó előadásai voltak. Pontosan a lényegre tapintott. Porter testvér is beszélt, de nem szabadon. Eldridge testvér elmondta, hogy a néhány nappal korábbi összejövetel a dolgok megvizsgálására csodálatos volt. Azt mondta, hogy egy óriásra számítottak, akivel meg kell küzdeniük, de kiderült, hogy csak egy szalmabábu. Megkönnyebbült, mert szerencsére nem így volt. Larson jól beszélt. Porter testvér beszélt, de nem olyan tisztán és lényegre törően, mint vártuk. Ó, milyen nehéz volt ezeknek az embereknek meghalni az énnek!

Ezután Dan Jones testvér beszélt a kísértéseiről, hogy adja fel a bizonyságtételekbe vetett hitét; de ha ezt tette volna, tudta, hogy mindent elvetett volna, mert látta, hogy a bizonyságtételek összefonódnak a harmadik angyal üzenetével. Beszélt a kísértésének szörnyű jeleneteiről. Őszintén sajnáltam ezt az embert._[629]

Egy idő után felálltam, és mondtam néhány szót a témáról. „Nos - mondtam -, hallottam a szavaitokat, és ha titeket, testvéreim, ilyen súlyos próbatételek elé állítottak a bizonyságtételek kapcsán, akkor világosan meg kell tudnotok mutatni bennem, a munkámban vagy magukban a bizonyságtételekben, hogy mi az, ami mindezt a kételyt és hitetlenséget okozta nektek. Hogyan lehetséges, hogy értelmes, kritikus gondolkodású emberek annyira hiszékenyek legyenek, hogy elfogadják az emberek kijelentéseit és feltételezéseit, összegyűjtenek kijelentéseket, és ekkora bizalmat helyezzenek képzelgésekbe, miközben ellenszegülnek minden bizonyítéknak, amit Isten a minneapolisi összejövetelen és azóta adott, hogy megerősítse hitüket a bizonyságtételekben – igeversekkel, a Krisztus által adott próbát alkalmazva - „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”, „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt” - és még mindig nem tudják, hogy a bizonyságtételek a mennyből vagy a pokolból származnak-e?

Ti, akik értelmes férfiak vagytok, akartok-e egy kicsit elgondolkodni ezeken a dolgokon, és azon, hogy milyen lélek vezetett benneteket Minneapolisban és azóta is? A ti vizsgálódásotok akkor lesz igazán ésszerű, ha azokat a dolgokat vizsgáljátok, amelyeket valóban kell, és a hitetek akkor válik szilárddá, ha olyan dolgokban gyökerezik, amelyekben bizonyosságotok van. Ha nem láttatok bizonyítékot arra, hogy a bizonyságtételek mennyei felhatalmazással bírnak, akkor mondjátok meg, mit kellene adnia az Úrnak ajándékul az egyházának, hogy mennyei pecsétet viseljen? Kérlek, gondolkodjatok el kritikusan ezeken a kérdéseken, és próbáljátok meg kielégítően megválaszolni őket saját magatok számára! Ha őszinték vagytok, nem kényszerülnétek-e azt mondani, hogy sötétségben munkálkodtatok, távol a világosságtól, a bizonyítéktól és az igazságtól? Ez a lelkület nem viseli magán az isteni hatalom jeleit, hanem Isten és az ember ellensége hatalmának és cselvetéseinek nyomait. Azt mondom nektek: ez alulról való, és nincs összhangban Isten Lelkével, sem azzal az üzenettel, amelyet szolgáinak adott a jelen időre._[630] Amikor az Úr azt a világosságot és lelki táplálékot küldi nekünk, amelyre minden gyülekezetnek szüksége van, akkor arra kell számítanunk, hogy a minden igazság ellensége minden tőle telhetőt megtesz, hogy az üzenet ne jusson el hamisítatlan mennyei tisztaságában a néphez. Az ellenség saját szolgálatába állítja a hitetlenséggel és kételyekkel terhelt lelkeket, hogy feltartóztassa a világosságot, melyet Isten az Ő választottainak küld.

Olsen testvér jól munkálkodott, de nem történt határozott változás. Vasárnap reggel, bár fáradt és szinte csüggedt voltam, mégis elmentem az összejövetelre. Nem szólaltam meg, csak az összejövetel vége fele, amikor néhány ünnepélyes megjegyzést tettem. Szembesítettem őket azzal, hogyan és miért próbálták hatástalanítani, amit az Úr el akart végezni. A Galata levél törvénye volt az egyetlen kifogásuk.

„Miért - kérdeztem tőlük - miért fontosabb nektek a saját értelmezésetek a Galata levél törvényéről, és miért ragaszkodtok ennyire buzgón az ezzel kapcsolatos nézeteitekhez, mint hogy inkább elismerjétek Isten Lelkének munkálkodását? Amikor a Galata levél törvényét értelmeztétek, a magatok mérlegére helyeztetek minden mennyből küldött értékes bizonyságtételt. Semmi sem juthatott el hozzátok az igazságból, ami nem viselte a ti jóváhagyásotokat, ami nem egyezett az általatok bálványozott eszmétekkel a Galata levél törvényéről. Isten Lelkének e bizonyságtételei, Isten Lelkének gyümölcsei súlytalanok számotokra, ha nem viselik a Galata levél törvényéről alkotott elképzeléseitek pecsétjét. Félek tőletek, és félek minden igeértelmezéstől, amely ilyen keresztényietlen lelkülettel nyilvánult meg, és amely ennyi felesleges terhet rakott rám.

Ha ti annyira óvatosak és kritikusak vagytok, nehogy valamit elfogadjatok, ami nincs összhangban az Írással, akkor szeretném, ha ezekre a dolgokra az igazi fényükben tekintenétek._[631] Legyetek inkább óvatosak abban, nehogy Isten Lelke ellen vétkezzetek! Vajon a ti kritikus elmétek figyelembe vette ezt a nézőpontot a témával kapcsolatban? Ha a Galata levél törvényéről alkotott nézeteitek gyümölcsei hasonló jellegűek, mint Minneapolisban, és amit azóta is láttam, akkor imádkozom, hogy olyan távol kerülhessek a ti megértésetektől és írásértelmezésetektől, amennyire csak lehetséges. Félek minden olyan igealkalmazástól, amelynek ilyen lelkületre van szüksége, és ilyen gyümölcsöket terem, mint amilyen bennetek megnyilvánult. Egy dolog biztos: soha nem leszek összhangban egy ilyen lelkülettel, amíg Isten értelmet ad nekem.

A ti tanításotok bizonyos vonatkozásban sem az én elmémet, sem mások elméjét nem győzi meg. Nem is cáfolhattátok volna jobban elméleteiteket, mint ahogy ti cáfoltátok.

Tehát testvéreim, nincs semmi mondanivalóm, nincs terhem a Galata levél törvényével kapcsolatban. Ezt a kérdést csekély fontosságúnak látom ahhoz képest, amilyen lelkületet társítottatok a hitetekhez. Ez pontosan olyan lelkület, amilyet a zsidók tanúsítottak Jézus Krisztus szolgálatával és küldetésével szemben. A legmeggyőzőbb bizonyság, amely másokat meggyőzhet arról, hogy az igazság nálunk van, az az a lelkület, amely az igazság bemutatását kíséri. Ha megszenteli a befogadó szívét, ha szelíddé, kedvessé, türelmessé, őszintévé és Krisztushoz hasonlóvá teszi, akkor ez bizonyítja, hogy az illető az igazságot birtokolja. De ha az ember úgy cselekszik, mint a zsidók, amikor véleményüknek és elképzeléseiknek ellentmondtak, akkor bizonyára nem fogadhatunk el ilyen bizonyságot, mert az nem az igazság gyümölcseit termi meg. Az a mód, ahogyan értelmezték az Írásokat, nem volt helyes, mégsem akarták elfogadni az Isten Lelkének kinyilatkoztatása által adott bizonyítékot, hanem amikor eszméiket megcáfolták készek voltak még Isten Fiát is megölni._[632]

Érdemes lenne elgondolkodnotok ezeken a dolgokon. Jézus nem tudta átadni értékes tanításait azoknak, akiknek szánta, pedig azért jött a világra, hogy megtegye ezt. Az írástudók és farizeusok állapotát száraz, régi tömlők képével mutatta be, amelyek nem képesek befogadni az Ő országának új borát; ezért új tömlőket kellett készítenie, amelyekbe beleönthette az új bort. Igazsága helyet talált a samáriai asszony, egy bűnös nő szívében. Új tömlőt készített az Ő országának borához, amikor elhívta Mátét, a vámszedőt; tömlőket készített, amikor elhívta a halászokat, amelyekbe beleönthette az új bort.

Dan Jones testvér beszélt a vasárnap reggeli összejövetelen, miután elmondtam valami hasonlót, mint amit fentebb írtam. Betegnek látszott, amikor elismert néhány dolgot, és állást foglalt a bizonyságtételek mellett. Porter testvér is a tárgynál maradt. Könnyek között tett alázatos bűnvallást, és megbánta azt az utat, amelyen járt. Azt mondta: „White testvérnő, biztos lehetsz benne, hogy imáink kísérni fognak. Támogatni fogunk nehéz munkádban. Hisszük, hogy a munkád Istentől való.” Láttam, hogy az Úr megindította a szíveket. Győzelmeket arattunk és dicsőítettük az Urat.

Március 17., hétfő

A ma reggeli összejövetel ünnepélyes volt, és a munka mélyrehatóbb. Howard és Madison Miller is jelen volt. Olsen testvér úgy beszélt, mintha Isten ihlette volna. Az Úr segített nekem is, hogy elmondjak néhány fontos dolgot. Ezután megemlítettem Madison testvér és Howard Miller testvér nevét. Madison felállt, és sírva mondta, hogy nyomorultnak, nyavalyásnak, vaknak és mezítelennek látja magát. Azt mondta, hogy ólálkodva figyelte a munkát és azokat, akik végezték azt. Azt látta, hogy azok, akik lelkükben szembefordultak azzal az üzenettel, amely már több mint egy éve érkezett hozzánk, nem a munka lelkületét hordozzák, hanem sötétségbe merülnek. Ő maga sem áll készen a munkára, amíg teljesen meg nem változik, és más emberré nem lesz. Bizonyságtétele célratörő volt, ahogyan mindazoké is, akik felszólaltak._[633]

Ma este vagy holnap reggelre várjuk A.T. Jones testvért. Úgy gondoltuk, hogy jó, ha ez a munka a lehető legmélyebbre hatol, hogy a munkások Isten Lelkétől kísérve indulhassanak el. Az Úr munkálkodik, és mi örülünk ennek. Amikor Jones testvér megérkezik, egy újabb kis összejövetelt fogunk tartani, hogy megvizsgáljuk az összes korábban megfogalmazott kifogást. Szeretném eltávolítani ezeket az akadályokat az útból, és ha lehet végleg eltemetni őket, hogy soha többé ne elevenedjenek újra.

Azért írtam meg nektek ezeket a részleteket, mert tudom, hogy különösen érdekelnek benneteket. Szeretnénk, ha az Úr segítségével az igazság ekéje most mélyebbre és komolyabban szántana. Hiszem, hogy az Úr hatalommal fog munkálkodni. Az elmúlt szombat óta minden nap tartottam beszédet, néha naponta kétszer is.

Kedves gyermekeim, úgy tervezem, hogy a jövő csütörtökön indulunk, ha a munka nem tart vissza. Ha ez a legjobb, akkor csütörtökön indulok. Ha szükséges, akkor vasárnapig maradok.

Emma és én tegnap este meglátogattuk Rebát. Ágyban volt. Azt mondta, majdnem egész nap nyugodtan aludt. Néhány napig nem tudtam meglátogatni. Nagyon vidám volt. Nincsenek fájdalmai, és jó étvágya van. Minden nap kimegy sétálni tolókocsijában, ha nincs túl hideg vagy vihar. Azt mondja, a nagyapja szerint jobban néz ki, mint korábban.

Elolvastam a leveleiteket – Maryét, Willie-ét és Kelsey testvérnőét. Nem hiszem, hogy Mary jól teszi, ha erőlteti magát az írással. Minél több pihenésre van szüksége. Jó volt Rebaval imádkozni. Olyan hálás vagyok, hogy boldog, elégedett, és minden szükséglete be van töltve.

Most olvastam el a leveleteket, amelyekben tanácsot kértek Clay testvérnő ügyében._[634] Megfontolom ezeket a dolgokat, és igyekszem bölcsen cselekedni. A Boulderből küldött pénz biztonságban megérkezett, és örülök, hogy ez a gond többé nem nyomaszt. Remélem, nem fogtok többé feszültség alatt dolgozni. Remélem, amennyire csak lehet, a szabad levegőn fogsz dolgozni, Willie. Féltve kell őriznünk az erőnket, hogy ne dolgozzunk meggondolatlanul, és hiszem, hogy az Úr nagy irgalmában segítségünkre lesz. Néhány napig nem voltam képes sokat írni. Túlterhelt voltam, de az Úr jó és méltó a dicséretre.

Délután

McOmber testvérnő ma eljött a nővérével kezelésre. Ő maga egészséges, de úgy gondolom, nem akar messzire menni otthonról, mert a szülei idősek, és úgy érzi, közel kell lennie hozzájuk. Most Emmával együtt Rebát látogatják meg.

Azt hiszem, hogy a változás az I. kötetben jó lesz. Nagy előnyeit látom ennek, és tetszik is, bár ez némi késedelmet fog okozni.

Meg vagyok győződve arról, hogy Sátán felismerte mekkora a tét itt, és nem akarta elveszíteni a lelkészekre gyakorolt befolyását. Ha azonban teljes győzelem következne be, akkor sok lelkész rendkívül értékes tapasztalattal távozna erről az összejövetelről. Reméljük és imádkozunk ezért.

Szeretlek benneteket, mindannyiótokat. Gondolok rátok, és minden nap imádkozom értetek. Az az imám, hogy az Úr bőségesen áldjon meg benneteket.

Ma délután kaptam egy levelet válaszként arra, amit Smouse testvérnek írtam: megírta, hogy az általa kölcsönadott pénzt még egy évig használhatom, de mivel csak egy évre adta, helyes lenne megújítani az iratokat. A pénzt hét százalékos kamatra adta, bár kérhetett volna többet is, de mivel az ügy érdekében lett felhasználva, ennyivel is megelégedett. Azt is mondta, hogy ha akarom, a jövő év végén meghosszabbíthatjuk az időtartamot.

Anya _[635]