8a. kézirat, 1888. – Tanács a lelkészeknek

Minneapolis, Minnesota állam, 1888. október 21.

„¹Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. ³Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam nektek. ⁴Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. ⁶Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. ⁷Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek. ⁸Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nekem tanítványaim.”

Testvéreim, szeretnék feltenni egy kérdést. Hogyan járulhatunk Isten elé a hit teljes bizonyosságával, ha nem termünk gyümölcsöt, amely tanúskodna az Isten kegyelme által bennünk véghezvitt változásról, és amely bizonyítaná, hogy közösségben vagyunk Krisztussal? Hogyan közeledhetünk hitben Istenhez, és hogyan maradhatunk Krisztusban, és Ő mibennünk, ha cselekedeteinkkel azt mutatjuk, hogy nem termünk gyümölcsöt?

Milyen gyümölcsöt kellene teremnünk? A kedves szavak és cselekedetek gyümölcsét. Isten igéje világosan megmutatja, mik a test cselekedetei, és mik a Lélek gyümölcsei: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Nem elég egyértelmű? Egyikünknek sem kell bizonytalanságban élnie. „Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”_[132]

Ahhoz, hogy valódi lelki megkülönböztető képességünk legyen, hogy felismerjük gyengeségeinket, hiányosságainkat és azt, hogy mennyire nem hasonlítunk Krisztusra, szoros kapcsolatban kell lennünk Istennel. Akkor lesz alázatos véleményünk önmagunkról. Szelíd és alázatos szívűek leszünk, vigyázva és imádkozva járunk Isten előtt. Nem fogunk többet dicsekedni, mint kellene.

Minden korszakban az evangélium munkája ugyanarra a célra törekedett. Isten igéjében azonban nem található minden részletes utasítás. Isten azt akarja, hogy használjuk értelmünket és tapasztalatunkat, és azok segítségével alkalmazzunk olyan módszereket és terveket, amelyek a jelen körülmények között a gyülekezet, az iskolák és más alapított intézmények javára szolgálnak. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” Ha téves vélemények alakulnak ki, alázatos szívvel tanulmányozzátok az Írásokat Isten előtt! Imádkozzatok az Úrhoz, abban a hitben, hogy Ő meghallgat, és megjutalmazza azokat, akik buzgón keresik Őt. Ha csak hinnénk, megkapnánk a szükséges segítséget.

Az üzenet: „Menjetek előre!” – még mindig érvényes, és meg kell hallgatni, valamint követni. A világunkban zajló változó körülmények olyan munkásokat kívánnak, akik képesek szembenézni ezekkel a rendkívüli fejlődésekkel. Az Úrnak gyors felfogású és lelkileg tisztánlátó emberekre van szüksége, akiket a Szentlélek vezet, és akik biztosan elfogadják a friss mannát a mennyből. Isten az ilyen embereknek küldi világosságát, amely minden eddiginél jobban feltárja előttük a biztos utat. A Szentlélek munkálkodik a szívben és az elmében. Eljött az idő, amikor a tekercset Isten kiválasztott hírnökei által ki kell bontani a világ előtt. Iskoláink oktatóit nem szabad korlátozni azzal, hogy csak azokat taníthatják, amit eddig is tanítottak. Távolítsuk el ezeket a korlátozásokat! Van Isten, aki átadja népének azt az üzenetet, melyet hirdetni kell. Egyetlen lelkész se legyen megkötözve, és ne emberi mércével ítéljenek. Az evangéliumnak az Isten által küldött üzenetekkel összhangban kell beteljesednie. Az üzenet, melynek hirdetésével ma Isten megbízza szolgáit, húsz évvel ezelőtt talán nem volt jelenvaló igazság, most azonban ez Isten üzenete a mai kor számára._[133]

„Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen.” Ilyen tapasztalatra van most is szükség azokkal a férfiakkal, akiket arra választottak, hogy ezen az összejövetelen szóljanak. „Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. Azért senki se dicsekedjék emberekkel.” Arra kérlek benneteket, hogy gondolkodjatok el ezeken. „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”

Az igazán megtért férfiak és nők teljes alázattal ajánlják fel magukat az Úr szolgálatára, mert Őneki valóban szüksége van rájuk. Mindenekelőtt meg kell üresedniük minden önzéstől. Ők megtisztított és tisztességre méltó edények lesznek. Az igazság Napjának ragyogó sugarait fogják visszatükrözni mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek. Az isteni természet részesei lévén, az élet illatát fogják árasztani az életre. Nem fognak mások hibáiról beszélni, hanem az isteni bölcsesség szavait ismétlik majd, amelyek áthatották és megvilágították szívüket. Olyan férfiak lesznek, akik nem merik kigúnyolni Isten hírnökeit, olyan férfiak, akik sokat imádkoznak.

„Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” János apostol kijelenti: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. [...] amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”_[134]

Miközben az Írásokból tanulmányozta Jézus életét, János apostol úgy szemlélte az Úr dicsőségét, mint egy tükörben, és dicsőségről dicsőségre, jellemről jellemre változott át, míg végül olyanná vált, mint az, akit imádott. Annak az életét másolta, akiben örömét lelte. Tapasztalati úton ismerte meg a Megváltót. Mesterének tanításai mélyen belevésődtek a lelkébe. Amikor a Megváltó kegyelméről tett bizonyságot, egyszerű szavai ékesszólóan mutatták be a szeretetet, amely áthatotta egész lényét. Nem volt benne kétség, sem gyanakvás. Nem vett részt vitákban és fárasztó szócsatákban.

Krisztusról tett bizonyságtételekor János apostol azt mondta el, amit ismert, amit látott és hallott. Nem találgatott, és beszédében nem hagyott helyet feltételezéseknek. Amikor Jézust megsértették amikor megvetették, János mélyen megrendült, és felháborodása nem volt más, mint Jézus iránti szeretetének kifejezése. Krisztus megalázta magát, emberi természetet vett magára, és csak kevesen látták Őt olyannak, amilyennek János látta. Jánosnak azonban mély tapasztalata volt Krisztussal. A sötétség eloszlott, az igazi világosság ragyogott rá, és leveleiben határozottan fellépett a bűn ellen, Jézust pedig úgy mutatta be, mint aki minden bűntől megtisztíthat.

Krisztus iránti mély szeretete vezette Jánost arra, hogy mindig Jézus közelében akarjon lenni, és ez a közelség meg is adatott neki. Jézus szereti azokat, akik az Atyát képviselik, és János úgy tudott beszélni erről a szeretetről, ahogy egyetlen másik tanítvány sem. Krisztus jellemét képviselve a saját jellemében kötelességének tartotta, hogy felebarátaival ismertesse mindazt, amit tapasztalatból tudott. Az Úr dicsősége fejeződött ki az arcán. A szentség szépsége, amely átalakította őt, Krisztushoz hasonló ragyogással sugárzott róla.

Akik valóban szeretik Istent, azoknak jószívűséget, megkülönböztető képességet és igazságot kell tanúsítaniuk mindazok iránt, akikkel kapcsolatba kerülnek, mert ezek Isten cselekedetei. Krisztusnak semmire sincs nagyobb szüksége, mint olyan közvetítőkre, akik érzik a felelősséget, hogy Őt képviseljék. A rágalmazó beszéd és rosszindulatú gondolatok romboló hatásúak a lélek számára. Ez a probléma jelen van ezen a konferencián is. Az egyházban semmi sem hiányzik jobban, mint Krisztus szeretetének megnyilvánulása. Amint az egyháztagok szent közösségben egyesülnek, Krisztussal együttműködve, Ő bennük él és munkálkodik. Szemünket mennyei kenettel kell megkenni, hogy lássuk, milyenek vagyunk és milyeneknek kellene lennünk, és hogy a Krisztusban biztosított erő elégséges ahhoz, hogy elérjük a keresztény tökéletesség magas mércéjét.

Mindig szemünk előtt kell tartanunk Jézust, a példaképünket. Ez a jelen igazság, és ez mindig is az lesz. Jézusra tekintve és jellemének erényeit értékelve János lélekben eggyé vált Tanítójával. Lelki szemeivel meglátta Krisztus dicsőségét, amely olyan volt, mint az Atya egyszülöttjének dicsősége, tele kegyelemmel és igazsággal, és dicsőségről dicsőségre változott az Ő hasonlatosságára. János apostol lett megbízva azzal, hogy hirdesse a Megváltó szeretetét, valamint azt a szeretetet, amelyet gyermekeinek egymás iránt kell tanúsítaniuk:_[135] „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; [...] Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta értünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. [...] Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. [...] Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.”

Bár János különösen nagy hangsúlyt helyez a szeretetre, nem alkuszik meg a bűnnel. Hallgassátok meg szavait azokról, akik elszakadtak a hittől, megismerték az igazságot, de elfordultak attól, és csaló lelkekre hallgattak: „Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.” Gondolkodjunk el ezeken a dolgokon!

János apostol ezt írta: „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. [...] Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” Az Úr egyértelmű szavakkal szól azokhoz, akik, hasonlóan a farizeusokhoz, saját kegyességükkel dicsekszenek, de szívükben nincs meg Isten szeretete. A farizeusok elutasították, hogy megismerjék Istent és Jézus Krisztust, akit Ő elküldött. Vajon nem áll fenn nálunk is annak a veszélye, hogy ugyanazt tegyük, amit az írástudók és a farizeusok tettek?

A feddés azonban mindig Krisztus iránymutatásával összhangban történjen. Pál apostol ezt írta: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” Ez a feladat nemcsak a lelkipásztorokra vonatkozik, hanem a gyülekezet minden tagjára. Ezt a munkát el kell végezni mind a családban, mind a gyülekezetben. A szeretet és az egység gyakorlás által erősödik. Ne veszítsétek el türelmeteket testvéreitek hibái és gyengeségei miatt! Ugyanúgy lehetne saját gyengeségetekkel szemben is türelmetlennek lenni. Mindannyian összekapcsolódunk az emberiség titokzatos szövedékében; csak szálak vagyunk ebben a nagy szövetben._[136]

Ha hibát látunk mások életében, akkor fájdalmat érzünk, mert életük nincs összhangban a Biblia igazságának mércéjével. De türelmesnek kell maradnunk. Ha Krisztus értelme van bennünk, érezzük a felelősséget a tévelygő jólétéért, aki nem az ige cselekvője. Ne beszéljetek másoknak a hibáiról! Kövessétek Jézus szabályát: először menjetek el ahhoz, aki tévedett, és próbáljátok meg bölcs szavakkal megmenteni őt.

Jakab apostol, akit Jézus Krisztus ihletett, egyértelműen megfogalmazza kötelességünket: „Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez.” Krisztus tanúi vagyunk, az ő képviselői. Pál Tituszhoz írt levelében arra utasítja őt, hogy a gyülekezetben tegye rendbe a szükséges dolgokat: „Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek.” Az igazság tanítójának mindenkit oktatnia kell, legyen az fiatal vagy idős. Az időseket arra kell buzdítania, hogy „józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek. Hasonlóképpen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók; Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjüket és magzataikat szeressék, Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjüknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.” Ha Krisztus szolgálói nem ügyelnek útjukra, Istent szégyen éri, és az igazság gúny tárgyává válik.

Pál apostol így folytatja: „Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek: Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.”

Fájó szívvel hallgattam a sok csúfolódást és tréfálkozást, amely fiatalok és idősebbek között zajlott, miközben asztalhoz ültek. Azt kérdeztem magamtól: Vajon felfogják-e ezek az emberek, hogy van mellettük egy angyal, aki undorodik a lelkületüktől és a befolyásuktól, és aki feljegyzi a szavaikat és a tetteiket? Vajon lelkészeink, fiatalok és idősek, helyeslik-e ezeket a dolgokat? Mi, akik Krisztus nevét viseljük, vajon figyelmen kívül hagyjuk szavait: „Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet”? Ha az igazság, amint az Jézusban van, megmarad a szívünkben, akkor megszenteli az életünket. Nem lesz többé gonosz beszédünk, hanem az igazságnak engedelmeskedve az igazság cselekedeteit fogjuk cselekedni.

Szavainkkal és tetteinkkel megmutathatjuk az igazság erejét, amely képes átalakítani a jellemet. Mindannyian tanúsíthatjuk, hogy Krisztus igazságára támaszkodunk, nem pedig a saját magunk alkotta igazságunkra._[137] Ezáltal Krisztusban maradunk, ahogyan a szőlővessző a szőlőtőn marad, olyan élő kapcsolatban vele, hogy öröm legyen úgy munkálkodni, ahogyan Ő munkálkodott, hogy segítségére és áldására legyünk testvéreink számára. Krisztus cselekedeteit végezhetjük, azokat a dolgokat téve, amelyek kedvesek Őelőtte.

Bármit tesztek, legyen Krisztus a vonzás középpontja. Tekintsetek szüntelenül arra, aki a hitetek példája, szerzője és bevégzője. Tápláljatok forró és állandó hálát Isten iránt a szeretett Fia odaajándékozásáért. Mutassátok be Krisztust! Ne pazaroljátok erkölcsi erőiteket jelentéktelen dolgokra, hanem használjátok ki komolyan az adott lehetőségeket, hogy visszatükrözzétek az igazság Napjának világosságát. Ne embereket dicsőítsetek! Adjatok dicsőséget Krisztusnak és az Ő igazságának! Tisztelettel koronázhatjátok Jézust, mert bár szelíd és alázatos volt, naponta győzelmet aratott minden kísértés felett. Azok, akik az isteni természet részesévé válnak, győzedelmeskednek önmaguk felett, és megszabadulnak a világban a kívánság által uralkodó romlottságtól.

Mi Isten munkatársai vagyunk. Nemcsak a jutalomra kell tekintenünk, hanem lelkesen kell munkálkodnunk a Megváltó dicsőségére, hogy aratásra érett kévéket gyűjtsünk az Úr számára. Minden megváltott lélek csatlakozni fog a diadalmas dicshimnuszokhoz, amelyeket az összes megváltott együtt énekel majd. Minden emberi lényre úgy kell tekintenünk, mint akit Krisztus vére váltott meg. A Megváltó érdeke azonosul azon lelkek érdekével, akiket végtelen áldozat árán megváltott.

Testvéreim, vajon felismerjük e téma fontosságát? Miért vagyunk ilyen közömbösek? Miért elégedünk meg azzal, hogy gyengén felkészült állapotban maradjunk az emberiség felemelésére irányuló munkában? Miért nem használjuk minden Istentől kapott képességünket az Ő szolgálatára? Miért elégednek meg olyan sokan gyülekezeteink gyenge és élettelen állapotával? Az egész menny csodálkozva szemléli a Krisztus nélküli munkánkat. Az egész egyházban látszik a figyelmetlenség. A hanyag munkát elnézik és eltűrik. Meddig tart még ez az állapot? Vajon fel fogunk kelni, hogy határozott és összehangolt erőfeszítésekkel komolyan vegyük a felelősségeinket, és szentelt képességeinkkel Krisztusért munkálkodjunk? Tegyétek félre a vitatkozás lelkületét, amelyet évek óta tápláltatok! Gyakoroljátok magatokat arra, hogy őszintén és igazságban imádkozzatok Istenhez! Énekeljetek lélekkel és értelemmel! Nagy elvárások vannak velünk szemben.

Mit tesznek a fiataljaink? Jézus arra vár, hogy szívüket összekapcsolják az Ő szívével, érdekeiket pedig az Ő érdekeivel. Így szól hozzájuk: „Fiatalok, az ifjúkori kívánságokat kerüljétek!” Engedelmeskedtek az Ő szavának? Bizonyára jelenleg nem ezt teszitek. Az igazságnak önmagában van hatalma, és ha a lélek szentélyébe kerül, vonzza az embereket Krisztushoz, és utat talál a szívekhez. Szentlelke által Krisztus feltárja az igazság szépségét azoknak, akik Őrá tekintenek. Ő úgy mutatkozik meg, mint a bűnbocsátó Megváltó.

Fiatalok, talán az igazság mellett álltok. Amikor szívetek és minden képességetek az igazság befolyása alá kerül, amikor az igazságot élő és megszentelő elveivel együtt befogadjátok a szívetekbe, akkor képesek lesztek bizalommal mások elé tárni azt. Akkor Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett értetek. Isten munkatársai vagytok, és Krisztus veletek van. Akkor együtt vagytok befogva vele egy igába, ahol Ő vezet és irányít. Az ilyen munkás olyan, mint az éles sarló az aratás mezején. Nem pazarolja Isten adta erejét hiábavaló vitatkozásokra, mert az Sátán munkája. A Golgota keresztjére tekintve felkiált: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” A bűnösöket arra buzdítja, hogy nézzenek az örök valóságokra. Hit által úgy látja ezeket a valóságokat, mintha távcsövön keresztül szemlélné őket. Mózeshez hasonlóan mintha látná a láthatatlant. Nem keresi a könnyű utat vagy a szórakozást. Az ilyen ember nem azért jár gyülekezetbe, hogy kényeztessék és kiszolgálják, hogy viccelődjön vagy szórakozzon. Tudja, hogy komoly és kemény munka vár rá.

Azok, akik valóban megtértek, nem pazarolják értékes idejüket oktalan beszélgetésekre vagy testvéreik kigúnyolására. Olyan szavakkal, amelyek erőteljes jótékony hatással bírnak, teljes mértékben bizonyítják szolgálatkészségüket. Megtagadják énjüket, felveszik keresztjüket és követik Jézust, a kereszt hordozóját. Égő vágyuk, hogy igába fogva Jézussal, hordozzák az Ő terheit, és részesüljenek az Ő szenvedéseiben.

Fiatalok, Jézus hív titeket, ezt mondván: „Kövessetek engem!” Akik Őt követik, nem járnak sötétségben, mert Krisztus az élet világossága. Idősebb lelkipásztor testvéreinknek át kell adniuk felelősségeik egy részét, különben erejük elapad, és a sír csendjébe kerülnek. Az idősek, akik magasra tartják Isten ügyének mércéjét, tanácsosokként és élő tanúkként szolgálhatnak, míg a fiatalabb és erősebb testvéreknek kell hordozniuk a nehezebb terheket. János apostol így szól: „Írtam nektek ifjak, mert erősek vagytok, [...] és meggyőztétek a gonoszt.” Nektek, akiknek szeme még nem homályosult el, és elmétek még nem fáradt ki a hosszan tartó megterhelés miatt, tervezzetek és hajtsátok végre ezeket a terveket, tisztelettel és gyengédséggel bánva az idősebb munkásokkal, mint szülőkkel, és tekintve őket tanácsadóknak és vezetőknek. A fiatal munkásoknak tisztelniük kell idősebb testvéreik életkorát és tapasztalatát.

Az Úr azt akarja, hogy mindannyian Krisztus iskolájában tanuljunk. Fiataloknak és időseknek egyaránt értékes leckéket kell elsajátítaniuk az isteni Mestertől, amelyeket majd másokkal is meg kell osztaniuk. Az Úr az igazság drágaköveit tárja az emberi értelem elé, amelyek isteni rendeltetésűek és megfelelőek a mi időnk számára. Isten ezeket az igazságokat megszabadította a tévedés társításától, és saját keretükbe helyezte őket. Amikor ezek az igazságok Isten nagy tervében a megfelelő helyre kerülnek, és Isten szolgái értelmesen, komolyan, tisztelettel mutatják be azokat, sokan a bizonyítékok ereje alapján fognak hinni, még akkor is, ha nem kapnak azonnal választ minden felmerülő kérdésükre. Mások, akik nem érzékelik a lelki dolgokat, továbbra is harcias lelkületűek maradnak, ellenszegülve minden olyan érvnek, amely nem egyezik elképzeléseikkel. Vajon véget ér-e valaha ez a nyomorult munka?_[139]

Azok, akik nem ástak egyre mélyebbre az igazság bányájában, azok nem találnak szépséget a konferencián bemutatott értékes dolgokban. Ha az emberek makacs ellenállásban fejezik ki akaratukat a kapott világossággal szemben, nehéz lesz engedniük még e konferencián bemutatott meggyőző bizonyíté­kok ellenére is. Az ellentmondás, a kételkedés és a gúnyolódás gyakran az a nevelés, amit sokan kaptak, és ennek megfelelően ez az a gyümölcs, amit életükben teremnek. Ezek az emberek elutasítják a bizonyítékokat. A természetes szív küzd a világosság, az igazság és a tudás ellen. Jézus Krisztus minden helyiségbe belépett, ahol az időt szórakozással töltöttétek. Hány imádság hangzott el ezekből a helyiségekből?

Sátán termékeny, mindenféle trükköt kitalál, hogy megkerülje az igazságot. De kérlek benneteket, hogy higgyetek a ma elhangzott szavaknak! Egy isteni eredetű igazság szembeszáll Sátán hazugságaival, és ez az igazság győzedelmeskedni fog. Jól tesszük, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy Krisztus a világ világossága, és hogy új fénysugarak ragyognak ránk folyamatosan a minden világosság Forrásától.

Aki tanulmányozza az igazságot, aki imádsággal megnyitja értelmének szemeit, hogy lásson, és szívét, hogy befogadja az igazság Napjának ragyogó sugarait, az összhangban lesz Isten hírnökével és üzenetével. Minden ellenállás, előítélet és az ellenség minden sugallata sem teszi kevésbé értékessé vagy kevésbé igaznak az igazságot. Csak akkor, amikor az emberek engednek az ellenség ravaszságának, válik az igazság sötétséggé számukra. De még akkor is, ha az igazságot ellenállással fogadják, és azok, akiknek általa áldottnak, erősnek és boldognak kellene lenniük, ellene beszélnek, az igazság értéke és ragyogása nem csökken. Hiszen Isten hírnökei lelki szemeinek „távcsövén” keresztül az igazság minden pontból látható, és értékét fel lehet becsülni.

Az őszinte kutatás nem vall kudarcot abban, hogy feltárja Isten igéjének csodálatos dolgait. Minden ellenállás csak egyre mélyebb sötétségbe taszítja az ellenszegülőt. Az ilyen ember nem akar látni, nem akarja vizsgálni Isten igéjét. Azonban az ellenállás és ellenszegülés csak még világosabban, új vonásokban tárja fel az igazságot. Minél többet beszélnek az igazság ellen, annál ragyogóbbá válik. Ezáltal csiszolódik az értékes érc. Minden ellene mondott rágalmazó szó, az értékének összes elferdítése felkelti az emberek figyelmét, és arra készteti őket, hogy mélyebben vizsgálják meg, mi is az üdvözítő igazság. Az igazság egyre értékesebbé válik. Minden szempontból új szépségek és nagyobb értékek tárulnak fel.

Testvéreim, Isten a legértékesebb világosságot tartogatja népe számára. Nem nevezem ezt új világosságnak, de sokak számára szokatlanul újnak tűnik. Jézus azt mondta tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13:34) Ez valójában egy régi parancsolat volt, amely az Ószövetségből származott, de elveszett, ezért nem gyakorolták. A parancs, hogy úgy szeressék egymást, ahogy Krisztus szerette őket, valóban újnak tűnt a tanítványok számára. Ennek a szeretetnek a megnyilvánulása azonban tagadhatatlan bizonyítékot adott a világnak arról, hogy ők Isten gyermekei._[140]

Felhívást intézek a fiatal lelkészekhez, akik most lépnek be a szolgálatba, hogy figyeljenek oda, hogyan hallanak. Vigyázzatok, hogy ne álljatok ellen azon értékes igazságoknak, amelyekről most oly kevés ismeretetek van! Kutassátok személyesen a Szentírást! Személyes ismereteitek túlságosan korlátozottak. Tudjátok meg magatok, hogy mi az igazság! Ne vegyétek át más emberek szavait, előítéleteit, érveit vagy elméleteit! A lelkészek ezt tették tapasztalataik kárára, és most kezdők, amikor bölcsnek kellett volna lenniük a Szentírásban és Isten hatalmában. Vegyétek a kezetekbe a Bibliátokat, alázzátok meg magatokat, gyászoljatok, sírjatok, böjtöljetek és imádkozzatok az Úr előtt, ahogyan Nátánáel tette, az igazság megismerésére törekedve! Jézus isteni szeme látta Nátánáelt imádkozni, és válaszolt az imájára.

Láttam Isten angyalát, aki megkérdezte ezeket az embereket, akik harcias lelkületet tápláltak magukban: „Hányszor fordultatok imában Istenhez?” Könnyelműségetek, szavaitok, mind-mind fel vannak jegyezve. Ó, ha tudnátok, hogyan látja Jézus a vallásos hozzáállásotokat ezen a konferencián!

Személyes tapasztalatot kell szereznetek. Kérlek, ne higgyétek, hogy a hosszú prédikációk tagadhatatlan bizonyítékai lelkészi képességeteknek. A lelkészi szolgálat több mint prédikálás. A sok prédikáció, akárcsak Káin áldozata, haszontalan, mert nincs benne Krisztus. Az ilyen szónokok kimerítik az embereket, és nem nyújtanak megfelelő lelki táplálékot.

A kegyességet otthon kell gyakorolni. Érdeklődéssel teli személyes erőfeszítéseket kell tenni a körülöttetek élőkért. Keressétek Istent titkos imában! Kérjétek Krisztust, hogy tegye meg értetek, amit szükséges megtennetek! Ő mindenben megkísértetett, ahogy mi, és tudja, hogyan kell segíteni a kísértésben lévőknek. Isten arra hív, hogy hagyjátok el a hitetlenség légkörét, és lépjetek a hit és bizalom légkörébe. Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik! Ne keressetek bölcsességet véges embereknél, akiket Sátán kísértései összezavarhatnak, és akik hit helyett a kétség magvait ültethetik elmétekbe! Menjetek Jézushoz, aki „mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül ad”! Nem jutott el hozzátok az Ő meghívása? Nem érintette meg a szíveteket? Ő azt mondja: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Ne engedjétek, hogy emberi kéz igát helyezzen a nyakatokra! Vegyétek magatokra Krisztus igáját! Tanuljatok tőle, mert Ő szelíd és alázatos szívű, és nyugalmat találtok! Szükségetek van Jézus szelídségére és alázatára. Menjetek az Úr elé a kisgyermek hitével, egyszerűségével és bizalmával! Mondjátok el neki minden problémátokat, semmit sem titkolva el előle! Kérjétek, hogy tanítson meg titeket a rátok bízott talentumok legjobb felhasználására! Így megsokszorozhatjátok talentumaitokat.

Ha Isten lelki szőlőskertjében dolgoztok, vigyázzatok gondolataitokra és szavaitokra! Imádkozzatok azért, hogy értelmes szívet kapjatok, és hogy tudjátok, hogyan alázzátok meg magatokat az Úr előtt! Kérjétek Krisztus kegyelmét és hatékonyságát, és nem hagy magatokra a munkában! Minden alázatos és odaadó léleknek, aki tanulni akar, Isten tisztább megértést ad az igazságról, és drága lelkekkel ajándékozza meg Őt fizetségül.

Megmutatták, hogy sokan azok közül, akik prédikálni mennek, nem tudják, hogyan kell dolgozniuk a bűnösök megmentéséért. Nem szentelték magukat Istennek, szükségük van megtérésre. Sokan, akiket a lelkészi szolgálat szent munkájára szenteltek, ha vallási tapasztalataikat alapos vizsgálatnak vetnék alá, rájönnének, hogy a legnagyobb komolysággal kell keresniük Jézus Krisztus átalakító kegyelmét, mielőtt megtaníthatnák a bűnösöket arra, hogyan találják meg hit által a bűnbocsánatot.

Akik Isten munkatársai akarnak lenni, azoknak bölcsességet kell kapniuk a nagy Tanítótól, aki példaképünk mindenben, hogy az igazságot a maga egyszerűségében mutathassák be. Tanuljatok Krisztustól! A tanítók szabaduljanak meg minden büszkeségtől, önzéstől és önfelmagasztalástól. Aki Krisztus igáját viseli, annak fel kell ismernie, hogy a hideg tartózkodás, a színpadiasság, a könnyelműség és a komolytalanság, kétértelmű beszéd, ami illetlen; ezek megsértik Istent és megtagadják Krisztust. Az ilyen magatartás alkalmatlanná teszi az elmét az alapos gondolkodásra és a lelki munkára. Hatástalanná, felszínessé és lelkileg beteggé teszik az embereket.

Aki hisz a jelenvaló igazságban, az személyes istenfélelmet fog gyakorolni. Szíve ezt fogja mondani majd: „Kicsoda alkalmas ezekre a dolgokra?” Minden lelkész legyen szelíd lelkületű! Ahogy Krisztus életét tanulmányozza, felismeri, hogy óvatosan kell járnia. Ugyanakkor, ha kapcsolódik az igazság Napjához, vidám és boldog lesz, hirdetve annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őt. Beszéde tiszta lesz, minden szleng kifejezéstől mentes.

Ha Krisztus lakozik a szívetekben, gondolataitok szelídek, gyengédek és tiszták lesznek. Nemes, magasztos elveket fogtok követni, mert megtanultátok a Krisztus iskolájában tanított leckéket. Ha eddig nem éreztétek a mindennapos tanulás szükségességét ebben az iskolában, itt az ideje, hogy érezzétek. Tanuljatok Krisztustól, és járjatok annak erejében, aki azt mondta: „Íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28:20) Isten nem fogadja el a megosztott szívet. Teljes lélekkel végezzétek munkátokat, és soha ne hagyjátok félbe, mert más munkába akartok belefogni! Isten csak a hűségesen elvégzett munkát fogadja el. Intsetek, feddjetek, buzdítsatok teljes béketűréssel és tanítással! Alapos munkát végezzetek! Ne hagyjatok magatok után befejezetlen dolgokat másokra! Ne okozzatok csalódást Krisztusnak! Határozzátok el, hogy sikeresek lesztek, és Krisztus ereje által teljes mértékben bizonyíthatjátok szolgálatotokat._[142]

A lelkész egy olyan személy, aki pásztorolja Isten nyáját. Ha szolgálatotokat kizárólag a prédikálásra korlátozzátok, Isten nyája szenvedni fog, mert személyes erőfeszítésre van szüksége. Prédikációtok legyen rövid. A hosszú prédikációk kimerítenek titeket és a hallgatóságot is. Ha a lelkészek a felére csökkentenék prédikációik hosszát, több jót tennének, és több energiájuk maradna a személyes szolgálatra. Látogassátok meg a családokat, imádkozzatok velük, beszélgessetek, tanulmányozzátok az Írásokat velük! Mutassátok meg, hogy törődtök jólétükkel, és hogy azt szeretnétek, hogy erős keresztények legyenek! Ha valaki vendégül lát, ne várjátok el, hogy minden körülöttetek forogjon! Mutassátok meg, hogy segíteni szeretnétek! Ha segíteni kell, tegyétek meg. Dolgozzatok fejszével, ásóval, hordjatok vizet vagy fát, ha kell! Mutassátok meg, hogy a munkát áldásnak tekintitek! A fizikai munka áldás lesz számotokra, és növelni fogja a jóra való befolyásotokat. Ne feledjétek, hogy a lelkészi szolgálat sokkal több, mint a prédikálás!

Nincs semmi, ami jobban hátráltatná az időszerű igazság előrehaladását, mint az egyes lelkészek által végzett átgondolatlan munka a gyülekezetekért. Hűséges munkára van szükség. A gyülekezetek haldoklanak, mert nem erősödtek meg Krisztus hasonlatosságában. Az Úrnak nem tetszik az a zűrzavar, amelyben a gyülekezetek maradnak olyan férfiak miatt, akik nem Isten kegyelmének hű sáfárai. Mivel maguk nem fogadják el az Úr kegyelmét, nem is tudják továbbadni azt. A gyülekezetek gyengék és lelkileg betegesek azok hűtlensége miatt, akiknek munkálkodniuk kellene közöttük, és akiknek kötelességük, hogy felügyeljék őket, mint akik számot kell, hogy adjanak a lelkekért.

Legyetek lelkiismeretesek és eltökéltek az Úr szolgálatában végzett erőfeszítéseitekben! Tartsátok szemeteket Jézuson! Ne egy kedvenc lelkipásztorra összpontosítsatok, akinek példáját másolni vagy gesztusait utánozni próbálnátok, és így az ő árnyékává válnátok! Ne engedjétek, hogy valaki rajtatok hagyja lenyomatát! Hagyjátok, hogy Isten keze formáljon és alakítson benneteket az Ő isteni képmására! Ne bízzatok többé az emberben, kinek orrában lehelet van!  Tehetetlen lelketek ragadja meg Jézus Krisztust! Ő nem változik, tegnap és ma és örökké ugyanaz.

Szívemet öröm töltötte el, amikor meghallottam a szombati igehirdetés utáni bizonyságtételeket. Ezek a bizonyságtételek nem az igehirdetőről szóltak, hanem a világosságról és az igazságról. Ennek mindig így kell lennie. Ne embereket dicsérjetek, ne hízelegjetek, és ne engedjétek, hogy bárki titeket dicsérjen vagy hízelegjen nektek! Sátán eleget tesz ebből a munkából. Veszítsétek szem elől az embert, és elmélkedjetek Jézusról! Dicsérjétek az Urat! Adjatok dicsőséget Istennek! Énekeljetek Istennek a szívetekben! Beszéljetek az igazságról, a keresztény reménységről, a keresztény mennyországról!

Ha elhanyagoljuk a kapott világosságban való járást, akkor az sötétséggé válik számunkra, és a sötétség arányos lesz azzal a világossággal és kiváltságokkal, melyeket nem ragadtunk meg. Krisztus azt mondja: „Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!” Ha az igazság ismeretében járunk, világosságunk ragyogni fog a körülöttünk lévőknek, lélek által, szavak és tettek által. Gyümölcstermő vesszők leszünk az élő szőlőtőn. Ha ismerjük Isten követelményeit, és azt állítjuk, hogy szeretjük Őt, de bűnben maradunk, akkor Isten nem hallgatja meg imáinkat, mert Ő nem a bűn szolgája._[143] Akiknek lelkiismerete megkeményedett a megtűrt bűn miatt, nem hoznak gazdag gyümölcsfürtöket, mert nem az igaz szőlőtő vesszői. Az ilyenek imái nem emelkednek magasabbra a fejüknél, mert az imáik csak szavak felsorolása, akár a gyülekezetben, akár otthon, akár titkos imájukban mondják azokat. Nem kapnak erőt, mert nem megfelelő módon kérik.

Azonban, amikor azok, akik minden erejükkel küzdenek a győzelemért, megvallják bűneiket, Isten hű és igaz, hogy megbocsátja bűneiket, és megtisztít minden hamisságtól Krisztusért. Amikor Isten igazsága a lélek szentélyébe kerül, hit által munkálkodik, megtisztítja, felemeli, finomítja és nemesíti azt.

Volt egy időszak, amikor Izrael nem tudta legyőzni ellenségeit. Ennek oka Ákán bűne volt. Isten kijelentette: „Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok magatok közül azt a nekem szentelt dolgot”. Isten ma is ugyanaz. Ha azok, akik azt állítják, hogy hisznek az igazságban, bűnöket dédelgetnek, amelyek beszennyezik őket, akkor Isten nemtetszése nyugszik a gyülekezeten, amelyet Ő nem fog eltávolítani mindaddig, amíg a tagok nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy megmutassák a bűn iránti gyűlöletüket és elszántságukat, hogy kivetik azt az egyházból. Isten rosszallással tekint azokra, akik a gonoszt jónak, a jót pedig gonosznak mondják. Ha irigység, gonosz gyanúsítás és rosszindulatú beszéd utat tör a gyülekezetben, akkor az a gyülekezet Isten haragja alatt áll. Lelkileg beteges lesz, amíg meg nem tisztul ezektől a bűnöktől, mert addig Isten nem tudja kinyilvánítani hatalmát, amely népét megerősíti, felemeli és győzelmet ad neki.

Isten nincs megelégedve a gyülekezetekben végzett lomha munkával. Elvárja, hogy sáfárai őszinték és hűségesek legyenek, amikor dorgálnak és helyreigazítanak. A rosszat az Isten által elrendelt és az Ő igéjében leírt szabályok szerint kell kivetni, nem pedig saját elképzeléseik vagy érzelmeik alapján. Nem szabad kemény módszereket alkalmazni, sem pedig elhamarkodottan, meggondolatlanul vagy igazságtalanul cselekedni. A gyülekezet lelki megtisztítására irányuló erőfeszítéseket az Úr útmutatása szerint kell elvégezni. Nem szabad sem elfogultnak, sem képmutatónak lenni. Nem lehetnek kivételezettek, akiknek bűneit kevésbé súlyosnak tartanánk, mint másokét. Ó, milyen nagy szükségünk van mindannyiunknak a Szentlélek keresztségére! Akkor mindig jósággal, könyörületességgel és együttérzéssel dolgoznánk, Krisztus lelkületét követve, szeretetet mutatva a bűnösök iránt, de a bűnt teljes szívből gyűlölve.

Dolgozni kell sokakért azok közül, akik itt összegyűltek. A szív ajtaját elzárja az önzés, a kételkedés, a kritika és az ítélkezés szemete, amelyek egy megszenteletlen lélekből fakadnak. Most van itt az ideje, hogy buzgó bűnvallással és őszinte megtéréssel keressük az Urat, hogy fordítsa arcát felénk, és áldása, valamint világossága közénk jöhessen. Akkor az ellenség csalódott lesz, a menny pedig örvendezni fog, és azok a lelkek, akik most a kísértés és Isten rosszalló tekintete alatt vannak, megnyerhetők Krisztusnak. Ne szüntessük meg a sötétséget azzal, hogy elvégezzük az Isten által ránk bízott munkát? Mi Isten munkatársai vagyunk._[144] Jézus arra vár, hogy általunk, velünk, és bennünk munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből. Ha elhanyagoljuk az Úr örökségét, és csak kevés felelősséget érzünk a gyülekezet és a bűneikben elvesző lelkek iránt, akkor Isten elítél minket, mert nem erősítettük meg azokat, akik lelkileg haldokolnak.

Ha azonban Krisztus sáfáraiként úgy végezzük munkánkat, hogy szemeinket egyedül Isten dicsőségére szegezzük, akkor nincs ok arra, hogy a gyülekezet gyenge, hitetlen és erkölcsileg romlott legyen. Ébredjenek a Sion falain őrködők! Tegyék meg kötelességüket hűséggel! Szükségük van mennyei felhatalmazásra, hogy Isten munkatársai lehessenek a megváltás nagy tervében. Az őszinte és hűséges munkásokhoz Krisztus így szól majd: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” „Menj be a te uradnak örömébe.” Mindazok, akik, mint győztesek lépnek be a mennyek országába, megértik ennek az áldásnak a jelentőségét, mert teljesítették Krisztus megbízását, és társaivá váltak a lelkek megmentésében. Krisztus kegyelme által kévéket hoztak Uruknak, és most az egész mennyei világgal együtt örvendeznek, amikor látják, hogy az általuk megmentett lelkek diadalmas fogadtatással lépnek be a mennybe, hogy Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá váljanak. Milyen balgaságnak fog tűnni minden aggodalmuk és a Krisztusba vetett bizalom hiánya, amikor megváltottakként megértik, hogy Krisztus arra vágyott, hogy ingyen nekik adja a menny leggazdagabb áldásait.

Ne távolodjon el senki Istentől saját lelki állapota miatt, hogy majd utána azért panaszkodjon, hogy nincs világossága! Ébredjetek szeretett lelkek! Keljetek fel hit által, és tegyétek meg, amit tennetek kell! Krisztus ezt mondja: „Kövessetek engem, és nem fogtok sötétségben járni”. Mondjatok le emberi bölcsességetekről, és kérjetek Istentől tiszta, felemelő és nemesítő bölcsességet, amely meg is adatik nektek! Lépjetek ki a kétkedés, hitetlenség, féltékenység és gonosz gyanakvás börtönéből, és lépjetek a hit, reménység, bátorság és hálaadás felházába! Hadd énekeljen a szívetek Istennek! Isten kertje tele van értékes virágokkal. Szedjetek rózsát, liliomot és szegfűt Isten lelki kertjéből! „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” Ne keltsétek azt a benyomást a világnak, hogy az Úr szolgálatában nincs békesség, öröm és boldogság.

Sátán munkája az, hogy hamis képet fessen az Atyáról és Fiáról, elferdítse az igazságot, és a hazugságot úgy tüntesse fel, mintha igazság lenne. De, mivel kapcsolatban állunk Istennel, képesek leszünk megkülönböztetni az eredetit a hamistól. A világosság szétoszlatja a sötétséget. Miért ne sajátítanánk el Isten kegyelemmel teljes ígéreteit, és miért ne dicsőítenénk Őt teljes szívből fakadó hálával? Krisztus meghalt értünk, hogy megszerezhessük az örökkévaló gazdagságot. Hálával telt szívvel használjuk ki az elénk helyezett lehetőségeket, hogy felkészülhessünk arra a helyre, amelyet Jézus készített az Őt szeretőknek. Ha a tétlenség, hitetlenség, a világ szeretete vagy a kapzsiság miatt kudarcot vallunk, jóvátehetetlen veszteséget szenvedünk, mert elveszítjük az örök boldogságot. Isten félelmében mondom, hogy nap mint nap olyan jellemet formálunk, amely meghatározza sorsunkat, akár boldogságra, akár romlásra.

A menny szent hely, ahová semmi tisztátalan nem juthat be. Itt a földön sem lehetünk igazán boldogok, csak akkor, ha Isten akarata a mi akaratunkká válik, és testünket, lelkünket, értelmünket teljesen Istennek szenteljük. Minél többet elmélkedünk a mennyről, annál boldogabbak leszünk._[145]