96. levél, 1896. – U. Smithnek címzett levél

Cooranbong 1896. június 6.

Kedves Testvér!

A mellékelt oldalak néhány olyan pontot tartalmaznak, amelyeket az Úr tegnap éjjel White testvérnő elé tárt, és amelyeket el akar küldeni neked. Néhány napja megfázás és a túlerőltetés következményeitől szenved, és ma képtelen olvasni vagy írni. A dolgokat úgy jegyeztem le, ahogyan ő mondta el nekem. San Franciscóba postáztam néhány példányt azokból a cikkekből és levelekből, amelyeket White testvérnő szeretné, ha elolvasnál. Mivel azonban nem vagyunk biztosak abban, hogy Battle Creekben tartózkodsz, Tenney testvérnek címeztük őket azzal a kéréssel, hogy olvassa el, majd küldje tovább neked.

A te munkatársad az Úr munkájában,

M. Davis _[1574]

„A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.” Ebben a versben a Szentlélek az apostol által főleg az erkölcsi törvényről beszélt. A törvény feltárja előttünk a bűnt, felébreszti bennünk a Krisztus iránti szükség érzetét, és arra indít, hogy hozzá meneküljünk bűnbocsánatért és békességért, miután megtértünk Isten előtt, és hitre jutottunk a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Az Úrnak Jones és Waggoner testvérek által közvetített üzenetével szemben tanúsított ellenállás a minneapolisi értekezleten nagyrészt abból fakadt, hogy az emberek nem voltak hajlandók feladni előre kialakított nézeteiket, és elfogadni ezt az igazságot. Ezzel az ellenállással Sátánnak sikerült nagyrészt távol tartania népünktől a Szentléleknek azt a különleges erejét, amelyben Isten oly nagyon vágyott részesíteni őket. Az ellenség megakadályozta őket abban, hogy elérjék azt a hatékonyságot, amely az övék lehetett volna, hogy úgy hirdessék az igazságot a világnak, ahogyan az apostolok hirdették azt pünkösd után. A világosságot, amelynek dicsőségével be kell ragyognia az egész földet, ellenállással fogadták, és saját testvéreink eljárása következtében ez a világosság nagymértékben vissza lett tartva a világtól.

A tízparancsolat törvényét nem annyira a tiltó oldaláról, mint inkább az irgalom oldaláról kell szemlélnünk. Tilalmai biztosítják az engedelmességben rejlő boldogságot. Krisztusban befogadva a jellemnek azt a tisztaságát munkálja ki bennünk, amely az örökkévaló korszakokon át örömet szerez majd nekünk._[1575] Az engedelmes ember számára védőfal. Isten jóságát látjuk benne, aki az igazság változhatatlan elveinek feltárásával meg akarja oltalmazni az embereket a törvény áthágásából eredő végzetes következményektől.

Nem szabad úgy tekintenünk Istenre, mint aki arra vár, hogy megbüntesse a bűnöst a bűnéért. A bűnös maga vonja magára a büntetést. Saját cselekedetei olyan körülmények láncolatát indítják el, amelyek biztos következményhez vezetnek. A törvényszegés minden egyes cselekedete visszahat a bűnösre, megváltoztatja a jellemét, és megkönnyíti számára, hogy ismét vétkezzen. Amikor az emberek a bűnt választják, elszakadnak Istentől, elvágják magukat attól a csatornától, amelyen keresztül az áldás érkezik, ennek biztos következménye pedig a romlás és a halál.

A törvény Isten gondolkodásmódjának kifejeződése; amikor Krisztusban befogadjuk, a mi gondolkodásmódunkká válik; felemel bennünket a természetes vágyak és hajlamok hatalma, valamint a bűnre vezető kísértések fölé. „A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk” – semmi sem okozza bukásukat.

Nincs béke ott, ahol nincs igazság; a gonoszok harcban állnak Istennel. De, aki Krisztusban befogadja a törvény igazságát, az összhangban kerül a mennyel. „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.” _[1576]