Bizonyságtételek, 5. kötet, 1889. május - Megalapozatlan szóbeszédek

Többször is hallottam az elmúlt télen azt a szóbeszédet, hogy a minneapolisi konferencián „az Úr kijelentette White testvérnőnek, hogy az 1844-ben meghalt igazak felett megkezdődött ítélet, most az élőkre helyeződött át”. Ez az állítás nem igaz. Egy ehhez hasonló, már körülbelül két éve terjedő szóbeszéd abból indult ki, hogy Svájcból egy kaliforniai testvérnek írt levelemben a következőt állítottam volna: „Már több mint negyven éve zajlik az ítélet a holtak felett, és nem tudni, milyen hamar fog sor kerülni az élőkre.” Ezt a levelet többeknek is felolvasták, és a figyelmetlen hallgatók azt adták tovább, amit szerintük hallottak. Így indult el a szóbeszéd. A minneapolisi szóbeszéd is hasonló félreértésből ered, amely ugyanilyen jellegű kijelentésből indult ki, mint amit a levélből idéztem. Semmilyen alapja nincs ennek a szóbeszédnek.

Egy másik szóbeszéd szerint egy ma élő munkásunkat látomásban Isten országában megmentve láttam, és ez bizonyítékul szolgálna arra, hogy üdvössége véglegesen biztosított. Ez az állítás teljes mértékben valótlan. Isten Igéje világossá teszi üdvösségünk feltételeit, és csak rajtunk múlik, hogy engedelmeskedünk-e azoknak vagy sem.

A Jelenések könyvében ezt olvassuk: „De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

„Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” _[326] „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek.” „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok; Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben.” „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”

A Biblia világosan kijelenti ezt. Egyértelművé teszi, hogy kik lesznek megkoronázva Isten országában, és kik nem lesznek ott az igazakkal együtt. „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”

A harmadik szóbeszéd szerint a minneapolisi konferencián „White testvérnő bevallotta, hogy néhány megjegyzésében, melyeket azon a konferencián tett, tévedett, és helytelen lelkülete volt”. Ennek a szóbeszédnek sincs semmi alapja. A konferencián nem tehettem mást, mint hogy közvetítsem azt a világosságot, amelyet Isten adott nekem. Ezt a világosságot figyelmeztető és feddő üzenetekben, valamint reményt és hitet adó szavakban adtam át. De nem vontam vissza és nem vallottam be, hogy bármi, amit azon a konferencián mondtam, helytelen volt. Most is ugyanúgy látom a dolgokat, és ugyanaz a meggyőződésem, mint Minneapolisban. Sőt, azóta még világosabban látom mindazokat a veszélyeket, amelyek akkor annyira megterheltek. Minél jobban megismerem gyülekezeteink állapotát, annál inkább felismerem, hogy minden egyes figyelmeztetésre, amelyet Minneapolisban elmondtam, égető szükség volt.

A minneapolisi szóbeszéd ahhoz vezetett, hogy megrendült a bizalom minden olyan feddés és figyelmeztetés iránt, amelyet a néphez intéztem. Elmondok egy példát._[327]

Az egyik missziónkkal kapcsolatban álló testvérnőt megdorgáltak, mert rossz hatással volt a fiatalokra, akikkel kapcsolatban állt. Könnyelmű, tréfálkozó és komolytalan lelkületet bátorított, ami megszomorította Isten Lelkét és elcsüggesztette szolgáit. Amikor egy minneapolisi levél útján megérkezett a szóbeszéd, miszerint White testvérnő tévedett, és be kellett ismernie ezt, T. testvérnő rokonai azonnal így reagáltak: „Ha White testvérnő tévedett a minneapolisi ügyekben, akkor lehet, hogy tévedett abban az üzenetben is, amelyet a testvérnőnknek küldött, és talán ezt is be kellene ismernie.” Így bátorították a rosszat cselekvőt viselkedésében. Mindenesetre azóta T. testvérnő elismerte, hogy helytelenül járt el, és jogos volt a feddés. Azok, akik elindították és terjesztették ezt a szóbeszédet, olyan befolyást gyakoroltak, amely arra ösztönözte a tévedőket, hogy utasítsák el a feddést, és ezzel lelkeket sodortak veszélybe. Akik ebben a munkában részt vettek, vigyázzanak, nehogy a végső ítélet nagy napján rajtuk találják e lelkek vérét.

Ezek az esetek azt mutatják, mennyire megbízhatatlanok azok a szóbeszédek, amelyek arról szólnak, hogy mit tettem vagy mondtam. Szolgálatom során soha nem tartottam szokásomnak, hogy saját ügyemet védjem, vagy hogy megcáfoljam a rólam keringő szóbeszédeket. Ha ezt tenném, időmet és erőmet az Istentől kapott munka kárára használnám fel. Ezt a dolgot mindig rábíztam arra, aki gondoskodik a szolgáiról és az Ő ügyéről.

Mégis szeretném testvéreim figyelmét felhívni arra, hogy legyenek óvatosak abban, milyen bizalmat szavaznak ezeknek a szóbeszédeknek. Megváltónk így figyelmeztette tanítványait: „Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok”. Egy bizonyos embercsoportról beszélt, akik hallják, de nem akarják megérteni, hogy ne térjenek az Úrhoz és ne gyógyuljanak meg. Másutt így szól: „Figyeljetek arra, amit hallotok”; (Káldi) „Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja.” (Káldi)

Azok, akik hallgatták Krisztus szavait, hallották és továbbadták tanításait a bennük élő Lélek szerint. Így van ez mindig azokkal, akik Isten szavát hallják. _[328] Az, hogy hogyan értik és fogadják be az üzenetet, attól függ, milyen lélek lakik szívükben.

Sokan arra alapozzák nézeteiket, amit hallanak, de az üzenetet teljesen másként értik meg, mint ahogyan azt a beszélő közvetíteni akarta. Vannak, akik előre kialakított véleményeik vagy a meglévő ismereteik alapján hallgatják az üzenetet, és úgy értelmezik, ahogyan az legjobban illeszkedik saját elképzeléseikhez és terveikhez – és így adják tovább. A megszenteletlen szívük késztetéseit követve rosszra használják azt, amivel sok jót tehettek volna, ha helyesen értették volna meg.

Ismétlem, egy önmagában nagyon helyes és igaz kijelentés teljesen eltorzulhat, ha több furcsa, nemtörődöm, vagy hibát kereső elmén keresztül adják tovább. Jó szándékú emberek is gyakran figyelmetlenek és súlyos hibákat követnek el, így csekély az esélye annak, hogy a hallgatók az igazsághoz közelebb álló szavakkal fogják továbbadni. Ha valaki nem teljesen érti meg a beszélő szándékát, akkor úgy adja tovább kijelentéseit, hogy saját értelmezését keveri hozzá. Ez az értelmezés azután az újabb hallgató előítéletei és elképzelései szerint formálódik tovább, majd egy harmadik személy még hozzátesz valamit, és így adja tovább. Mielőtt észrevennék, hogy mit tesznek, már végre is hajtották Sátán tervét, amelynek célja a kételkedés, a féltékenység és a gyanakvás magvainak elültetése sokak szívében.

Ha valaki elfogultsággal hallgatja Isten feddő, figyelmeztető és bátorító üzenetét, az nem fogja megérteni az üzenet valódi jelentőségét, amelyet Isten az élet illataként küldött neki az életre. Sátán ott áll mellette, hogy az egészet hamis fényben tüntesse fel előtte. Azok viszont, akik éhezik és szomjúhozzák az isteni ismeretet, helyesen hallják meg az üzenetet, és elnyerik azt az értékes áldást, amelyet Isten számukra rendelt. Mivel az ő gondolataik a Szentlélek befolyása alatt állnak, helyesen értik meg az üzenetet.

Amikor a szívek megtisztulnak az önzéstől és az énközpontúságtól, összhangba kerülnek azzal az üzenettel, amelyet Isten küld nekik. A felfogás élesebbé válik, és a lelki érzékenység kifinomodik. Hasonló a hasonlóra talál. „Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja.” (Káldi)

Mindenkinek, aki vágyakozik az igazságra, azt akarom mondani: Ne higgyetek White testvérnő tetteiről, szavairól vagy írásairól szóló szóbeszédeknek! Ha tudni akarjátok, mit nyilatkoztatott ki az Úr rajta keresztül, olvassátok el a közzétett írásait! Ha vannak olyan témák, amelyekről nem írt, ne kapjatok fel minden szóbeszédet, és ne adjátok tovább úgy, mintha ő tőle származna!_[329]