Review and Herald, 1897. augusztus 17. - A Biblia az iskoláinkban
Nem bölcs dolog olyan egyetemekre küldeni fiataljainkat, ahol idejüket a görög és latin nyelv elsajátítására fordítják, miközben elméjüket és szívüket betöltik azon hitetlen szerzők eszméi, akiknek műveit e nyelvek megtanulása érdekében tanulmányoznak. Olyan tudásra tesznek szert, amely sem nem szükséges, sem nem áll összhangban a nagy Tanító tanításaival. Az ilyen módon képzett fiatalok általában nagyra tartják önmagukat. Úgy gondolják, hogy eljutottak a magasabb műveltség szintjére, és büszkévé válnak, mintha már semmit sem kellene tanulniuk. Elvesznek Isten szolgálata számára. Azt az időt, pénzt és tanulást, amelyet sokan olyan képzettség megszerzésére fordítottak, amely más ismeretekhez képest haszontalan, inkább olyan nevelés megszerzésére kellett volna fordítaniuk, amely minden tekintetben fejlett férfiakká és nőkké tette volna őket, felkészítve a gyakorlati életre. Az ilyen nevelés lenne számukra a legnagyobb érték.
Mit visznek magukkal a diákok, amikor elhagyják iskoláinkat? Hová mennek? Mihez kezdenek ezután? Rendelkeznek-e azzal a tudással, amely képessé teszi őket mások tanítására? Úgy nevelték-e őket, hogy bölcs anyákká és apákká váljanak? Képesek-e családjuk élén bölcs tanítóként állni? Családi életükben tudják-e úgy nevelni gyermekeiket, hogy azok később olyan családokat alapítsanak, amelyekre Isten örömmel tekinthet, mint a mennyei család jelképére? Szert tettek-e az egyetlen műveltségre, amely valóban „magasabb rendű műveltségnek” nevezhető?
Mi a magasabb rendű műveltség? Semmilyen műveltség nem nevezhető „magasabb műveltségnek”, ha nem viseli magán a menny képmását, ha nem teszi a fiatal férfiakat és nőket Krisztushoz hasonlóvá, ha nem készíti fel őket arra, hogy családjuk élén Isten képviselőiként álljanak. Ha egy fiatalember iskolai évei alatt nem szerez ismereteket a görög és latin nyelvről, valamint a hitetlen szerzők műveiben található nézetekről, nem szenved különösebben nagy veszteséget. Ha Jézus Krisztus ezt a fajta műveltséget lényegesnek tartotta volna, vajon nem részesítette volna benne tanítványait, akiket arra nevelt, hogy elvégezzék a halandókra valaha bízott legnagyobb munkát: hogy Őt képviseljék a világban? Ehelyett azonban a szent igazságot adta a kezükbe, hogy azt a maga egyszerűségében adják tovább a világnak.
Vannak idők, amikor szükség van görögül és latinul tudó emberekre. Egyeseknek tanulmányozniuk kell ezeket a nyelveket. Ez helyes. De nem mindenkinek, és nem is sokaknak kell ezeket tanulmányozniuk. Rövidlátó gondolkodásra vall, ha valaki a görög és latin nyelv ismeretét elengedhetetlennek tartja a magas szintű műveltséghez. Ugyanígy annak titkainak ismerete sem szükséges az Isten országába való belépéshez, amit a világ emberei tudománynak neveznek. Sátán az, aki álokoskodással és hagyományokkal tölti meg az elmét, amelyek kizárják az igazi magasabb rendű műveltséget, és amelyek azokkal együtt vesznek el, akik tanulják őket.
Akik hamis oktatásban részesültek, nem tekintenek a menny felé. Nem látják Őt, aki az igazi Világosság, amely „minden embert megvilágosít”. Az örökkévaló valóságokat képzelgésnek tekintik; a szúnyogból tevét, a tevéből pedig szúnyogot csinálnak. Sokakról, akik az úgynevezett magasabb rendű oktatásban részesültek, Isten ezt mondja: „megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál” – vagyis híjjával a gyakorlati dolgok ismeretének, híjjával annak a tudásnak, hogyan használják fel a lehető legjobban az idejüket, és híjjával annak az ismeretnek, hogyan munkálkodjanak Jézusért.
Annak tanításai, aki életét adta az emberek megmentéséért, gyakorlati jellegükkel bizonyítják, milyen nagy értéket tulajdonított az embereknek. Ő adta nekik azt az egyetlen nevelést, amely valóban „magasabb nevelésnek” nevezhető. Nem utasította el tanítványait pusztán azért, mert nem részesültek pogány és hitetlen tanítók oktatásában. Ezeknek a tanítványoknak olyan igazságot kellett hirdetniük, amely megrengeti a világot; ám mielőtt ezt megtehették volna – mielőtt a föld sójává válhattak volna –, új szokásokat kellett kialakítaniuk, és sok mindent el kellett felejteniük abból, amit a papoktól és rabbiktól tanultak. Ma is új szokásokat kell kialakítaniuk azoknak, akik Jézust kívánják képviselni. Fel kell hagyniuk a világból származó elméletekkel. Szavaiknak és tetteiknek az isteni képmást kell tükrözniük. Nem azonosulhatnak azokkal a lealacsonyító elvekkel és szemléletmóddal, amelyek más istenek imádatához tartoznak. Nem tanulhatnak biztonságosan olyanoktól, akik nem ismerik Istent, és nem ismerik el Őt az emberek életeként és világosságaként. Ezek az emberek egy másik országhoz tartoznak. Egy hűtlen fejedelem uralma alatt állnak, és a képzelgéseket valóságnak tekintik.
Iskoláink nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene. Azt az időt, amelyet Krisztusért végzett munkára kellene fordítani, méltatlan témákra és önmaguk kedvtelésére pazarolják. Ha egyszer valaki ellentmond a már kimondott véleményeknek, azonnal vita támad. Így történt a zsidókkal is. Személyes véleményük és jelentéktelen érdekeik védelmében, valamint világi becsvágyuk kielégítése érdekében elutasították Isten Fiát. Az idő múlik. Közeledünk e föld történelmének nagy válságához. Ha a tanítók továbbra is behunyják szemüket annak a kornak a szükségletei előtt, amelyben élünk, el kell őket távolítani a munkából.
A mai iskolák tanítói közül sokan megtévesztik diákjaikat, amikor olyan tanulmányi területek felé terelik őket, amelyek viszonylag haszontalanok, és amelyek időt, energiát és erőforrásokat emésztenek fel, amelyeket inkább annak a magasabb rendű nevelésnek a megszerzésére kellene fordítani, amelyet Krisztus hozott el az emberiség számára. Ő magára öltötte az emberi természetet, hogy felemelje az emberi elmét azoktól a leckéktől, amelyeket az emberek lényegesnek tartanak, azokhoz a tanításokhoz, amelyek örökkévaló következményekkel járnak. Látta a világot sátáni megtévesztésbe burkolózva. Látta, hogy az emberek buzgón követik saját képzelgéseiket, és azt gondolják, hogy mindent megnyernek, ha megtalálják annak módját, hogy nagynak tartsák őket a világ szemében. Ám semmit sem nyertek, csupán a halált. Krisztus megállt a fő és mellékutaknál, és szemlélte a boldogságot mohón kereső tömeget, amely minden új tervben azt vélte felfedezni, miként lehet e világ istene. Krisztus felfelé irányította az emberek figyelmét, tudtukra adva, hogy az egyetlen valódi ismeret Isten és Krisztus ismerete. Ez az ismeret békét és boldogságot hoz ebben az életben, és biztosítja Isten ingyen ajándékát, az örök életet. Arra buzdította hallgatóit, mint értelemmel felruházott embereket, hogy ne veszítsék szem elől az örökkévalóságot. „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak nektek” – mondta nekik. „Akkor Isten munkatársai vagytok. E célból váltottalak meg titeket szenvedésem, megaláztatásom és halálom árán.”
A legfontosabb lecke, amelyet fiataljainknak meg kell tanítanunk, az, hogy Isten tisztelőiként ragaszkodjanak a Biblia alapelveihez, és a világot ezeknek rendeljék alá. Isten azt akarja, hogy mindannyian megtanulják, miként végezhetik Krisztus munkáját, és miként léphetnek be a kapukon a mennyei városba. Nem szabad engednünk, hogy a világ térítsen meg minket; nekünk kell a legkomolyabban törekednünk arra, hogy mi térítsük meg a világot. Krisztus kiváltsággá és kötelességgé tette számunkra, hogy minden körülmények között kiálljunk mellette. Kérem a szülőket, hogy gyermekeiket olyan helyre küldjék, ahol nem bűvöli el őket a hamis nevelés. Egyetlen biztonságuk az, ha Krisztustól tanulnak. Ő a világ nagy és legfőbb Világossága. Minden más világosság, minden más bölcsesség balgaság.
A férfiak és nők Isten egyszülött Fiának vére árán megvásárolt tulajdonai. Krisztushoz tartoznak, ezért nevelésüknek és képzésüknek nem erre a rövid és bizonytalan életre, hanem arra a halhatatlan életre kell irányulnia, amely Isten életével mérhető. Nem az az Ő szándéka, hogy azok, akiknek szolgálatát megvásárolta, a mammon szolgálatára legyenek kiképezve, emberi dicséretet és magasztalást keressenek, vagy a világnak vessék alá magukat.
Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban.”[1650] Ezeket, amely az élet feltételei a világ Megváltója már a föld alapjainak letétele előtt meghatározta. Vajon iskoláink tanítói az élet kenyerét adják-e a tanulóknak eledelül? Sokan közülük ugyanazon az úton vezetik tanulóikat, amelyen ők maguk is jártak. Úgy gondolják, hogy ez az egyetlen helyes út. Olyan táplálékot adnak a tanulóknak, amely nem tartja fenn a lelki életet, hanem azok lelki halálát okozza, akik fogyasztanak belőle. Elbűvöli őket mindaz, amiről Isten nem kívánja, hogy megismerjék.
Azok a tanítók, akik a papokhoz és vezetőkhöz hasonló elszántsággal vezetik tanulóikat ugyanazon a régi úton, amelyen a világ továbbra is halad, még nagyobb sötétségbe jutnak. Akik Krisztus munkatársai lehettek volna, de elutasították a hírnököket és üzenetüket, elveszítik tájékozódási képességüket. Sötétségben járnak majd, és nem tudják, miben botlanak meg. Az ilyen emberek készen állnak arra, hogy az utolsó napok megtévesztéseinek áldozataivá váljanak. Elméjüket jelentéktelen dolgok foglalják le, és elveszítik azt az áldott lehetőséget, hogy Krisztussal együtt vegyék fel az igát, és Isten munkatársai legyenek.
Az úgynevezett tudás fája a halál eszközévé vált. Sátán ravaszul beleszőtte önmagát, tanait és hamis elméleteit a tanításokba. A tudás fájáról a legmegnyerőbb hízelgéssel beszél az úgynevezett magasabb rendű tudásról. Ezrek fogyasztanak e fa gyümölcséből, ám számukra ez halált jelent. Krisztus így szól hozzájuk: „Pénzt adtok azért, ami nem kenyér, és azért fáradoztok, ami meg nem elégíthet.” Istentől kapott képességeiteket olyan műveltség megszerzésére használjátok, amelyről Isten azt mondja, hogy bolondság.
Sátán minden lehetséges előnyt igyekszik megszerezni. Nemcsak a tanulókat, hanem a tanítókat is hatalmába akarja keríteni. Terve már készen áll. A világosság angyalának álcázva, csodatévőként jár majd a földön. Szép szavakkal magasztos gondolatokat tár az emberek elé. Kedves szavakat szól és jó cselekedeteket fog véghezvinni. Krisztust fogja megszemélyesíteni, de egy ponton világos különbség lesz: Sátán elfordítja az embereket Isten törvényétől. Ennek ellenére olyan tökéletesen utánozza majd az igazságot, hogy ha lehetséges lenne, még a választottakat is megtévesztené. Uralkodók, elnökök és magas pozíciót betöltő vezetők hajolnak majd meg hamis elméletei előtt. Ahelyett, hogy iskoláinkban teret engednek a bírálgatásnak, a megosztottságnak, a féltékenységnek és a versengésnek, mindnyájuknak eggyé kellene válniuk Krisztusban. Csak így tudnak ellenállni a nagy csaló kísértéseinek.
Az idő múlik, és Isten azt kívánja, hogy minden őrálló álljon a helyén. Úgy látja jónak, hogy olyan válságba vezessen bennünket, amilyen Megváltónk első eljövetele óta nem volt. Mit fogunk tenni? Isten Szentlelke megmondta nekünk, mit kell tennünk; de ahogyan Krisztus napjaiban a zsidók elutasították a világosságot és a sötétséget választották, úgy a vallásos világ is elutasítja a napjainknak szóló üzenetet. Azok az emberek, akik istenfélőnek vallják magukat, Krisztust vetették meg hírnökeinek személyében. A zsidókhoz hasonlóan elutasították Isten üzenetét. A zsidók ezt kérdezték Krisztusról: „Nem ez-e Jézus, a József fia?” Ő nem az a Messiás volt, akit a zsidók vártak. Ugyanígy azok a hírnökök sem olyanok, akiket Isten ma küld, mint amilyeneket az emberek várnak. Az Úr azonban senkitől sem kérdezi meg, ki által küldje el üzenetét. Az által küldi, aki által akarja. Lehet, hogy az emberek nem értik, miért éppen azt az embert küldi Isten, akit küld. Munkája különösnek tűnhet.
Mindazok, akik hisznek az Igében, lépjenek be abba a munkába, amely felkészít egy népet arra, hogy megálljon Isten előkészületének napján. Az elmúlt évek során komoly munka ment végbe. Súlyos kérdések foglalkoztatták azok elméjét, akik hisznek a jelenvaló igazságban. Az Igazság Napjának világossága mindenfelé felragyogott, egyesek befogadták, és kitartóan megőrizték. A munkát Krisztus serege vitte előre.
Minden léleknek, aki Krisztus nevét vallja, szolgálatban kell állnia. Mindenkinek ezt kell mondania: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Az ajkakat, amelyek készek szólni, még ha tisztátalanok is, az oltárról vett eleven szén érinti meg és tisztítja meg. Képessé lesznek olyan szavakat mondani, amelyek utat törnek maguknak a lelkekhez. Eljön az idő, amikor számot kell adni azokért a lelkekért, akiknek át kellett volna adni a világosságot, ám akik azt nem kapták meg. Azok, akik így elmulasztották kötelességüket, akik világosságot kaptak, de nem becsülték meg és nem őrizték meg - ezért nincs mit továbbadniuk - a mennyei könyvekben Isten ellenségei közé vannak feljegyezve, mint akik nem engedelmeskedtek akaratának és vezetésének.
Keresztény szellemiségnek kell áthatnia iskoláinkat, szanatóriumainkat és kiadóinkat. Sátán irányítása alatt szövetségek alakulnak, és fognak is alakulni, hogy emberi befolyással elhomályosítsák az igazságot. Akik ezekhez a szövetségekhez csatlakoznak, soha nem hallhatják, sosem hallják majd ezeket a szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám, … menj be a te uradnak örömébe!” Az Isten által létrehozott intézményeknek előre kell haladniuk, és semmilyen megalkuvást nem szabad kötniük a sötétség hatalmával. Sokkal többet kell tenni Krisztus ügyéért, mint amennyi eddig történt.
Minden tanulónak szigorú becsületességet kell ápolnia. Minden elmének tiszteletteljes figyelemmel kell fordulnia Isten kinyilatkoztatott Igéjéhez. Világosság és kegyelem adatik azoknak, akik így engedelmeskednek Istennek. Nagy igazságok, amelyek pünkösd napja óta figyelmen kívül maradtak és rejtve voltak, Isten Igéjéből eredeti tisztaságukban fognak felragyogni. Azoknak, akik valóban szeretik Istent, a Szentlélek olyan igazságokat tár fel, amelyek elhalványultak az emlékezetben, és olyan igazságokat is, amelyek teljesen újak számukra. Akik eszik Isten Fiának testét és isszák az Ő vérét, Dániel és a Jelenések könyvéből olyan igazságokat fognak előhozni, amelyeket a Szentlélek ihletett. Olyan erőket indítanak működésbe, amelyeket nem lehet visszatartani. Gyermekek ajkai nyílnak meg, hogy hirdessék azokat a titkokat, amelyek eddig rejtve maradtak az emberek értelme előtt. Az Úr „a világ bolondjait választotta ki magának, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának, hogy megszégyenítse az erőseket.”
A Bibliát nem azért kell bevinni iskoláinkba, hogy a hitetlenség tanításai közé ékeljük. A Bibliának kell az oktatás alapját és fő tárgyát képeznie. Igaz, hogy ma sokkal többet tudunk az élő Isten Igéjéről, mint korábban, de még mindig sok tanulnivalónk van. Úgy kell használnunk, mint az élő Isten Igéjét, és mindenben az elsőnek, az utolsónak és a legjobbnak kell tartanunk. Akkor valódi lelki növekedés lesz látható. A diákok szilárd vallásos jellemet fejlesztenek ki, hiszen Isten Fiának testével és vérével táplálkoznak. Ha azonban nem őrködnek a lélek egészsége felett, és nem táplálják azt, az hanyatlásnak indul. Maradjatok a világosság útján! Tanulmányozzátok a Bibliát! Akik hűségesen szolgálják Istent, áldásban részesülnek. Ő, aki egyetlen hűségesen végzett munkát sem hagy jutalom nélkül, szeretetének és tetszésének különleges jeleivel koronáz meg minden hűséges és becsületes cselekedetet.[1651]