Amikor ezt az ígéretet tanulmányozzuk, két bibliaverset mindig szem előtt kell tartanunk. Elsőként Krisztus szavait: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39). „Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?” (Jn 5:46,47)

Krisztus idejében az egyedüli Szentírás az volt, amit napjainkban ószövetségi írásoknak ismerünk; ezek bizonyságot tesznek Róla. Erre a célra írták. Bölccsé tehetik az embereket az üdvösségre, „amely Jézus Krisztusban van” (2Tim 3:15). Az Ószövetség írásaiból az Úr különösen hangsúlyozta Mózes könyveit, amelyek bizonyságot tesznek Krisztusról. Aki Mózes könyveit és az egész Ótestamentumot más elvárással olvassa, mint hogy megtalálja Krisztust, és Általa az élet útját, az tévedni fog az Írások megértésében. Az ilyen ember hiába olvassa!

A másik bibliavers a következő: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné, az Isten dicsőségére mi általunk.” (2Kor 1:19,20). Isten egyetlen ígéretet sem tett, csak Krisztus által. A személyes hit Jézus Krisztusban az egyetlen szükséges dolog, hogy megkapjuk mindazt, amit Isten ígért. Isten nem tesz különbséget az emberek között. Mindenkinek ingyen kínálja gazdagságát, de senki sem részesülhet belőle, csak ha Krisztusban fogadja el azokat. Ez nagyon helyes, mert Krisztus mindenkiért adatott, aki el akarja fogadni Őt.

Tekintettel ezekre az elvekre, olvassuk el az első beszámolót az Ábrahámnak tett ígéretről! „És monda az Úr Ábrámnak: <<Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatik te benned a föld minden családja.>>” (1Móz 12:1-3)

Láthatjuk, hogy kezdetektől fogva az Ábrahámnak tett ígéret Jézus Krisztusban történt. „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.” (Gal 3:8,9). Ebből megérthetjük, hogy amikor Isten kijelentette, hogy Ábrahámban megáldja a föld minden családját, Ő valójában az evangéliumot hirdette neki. Viszont az emberek csak hit által örülhettek a Krisztus által jövő áldásnak.

 Ábrahám és a kereszt

Az evangélium prédikálása Krisztus keresztjének hirdetése. Pál apostol azt mondta, hogy küldetése az evangélium prédikálása, de nem a szólásban való bölcsességgel, hogy Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. Majd hozzáteszi, hogy a kereszt prédikálása Isten hatalma azok számára, akik az üdvösség útján járnak. (lásd: 1Kor 1:17,18) Ezek a versek más szavakkal fejezik ki, hogy ez az evangélium, mert az evangélium Isten hatalma az üdvösségre. Mivel az evangélium prédikálása Krisztus keresztjének hirdetése (nincs más módja a megváltásnak), és Isten az evangéliumot prédikálta Ábrahámnak, amikor azt mondta: „és megáldatik te benned a föld minden családja”, akkor nagyon világos, hogy az ígéret által Isten megmutatta Ábrahámnak Krisztus keresztjét. Ezt az ígéretet csak a kereszt által lehetett megszerezni.

Ezt világosan bemutatja a Galata levél 3. fejezete. Miután Isten kijelentette, hogy Ábrahám által az áldás ígérete a föld minden népének szól, és akiknek hitük van, azok a hűséges Ábrahámmal együtt megáldatnak, ezután ezt olvassuk: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.” (Gal 3:13,14). Itt nagyon világos kifejezéseket olvasunk arról, hogy Ábrahám áldása, amely a föld összes családjára kiterjed, csak Krisztus keresztje által valósulhatott meg.

Szükséges, hogy ez az elménkben rögződjön már az elején. Minden félreértés, Isten Ábrahámnak és magvának tett ígéreteivel kapcsolatban azért születik, mert nem látják benne Krisztus keresztjének evangéliumát. Ha folyamatosan szem előtt tartjuk, hogy Isten minden ígérete Krisztusban van, és csak keresztje által lehet a mienk, továbbá, hogy természetüknél fogva lelki eredetűek és örökkévalóak, akkor az akadályok elhárulnak, és az atyáknak tett ígéret tanulmányozása öröm és áldás lesz számunkra.

Azt olvassuk, hogy Ábrahám engedelmeskedve Isten hívásának, elhagyta atyja házát és szülőföldjét. „És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményüket, amelyet szereztek vala, és a cselédeket, akikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor kananeusok valának azon a földön. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda neki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; aki megjelent vala neki. Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségül hívá az Úr nevét.” (1Móz 12:5-8)

Jó, ha már az elején megértjük Isten ígéreteinek valódi jelentőségét, és hogy hogyan viselkedett Ábrahámmal, így a további tanulmányozásunk könnyebb, mivel ezeknek az elveknek az alkalmazása lesz. Az előbb felolvasott bibliaszakaszban van néhány téma, amely alapvető szerepet játszik ebben a tanulmányban. Megemlítjük őket. Az első:

 A mag

Amikor Ábrahám megérkezett Kánaán földjére, az Úr azt mondta neki: „A te magodnak adom ezt a földet”. Csak abban az esetben nem lesz nehéz meghatároznunk, hogy ki a mag, ha ragaszkodunk ahhoz, ami le van írva. „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” (Gal 3:16) Ezeknek a szavaknak örökre tisztázniuk kellene a kérdést, hogy többé semmi vita ne legyen körülötte. Ábrahám magva, melyet Isten megígért, nem más, mint Krisztus. Ő az örökös.

Mi Krisztussal együtt lehetünk örökösök. „Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.” (Gal 3:27-29)

Azok, akik Krisztusban keresztelkedtek meg, Krisztust öltötték fel, és ezért Benne foglaltatnak. Tehát amikor azt mondjuk, hogy Krisztus Ábrahám magva, akinek az ígéretek szóltak, abba mindenki beletartozik, aki Krisztusban van. De mindaz, ami Krisztuson kívül van, nem tartozik az ígérethez. Azt állítani, hogy az Ábrahám magvának tett ígéretet más is megörökölheti azokon kívül, akik hit által Krisztuséi, az evangélium semmibevételét, és Isten szavának tagadását jelenti. „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” (2Kor 5:17). Ezért mivel az ország Ábrahámnak és az ő magvának lett ígérve, vagyis Krisztusnak és azoknak, akik a keresztség által felöltötték Őt, és ezáltal új teremtményekké váltak, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ország csak azoknak lett megígérve, akik új teremtményekké váltak Krisztusban - Isten gyermekei Jézus Krisztusba vetett hit által.

Ez még egy bizonyíték arra, hogy Isten minden ígérete Krisztusban van, és hogy csak Krisztus keresztje által részesülhetünk az Ábrahámnak tett ígéretekben. Tehát egy pillanatra se felejtsük el ezt az elvet, amikor Ábrahámról és a magvának tett ígéretről olvasunk - hogy a mag Krisztus, és azok, akik Benne vannak. Csak ők és senki más!

 Az ország

Ábrahám Kánaán földjén tartózkodott, amikor Isten azt mondta neki: „mindezt a földet a magodnak adom”. Olvassuk el azokat a szavakat, amiket István vértanú mondott üldözőinek ragyogó arccal, mint egy angyal, Szentlélekkel betelve! „A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott.

És monda neki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, amelyet mutatok neked. Akkor kimenvén a káldeusok földéből, lakott Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok.” (Apcsel 7:2-4) Ez csak a megismétlése annak, amit 1Móz 12. fejezetében olvastunk. Olvassuk tovább! „És nem adott neki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala neki gyermeke.” Jegyezzük meg, hogy bár néha csak ennyi van megemlítve: „a te magodnak adom ezt a földet”, maga Ábrahám is beletartozik az ígéretbe. Ez a tény világosan látható akkor is, amikor Mózes első könyvében Isten megismétli az ígéretet.

Ugyanitt még jobban megérthetjük, hogy Ábrahám valójában nem kapott semmit birtokul a megígért földből. Nem kapott abból az országból egy lábnyomnyi területet sem; mindazáltal Isten neki és az ő magvának ígérte azt. Mit mondhatunk erről? Nem sikerült Isten ígérete? De igen! Isten nem hazudhat, Ő hűséges, „ő magát meg nem tagadhatja.” (2Tim 2:13) Ábrahám anélkül halt meg, hogy megkapta volna a megígért örökséget, mégis hitben halt meg. Meg kell tanulnunk ebből azt, amit a Szentlélek szeretett volna, hogy a zsidók is megtanulják, hogy a megígért örökséget csak Jézuson, és a feltámadáson keresztül lehet örökölni. Ezt az igazságot Péter apostol szavai teszik világossá:

„Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: <<És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan>>. Az Isten az ő Fiát, Jézust elsősorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.” (Apcsel 3:25-26).

Mint láttuk, Ábrahám áldásában részesülnek a nemzetek, vagy a föld minden családja, Jézus Krisztus és keresztje által. Ábrahám áldása azonban a Kánaán örökségének ígéretéhez kapcsolódik. Ezt viszont csak Krisztus és a feltámadás által lehet örökölni. Ha ez másképpen lenne, Ábrahám csalódott lett volna ahelyett, hogy teljes bizalommal halt meg az ígéret teljesedésében. De ezt még világosabban fogjuk látni, ahogy tovább tanulmányozunk.

 The Present Truth 1896. május 21