Amikor a betlehemi síkság alázatos pásztorait meglepte az Úr dicsőségének ragyogása, amely éjszaka fénylett körülöttük, miközben nyájukat őrizték, az Úr angyalának hangja ezekkel a szavakkal csendesítette le félelmüket: „Ne féljetek, mert hirdetek néktek jó hírt, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Luk 2:10,11)      Az angyal üzenetét nagyon helyesen a következőképpen lehetne visszaadni: „Elhozom az evangéliumot, ami nagy öröm lesz minden népnek.” A pásztoroknak címzett üzenetből néhány fontos dolgot tanulhatunk meg.

Elsősorban azt, hogy az evangélium üzenete örömöt hoz. „Mert az Isten országa … igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” (Róm 14:17) Isten az öröm olajával kente fel Krisztust (Zsid 1:9), és Ő adja az „örömnek kenetét a gyász helyett” (Ézsa 61:3).

Ez a bűntől való szabadulás üzenete. Onnan tudjuk, mert korábban ugyanaz az angyal a gyermek születéséről azt mondta Józsefnek: „nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Mt 1:21).                                                             

Ez olyan valami, ami minden emberre vonatkozik, „mely az egész népnek lészen”. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Ezek a gondolatok elegendő bizonyosságot nyújtanak minden ember számára, de mintha megerősíteni szeretné azt a tényt, hogy az evangélium tekintetében a szegények ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint a gazdagok; Krisztus születése először a nagyon alacsony szociális helyzetű embereknek hirdettetett. A jó hírt először nem a nagy papokkal vagy írástudókkal ismertették, sem a gazdagokkal, hanem a pásztorokkal. Az evangélium tehát nem mutat túl az iskola nélküli emberek megértésén. Maga Krisztus is nagy szegénységben született, és nőtt fel. Ő hirdette az evangéliumot a szegényeknek, és „a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.” (Mk 12:37). Mivelhogy a nagy sokaság, a közönséges emberek, akik valójában az egész világ többségét alkotják, örömmel hallgatták Őt, nem kétséges, hogy az evangélium üzenete az egész világé.

 „Minden pogány vágya”

Bár az evangélium először a szegényeknek hirdettetett, nem azt jelenti, hogy szűk, vagy nemességtől mentes. Krisztus szegény lett értünk, hogy mi meggazdagodjunk. A nagy apostol, akit Isten kiválasztott, hogy elvigye az evangélium üzenetét a királyoknak és a föld nagyjainak, miközben remélte, hogy egyszer meglátogatja a világ fővárosát, azt mondta: „nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére” (Róm 1:16).

Az egyetlen dolog, amit minden ember keres, a hatalom. Egyesek a gazdagsággal, mások politikai eszközök által, mások műveltségen keresztül, és mások egyéb különféle módokon. Azonban bármelyik utat is választják az emberek, a cél ugyanaz: egy bizonyos fajta hatalom. Minden ember szívében van egy nyugtalanság, egy teljesítetlen vágy, melyet maga Isten helyezett oda. Az őrült ambíció, amely hajt egyeseket, hogy mások fölé kerüljenek, a gazdagság utáni szüntelen rohanás, az örömök ördögi körébe való meggondolatlan belemerülés, mind hiábavaló próbálkozás, hogy kielégítsék ezt a vágyat.

Isten nem helyezett az ember szívébe szomjúságot egyik után sem. Az a tény, hogy az ember keresi ezeket, valójában annak a vágynak a romlását jelenti, melyet az Isten az ember szívébe ültetett. Isten azt akarja, hogy az ember részesüljön az Ő erejéből, de abból, amit az emberek általában keresnek, semmi sem adhatja ezt a hatalmat. Következésképpen, ezek közül egyik sem nyújthat elégedettséget.

Lehet, hogy az emberek egy célt tűznek ki, amikor azon gondolkodnak, mennyi gazdagságot gyűjtsenek a hiábavaló reményben, hogy elégedettek legyenek, viszont amikor elérik a kitűzött célt, elégedetlenebbek, mint valaha. Aztán abban keresik az elégedettséget, hogy még több vagyont gyűjtenek, és nem veszik észre, hogy a szív vágyakozását soha nem lehet teljesíteni ezen az úton.

Az, Aki beültette ezt a vágyat, az Egyetlen, aki képes kielégíteni azt. Isten Krisztusban nyilvánul meg, és Krisztus valóban „minden nép vágya” (Agg 2:7) (KJV), bár olyan kevesen hiszik el, hogy csak Őbenne van tökéletes megnyugvás és beteljesülés. Minden halandónak, akinek hiányzik a beteljesülés, szól a meghívás: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk.” (Zsolt 34:9-10). „Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.” (Zsolt 36:8-9)

Ebben a világban az emberek hatalmat akarnak, és az Úr akarja, hogy hatalmuk legyen. De a hatalom, amit keresnek, csak rombolja őket, miközben Isten hatalma az a hatalom, amely megmenti az embert. Az evangélium minden embernek adja ezt a hatalmat, és ez nem kevesebb, mint Isten hatalma. Jézus Krisztus az „Isten hatalma” (1Kor 1:24), így csak Őbenne elégülhetnek meg a szív kívánságai. Lássuk, milyen hatalom az a hatalom, amelyet Ő ad nekünk, mert ha egyszer megtudjuk, milyen ez a hatalom, meglátjuk az egész evangéliumot.

Az evangélium ereje

A szeretett tanítvány látomásában, amely az Úr visszatérésének közvetlen idejéről szól, az evangélium üzenetét - amely felkészíti az embereket erre az eseményre - a következőképpen írta le:

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14:6-7)

A fenti versekben egyértelműen rögzítve van, hogy az evangélium hirdetése Isten hirdetéséből áll, mint minden dolgok Teremtője, és az emberek hívásából áll, hogy imádják Őt, Teremtőként. Ez a megértés megegyezik azzal, amit olvastam a Rómabeliekhez írott levélben, éspedig, hogy az evangélium „Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére”. Hogy milyen Isten hatalma, azt látni fogjuk később, ott ahol az apostol a pogányokról beszélve azt mondta: „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nekik. Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik.” (Róm 1:19-20)

Ez azt jelenti, hogy a világ teremtése óta az emberek képesek voltak látni Isten örökkévaló hatalmát, és meg is látták volna azt, ha használták volna érzékeiket, mivel ez világosan meglátszik mindabban, amit Ő teremtett. A teremtés bizonyítja Isten hatalmát. Tehát, Isten hatalma olyan hatalom, amely teremt. Mivel az evangélium az Isten hatalma az üdvösségre, azt jelenti, hogy az evangélium a teremtő hatalom megnyilvánulása, amely kihozza az embereket a bűnből.

De ugyanakkor azt is láttuk, hogy az evangélium a Krisztus általi üdvösségnek jó híre. Az evangélium a keresztre feszített Krisztus prédikálásából áll. Az apostol kijelenti: „Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor 1:17-18).

Továbbá azt mondja: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” (1Kor 1:23-24). Ez az oka, amiért az apostol így nyilatkozik: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig, mint megfeszítettről.” (1Kor 2:1-2).

A megfeszített Krisztust prédikálni az Isten erejének prédikálását jelenti, ezért az evangélium hirdetését jelenti, mert az evangélium az Isten hatalma. Ez a gondolat teljes összhangban van azzal a ténnyel, hogy az evangélium prédikálása Isten bemutatásából áll, mint Teremtő, mert Isten hatalma teremtő hatalom, és Krisztus az, akiben minden dolog teremtetett. Senki sem prédikálhatja Krisztust anélkül, hogy Teremtőnek mutassa be Őt. Mindenkinek úgy kell tisztelnie a Fiút, mint ahogyan tiszteli az Atyát. Minden igehirdetés, amely nem emeli ki azt a tényt, hogy Jézus Krisztus minden dolog teremtője, nem az evangéliumot prédikálja.

Teremtés és megváltás

„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett..És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk,  aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:1,3,14). „Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.” (Kol 1:16-17)

Szenteljünk nagyobb figyelmet az utolsó szövegre, és nézzük meg, hogyan összpontosul Krisztusban a teremtés és a megváltás. A megelőző bibliaversekben olvassuk, hogy Isten „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata.” (13–14. vers). Majd egy rövid megjegyzés után, hogy kicsoda Krisztus, az apostol elmondja, hogyan van megváltásunk az Ő vére által. Íme, a magyarázat: „Minden Ő általa lett…” stb.

Az örökkévaló evangélium hirdetése Krisztus prédikálását jelenti, aki Isten teremtő ereje, az egyetlen hatalom, amely által lehetséges az üdvösség. A hatalom, amely által Krisztus megmenti az embert a bűntől, az a hatalom, amely által teremtette a világokat. Megváltásunk az Ő vére által van. Ahhoz, hogy hirdessük a keresztet, hirdetnünk kell Isten hatalmát. Isten hatalma az a hatalom, amely teremt. Ezért Krisztus keresztjének prédikálásában teremtő erő van, hatalom, amely megvált minket. Bizonyára ez a hatalom minden ember számára elegendő. Nem csoda az apostol felkiáltása: „Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében…” (Gal 6:14).

 Isten titka

Egyesek számára talán új ez a gondolat, hogy a megváltás és a teremtés ugyanaz a hatalom által van. De ez minden ember számára rejtély, és mindig rejtélynek kell maradnia. Maga az evangélium egy rejtély. Pál apostol akarta, hogy a testvérek imádkozzanak érte, hogy adassék neki hatalom „az evangélium titkának ismertetéséhez.” (Ef 6:19). Máshol azt mondta, hogy Isten kegyelmének ajándéka szerint az evangélium szolgájává tétetett, hogy „a pogányoknak hirdessem Krisztus kikutathatatlan gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi a rendje annak a titoknak, amely el volt rejtve örök időktől fogva Istenben, aki mindeneket teremtett.” (Ef 3:8-9). Itt is látjuk, hogy az evangélium titka a teremtés titka.

Ezt a titkot látomás útján kapta az apostol. Hogy hogyan adatott neki ez a látomás, kiderül a Galátziabelieknek írt leveléből, ahol azt mondta: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az evangéliumot, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert nem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.” Ahhoz, hogy még világosabbá tegye a dolgokat, így ír: „De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által; Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam egy emberrel sem.” (Gal 1:11-12; 15-16).

Foglaljuk össze az utolsó pontokat: 1. Az evangélium egy titok. 2. Egy titok, amelyet Jézus Krisztus megismerésével ismerünk meg. 3. Jézus Krisztus nemcsak felfedte Pálnak ezt a titkot, hanem megértette vele azáltal, hogy Jézus Krisztus kinyilatkoztatta magát benne. Pálnak először meg kellett ismernie az evangéliumot, mielőtt tudta volna hirdetni másoknak, és megismerésének egyetlen módja, hogy Krisztus megnyilatkozott benne. Ezért a következtetés az, hogy az evangélium Jézus Krisztus kinyilatkoztatása az emberekben.

Ezt a következtetést az apostol világosan kifejezi máshol is, ahol azt mondja, hogy az evangélium szolgája lett „sáfársága szerint, amelyet nekem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten igéjét. Ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti bennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” (Kol 1:25-27).

Tehát teljesen biztosítva vagyunk, hogy az evangélium Krisztus megnyilatkozása az emberekben, az evangélium prédikálása pedig annak ismertetéséből áll, hogy Krisztus bennünk él. Ennek megértése összhangban van az angyal kijelentésével, hogy „annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1:23). Ugyanakkor összhangban van az apostol kijelentésével, mely szerint Isten titka „a testben megjelent Isten”. Jézus életének meg kell nyilvánulnia a halandó testben, amíg Ő újra eljön. Amikor az angyalok a pásztorok tudomására hozták Jézus születését, nyilvánvalóvá vált, hogy Isten emberi testben jött az emberekhez. Amikor kijelentették, hogy ez a jó hír minden embernek szól, világossá tették, hogy Isten lakozása az emberi testben, az erről szóló titok hirdettetik minden embernek, és ez megismétlődik mindazokban, akik hisznek Őbenne.

Foglaljuk össze mindazt, amit eddig tanultunk!

1.) Az evangélium Isten hatalma az üdvösséghez. Az üdvösség csak Isten ereje által lehetséges, és bárhol van jelen Isten hatalma, ott üdvösség van.

2.) Krisztus Isten hatalma.

3.) De a megváltás a kereszt által van; ezért Krisztus keresztje Isten hatalma.

4.) Tehát, az evangélium prédikálása Krisztus prédikálását jelenti, éspedig a keresztre feszített Krisztust.

5.) Isten hatalma az a hatalom, amely mindent teremt. Ezért Krisztus prédikálása, éspedig a keresztre feszített Krisztusé, az Isten teremtő erejének prédikálását jelenti az emberek megmentéséért.

6.) Ez igaz, mert Krisztus minden dolog alkotója.

7.) Nem is csak ennyi, hanem Benne teremtetett minden. Ő a teremtés elsőszülöttje. Amikor megszületett, „akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5:2), virtuális módon minden dolgot megteremtett, mert minden teremtés Benne volt. Az anyag, amiből minden létrejött, és a hatalom, amely által megjelentek, Krisztusban voltak. Ez egy olyan rejtély leírása, amelyet csak isteni elme fogadhat magába.

8.) Az evangélium titka az ember testében megnyilvánult Isten. Krisztus a földön a „Velünk az Isten” volt. Krisztus hit által az emberek szívében lakozva nem más, mint a bennük lévő Isten teljessége.

9.) Ez nem kevesebb, mint Isten teremtő energiája, amely Jézus Krisztus által az emberekben munkálja az üdvösséget. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” (2Kor 5:17). „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, …” (Ef 2:10)

Mindezekre utalt az apostol, amikor azt mondta, hogy Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságának prédikálása azt jelenti, hogy látóvá tenni az embereket „és hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.” (Ef 3:9).

Összefoglaló

A Szentírás következő része jól összefoglalja a rejtély részleteit: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban. Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben. Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel. Megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában. Az idők teljességének rendjére nézve,[1] hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak. Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik. Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban. Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével. Aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.Annak okáért én is…nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben. Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében. És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint. Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.” (Ef 1:3-20)

Emeljük ki a bibliaszakasz főbb pontjait!

1.) Minden áldást Krisztusban kapunk meg. „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” (Róm 8:32)

2.) Ez az ajándék, amely által Krisztusban kapunk minden áldást, összhangban van azzal, hogy Ő választott minket Őbenne a világ megalapítása előtt, hogy Őbenne megszerezhessük a megszentelődést. „Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (1Thess 5:9)

3.) Ebben a választásban a számunkra megteremtett cél az volt, hogy fiak legyünk.

4.) Ezért fogadott minket Szerelmes Fiában.

5.) Szerelmes Fiában van a megváltásunk az Ő vérén keresztül.

6.) Mindez feltárja előttünk azt a rejtélyt, hogy amikor az idő betelik, Ő egybegyűjti egyetlen házba minden dolgot Jézus Krisztusban, a mennyeieket és a földieket.

7.) Mindez Isten határozott terve lévén azt jelenti, hogy Krisztusban már örökséget szereztünk, mert Isten azt cselekszi, hogy minden az Ő terve megvalósulásáért működjön. „Az Úr az én osztályrészem.” (Zsolt 16:5)

8.) Mindazok, akik hisznek Krisztusban, Szentlélekkel vannak elpecsételve, akit az ígéret Szentlelkének neveznek, mert Ő az ígért örökség bizonyossága.

9.) A Szentlélek pecsétje annak a garanciája, hogy megkapjuk az örökséget, ezt a zálogot, mint bizonyosságot kapjuk, mindaddig, amíg az Isten által megszerzettek megváltására kerül sor. „És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.” (Ef 4:30)

10.) Azok, akiket a Szentlélek elpecsételt, ismerik az örökség dicsőségének gazdagságát; vagyis a jövőbeli örökség dicsőségének valósága már az övék a Szentlélek által.

Láttuk, hogy az evangélium felfedi, hogy van egy örökség. Tulajdonképpen az evangélium titka valójában az örökség birtoklása, mert Benne megszereztük az örökséget. Lássuk, mit mond erről nekünk Róm 8. fejezete! Nem olvasom az összes verset, csak röviden összefoglalom.

Azok, akik megkapták az ígéret Szentlelkét, azok Isten fiai; „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Róm 8:14). Ha pedig gyermekek vagyunk, szükségszerűen örökösök vagyunk; Isten örökösei, mert Isten gyermekei vagyunk. Ha Isten örökösei vagyunk, akkor Krisztussal együtt örökösök vagyunk. Krisztus mindenekfelett szeretné, ha tudnánk, hogy az Atya úgy szeret minket, ahogyan Őt szereti.

De mit öröklünk együtt Krisztussal? Minden teremtett dolgot, mert az Atya „mindennek örökösévé tette” Jézust. (Zsid 1:2) Azt mondta: „Aki győz, örökségül nyer mindent” (Jel 21:7). Ez a tény le van írva Róm 8. fejezetében. Most Isten gyermekei vagyunk, de Isten gyermekeinek dicsősége még nem mutatkozott meg. Krisztus az Isten Fia volt, ennek ellenére a világ nem ismerte el; „A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt sem.” (1Ján 3:1). Ha van Szentlelkünk, akkor „öröksége dicsőségének a gazdagsága” a mienk (Ef 1:18); és a dicsőség a megfelelő időben megláttatik bennünk, olyan mértékben, amely messze felülmúlja a jelen összes szenvedését.

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.” (Róm 8:19-23)

Az ember Isten fiaként lett megteremtve, de a bűn miatt a harag fia lett, sőt Sátán fia, akire hallgatott ahelyett, hogy Istenre hallgatott volna. De Isten kegyelméből Krisztusban azok, akik hisznek, Isten fiai lesznek, és megkapják a Szentlelket. Ilyen módon el vannak pecsételve, mint örökösök a megváltott világ szabadításáig, azaz az egész teremtett világ szabadításáig, akkor, amikor az Isten dicsősége meglátszik a fiakban.

 The Present Truth, 1896. május 7.

[1] Egyes fordítások, mint például a skandináv fordítás, úgy fordították, hogy „alapítson egy családot” vagy „ami egy családdal kapcsolatos” az időknek teljességén. Ezt a megértést a görög szöveg jóváhagyja, és sokkal világosabb, amikor figyelembe vesszük a későbbi „Isten házáról” szóló hivatkozását. Isten célja egyetlen család létrehozása, akinek feje Krisztus. A család, vagy ez a ház „a mennyei és a földi család”.