Az apostolok megbízást kaptak az evangélium hirdetésére; az evangélium célja pedig az volt, hogy hozzon ki egy népet a világból, mentse meg őket bűneikből, és hozza őket újra összhangba Isten kormányzásával. Tehát az evangélium alapja Isten kormányzásának elismerése, amely a legfelsőbb.

Rómában a legfelsőbb kormány a római állam volt, és a legnemesebb elképzelés az állam megtartása volt. Ez az elképzelés ma is uralkodik, hogy az emberek nem követelhetik jogukat, hogy Istent imádják saját meglátásuk szerint, ha ez sérti az állam törvényeit. Tudjuk, hogy Isten az ember és felebarátja közötti kapcsolatra korlátozta az állam hatalmát. A római törvények megtiltották más istenek imádatát. „Imádjátok az isteneket hazánk törvényei szerint, és másokat is erre buzdítsatok”, így amikor napjainkban az emberek megpróbálják ezt megtenni, ugyanazt a pogány elvet ismételik meg. Ez az elv most nagyon elterjedt, és amikor egy nemzeti vallást fogadnak el, akkor egy pogány elvet alkalmaznak (még akkor is, ha azt állítják róla, hogy keresztény). Tehát egy protestáns hitünk lesz katolikus hittel összekeverve; és ezáltal egy megtestesített pápaságot, egy pogányosított kereszténységet hoznak létre.

Az ókorban a próféciákat beteljesedésük után értették meg, de a harmadik angyal üzenetét előre kell értenünk, mert figyelmeztet a fenevadra és annak képe imádatára, ami egy élő megtestesülés kell, hogy legyen. Ha meg kell értenünk azt, ha fel kell készülnünk az elhárításához, és fel kell fedeznünk a benne lévő rosszat, akkor teljes mértékben ismernünk kell azt. Egy hamisítvány megértéséhez meg kell vizsgálni az eredetit. Ha a hamisítást tanulmányozzuk, elvesztegetjük az időnket, – ahhoz, hogy megértsük a képet, tanulmányoznunk kell a pápaságot, a szülőt, az eredetit.

Tanulmányoznunk kell a pápaság születését, és akkor megtudjuk, hogy mi született belőle, mert napjainkban az embereket figyelmeztetnünk kell a veszélyre. Az emberek mindezt látni fogják, de most teszik meg az első lépéseket, ami majd odavezet; csak most nem látják a veszélyt. Isten ennek az üzenetnek a világosságát adta nekünk, hogy figyelmeztessük az embereket, és megmutassuk nekik az elkövetkezendő rosszat. Korábban az egyház betakarta a pogányságot, és kereszténységnek nevezte. Most is ugyanezt teszik.

Abban az időben a keresztények nem tartották tiszteletben az elfogadott vallást. Róma minden új vallásról szóló bizonyságtételt és annak védelmét árulásnak nyilvánította. Bár a törvényeket a kereszténység megjelenése előtt fogadták el, így a keresztények cselekedete hazaárulást jelentett, amit halálbüntetéssel sújtottak. Az alacsonyabb osztályt, akiket általában a kereszténység megszólított, Pál a világ szemétjének mondta. A zsidókat a rómaiak is megvetették, tehát ha a legmegvetettebbek a leginkább megvetettek közül lázadtak, ez a rómaiak szemében szemtelenség volt.

Amikor bíróság elé állították őket, nem voltak hajlandók engedelmeskedni, és halálig dicsőítették Isten törvényét, tagadva, hogy „a nép hangja, Isten hangja volt”, és ezzel új vallást vezettek be. Az államnak egyetlen alternatívája volt - a törvény előírása. Az állam nem akart üldözni, csak a törvényt kellett előírnia. Egyetlen keresztény sem érezhette magát biztonságban, életét veszély fenyegette a császárok részéről (közülük csak ketten - Decius idejéig - adtak ki törvényeket a keresztények ellen). Minden ünnep és jubileum alkalmával, amit az istenek tiszteletére rendeztek, a keresztények kötelesek voltak tartózkodni minden tevékenységtől, és ki voltak téve szomszédjaik és barátaik gyűlöletének, akik panaszkodtak rájuk, és bíróság elé vitték őket. A császárok közül a legjobbak betartották a törvényt, és dühvel kényszerítették a keresztényeket, de a zsarnokok egyáltalán nem törődtek a törvénnyel, büntetlenül hagyták őket. Akkor a hiba nem a kormányzó emberekben volt, hanem a törvények rendszerében, ami lehetőséget adott az embereknek az üldözésre.

A pápai egyház azt állítja, hogy soha senkit nem ölt meg, hanem csak a polgári törvényeket hajtották végre. De a törvényeket az egyház diktálta, és a polgári hatalomnak azt mondták, hogy hajtsák végre a pápaság parancsát, vagy ha nem, kiközösítették őket. A kényszerektől mentes ember a Sátántól megszabadult ember. A kereszténység dicsősége abból áll, hogy Isten Lelke mindenek felett áll, és ez a kényszer szüli meg a szenteket. Ha a pápai rendszer itt nemzetivé válik, mi lesz ennek az eredménye? Miért fognak törvényeket bevezetni?

Tökéletes példa erre Arkansas esete. Hadd idézzek a Legfelsőbb Bíróság érveléséből: „A fellebbező érvelése a következő: A lelkiismeret meggyőződésének köszönhetően Isten törvénye lehetővé teszi számára, hogy vasárnap dolgozzon, ezért félelem nélkül megsértheti azt a törvényt, amely törvényen kívülinek nyilvánítja, ha dolgozik; de az ember hitvallása nem nyújthat felmentést az állam törvényével szemben, mert bűncselekménynek nyilvánítja ki azt a cselekményt.”

Itt egyértelműen hangsúlyozzák, hogy az ember vallási meggyőződése nem adhat mentséget a törvény iránti engedelmesség alól. Ez Róma pogány elve, és Arkansas nem különbözik attól, amivé más államok válnak, ha elfogadják ezt a rendszert. Ez csak egy pogány érv, és csak ennyit fognak felfedezni benne. Hosszú évek óta figyelmeztettük az embereket, hogy ez az esemény bekövetkezik, de nevettek rajtunk. Most megpróbálják bevezetni, és azt mondják: „Soha nem fogják törvényként elfogadni.” Amikor törvény lesz belőle, azt mondják: „Soha nem fogják előírni”, és amikor előírják, akkor azzal fognak érvelni, hogy „Helyes törvényt előírni”.

Ahogyan az ókeresztényeknek a halál fenyegetése mellett is meg kellett védeniük a törvényt, úgy nekünk is. Ők nem önmaguknak dolgoztak, és mi sem. Ezt az üzenetet, amelyet kaptunk, minden nemzethez, nyelvhez és néphez el kell vinnünk. A kiváló emberek nem fognak eljönni a tábori gyűléseinkre és máshova sem, ezért ezeket az igazságokat tőlünk kell meghallaniuk a börtönökből és a bíróság padjairól - tehát el kell mondanunk az embereknek, hogy a törvény helytelen. A keresztények soha nem követeltek záradékot, és mi sem kérünk. Ez a rendszer szankciója lesz. Nem a mi dolgunk, hogy kivételes záradékokat követeljünk, hanem hogy az igazságot kövessük a gonosz áradattal szemben. Nemsokára közölünk mindnyájunkat istenkáromlónak fognak minősíteni, mert állítjuk, hogy a vasárnap nem a szombat, és hogy ez a mozgalom a pápaság megtestesítője; de Isten üzenetet adott nekünk a világ számára, és ez a mi munkánk, és Isten ereje megtart minket.