Az esti prédikációt A.T. Jones tartotta, és folytatása volt az egyházi kormányzásról szóló prédikációsorozatnak. Az előadó ezt mondta:
„A Máté 25:14,15. versei, és különösen a 15. vers azt mutatják, hogy Isten mindannyiunknak talentumokat ad a képességeinknek megfelelően. Az egyház Krisztus teste, és a tagsági minőségünk feltételezi, hogy tagok vagyunk Krisztus testében, és egymás tagjai. Az egyház hasonlatos az emberi testhez, Krisztus pedig minden tag feje, Aki minden tagot irányít. Az Ő akarata, mindenki akarata, mindenki engedelmeskedik Krisztusnak, és soha senki akarata nem irányíthatja a másikat, ami azt jelentené, hogy az emberi akaratot Krisztus akarata helyére tennénk, ezáltal a tagok ember által lesznek irányítva, és az emberi akarat formálja őket Krisztus akarata helyett.
Ha Krisztus az, aki felajánl minden képességet, akkor mindenkinek Hozzá kellene jönnie, mint egy forráshoz, de mindenkinek aszerint adta, hogy mennyire képes használni a Tőle kapott ajándékot. Tehát az, aki a két talentumból még két talentumot csinált, ugyanolyan jó, mint az, aki ötből, még ötöt csinált. Krisztus az, aki mindenkinek adott; senkivel sem kivételezett. Ezért senki ne legyen olyan, mint az, akinek csak egy talentuma volt, és azt gondolta, hogy nincs egy sem, ezért nem tett semmi erőfeszítést.
Ez a példázat rólunk szól. Mindenki birtokol valamit, ami senki másnak nincs. Ezt érti a példázat a „képessége szerint” kifejezés alatt, és a személyiséget használja fel Krisztus arra, hogy itt, a világon elvégezze munkáját. Lelkét helyezi arra a személyiségre, és felhasználja ügyének előmozdításához. Tehát nem igaz, amit egyesek mondanak, hogy senkinek nincs semmi befolyása. Mindenki kisebb vagy nagyobb befolyást gyakorol a körülötte élőkre, és gyakran rosszat, ezért vigyáznunk kell arra, hogy befolyásunk mindig jó legyen.
Akkor Krisztus talentumod által megvalósíthatja azt, amit senki máson keresztül nem tehet meg. Talentumaink felhasználásával arra ösztönzi a többieket, hogy tanulmányozzák az igazságot. Ezt Pál, valamint Apollós és Péter prédikációja szemlélteti, amikor az egyik befolyásolta a másikat, a másik a harmadikat, Isten mindenkit, és Krisztus mindenkiben. (1Kor 3:4-8; 1:11-13) Mindannyian Krisztus munkásai voltak, és mindegyik a képességeinek megfelelően dolgozott, és a testvéreknek dicsőséget kellene adniuk Istennek. Mindenkinek kötelessége volt legerőteljesebben képviselni Krisztust, és mindnyájunknak ugyanezt kellene tennünk, mert Krisztus mindannyiunk által úgy tudja képviseltetni Magát, mint ahogy máson keresztül nem.
Tehát Krisztus azt akarja, hogy legyünk saját magunk, és ne valaki más. Vannak olyanok, akik azt szeretnék, ha olyanok lennénk, mint ők, mások pedig önmaguk akarnak lenni és ugyanakkor másvalakik is. Az ilyenek elpusztítják személyiségüket, és elszakítják magukat Krisztustól. A tanulók gyakran öntudatlanul másolnak másoktól.”
Az előadó Melanchthonra, Lutherre, Lorenzo Dow-ra és másokra hivatkozott, hogy szemléltesse, hogyan használja Krisztus a jellemzőket egy adott elvégzendő munkához, és annak bemutatására, hogy senki ne másoljon mástól, hanem mindenki másoljon Jézustól, mert különben emberi és nem isteni befolyás alá kerülünk.
„Krisztusban megtalálható az isteni befolyás teljessége, és ha embertől másolunk, akkor munkánknak nem isteni, hanem emberi hatása lesz. Akkor mindenkinek csak Krisztustól kell tanulnia, különben emberi hatást fogunk terjeszteni a mennyei helyett. Soha ne másoljatok mástól, és ne alkalmazzátok mások stílusát vagy sajátosságait! Ha mindenkit lenyűgözne Isten Lelke, akkor az egész munkának isteni hatása lenne, és jól végezhető lenne. Lehet, hogy nem az én vagy a te stílusod szerint történik; de ez nem azt jelenti, hogy nem kell jobb módszereket megtanulnod. Ha találsz egy jobb módszert, akkor csak egyetlen módon alkalmazhatod, a saját módodon. A Megváltó a Máté 23:8 versében kijelentette, hogy csak egy Mester van, és mi mindannyian testvérek vagyunk. Ezt soha ne felejtsétek el! Jakab 3:1 versében azt olvassuk, hogy ne küzdjünk a vezetésért. Ha olyan munkát végzel, amely nem felel meg elképzeléseimnek, jogomban áll elítélni téged? Ha ezt teszem, kinek a helyére lépek? Te vagy felelős értem, vagy Krisztus? Ő a te fejed és nem én, és az Ő akarata a te akaratod. (Róma 14:4)
Nincs jogom diktálni egy másik ember szolgájának, hogyan végezze el a munkáját. Nem azt jelenti, hogy ha nem úgy végzi el, ahogy én tenném, akkor az nem tetszik Istennek. A lényeg megtudni, hogy mi Isten akarata, és azt a lehető legjobban vigyük véghez, képességeink szerint. Krisztus a Mester, és az Ő munkáját a képességeidnek megfelelően kell elvégezni - Önmagának szentelve, és ezért nincs jogom arra késztetni, hogy a módszereim szerint tedd a dolgokat, mert ezáltal tanítóvá teszem magamat. Testvérek, adjuk fel ezt a hozzáállást! „Ne legyen több tanítótok!” Ez a helyes elv és a függetlenség valódi elve, de túlzásba vihető, és makacskodáshoz vezethet. Legyen függetlenség a tettekben, de egység a célban, mindnyájan egy akarattól vezérelve, és a munkások együtt legyenek „munkatársak Istennel”. Amikor ez az egység uralkodik, Krisztus munkája úgy fog virágozni, mint még soha.”