Az evangélium utolsó hangos kiáltása

Ézsaiás 40:1-11

„¹Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja a ti Istenetek. ²Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! ³Egy hang kiált: Készítsétek a pusztában Jehova útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! ⁴Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! ⁵Akkor kinyilvánul Jehova dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, Jehova szája szólt. ⁶Egy hang szól: Kiálts! És mondtam: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége olyan, mint a mező virága. ⁷Elszárad a fű, elhervad a virág, ha Jehova lehelete ráfúj. Valóban csak fű a nép. ⁸Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava megmarad örökre. ⁹Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, a ti Istenetek! ¹⁰Íme, Jehova hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. ¹¹Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.”

Az Ézsaiás 40. fejezetének első tizenegy versét nem olvasom más fordításból, hanem egyesítettem néhány fordítást, hogy a legpontosabb szöveg legyen előttünk, hiszen ez a szakasz nagyon mozgalmas. A tanulmányozó összehasonlíthatja a különböző fordításokat a saját Bibliájával. Az egyesített fordítás szigorúan szó szerinti.

Bár itt tizenegy verset nyomtattam ki, ebben a leckében mégsem kíséreljük meg, hogy mindegyikkel foglalkozzunk. Ez alkalommal csupán egy keretet, egy vázlatot fogok bemutatni, hogy tökéletesen tisztában legyünk az üzenet természetével és az idővel, amelyre vonatkozik, és hogy tudjuk, kinek szól, és kinek kell továbbítania. Ezért arra kérem mindazokat, akik e leckéket szombatiskolában használják, hogy egyelőre csak ezekre a dolgokra korlátozódjanak, mivel az igeversek részleteit a későbbi leckékben fogom feltárni.

A Biblia egyetlen olvasójának sem okozhat nehézséget összekapcsolni ezt az üzenetet Keresztelő János szolgálatával, mert a Biblia világosan rámutat erre a kapcsolatra. „Ő pedig bejárta a Jordán egész vidékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot simítsatok el, a görbe legyen egyenessé és a göröngyös simává. És mindenki meglátja az Isten szabadítását.” (Lk 3:3-6) Leckénk tehát közvetlenül Keresztelő János szolgálatára utal.

Milyen szolgálatot bízott rá az Úr? Az Úr útjának előkészítését. „Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.” (Lk 1:16-17) Ezt Gábriel angyal mondta. János apja - Zakariás, a Szentlélektől ihletve ezt mondta Jánosról: „Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!” (Lk 1:76-79)

Ha meg kell győznünk az olvasót arról, hogy Ézsaiás az evangéliumot mutatja be, itt megtehetjük. Az evangélium az, amely a bűnbánat keresztségét hirdeti a bűnök bocsánatára, és a bocsánat által teszi ismertté az üdvösséget. Az evangélium kivezeti az embert a halál sötétségéből az élet világosságára, a béke és az igazság útjára helyezi a lábát, és felkészíti az Úr eljövetelére. Pontosan ez az evangélium erre az időre.

Úgy tűnik tehát, hogy Keresztelő János munkája nem ért véget a halálával. Természetes, hogy nem ért véget, és az elolvasott szakasz arra tanít bennünket, hogy nem ért véget. Sőt, éppen csak elkezdődött, amikor meghalt. A legtöbb ember elfogadja azt az elképzelést, hogy Keresztelő János szolgálata csupán arra korlátozódott, hogy előkészítse az utat és hirdesse Jézus eljövetelét, azonban ennél sokkal többről van szó. A Szentírásnak ugyanabban a részében, amely az útkészítő szolgálatáról ír, a következőket olvassuk: „Íme, az én Istenem, az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.” Most hasonlítsuk össze ezt a Jel 22:12 verssel, ahol Krisztus azt mondja: „Íme, én hamar eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy megadjam mindenkinek az ő munkája szerint”, tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Keresztelő János szolgálata kiterjed Krisztus dicsőséges második eljöveteléig. „Mert eljön majd az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint.” (Mt 16:27)

Vegyük észre, hogy ezt az üzenetet hangos szóval kell hirdetni, tisztán, és a hírnököknek magas hegyen kell állniuk, hogy hangjuk minél messzebbre eljusson. Most olvassuk el a Jel14:6-7 verseket: „És egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt, és azt hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, és hangosan ezt mondta: Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.” Ezt az üzenetet, amint természetéből adódóan várható, az Emberfiának az ég felhőin való eljövetele követi, hogy learassa a föld aratását, ami a világ végét jelenti. (Jel 14:14-16; Mt 13:39)

Mindegyik fontos üzenetet ünnepélyesen kell hirdetni. Az angyal hangos szóval kiált, hogy minden ember meghallja, ezért ezt az üzenetet, amely az Úr útját készíti elő, olyan széles körben kell hirdetni, hogy mindenki meghallja. Az Isten országáról szóló evangélium „minden embernek” szól, ezért hirdetni kell „az egész világon, bizonyságul minden népnek, és majd akkor jön el a vég.” (Mt 24:14; Lk 2:10) De minél közelebb kerülünk a véghez, annál hangosabban kell hirdetni ezt az üzenetet. Ha látnátok egy embert közeledni egy szakadék felé, hangosan kiáltanátok, hogy figyelmeztessétek a veszélyre. Ha nem figyel, még hangosabban kiáltanátok, és minél közelebb kerül, nem tudva a veszélyről, annál hangosabban kiáltanátok. Ugyanígy, minél közelebb kerülünk a világ végéhez, amely azok pusztulását fogja jelenteni, akik nem látnak előre, annál hangosabban és tisztábban kell hirdetni az evangélium üzenetét. Így az általunk tanulmányozott szakasz közvetlenebbül vonatkozik e korszak népére, mint bármely más népre, amely valaha élt. Ez hangsúlyozottan a jelenvaló igazság!

Ki fogja hirdetni az üzenetet? „És aki hallja, ezt mondja: Jöjj!” (Jel 22:17) Ne feledjük, hogy Keresztelő János csak egy hang volt a pusztában! „Szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.” (Lk 3:2) Jánost „a Magasságos prófétájának” mondták. A próféta az, aki más nevében beszél. (vö. 2Móz 4:14-16 és 7:1) Isten prófétája tehát Isten szóvivője, aki az Ő szavát hirdeti. Akihez eljut Isten szava, annak tovább kell hirdetnie, hogy az emberek meg legyenek teljesen tisztítva bűneiktől, és felkészítve Krisztus második eljövetelére.

Ebből következik, hogy az evangélium utolsó hangos kiáltásának üzenete kifejezetten prófétai üzenet. Isten Lelkének ereje által adatik, amely a prófétálás lelke. Isten népe „királyi papság”, akinek szent vágya, hogy az Úr egész népe próféta legyen, ezért „az Úr a lelkét adja beléjük”! (4Móz 11:26-29) Akik az evangéliumot és az Úr eljövetelét hirdetik, azoknak Isten hatalmának tekintélyével kell tenniük.

De a tanításban tökéletes egységnek kell lennie, és ez akkor lesz meg, amikor az igazi üzenet fog hangzani, mert nincs más üzenet, amit hirdetnünk kell, csak Isten változtathatatlan beszéde. A hang az Istené, az emberek csak a szájukat ajánlják fel. Így, ha tízezer száj is lenne, csak egy hang hallatszik. Az Úr eljövetelének napjaiban Isten népe tökéletesen meg fogja szívlelni Pál apostol buzdítását: „Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen.” (1Kor 1:10) „Halld, őrállóid fölemelik hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy miként tér vissza Sionra az Úr!” (Ézsa 52:8)

Most foglaljuk össze, amit Ézsaiás 40. fejezetének első részéből megtudtunk! 1) Ez Keresztelő János üzenete. 2) Ez Isten országának evangéliuma, az üdvösség evangéliuma. 3) Előkészíti az utat, az Úr dicsőséges második eljövetelét. 4) A Szentírásnak ez a része közvetlenül az utolsó napokra vonatkozik, mert akkor az Úr eljövetelének közelsége szükségessé teszi a hangos kiáltást. 5) Egyszerűen Isten igéjének prédikálásából áll. 6) Minden embernek, aki hallja, hirdetni kell, - ha akarja. 7) Ebben a hirdetésben sok száj vesz részt, de egy a hang. 8) A prófétaság lelke van benne, és erővel tör előre.

Végezetül jegyezzük meg, hogy Ézsaiás könyvének egész hátralévő része ennek az üzenetnek a folytatása. Ezért, ahogy haladunk előre tanulmányozásunkban, ne feledkezzünk meg a szöveg egyes részeinek elhelyezéséről! Nincs fontosabb része a Szentírásnak ebben a jelen időben, mint ez a könyv, amely leginkább jó cselekedetekre vezetné a tanulót, és felkészítené őt a Király megjelenésére teljes szépségben.

The Present Truth, 1899. augusztus 17.

A