Az Úr útjának előkészítése

Ézsa 40:3-5

„³Egy hang kiált: A pusztában készítsétek Jehova útját, utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek! ⁴Emelkedjék föl minden völgy, szálljon alá minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a bérc rónává. ⁵Akkor megjelenik Jehova dicsősége, és minden test látni fogja. Jehova szája mondta ezt.”

Zsolt 119:1-3

„¹Boldogok, akiknek útja feddhetetlen, akik az Úr törvénye szerint járnak. ²Boldogok, akik megőrzik intelmeit, és teljes szívből keresik őt, ³nem cselekszenek gonoszságot, hanem az ő útjain járnak.”

Zsolt 125:5

„A görbe utakra tévedőket pedig ragadja el az Úr a gonosztevőkkel együtt. Békesség legyen Izráelen!”

Zsolt 103:7

„Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.”

Zsolt 25:9

„Igazságban járatja az alázatosakat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosakat.”

Zsolt 18:31

„Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színtiszta.”

Zsolt 145:17 

„Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében.”

Jn 14:6

„Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Zsolt 77:14

„Istenem, szent a te utad, ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?”

1Kor 3:16

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?”

Luk 1:76-79

„⁷⁶Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, ⁷⁷és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, ⁷⁸a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, ⁷⁹hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!”

Lk 1:16-17

„¹⁶Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, ¹⁷és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.”

Mal 4:5-6

„⁵Íme, elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. ⁶És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy amikor eljövök, átokkal ne sújtsam a földet.”

Zsolt 85:14

„Az igazságosság előtte jár, és az Ő lépteit járható úttá teszi.” (RV)

Zsolt 19:8-9

„⁸Az Úr törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az Úr bizonyságtétele bizonyos, bölccsé teszi az együgyűt. ⁹Az Úr rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.”

A mai lecke tanulmányozása közben ne felejtsük el, hogy bár az egész Szentírás igaz, és az evangélium minden időre alkalmazható, mégis különleges alkalmazása van Ézsaiás e próféciájának ezekben az utolsó napokban. Ez az üzenet felkészít egy népet az Úr dicsőséges eljövetelére, hogy megjutalmazza szolgáit, és hogy mindenkinek megfizessen tettei szerint. Ne essünk abba a tévedésbe, hogy mivel ez kétezer-ötszáz évvel ezelőtt íródott, nem vonatkozik ránk különösebben. Isten Igéje élő, és soha nem veszít semmit erejéből. A buzdításai még nyomatékosabban szólnak, „mivel látjuk, hogy közeledik az a nap”.

Emlékezzünk arra, amit Keresztelő János üzenetéről tanultunk! Üzenetének érvényessége az Úr dicsőséges eljöveteléig terjed, és mindazok, akik szeretik az Urat és várják az Ő eljövetelét, megbízást kapnak, hogy hirdessék azt. Keresztelő János tehát nem csupán magányos útkészítőként állt, akinek halálakor útkészítő munkája véget ért, hanem ő egy nagy mozgalom jelképe maradt, amely emberek tízezreit foglalja magában, és amely az idők végezetéig tart.

A parancs így szól: „Készítsétek az Úr útját!” Ez azt jelenti, hogy készítsük elő az Úr eljövetelének útját. Nos, mi akadályozza most az Úr eljövetelét? Miért nem tudott eljönni valamelyik meghatározott időpontban a múltban? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a népe nem állt készen az Ő eljövetelére. Az Ő állítólagos követőinek állapota megakadályozta az Ő eljövetelét. Az Úr útja a szentélyben van, és a szentély az Ő népe, ezért látjuk, hogy az Úr útja csak az Ő népének elkészülése - a szentély megtisztítása - által van előkészítve.

A „helyes” és a „tisztességes” szavak valójában ugyanazt jelentik. A „rectus” latin szó, amelyből a mi nyelvünkön a „korrekt”, „korrektség” szó származik, szó szerint „egyenes”-t jelent, ahogy az „egyenes vonal” kifejezésből is láthatjuk. Így hát az egyenes vonal egy „rectus” vonal, ahogyan a „téglalap” is egy egyenes szög. Isten útját egyenessé tenni tehát azt jelenti, hogy „korrektté”, azaz igazzá tenni.

De az Úr minden útja egyenes. Az Ő útja tökéletes. Ezért nincs mit kijavítani az Úrnál. Minden, amivel Ő foglalkozik, a lehető legjobb. Mi azonban nem engedtük, hogy az Úr kövesse az útját velünk kapcsolatosan, mert „mindenki a maga útjára tért” (Ézsa 53:6). Az Ő egyenes útja bennünk van, de mi igazságtalanságunkkal visszatartottuk Őt. Görbévé tettük az utunkat. Ezért az Úr követeket küld, hogy helyreállítsanak minket - hogy egyenessé tegyenek minket Isten előtt, hogy semmi se akadályozza az Ő teljes uralmát felettünk.

Isten világosság. A világosság jellemzője, hogy egyenes vonalban halad előre. Így van ez Istennél is, aki a „világosság Atyja”, akinél „nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1:17) Következésképpen mindazoknak, akikben megvan az Ő útja, őszintének kell lenniük, azaz világosnak és tisztának, hogy ne akadályozzák az igazság Napjának sugarait. Az evangélium munkája, hogy világosságot árasszon azokra, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek. „Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság az Úrban, tehát járjatok úgy, mint a világosság gyermekei.” (Ef 5:8)

„Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izrael fiaival.” Az utak és a cselekedetek ugyanazt jelentik. Amikor azt mondjuk, hogy nem szeretjük egy ember útjait, úgy értjük, hogy nem szeretjük a szokásait, a cselekedeteit. Az Úr útja tehát az Ő élete. Mózesnek és Izrael fiainak megismertette útjait és cselekedeteit azáltal, hogy kinyilatkoztatta nekik törvényét. „Azután leszálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik. Nyugalmad szent napját is megismertetted velük, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.” (Neh 9:13-14) Az Úr törvénye az Ő útja, ahogy a Zsolt 119:1-3 versekből is megtudjuk. Az Úr útját tehát úgy készíti elő, hogy törvényét az emberek szívébe helyezi.

Amikor az Úr eljön az ég felhőjén, akkor dicsőséggel fog érkezni. „A hegyek, mint a viasz, megolvadnak az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, és minden nép látja dicsőségét.” (Zsolt 97:5-6) Mivel Isten világosság, és világosságban lakik fénybe öltözve, mint ruhába, ez azt jelenti, hogy bárhová megy, dicsőségének kell megnyilvánulnia. Így olvassuk, hogy amikor az Úr útja elkészül, az Úr dicsősége is megnyilatkozik. Ez azért van így, mert amikor az Ő útja elkészül, Ő maga jár rajta.

Az Úr útja az Ő szentélyében van, és a szentély az Ő népe. Az a felfogás terjedt el, hogy az Úr eljövetele önkényes dolog, hiszen akkor jön el, amikor készen áll, függetlenül attól, hogy az emberek milyen állapotban lesznek a földön. Ez egy nagy tévedés! Az Úr eljövetele csak egy nagy mű beteljesedése, megkoronázása, a természetes és elkerülhetetlen következménye annak, ami előtte történik. Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Istent az embereknek, hogy azok megismerjék az Ő akaratát rájuk nézve. Isten akarata az, hogy az emberek olyanok legyenek, mint Ő, hogy alkalmas társak legyenek az Ő számára. Ebből a célból öltött testet Krisztus, hogy kinyilatkoztassa az emberben lakozó Istent az embereknek, és ezt a lehetőséget halálával biztosította. Földre jövetele Önmaga megüresítését jelentette, tulajdonképpen az Ő halálát, így csak Krisztus halála által nyilvánulhat meg Isten a testben. Az evangélium munkájának célja az, hogy biztosítsa Istennek ezt a megnyilvánulását az emberben. Teremtéskor kezdte el Isten ezt a munkát, amikor az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az evangélium feladata ennek a képmásnak a helyreállítása. Az „új ember” az, „amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Ef 4:24) Az égnek kell befogadnia Krisztust „egészen a mindenség megújulása idejéig” (ApCsel 3:20-21). Az Ő eljövetele a föld helyreállítását jelenti, de ez nem történhet meg addig, amíg az új ember nem áll készen rá - amíg az új földnek lesz megfelelő uralkodója -, és ennek az Úr eljövetele előtt teljesen meg kell nyilvánulnia az Ő népében. Az Úr dicsősége a mennyben nem más, mint az Ő megnyilatkozásának a teljessége. „Amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjeiben.” (2Thess 1:10) Következésképpen nem jöhet el addig, amíg az Úr útja az egyházban olyan teljességgel meg nem jelenik, mint a názáreti Jézusban.

Amikor az út elkészül, megnyilatkozik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja ezt. Azért van így, mert amint az út elkészült, az Úr azon jár, és ahol Ő jár, ott a dicsőségnek meg kell nyilvánulnia. De az Ő útja az Ő népében van, ezért az Ő dicsőségének meg kell látszania bennük. „Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4:6) Miért világította meg Isten a szívünket? Hogy az Ő dicsőségének ismeretét adja. Kinek adja dicsőségének ismeretét? Természetesen másoknak, hiszen egyetlen gyertya sem azért ég, hogy önmagának világítson. Isten azért világítja meg a szívünket, hogy mások is megismerjék az Ő dicsőségét. „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16) Jézus e szavai szerint a jó cselekedetek világosságot jelentenek. Tehát ismét azt látjuk, hogy Isten előkészíti az utat azzal, hogy Szentlelke által a szívünkbe helyezi törvényét. „Mert lámpás a parancsolat, és világosság a tanítás, és az élet útja a tanító feddés.” (Péld 6:23) Isten törvényének hirdetése, ahogyan az Krisztus életében és jellemében megnyilatkozott, meg kell előzze az Úr eljövetelét. Amikor az utolsó üzenet hirdetése befejeződik, ezek a szavak hangzanak el: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12)

„És minden szem meglátja őt.” Amikor Isten dicsősége láthatóvá válik az emberben, minden szem látni fogja azt. Az lesz a bizonyságtétel Istenünk üdvözítő hatalmáról. Az élettelen dolgokban, amelyeket Isten teremtett, látható Isten hatalma és istensége. (Róm 1:20) Bár az ember hűtlennek bizonyult, sőt gonosz vonásait ráerőltette a gondjaira bízott teremtésre, Isten nem maradt tanúk nélkül. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsolt 19:1) Ez azonban nem elég. Az embernek, Isten legmagasabb rendű teremtményének tökéletes bizonyságot kell tennie hatalmáról és jóságáról, és ez még az Úr eljövetele előtt megtörténik. Nemcsak Isten minden művének kell dicsérnie Őt, hanem szentjeinek is áldaniuk kell Őt. Amikor a pusztában levő hang befejezi üzenetét, akkor a mű, amiért Krisztus lejött a földre, nevezetesen, hogy „mindeneket betöltsön”, beteljesedik, és akkor Ő eljön. Akkor minden teremtmény, legyen az élő vagy élettelen, együtt fogja mondani: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké.” (Jel 5:13)

The Present Truth, 1899. augusztus 31.