Az Úr a mi Istenünk eljön

 Ézsa 40:9-11

„⁹Magas hegyre menj föl, örömhírmondó Sion! Emeld föl hangodat erősen, örömhírmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, itt van Istenetek! ¹⁰Íme, az én Istenem, az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége. ¹¹Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.”

Mt 2:6

„És te, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda főhelyei között, mert belőled származik az a fejedelem, aki pásztorolja az én népemet, Izráelt.”

Jn 10:11, 27-28

„¹¹Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.” (…)  ²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.”

Jel 22:12

„Íme, hamar eljövök, a jutalmam velem van, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.”

Mt 16:27

„Mert eljön majd az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint.”

2Thess 1:6-8

„⁶Mert igazságos dolog Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak, ⁷nektek pedig, akiket szorongatnak, nyugodalommal fizessen, mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus a mennyből hatalmának angyalaival, ⁸tűz lángjában, és bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

Zsolt 50:3-5

„³Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, és erős forgószél körülötte. ⁴ Hívja az egeket odafenn és a földet, hogy megítélje népét. ⁵Gyűljetek elém, kegyeseim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!”

Hab 3:3-5, 11-13

„³Témán felől jön Isten, Párán hegyéről a Szent. Fensége beborítja az egeket, és dicsőségével megtelik a föld. ⁴Ragyogása, mint a világosság, fénysugarak törnek elő mellőle, és abban rejlik hatalma. ⁵Előtte dögvész jár, és nyomában forró láz támad. (…) ¹¹Veszteg marad a nap és a hold cikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. ¹²Haragodban taposod a földet, fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket. ¹³Kivonulsz néped megszabadítására, fölkented megsegítésére. Szétzúzod a gonosz házának tetejét, teljesen feltárod alapjait.”

1Thess 4:16-18

„¹⁶Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, ¹⁷azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. ¹⁸Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.”

1Kor 15:51-53

„⁵¹Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. ⁵²Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. ⁵³Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.”

Fil 3:20-21

„²⁰Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, ²¹aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent.”

Ézsa 35:3-4

„³Erősítsétek a meglankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket! ⁴Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jön, Isten jön, aki megfizet, és megszabadít titeket!”

Mt 15:24

„De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.”

Ez 34:11-13

„¹¹Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla. ¹²Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon. ¹³Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.”

Krisztus dicsőséges eljövetelének hirdetése éppúgy része az evangélium - a jó hír - hirdetésének, mint a golgotai kereszt hirdetése. Valójában a kereszt prédikálása nem teljes a második eljövetel prédikálása nélkül.

Az Úr ítéletről szóló eljöveteléhez hasonló félelmetes dolog nem történt még ezen a földön. A föld megremeg és meglódul, mint a kaliba, az ég összehúzódik, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdul a helyéről, és „a föld királyai, a fejedelmek, a vezérek, a gazdagok, a hatalmasok, minden szolga és minden szabad barlangokba és a hegyek kőszikláiba rejtőzik, és így szólnak a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől! Mert eljött haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6:14-17) A nagy nap eljövetelének bejelentése azonban része annak a vigasztaló üzenetnek, amelyet Isten küld népének. Milyen csodálatos Isten vigasztalása, amikor még a legszörnyűbb ítéletek is vigaszt jelentenek!

A vigasztalás az, hogy Krisztus eljön, hogy megmentse népét. Habakuk próféta, aki látomást kapott az utolsó nap borzalmairól, ezt mondta: „Kivonulsz néped megszabadítására.” Amikor a nép szíve félni kezd, térdei reszketnek, kezei megereszkednek, az Úr azt mondja, hogy a következő szavakkal erősítsük meg őket: „Istenetek bosszúra jön.” Krisztus eljövetele az evangélium „áldott reménysége” (Tit 2:13). Amikor eljön, szentjei ezt mondják majd: „Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az Úr, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!” (Ézsa 25:9) Az Úr eljövetelének hirdetése ugyanaz a vigasztalás, mint a bűnök bocsánatának hirdetése. Aki a bűnbocsánatot hirdeti, az csak részben teszi ezt, ha nem hirdeti az Úr dicsőséges eljövetelét is. A leckében idézett szövegek ezt bizonyítják.

Jézus Krisztus a jó pásztor. Ő „a főpásztor” (1Pét 5:4). Azért jött a földre, hogy megkeresse elveszett juhait. Megkeresi és megmenti őket azzal, hogy életét adja az ő életükért cserébe. A kereszten elszenvedte az elveszett emberek minden gyötrelmét. (Mt 27:46). Elszenvedte mindazt, amit az emberek kénytelenek lettek volna elszenvedni, ha nem jön el. Akik pedig elutasítják Őt, azoknak végül saját maguknak kell elszenvedniük. Mindent magára vett, hogy megmentse az embereket. Az utolsó nap, az ítélet napjának borzalma teljes mértékben jelen volt a Golgotán. Így a Golgota áldása és öröme is jelen lesz az Úr dicsőséges második eljövetelekor.

Jézus csak a kereszt hatalma által fog visszatérni. Látni fogják őt az ég felhőiben „nagy hatalommal és dicsőséggel” eljönni (Mt 24:30), de ez csak a kereszt hatalma és dicsősége lesz. Az előtte lévő emésztő tűz az átszúrt oldalából származik. Abból a bordából, amelyből az élet gyógyító folyója folyt, jön a hatalom, hogy a gonoszokat tetteik szerint jutalmazza. Az Úr eljövetelekor megnyilvánuló hatalom a megváltás hatalma, ez az a hatalom, amellyel Jézus most megmenti népét az ellenség kezéből.

„Örökkévaló az ő irgalmassága.” Haragjában is megemlékezik az irgalmasságról (Hab 3:2). A szabadulás vize, amely Jézus sebzett oldalából folyik, elárasztja a gonoszok rejtett helyeit. „A győzelem elnyeli a halált”, és akkor azok, akik szövetséget kötöttek a halállal és annak árnyékában igyekeztek elrejtőzni, szükségszerűen elvesznek a halállal együtt. (Ézsa 28:16-18). Bár az utolsó nap a legszörnyűbb lesz, semmi mást nem tartogat majd, csak örömöt azok számára, akik elfogadták a Krisztus Jézusban való megváltást. Nem örül-e az igaz Krisztus keresztjének? Nem olyan dolog ez, amiben dicsekedni lehet? Pedig Krisztus keresztre feszítése volt a legszörnyűbb esemény, és Isten haragjának minden borzalma megnyilvánult a kereszt körül, amelyen Krisztus meghalt. De az Ő kereszthalála nélkül az Emberfiának nem lett volna hatalma arra, hogy ítéletet mondjon és ítéletet vigyen véghez az istenteleneken.

Betlehemből származik az uralkodó, aki Izrael pásztora. Úgy vezeti népét, ahogyan a pásztor vezeti nyáját. Ő eteti őket, és ő maga az eledel, amit ad nekik. Önmagát adja a juhokért. Az Úr olyan időszakban jön, amikor a gonoszok összegyűlnek, hogy véget vessenek az igazaknak a földön. Rendeletet fognak kiadni, hogy megölessenek mindazok, akik nem imádják a fenevadat és annak képét. (Jel 13:15). Éppen akkor, amikor a Sátán a gonoszság minden erejét az igazak ellen uszítja, és amikor minden ember egy akarattal az igazakat akarja kiirtani a földről, Krisztus megjelenik, hogy megmentse őket. Ez lesz a koronája a kereszt nagy drámájának. Ez lesz a bizonyíték az egész föld számára, hogy Krisztus a megmentő. Akkor azok, akik elutasították Őt, és gúnyolódtak az Ő üdvösségajánlatán, kénytelenek lesznek elismerni, hogy Jézus üdvözít. De Isten népe számára a jelenlegi vigasztalás abban van, hogy az üdvösség már az övék. Mindez a keresztben van.

„Íme, az én Istenem, az Úr jön hatalommal, és karja uralkodik!” De ez ugyanaz a kar, amellyel összegyűjti nyájának bárányait. Ő szelíd, hiszen erős. Az Ő ereje, amely elpusztítja a nyájat felfalni készülődő farkasokat és oroszlánokat, az az erő, amely táplálja a nyájat és zöld legelőkre vezeti a juhokat. Különös, hogy oly sok evangéliumhirdetőnek oly kevés mondanivalója van az Úr eljöveteléről, egy olyan eljövetelről, amely oly sok vigaszt tartalmaz Isten népe számára!

Ebben a leckében egy értékes tanítás van Izrael visszatéréséről. Jézus Izrael pásztora, és amikor másodszor is eljön „nagy hatalommal és dicsőséggel”, akkor is pásztorként jön. Akkor összegyűjti az egész népét a szétszórt és szétszaggatott nyájat. „Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.” Első eljövetelekor Jézus azt mondta, hogy azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett, és azt is kijelentette, hogy csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldetett. Ők voltak azok, akiket megmenteni jött. De mindannyian tudjuk, hogy Izrael egybegyűjtése még nem történt meg. Az elveszett juhok még nem gyűjtettek össze a saját földjükön. Sőt, maga az Úr kijelenti, hogy a második eljövetelekor azt fogja mondani: „Gyűjtsétek elém a szentjeimet”. Akkor összegyűjti juhait minden országból, ahová szétszóródtak. (vö. Ez 34 és Mt 24:30). Akkor egy nyáj és egy pásztor lesz. (Ez 34:22-31; Jn 10:16). Ez a nyáj Izrael nyája lesz, mert minden megváltott Isten Izraelét fogja alkotni.

Pál apostol leírja az Úr dicsőséges eljövetelét, amikor a halottak feltámadnak, és az élők elragadtatnak azokkal együtt a felhőkön, és ekképpen mindenkor az Úrral lesznek, majd azt mondja: „vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” Ez vigasztalás azoknak, akik a sötét sírba temetett barátoktól való elválás miatt sírnak. Nem szabad úgy bánkódniuk, mint azoknak, akiknek nincs reménységük, mert „az igaznak halála idején is reménysége van”. De nem csak ennyi a vigasztalás ebben a kijelentésben. Ez ugyanaz a vigasztalás, amit az Úr Ézsaiás 40. fejezetében mond szolgáinak, hogy vigasztalják népét. Ez a bűntől való szabadulás evangéliumának vigasztalása. Figyeljük meg: amikor Krisztus eljön Isten harsonájának hangjával, Isten minden szentje – a feltámadottak és az élők megváltoznak. Egy szempillantás alatt történik meg ez a változás a halandó és romlandóból a romolhatatlanba. Akkor mindenki olyan testet kap, amely nem ismer betegséget vagy pusztulást. Milyen csodálatos változás lesz ez! De vigyázzunk: testünknek ez a változása azzal az erővel megy végbe, „amellyel maga alá vethet mindent”. Természetünknél fogva lázadók vagyunk, és elménk nem engedelmeskedik Isten törvényének, „nem is teheti” (Róm 8:7). De Ő képes most megváltoztatni elménket, új elmét és új természetet ad nekünk, hogy engedelmeskedjünk neki, és örömünket leljük az Úr törvényében. És az Ő hatalma, hogy ezt megtegye, összhangban van azzal a hatalommal, amellyel a végén a romlandó testünket is romolhatatlanságba változtatja át. És vegyük észre, hogy a testi elváltozás egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt történik. Az Úr nagyon rövid idő alatt képes csodákat tenni. Ezért, ha engedjük, Ő egy pillanat alatt képes csodálatos változást véghez vinni a természetünkben már most. Hát nem érdemes a holtak feltámadásában való hit? Hát nem nagy vigasztalás az Úr eljövetelének a tudata? Mindez biztosan meg fog történni, mert az Úr szája szólt. Ezért ne féljetek!

The Present Truth, 1899. szeptember 14.