Korlátlan ingyen kegyelem mindenkinek

Korlátlan ingyen kegyelem mindenkinek

Korlátlan ingyen kegyelem mindenkinek

A.T. Jones

„Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben.” (Ef 4:7) Krisztus ajándékának mértéke „az Istenség teljessége testileg”. Ez igaz mind az ajándék mértékére, amit Isten adott Krisztus odaajándékozása által, mind az ajándék mértékére, amit maga Krisztus adott. Mert Isten ajándékként adta az Ő Fiát, és Benne „lakozik az Isten teljessége testileg”. Következésképpen ebből a szempontból, mivel Krisztus ajándékának mértéke pontosan a Benne testileg lakozó Istenség teljességének mértéke, és mivel pontosan ez a kegyelem mértéke, melyet mindegyikünknek ad, azt eredményezi, hogy mindegyikünk mérhetetlen és korlátlan kegyelmet kap.

Ugyanez az eredmény, ha az ajándék mértéke szemszögéből nézzük, melyet maga Krisztus ad; mert Ő „önmagát adta értünk” a mi bűneinkért, és ezáltal Önmagát adta nekünk. És mivel Benne lakozik az Istenség teljessége testileg, és mivel Önmagát adta értünk, ebből következik, hogy Krisztus ajándékának mértéke, melyet mindnyájunknak megad, pontosan az Istenség teljességének mértéke, vagyis egyszerűen korlátlan.

Így, bárhogyan is nézzük a dolgokat, az Úr tiszta Szava kijelenti, hogy mindnyájan kegyelmet kaptunk Isten teljességének mértéke szerint azáltal, hogy testben lakozott Benne; vagyis korlátlan kegyelmet adott - a teljes kegyelmet, amivel rendelkezik. Ez jó dolog, ez jellemző az Urra, pontosan így cselekszik az Úr; mert Ő jó. Ezt a korlátlan kegyelmet teljes egészében adja, ingyen adja mindnyájunknak. Nekünk adja. Nekem és neked, pontosan abban az állapotban, amelyben vagy. Ez jó dolog. Pont olyan sok kegyelemre van szükségünk, hogy azok legyünk, amit az Úr szeretne, hogy legyünk. Ő olyan jó, hogy teljesen ingyen adja nekünk, hogy mi valóban azok legyünk, amit az Úr szeretne, hogy legyünk.

Az Úr azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk, és ez az üdvösség teljességével történjék. Következésképpen mindnyájunknak adta a kegyelem teljességét, mert a kegyelem hozza meg az üdvösséget. Mert meg van írva: „Mert Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek.” (Tit 2:11). Így az Úr azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, ezért adta mindenkinek kegyelmének teljességét, általa üdvösséget biztosítva mindenkinek. Ennek a bibliaversnek a széljegyzete pontosan erre a gondolatra mutat, és ugyanolyan helyes, mint az a gondolat, amely maga a bibliaversből származik. Isten teljes kegyelme ingyen van, és mindenki számára üdvösséget biztosít. Hogy valaki, vagy mindenki elfogadja, ez egy másik probléma. Most azt az igazságot és tényt tanulmányozzuk, hogy Isten kegyelmet adott mindenkinek. Azzal, hogy teljes mértékben adta, Ő mentesül minden felelősség alól, még akkor is, ha az emberek elutasítják.

Az Úr azt akarja, hogy tökéletesek legyünk. Ilyen értelemben meg van írva: „Legyetek tökéletesek, miképpen a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Mivel azt akarja, hogy tökéletesek legyünk, mindnyájunknak adta a teljes kegyelmét, amellyel rendelkezett, és ezáltal meghozta az üdvösségnek teljességét, hogy minden ember tökéletesen megálljon Krisztus Jézusban. Korlátlan kegyelme ajándékának az a célja, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, aki Isten képmása. Pont így van megírva: „Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben ... A szentek tökéletesbítése céljából ... míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”.

Szeretnél olyan lenni, mint Jézus? Akkor fogadd el a kegyelmet, amit ingyen és teljes mértékben ad. Fogadd el olyan mértékben, amelyben Ő adja, nem olyan mértékben, ahogyan hiszed, hogy megérdemled. Engedelmeskedj Neki, hogy beteljesíthesse benned és érted azt a csodálatos célt, amelyért a kegyelem adatott, és meg fogja tenni. Olyanná tesz, mint Jézust. Teljesíteni fogja annak a célját és vágyát, Aki adta. „Adjátok saját magatokat Istennek.” „Mint Vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!”

Review and Herald, 1894. április 17.