Leckék a hitről - 16. rész
A.T. Jones
„Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal 5:6) Akikre eredetileg ez a bibliavers célzott, azoknak a körülmetélés volt mindenük; azért amit a körülmetélés képviselt. Ezeknek az embereknek a körülmetélés cselekedeteket és csak cselekedeteket jelentett.
Ez volt a legnagyobb a művek közül - nagyobb, mint maga a teremtés -, mert amint a rabbik mondák: „Annyira fontos a körülmetélés, hogy a Szent - áldva legyen Ő - nem teremtette volna meg a világot a nélkül.” „Ugyanolyan fontos, mint az összes többi parancsolat”, „egyenértékű a törvény minden parancsolatával.” (Farrar „Life of Paul”, 22. fejezet, 5. bekezdés, lábjegyzet; 35. fejezet, 4. bekezdés, lábjegyzet)
Ami azonban számukra olyan fontos volt, az Úr egy csapással félretette a következő szavakkal: „a körülmetélés semmi” - és Krisztus Jézusban a körülmetélésnek nincs értéke. És tekintettel arra, hogy mit jelent számukra a körülmetélés, ez azt jelentette, hogy a cselekedetek nem jelentenek semmit, és hogy Krisztus Jézusban a cselekedeteknek nincs értékük. Mindazok számára, akik ezekre a dolgokra való tekintettel hajlamosak dicsekedni a cselekedetek hiányával, és így mentegetni a bűnt, számukra az Ige ugyanolyan erővel jelenti ki: Jézus Krisztusban „a körülmetéletlenség semmi”, ami azt jelenti: hogy a cselekedetek hiányának nincs értéke Jézus Krisztusban.
Tehát a cselekedeteknek nincs értékük, és a cselekedetek hiányának sincs értéke. Jézus Krisztusban sem a cselekedeteknek, sem a cselekedetek hiányának nincs értéke. Az Úrnak ez az Igéje teljesen és örökre kizárja mindkét osztály azon állítását, hogy önmagukban vagy bármely cselekedet által volna valamilyen érdemük.
És ez ugyanolyan igaz ma, mint akkor. Ma, ha valaki Krisztusban van, vagy nincs, a cselekedeteik, vagy azok hiánya teljesen értéktelen. Mert meg van írva: „Krisztusban vagytok? Nem, ha nem vagytok tudatában annak, hogy tévedtek, tehetetlenek, és elítélt bűnösök vagytok ... Származásotok, hírnevetek, gazdagságotok, tehetségetek, erényetek, odaadásotok, nagylelkűségetek vagy bármi más, ami veletek kapcsolatos, nem képes összekötő kapcsolatot kialakítani lelketek és Krisztus között.” (Testimony for the Church 31. szám, 44–45. o)
Akkor mindenki teljes hiábavalóságban marad? - Nem, nem! Hála az Úrnak, hogy van valami, ami mindenkinek hasznos, és az örökkévalóságnak hasznos. Örökké igaz, hogy „Jézus Krisztusban sem a körülmetélésnek, sem a körülmetéletlenségnek nincs értéke”, sem a cselekedeteknek, vagy azok hiányának. De ugyanúgy igaz, és örökké igaz lesz, hogy „Jézus Krisztusban ... A MUNKÁLKODÓ HIT” hasznos.
Figyeljük meg, hogy nem a hitről és a cselekedetekről szól, hanem „arról a hitről, amely munkálkodik”. Maga a hit képes munkálkodni, sőt munkálkodik is - és csak egyedül a hit hasznos bárki számára, bárhol és bármikor. A hit csak az Istené, és csak Isten cselekedeteit munkálja. Tehát annak, akinek Krisztus Jézusban van „munkálkodó hite”, birtokában van annak, ami lehetővé teszi Istennek, hogy megnyilvánuljon a testben és az Ő cselekedeteit vigye véghez. Tehát „Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (Ján 6:29).
Ezért amikor Krisztusban vagytok, „ha van bennetek valami jó, az teljes mértékben az irgalmas Megváltó kegyelmének tulajdona... Az egyházzal való kapcsolatotok vagy, hogy hogyan tekintenek rátok a testvérek, teljesen értéktelen lesz, ha nem hisztek Krisztusban. Nem elég hinni Róla, hinni kell Benne. Bíznotok kell az Ő dicsőséges kegyelmében.” (Testimony for the Curch, 31. szám, 44.,45. oldal). Van hitetek? Isten hite legyen a tietek! Itt vannak azok, akik megőrzik „Jézus hitét”.
Review and Herald, 1899. március 28.