B függelék
Minden ember Megváltója
Az elmúlt néhány évben Krisztus áldozatának témája nagy figyelmet kapott, valamint az a kérdés, hogy áldozata mit valósított meg a múltban és mit valósít meg napjainkban. A vita alapját gyakran a Római levél 5. fejezetének különösen a 18. verse képezi. Mit valósított meg Krisztus halála minden ember számára? 1895-ben Ellen White megírta jól ismert kijelentését a „legértékesebb üzenetről”, amelyet Isten a hetftnapi adventista egyháznak küldött Waggoner és Jones testvérek által. Ezt úgy ismertették, mint az egész világnak szóló üzenetet, amelyet „a Szentlélek nagymértékű kiáradása fog kísérni”. Néhány bekezdéssel lejjebb Ellen White így folytatta: „Az üzenet a törvényt és az evangéliumot mutatja be, tökéletes egésszé egyesítve a kettőt. (Lásd Róm 5.; 1Jn 3:9-24). A Szentírás ezen értékes részei mély benyomást tesznek mindazok szívére, akik nyitottak a befogadásukra.”[1]
A Római levél 5. fejezete egyike volt azoknak a fejezeteknek, amelyekről Waggoner, Jones és Prescott már azelőtt prédikáltak és írtak, hogy Ellen White a fenti idézetet 1895. május 1-jén leírta volna a Bizonyságtételek lelkészeknek című könyvében.[2] A Szentírásnak ez a szakasza az evangélium lényegét képezi, - hogyan hatott Ádám bűne az egész emberiségre, és mit vitt véghez Krisztus áldozata az egész emberiségért. Az 1Jn 3. fejezete a gyakorlati istenfélelemről, a cselekvő szeretetről és a törvény megtartásáról szól, amely a testvérek iránti szeretetben nyilvánul meg. Ellen White szerint a Szentírásnak ez a két szakasza a törvényt és az evangéliumot mutatja be, tökéletes egésszé egyesítve a kettőt. Isten kijelentette, hogy e bibliaverseket írja minden szívbe, amely nyitott a befogadásukra.
A Római levél 5. fejezete két szempontot tárgyal, hogy mit okozott Ádám bűne, és mit tett Krisztus áldozata minden emberért döntésünktől függetlenül, illetve mit munkál Ádám bűne és mit munkál Krisztus áldozata, amihez a mi döntésünk is szükséges. Következésképpen a Róma 5. fejezetében található igazságok nem szüntetik meg a hit általi megigazulást, hanem megmagyarázzák annak alapját. [493] Krisztus halála valóságosan elvégzett valamit minden emberért, mind ez élet, mind az örökkévalóság szempontjából. Viszont az ember igenlő válasza nélkül ennek a nagyszerű Ajándéknak a teljességét nem lehet maradéktalanul megérteni vagy megtapasztalni. Krisztus keresztje azonban minden egyes embertől választ követel vagy vált ki: „Mit teszel azzal az Ajándékkal, melyet neked adtam?” E válasz alapján dől el mindenkinek az örök sorsa. Sajnos a „többség eltékozolja” és „eldobja” az örök élet elsőszülöttségi jogát.[3]
Miképpen Ádám bűne „kárhoztató ítéletet” hozott minden emberre,[4] „akképpen” Krisztus, a második Ádám, „felmentő ítéletet” hozott „minden embernek” (Róm 5:12-18). Ez az „élet megigazulása” ideiglenes vagy kollektív, amely minden embernek adatott (Róm 5:18). Az emberek tehát Ádám kárhoztatásától szabadnak születnek, és választási képességet kapnak.
Azonban „maga az evangélium lényege helyreállítás” a bűntől, nem pedig a bűnben való szabadítás.[5] A megváltás tervének nagyságát csak akkor kezdjük felismerni, ha azt a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem fényében szemléljük. Amikor az ember szemtől szembe kerül a golgotai áldozattal, akkor kezdi „felismerni az üdvösség értékét, […] megérti, hogy mibe került”.[6] Az igaz hit olyan szívből fakad, amely „értékeli az üdvösség árát”.[7] A hit általi megigazulás, amely a Krisztus akaratának való átadásból fakad, több mint a múltbeli bűnök jogi megbocsátása - a törvény a szívbe van írva, hogy a bűnös fel tud hagyni a bűnnel, és fel is hagy vele. Ez a hit általi megigazulás célja, és mégsem valósulhatott volna meg soha, ha Krisztus nem lép közbe, és nem fizeti ki a bűnösök adósságát (Ádámét és a mienkét is) a világ megalapítása óta. Következésképpen a megigazítás és a megszentelődés alkotják a valódi hit általi megigazulást.
A megváltás tervének ez a két aspektusa végig be van mutatva az egész Bibliában, de legvilágosabban a Róma 5. fejezetében – „az élet megigazulásának” ajándéka minden embernek van felajánlva, a hit általi megigazulás pedig mindazoknak, akik hisznek. Ellen White szintén bemutatja ezt a két szempontot az írásaiban végig, de világos megértés és egy kiegyensúlyozott felfogás nélkül tévedésekhez és teológiai szélsőségekhez vezethet. Az üdvösség egyik aspektusa nem érvényteleníti a másikat, és ha el vannak választva egymástól, veszélyesek lehetnek. Ha Krisztus minden emberért hozott áldozatát félremagyarázva, vagy elszigetelten mutatjuk be, olcsó kegyelemhez vezethet. Másfelől azonban, amikor a bűnös hitbéli szükséges válaszát hamisan mutatjuk be, vagy anélkül, amit Isten már megtett minden emberért, [494] akkor ez Isten és az ember iránti igaz szeretet nélküli legalizmushoz vezethet. Mindkét kérdés langyos laodiceai gyülekezetet eredményez. Amíg nem látjuk és nem értjük (ítéljük) Isten szeretetét a következő szavak szemszögéből: „egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak”, addig nem leszünk „szorongatva”, hogy szeressük Istent mindenekfelett és felebarátunkat, mint önmagunkat (2Kor 5:14).
Az alábbiakban Ellen White néhány olyan kijelentését idézzük, amelyekben különböző szavakkal írja le azt, amit Krisztus tett, vagy mit jelent Ő minden ember számára.[8] Ennek az összeállításnak az a célja, hogy csak néhányat mutasson be Ellen White kijelentései közül az üdvösségnek erről az aspektusáról. Az összeállításnak azonban nem célja, hogy érvénytelenítse más állításait, amelyek az ember válaszáról szólnak.
Például, amikor minden emberre vonatkozó, kollektív értelemben beszél, Ellen White kijelenti: „Az emberi nemzettség el van fogadva a Szerelmesben.”[9] Más helyeken azonban Ellen White kiegyensúlyozó kijelentéseket tesz az ember hitbéli válaszával kapcsolatban: „Azok, akik Krisztus cselekedeteit cselekszik, el vannak fogadva a Szerelmesben.”[10] Mindkét állítás ihletett és igaz. Nem kell egyiket sem elvetnünk. „Ahogyan az értünk hozott áldozat teljes volt, ugyanúgy a bűn okozta tisztátalanságból való helyreállításnak is teljesnek kell lennie.”[11]
Ellen White gyakran ugyanabba a kijelentésbe foglalja a megváltási tervnek mindkét aspektusát: „Krisztus egy mindent magában foglaló áldozatot hozott, mindenkiért! Amikor áldozatként felajánlotta magát, Krisztus teljesítette az igazság követelményeit. […]” Itt a kollektív aspektust láthatjuk, de Ellen White így folytatja: „[...] és »mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?« Azok, akik elutasítják az élet ajándékát, mentség nélkül maradnak, […] [idézi Jn 3:16].”[12] Így Ellen White nagyszerűen mutatja be a két szempontot együtt. Egy másik példa: „Jézus kifizette értünk a váltságdíjat. Az üdvösség a miénk, [az egész világé], de most próbaidő alatt vagyunk, hogy kiderüljön, méltónak bizonyulunk-e az örök életre.”[13] Még egy példa: „Isten Fia elszenvedte a bűn büntetését, megbékéltetve a világot Magával. Ő, aki nem ismert bűnt, áldozat lett a bűnért. […]” Ellen White azonban így folytatja: „hogy az elbukott bűnös emberi lények megbánás és bűnvallomás által bűnbocsánatot nyerhessenek”.[14] Ismét azt látjuk, hogy itt a megváltás tervének mindkét aspektusa együtt szerepel. Másutt Ellen White a két aspektus közül valamelyikről írt a másik nélkül, de egyik kijelentést sem szabad sem külön-külön, sem együttesen arra használni, hogy cáfoljuk vagy félremagyarázzuk a megváltás tervének egészét. [495]
Arra bátorítanám az olvasót, hogy olvassa el a következő kijelentéseket, és figyelje meg, milyen világosan mutatják be a megváltás tervének ezeket az egymást kiegészítő aspektusait. Mivel gyakran csak az egyik aspektust keressük és nézzük - vagy a hit általi megigazulást, vagyis az ember válaszát -, az alábbiakban csak a minden emberre kiterjedő kijelentéseit soroltam fel - azokat, melyeken a hit általi megigazulás alapul -, hogy jobban felhívjam a figyelmet erre az aspektusra.
„Ő megváltotta Ádám szégyenletes bukását, és megmentette a világot.”[15]
„A világ Megváltója bűnné lett az emberiségért.”[16]
„Ő megfizette a váltságdíjat az egész világért.”[17]
„A zsidók az áldozatokban Krisztus jelképét látták, akinek vére kiontatott a világ megváltásáért.”[18]
„A világ Megváltója az emberi lélek értékét a Golgotán érte megfizetett ár alapján becsüli meg.”[19]
„Az áldozati rendszer a Megváltó - világ megváltásáért elszenvedett - halálának előképe volt.”[20]
„Sátán tudja, hogy Krisztus megfizette a váltságdíjat az egész világért, és eltökélt szándéka, hogy minden lelket, akit befolyásolni tud, elragadjon Krisztus kezéből.”[21]
„Ő az egész emberiség Teremtője. A teremtés folytán minden ember egy családhoz tartozik, és mindnyájan egyek vagyunk a megváltás által.”[22]
„Ő aláírta az emberi nemzetség felszabadító dokumentumait.”[23]
„Krisztus, az emberi nemzetség Kezese, szüntelenül munkálkodik.”[24]
„A méltatlankodva kimondott szavak, hogy »Mire való ez a tékozlás?« élénken Krisztus elé állították a valaha felajánlott legnagyobb áldozatot: Önmaga odaajándékozását engesztelő áldozatul az elveszett világért.”[25]
„A kereszten Krisztus, a Megváltó, engesztelést végzett az elbukott emberi nemzetségért.”[26] [496]
„Krisztus, a nagy Előkép, egyszerre áldozat és főpap [...] a világ bűneiért.”[27]
„Mielőtt Krisztus eljött volna e világra, sok bizonyíték adatott arra, hogy Isten szereti az emberi nemzetséget. Azonban Krisztus odaajándékozása által egy ilyen méltatlan emberi nemzetségnek Isten minden kétséget kizáróan bebizonyította felülmúlhatatlan szeretetét.”[28]
„Keresztényi kedvességet és szelíd együttérzést kell ápolnunk az emberiség legdurvább és legmodortalanabb tagjaival szemben is, [...] akik mindazonáltal a kegyelem tárgyai és értékesek az Úr előtt.”[29]
„Igen, Krisztus az életét adta a világ életéért.”[30]
„Így Krisztus Önmagából való életet adott az emberiségnek.”[31]
„Isten Fia hosszú emberi karjával körülölelte az egész emberi családot, míg isteni karjával megragadta a Végtelen trónját.”[32]
„Az elveszett báránnyal Krisztus nemcsak a bűnöst, mint egyént jelképezi, hanem az egész világot, amely hitehagyott lett és amelyet megrontott a bűn. [...] Ez a kis bukott világ - az elveszett bárány - sokkal értékesebb az Ő szemében, mint az a kilencvenkilenc, amely nem tévelyedett el a nyájtól. Krisztus, a mennyei udvarok szeretett parancsnoka elhagyta magas pozícióját, letette dicsőségét, amellyel az Atyánál bírt, hogy megmentse ezt az elveszett világot.”[33]
„Azáltal, hogy Jézus meghalt az emberért, felemelte az emberiséget Isten erkölcsi értékének szintjére”[34]
„Krisztus győzelme által az emberi nemzetség erkölcsi értékben felemelkedett, de nem azért, amit ők tettek, hanem azért a nagy műért, amelyet Isten Fia által az emberiségért tett.”[35]
„Helyettesítőként és kezesként, emberi természetben, isteni hatalom által Krisztus előnyös helyzetbe hozta az embert.”[36]
„Az emberi nemzetség el van fogadva a Szerelmesben.”[37][497]
„Amikor haláltusájában a Megváltó felkiáltott: »Elvégeztetett«, Ő visszavezette a világot arra az állapotra, ahol Isten elfogadhatja kegyeiben.”[38]
„Azok, akik azt állították, hogy Ábrahám leszármazottai, megpróbálták megszámlálni Izrael népét, mintha az örök élet ajándéka csak néhány kiválasztotté lenne. Azt akarták, hogy az üdvösség előnyeit a saját népükre korlátozzák. Isten azonban nemzetségünk minden egyes tagját isteni kegyelem alá helyezte.”[39]
„»Ez amaz én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm.« Milyen sokan hagyták figyelmen kívül ezt a kapcsolatot, és ezek az igen fontos igazságok nem érintették meg a szívüket! Sokan úgy gondolták, hogy ennek nincs köze az emberiséghez, pedig ez mindannyiuk számára rendkívül fontos. A menny elfogadta Jézust az emberi nemzetség Képviselőjeként. Minden bűnünk és gyengeségünk ellenére nem vagyunk kitaszítva, mint méltatlanok; el vagyunk fogadva a Szerelmesben.”[40]
„Krisztus vallása egy magasabb gondolkodási és cselekvési szintre emeli fel a befogadóját, miközben az egész emberi nemzetséget Isten szeretetének tárgyaként mutatja be, akiket Fia áldozata által váltott meg.”[41]
„Minden áldás, akár földi, akár lelki, az Ő vére által érkezik hozzánk.”[42]
„Minden ember ezen a végtelen áron váltatott meg. […] Isten árat fizetett minden ember akaratáért, érzelmeiért, elméjéért és lelkéért. Minden ember Isten tulajdona akár hívő, akár hitetlen.”[43]
„Jézus megfizette értünk az üdvösséget. A miénk.”[44]
„Isten Fia elszenvedte a bűn büntetését, megbékéltette magával a világot.”[45]
„Az Ő küldetése az volt, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye az Atya törvényét, és igazolja annak követeléseit azzal, hogy saját életével fizeti meg a törvény megszegésének büntetését. Így valósította meg a megbékélést Isten és az ember között.”[46]
„Krisztus nem azért jött, hogy megvallja saját bűneit, hanem a bűnösök helyetteseként a bűnösség neki tulajdoníttatott. Nem azért jött, hogy önmagáért tartson bűnbánatot, hanem a bűnös helyett.”[47] [498]
„Az Ő jellemtökéletességét az embernek tulajdonítja. Krisztus magára vette a törvény átkát.”[48]
„Miután Krisztus megtette a szükséges lépéseket a bűnbánat, a megtérés és a hit terén az emberi nemzetség érdekében, elment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen a Jordánban.”[49]
„A bűnös emberi család védőügyvédjének nyilvánította ki Magát.”[50]
„Krisztus megfizette azt a mérhetetlen összeget a bűn vétkének eltörléséért, haldokló lelkére vállalva ezt a hatalmas felelősséget, magára vette az egész világ bűneit.”[51]
„Viselnie kellett az elesett emberiség bűneit. Krisztusra, aki nem ismert bűnt, kellett vetni mindannyiunk bűneit.”[52]
„Mivelhogy az egész világ kárhozat alatt volt, Krisztus magára vette a bűnös vétkét. Ő viselte Isten haragját az istentelenekért elszenvedve a bűn büntetését, és megváltotta a bűnöst.”[53]
„Krisztus bűnné lett az elesett emberi nemzetségért magára véve az Isten törvényének megszegéséért járó kárhoztatást. Krisztus az emberi család élén állt, mint annak képviselője. Magára vette a világ bűneit. A bűnös test hasonlatosságában kárhoztatta a bűnt a testben.”[54]
„A megigazulás a kárhoztatás ellentéte.”[55]
„Az igazság nemcsak azt követeli meg, hogy a bűn megbocsátva legyen, hanem azt is, hogy a halálbüntetés végrehajtassék. Az Ő Fiának odaajándékozása által Isten mindkét követelménynek eleget tett. Amikor meghalt az ember helyett, Krisztus elszenvedte a büntetést és felajánlotta a bűnbocsánatot.”[56]
„Ő volt az ember Kezese, az Isten követe – kezes az emberért, hogy az Ő igazsága által az ember teljesíti a törvény követelményeit. Ő volt Isten képviselője, aki kinyilvánította Isten jellemét a bukott emberiség előtt.”[57]
„Krisztus emberi természetben eleget tett a törvény követelményeinek.”[58] [499]
Lábjegyzet
[1] Ellen G. White, Testimonies to Ministers, 91.,94. o.
[2] A témával részletesebben a második kötet 24. fejezetében foglalkozunk.
[3] E.J. Waggoner, The Glad Tidings, 14. o.
[4] Ellen White kijelentéseit az Ádám bűnének egész emberiségre gyakorolt hatásairól lásd: Review and Herald, 1874. febr. 24.; Manuscript Releases, 9. vol., 229. o.; Spirit of Prophecy, vol. 4., 49–50. o. A nagy küzdelem, 180. o.; Manuscript Releases, 9. vol., 236. o.; Spiritual Gifts, 3. vol., 46. o.; Spalding and Magan, 146. o.; Youth Instructor, 1897. ápr. 1.
[5] Ellen G. White, Jézus élete, 824. o
[6] Ellen G. White, Testimonies, 2. vol., 200. o.
[7] Ellen G. White, Review and Herald, 1888. júl. 24.
[8] Összeállítottunk egy gyűjteményt, amely szerkesztés nélkül több mint 160 oldalon tartalmazza Ellen White kijelentéseit, amelyekben az üdvösség tervének mindkét aspektusa szerepel.
[9] Ellen G. White, 1888 Materials, 124. o.
[10] Signs of the Times, 1895. szept. 19.
[11] Bizonyságtételek, 8. kötet, 312. o.
[12] Signs of the Times, 1893. jan. 2.
[13] Signs of the Times, 1886. nov. 26.
[14] Manuscript Releases, 11. vol., 365. o.
[15] Youth Instructor, 1898. jún. 2.
[16] Review and Herald, 1874. szept. 18.
[17] Home Missionary, 1897. júl. 1.
[18] Selected Messages, 1. kötet, 106–107. o.
[19] Bible Echo, 1894. jan. 8.
[20] Jézus élete, 165. o.
[21] Review and Herald, 1896. máj. 19.
[22] Krisztus példázatai, 386. o.
[23] Ministry of Healing, 89. o.
[24] Review and Herald, 1901. márc. 5.
[25] Jézus élete, 565. o.
[26] Signs of the Times, 1902. dec. 17.
[27] Signs of the Times, 1892. szept. 19.
[28] Signs of the Times, 1894. febr. 5.
[29] Bizonyságtételek, 3. kötet, 422. o.
[30] Review and Herald, 1900. máj. 1.
[31] Selected Messages, 1. könyv, 251. o.
[32] Youth Instructor, 1895. júl. 29.
[33] Krisztus példázatai, 190. o.
[34] Notebook Leaflets, 1. vol., 82. o.
[35] Bible Echo, 1893. dec. 1.
[36] Review and Herald, 1894. ápr. 24
[37] 1888 Materials, 124. o.
[38] Signs of the Times, 1900. febr. 14.
[39] Youth Instructor, 1897. aug. 5.
[40] Signs of the Times, 1890. júl. 28.
[41] Signs of the Times, 1891. aug. 17.
[42] Review and Herald, 1896. nov. 24.
[43] Krisztus példázatai, 326. o.
[44] Youth Instructor, 1897. nov. 4.
[45] Krisztushoz vezető út, 35. o.
[46] Signs of the Times, 1887. aug. 25.
[47] Review and Herald, 1873. jan. 21.
[48] Manuscript Releases, 6. vol., 233. o.
[49] 1901 General Conference Bulletin, 36. o.
[50] Manuscript Releases, 17. vol, 213. o.
[51] Signs of the Times, 1891. aug. 17.
[52] Jézus élete, 685. o.
[53] Review and Herald, 1891. szept. 1.
[54] Review and Herald, 1875. máj. 6.
[55] 1888 Materials, 899. o.
[56] Selected Messages, 1., 339–340. o.
[57] Selected Messages, 1., 257. o.
[58] Faith and Works, 93. o.