„És Szárai, az Ábrám felesége nem szüle neki; de vala neki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala. Monda azért Szárai Ábrámnak: <<Íme az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök.>> És engedett Ábrám a Szárai szavának.” (1Móz 16:1,2)

Ez volt Ábrahám életének nagy hibája. Ebből azonban megtanult egy leckét, amely megíratott, hogy mindenki okuljon belőle. Feltételezzük, hogy az olvasó ismeri már a következményeket, hogy az Úr kijelentette Ábrahámnak, hogy nem Ismáel, Hágár fia lesz az ígéret örököse, hanem a feleségétől, Sárától született fiú. Izsák születése után Hágár és Ismáel elűzettek otthonról. Tehát tovább lépünk a fontos tanulságokhoz, amelyeket ebből a történetből elsajátíthatunk.

Elsősorban meg kellene tanulnunk, hogy az ember ostobaságot követ el, amikor megpróbálja véghezvinni Isten ígéreteit. Isten megígért Ábrahámnak egy megszámlálhatatlan magot. Amikor az ígéret elhangzott, emberileg teljesen lehetetlen volt, hogy Ábrahámnak fia legyen feleségétől, de elfogadta az Úr szavát, és hite igazságul tulajdoníttatott neki. Önmagában ez a tény bizonyította, hogy a mag nem egy a sok közül, hanem a hit magvának kell lennie.

A feleségének azonban nem volt olyan hite, mint a férjének. Ennek ellenére Sára azt gondolta, hogy van hite, és kétségtelenül Ábrahám is azt gondolta, ha tanácsa szerint cselekszik, az Úr szavával összhangban cselekszik. Hibája abból állt, hogy hallgatott a nő szavára, az Isten szava helyett. Racionalitásuk szerint Isten nagy családot ígért nekik, de mivel lehetetlen volt, hogy Sára gyermekeket szüljön, nyilvánvalónak tűnt, Isten azt akarja, hogy ők más eszközöket használjanak az ígéret megvalósításához. Az emberi elme így érti Isten ígéreteit.

Mennyire szűklátókörűen gondolkodtak. Isten tett egy ígéretet, ezért csak Ő tudta teljesíteni azt. Ha valaki megígér valamit, az ígéretet teljesítheti másvalaki is, de akkor az, aki ígéretet tett, nem tartja be a szavát. Tehát, ha Isten ígérete teljesíthető lett volna az általuk kigondolt terv szerint, az megakadályozta volna, hogy az Úr betartsa a szavát. Ezért ők Isten ellen dolgoztak, mert az Ő ígéreteit ember nem tudja teljesíteni. Az ígéretek csak Krisztusban teljesíthetők. Ebből az esetből ezt könnyen megérthetjük. Ennek ellenére saját tapasztalataink során ahelyett, hogy megvárnánk az Úr ígéretének beteljesedését, hányszor fáradunk bele a várakozásba, és megpróbálunk Isten helyett cselekedni, ezért kudarcot vallunk.

A „Lélek” és a „test” szerinti

Évek múlva Isten a saját elgondolása szerint teljesítette ígéretét, de nem tette meg addig, amíg Ábrahám és felesége nem hittek teljes mértékben az Úr ígéretében. „Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.” (Zsid 11:11) Izsák volt hitük gyümölcse. „Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.” (Gal 4:22,23)

Sokan figyelmen kívül hagyják ezt a tényt. Elfelejtik, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól született; az egyik természet szerint, a másik a Lélek által született. Ebből ered a zavar Ábrahám „test szerinti” és a „Lélek szerinti” magjával kapcsolatban. Az emberek úgy beszélnek, mintha a „Lélek szerinti” kifejezés ellentétes lenne a „természet szerinti” kifejezéssel. De nem így állnak a dolgok. A „lelki” a „testi” szó ellentéte.

Izsák a Lélek által született, ám ugyanolyan természetes volt, mint Ismáel. Hasonlóképpen Ábrahám igazi magvai azok, akik lelkiek, de ez nem teszi őket kevésbé természetesebbeknek. Isten Lélek, mégis egy valódi Isten. Feltámadása után Krisztusnak lelki teste volt, mégis valódi lény volt, természetes, ugyanolyan tapintható, mint a többi test. Hasonlóképpen a feltámadás után a szentek teste lelki lesz, ennek ellenére valódi testek lesznek. A lelki dolgok nem képzeletbeli dolgok. Valójában az, ami lelki, reálisabb, mint az, ami természetes, mert csak az marad meg az örökkévalóságra, ami lelki.

Ebből nagyon világosan kiderül, hogy Isten egy lelki magot ígért Ábrahámnak, amely megszámlálhatatlan, mint a tenger fövénye és az ég csillagai, és aki megörökli az országot; vagyis egy olyan mag, amely az Isten Szentlelke közbenjárása által születik meg. Izsák születése, akárcsak Jézus születése, egy csoda volt. Természetfeletti. Mindketten a Szentlélek közbenjárása által születtek. Mind a két esetben illusztrálva van az erő, amely által Isten gyermekeivé válunk, és így az ígéret örökösei leszünk.

Ábrahám test szerinti magva az ismáeliták. Ismáel vad természetű ember volt. (1Móz 16:12) Sőt egy szolgálólány gyermeke, ezért nem is szabadon született fiú volt. Amikor Eliézerről beszélt, Ábrahám szolgájáról, az Úr már kijelentette, hogy Ábrahám magvának szabadnak kell születnie. Ha Ábrahám emlékezett volna ezekre a szavakra ahelyett, hogy feleségére hallgatott, sok bajt elkerülhetett volna.

Érdemes tovább foglalkozni a téma ezen aspektusával, mert sok zavar van Ábrahám igazi magva, és az igazi Izráel körül. Emlékezzünk újra a fő pontokra!

Ismáel test szerint született, ezért nem lehetett a mag. Ezért azok, akik csak test szerint születnek, nem lehetnek Ábrahám gyermekei és az ígéret örökösei. Izsák Lélektől született, és ő volt az igazi mag. „Csak Izsákból származik mag.” (1Móz 21:12) Ezért csak Ábrahám gyermekei azok, akik a Lélektől születnek. „Ti pedig, testvéreim, mint Izsák is, az ígéret gyermekei vagytok.” (Gal 4:28)

Izsák szabad emberként született. Ezért csak azok lehetnek Ábrahám gyermekei, akik szabadok. „Azért, testvéreim, nem a szolgáló, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.” (Gal 4:31). Hogy mit jelent szabadnak lenni, megtaláljuk János 8. fejezetében Jézusnak a zsidókhoz intézett beszédében: „Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban, a Fiú marad ott mindörökké. Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Ján 8:31-36). Majd azt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.” (Ján 8:39)

Itt is megfigyelhetjük azt, amit megtanultunk az 1Móz 15. fejezetében tett ígéretben, hogy a megígért magnak feddhetetlennek kell lennie, mivel csak Krisztus által lett megígérve, és Ábrahám csak hite által kaphatta meg. Mindezek összefoglalása az, hogy az Ábrahámnak tett ígéretben benne van az evangélium, és csak az evangélium. Bárki megpróbálja másokra is alkalmazni ezt az ígéretet, mint azokra, akik Lélek által Krisztusban vannak, az megkísérli megsemmisíteni Isten evangéliumának ígéreteit. (Róm 4:14) „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok.” (Gal 3:29) „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” (Róm 8:9) Következésképpen, ha valakiben nincsen Krisztus Lelke, - vagyis az a Lélek, amely által Izsák született - az nem Ábrahám gyermeke, és nem igényelhet semmit az ígéretből.

 The Present Truth 1896. június 11.