Egy olyan részhez értünk, amely az ígéretet egy szép perspektívából láttatja meg. Több mint 25 év telt el azóta, hogy Isten először adta Ábrahámnak az ígéretet. [1] Kétségtelen az idő meghosszabbodott Ábrahám rossz lépése miatt, hogy hallgatva felesége érvelésére, hibázott. Azóta eltelt több mint 13 év. Ábrahám azonban megtanulta a leckét, így Isten tovább vezethette őt.

„Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr, és azt mondta: <<Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.>>” (1Móz 17:1). Vagy a széljegyzet szerint: „légy igaz, légy őszinte”. Mint az 1Krón 12:33 és 38 versek értelme: „állhatatos szívvel, egy lélekkel”. Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy legyen őszinte Előtte, ne legyen megosztott szíve. Ha az előző fejezetben rögzített történetre nézünk, látni fogjuk a kérés erejét. Szemlélni fogjuk e kijelentés erejét is: „Mindenható Isten vagyok”. Isten meg akarta értetni Ábrahámmal, hogy Ő teljes mértékben képes véghezvinni ígéretét, ezért teljes és osztatlan szívvel bízzon Benne.

 Egy új név

 „Ekkor arcra borult Ábrám, Isten pedig így szólt hozzá: Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel: ne hívjanak ezután Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek.” (1Móz 17:3-5) Ábrám nevének jelentése: „a magaslat atyja”. Ábrám apja pogány volt, ezért neve valamilyen utalás lehetett a magaslatokon lévő pogány imádatra. Viszont Ábrahám nevének a jelentése: „sok nemzet atyja”. Ábrahám és Jákob nevének megváltoztatásában egy pillanatképet látunk abból, amit Isten tesz majd, amikor új nevet ad az övéinek. (lásd Jel 2:17; 3:12). „és új nevet adnak neked, amelyet az Úr szája határoz meg” (Ésa 62:2).      

[1] Ábrahám 75 éves volt, amikor elment Háránból, és az ígéret akkor hangzott el először, mielőtt elhagyta volna Mezopotámiát. (Apcsel 2)

Az a tény, hogy Ábrahám új nevet kapott, nem változtatott semmit az ígéreten, hanem Ábrahám számára egy egyszerű jel volt, amely arra mutatott, hogy Isten pontosan azt mondta, amit mondani akart. Nevének megváltoztatása őt mindig az ígéretre emlékeztette. Egyesek azt hiszik, hogy a névváltoztatással együtt megváltozott az ígéret természete is, de az ígéret alapos megvizsgálása azt mutatja, hogy ez lehetetlen. Ábrahám ugyanaz az ember maradt azután is, hogy új nevet kapott. Hitt Istennek, még amikor az Ábrám nevet viselte, és az ígéretbe vetett hite igazságul számíttatott neki. Isten az evangéliumot prédikálta neki, még mikor Ábrámnak hívták, azt mondta: „tebenned áldatik meg a földnek minden nemzetsége”.

Nem tehetünk semmi különbséget Isten Ábrahámnak tett ígéretei között, kijelentve, hogy egyesek átmeneti jellegűek, és csak a test szerinti magnak szólnak, mások pedig lelkiek és örökkévalóak. „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk … nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.” (2Kor 1:19-20) „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” (Gal 3:16) Figyeljük meg, hogy bármennyi ígéret is lenne, mindet Krisztuson keresztül kapjuk meg. Ugyanakkor láthatjuk, hogy az apostol Ábrahámról beszél, és nem Ábrámról. Nem azt mondja, hogy egyes ígéretek Ábrámnak, mások pedig Ábrahámnak szóltak. Ez a tény még világosabban kitűnik István vértanú szavaiból: „A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott.” (Apcsel 7:2). Bár abban az időben Ábrámnak ismerték, az ígéret ugyanaz volt, mint amikor Ábrahámnak hívták. A későbbiekben a Biblia Ábrahámnak szólítja, amikor utal rá, akkor is, amikor az első ígéretekről beszél.

Miután Ábrahámnak elmondta nevének változását, az Úr így folytatta: „És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek teneked Istened, és a te magodnak te utánad. És adom teneked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nekik.” (1Móz 17:7-8).

Vizsgáljuk meg részletesen a szövetség különböző részeit! Központi része az ország, Kánaán országa. Ugyanezt találjuk a 15. fejezetben. Az ígéret az ország adásáról szól Ábrahámnak és az ő magvának. A szövetség megegyezik az akkor megkötött szövetséggel, viszont itt be van pecsételve. Figyeljük meg, hogy Isten kötött vele egy:

„Örökkévaló szövetséget”.

Ez az egyetlen örökkévaló szövetség, amelyről olyan gyakran beszél a Biblia. Az „örök szövetség vére által” (Zsid 13:20) az emberek tökéletessé válnak, minden jó cselekedetre felkészítettek, hogy teljesítsék Isten akaratát. Sőt az örökkévaló szövetségben megígért ország, egy:

„Örökkévaló uralkodás”.

úgy Ábrahámnak, mint magvának is. Figyeljük meg, hogy az Ábrahámnak és magvának megígért országban az örökkévalóságon át fognak uralkodni. Az örökség nem csak a családjának lett megígérve mindörökre, hanem Ábrahámnak és az ő magvának birtokolnia kell az örökkévalóságon át. De az országot csak azok tudják örökké birtokolni, akik

örök életűek.

Ezért ebben a szövetségben az örök élet ígéretét találjuk. Másképp nem is lehet, mert az első szövetségkötéskor - amelyről a 15. fejezetben olvasunk - Isten kijelentette Ábrahámnak, hogy meghal, még mielőtt megkapja az országot, István pedig azt mondta, hogy az Úr nem adott Ábrahámnak egy talpalatnyi földet sem. Ezért nem lehetett az övé, csak a feltámadás által; feltámadás után pedig nem lesz többé halál. „Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (1Kor 15:51-53)

Figyeljük meg, hogy az Ábrahámmal kötött szövetség nem más, mint az Isten országa evangéliumának prédikálása, és annak megerősítése, hogy részesülni fog annak áldásaiban. Az Ábrahámnak tett ígéret az evangélium ígérete volt és nem valami más, és a szövetség az örökkévaló szövetség volt, amelynek Krisztus a Közbenjárója. Ennek a szövetségnek a célja megegyezik az újszövetség céljával, amely által Isten azt mondta: „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” (Jer 31:33).  Ezt még világosabban fogjuk látni, miközben tovább haladunk.

Az igazság szövetsége

Miután újból megerősítette a vele és az ő magvával kötött szövetséget, az Úr azt mondta Ábrahámnak: „És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.” (1Móz 17:11). Ha a Rómabeliekhez írott levélhez nyitjuk a Bibliát, többet tudhatunk meg a megállapodás jelentőségéről. Szemünk előtt kell tartanunk azt, amit a Biblia mond erről, hogy értelmesen elemezhessük, ezért elolvassuk az egész szöveget:

„Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő neki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-e? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. Miképpen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság; És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.” (Róm 4:1-13).          

Az egész fejezet témája Ábrahám és a hit általi megigazulás. Az apostol felhasználja Ábrahám esetét az előző fejezetben bemutatott igazság szemléltetésére, nevezetesen azt, hogy az ember hit által lesz igaz. Az áldás, amelyet Ábrahám kapott, a megbocsátott bűnök áldása Jézus Krisztus igazsága által. (lásd 6-9 verseket) Ezért amikor olvassuk 1Móz 12:2-3-ban, hogy Ábrahámban „megáldatik a föld minden családja”, tudjuk, hogy az áldás, amire hivatkozik, nem más, mint a bűnök bocsánata. Ez az igazság világosan bizonyított Apcsel 3:25-26-ban: „Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.”

Ez az áldás Jézus Krisztus és keresztje által jutott Ábrahámhoz, éppúgy, ahogy hozzánk is érkezik. Mert „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk … Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.” (Gal 3:13-14) Ebből megtudjuk, hogy az Ábrahámmal kötött szövetség áldásai egyszerűen az evangélium áldásai, és Krisztus keresztje által jutnak hozzánk. Ebben a szövetségben nem lett más megígérve csak az, amit az evangélium tartalmaz,  és minden amit az evangélium tartalmaz, benne volt a szövetségben.

A körülmetélés volt a szövetség pecsétje. Ábrahám azonban a körülmetélés előtt kapta meg az ígéretet, a szövetséget, és az áldást. Ezért ő a körülmetéletlenek atyja ugyanúgy, mint a körülmetélteké is. A zsidók és a pogányok részesei a szövetségnek és a belőle származó áldásoknak, ha rendelkeznek Ábrahám hitével.

Az 1Móz 17:11-ben azt olvassuk, hogy a körülmetélés az Isten szövetségének a jele volt, melyet Ábrahámnak adott. De Róm 4:11-ben azt találjuk, hogy az igazság pecsétjeként adatott meg, amelyet hit által fogadott el. Más szavakkal, a bűnbocsánat biztosítéka és pecsétje volt Krisztus igazsága által. Ezért tudjuk, hogy a szövetség - amelynek pecsétje a körülmetélés volt - az igazság szövetsége, amely hit által szerezhető meg. A szövetségben megígért minden áldás az igazság alapján van megígérve, amely Jézus Krisztus által érhető el. Ez a tény egy újabb bizonyíték arra, hogy az Ábrahámmal kötött szövetség az evangélium volt és csak az evangélium.

A megígért ország garanciája

Viszont ebben a szövetségben a fő ígéret az ország ígérete volt. A Kánaán egész országa Ábrahámnak és az ő magvának lett megígérve örök birtokul. A szövetség pecsétje - a körülmetélés - az igazság pecsétjeként lett adva, amelyet Ábrahám hit által fogadott el.  Ez a tény arra mutat, hogy Kánaán országát csak hit által lehetett birtokolni. Itt látunk egy gyakorlati leckét a dolgok hit általi birtoklásáról. Sokan úgy vélik, hogy a hit által birtokolt dolgokat csak a képzeletben lehet birtokolni. De Kánaán egy valódi ország volt, amelyet ténylegesen birtokoltak. A felette való uralkodást mindenesetre csak hit által lehetett elérni. Így is történt. Hit által kelt át a nép a Jordánon, és „hit által omlottak le Jerikónak kőfalai” (Zsid 11:30). Erről később fogunk beszélni.

A szövetségben megígért Kánaán országát a hitből származó igazság által kellett megszerezni, és a körülmetéléssel megpecsételni, a szövetség pecsétjével. Olvassuk el újra a Róma 4:13-at, és nézzük meg, hogy ezt milyen mélyen belefoglalta Isten ebbe az ígéretbe. „Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.” A 11. versben azt olvassuk, hogy a hitből származó igazság a körülmetéléssel lett megpecsételve; és a körülmetélés volt a szövetség pecsétje, amelyről olvasunk az 1Móz 17. fejezetben. Ezért tudjuk, hogy az országról szóló ígéret, amely benne volt Ábrahám ígéretében nem más, mint az egész földre vonatkozó ígéret. Minél inkább közeledünk az ígéret beteljesedéséhez, egyre világosabban fogjuk látni, hogyan lehetséges, hogy a Kánaánra vonatkozó ígéret magába foglalta az egész föld feletti uralmat. Erről fogunk beszélni röviden.

Mint láttuk, a szövetség, amely által az ország lett megígérve, az igazság szövetsége volt. Az alapja az igazság volt, amely hit által szerezhető meg. Örökkévaló szövetség volt, amely által egy örök ország öröklése lett megígérve Ábrahámnak is és magvának is, ami örök életet jelentett számukra. A kegyelem azonban igazság által uralkodik örök életet adva, csak Jézus Krisztus által. Az örök életet csak igazságban lehet birtokolni. Sőt mivel az ígéret Ábrahámnak és magvának szólt, és Ábrahám tudomására hozták, hogy jóval az előtt meghal, mielőtt megadatna neki az örökség, nyilvánvaló, hogy csak a feltámadást követően lehet megszerezni, ami az Úr eljövetelekor történik meg, amikor megkapjuk a halhatatlanságot. Krisztus eljövetele akkor lesz, amikor „minden újjáteremtetik, ahogyan Isten eleitől fogva megmondta szent prófétáinak szája által” (Apcsel 3:21).

Következésképpen ebből megérthetjük, hogy az igazság öröklése, amely Ábrahámnak lett megígérve örök birtokul, és amely feltámadás által szerezhető meg az Úr eljövetelekor, nem más, mint az „új föld, amelyiken igazság uralkodik”, amit várunk Isten ígérete szerint.

 The Present Truth, 1896. június 18