A körülmetélés jele

Tovább kell haladnunk a szövetség pecsétjéről szóló tanulmányozásunkkal, éspedig a körülmetélésről fogunk tanulni. Mit jelképez, és mi a valóságban? Láttuk azt, hogy az igazságnak a jelképe, amely hit által szerezhető meg. Isten annak jeléül adta, hogy Ábrahámnak volt ilyen igazsága, vagy mint egy biztosítékot, hogy el lett fogadva „ama Szerelmesben, akiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef 1:6,7) Hogy mi valójában a körülmetélés, a következő részből tanulhatjuk meg:

„Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-e neki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (Róm 2:25-29)

Az a tény, hogy van Szentlelkünk, arra mutat, hogy jogunk van az örökségre, mert a Lélek hozza az igazságot, és az örökség az igazság öröksége. Az igazság és csak az igazság lakja majd az új földet.

A következő bibliaversek összhangban vannak az imént idézett szöveggel: „És ti Ő benne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében.” (Kol 2:10,11)

Isten sokkal korábban tette meg az ígéretet Ábrahámnak, mint amely időről beszélünk. A szövetségkötésről az 1Móz 15. fejezete ír. De a szövetségkötés után Ábrahám hibázott, és erről a tizenhatodik fejezet számol be. Ábrahám belátta hibáját, megtért belőle, és újra teljes hittel visszatért az Úrhoz, akitől megkapta az elfogadás és a bűnbocsánat biztosítékát; a körülmetélés jelét pedig azért kapta, hogy mindig emlékezzen hibájára.

Az elolvasott újtestamentumi bibliaversek nem állítanak semmi újat. A körülmetélés mindig is az volt, amit azokban olvasunk. Mindig is a szívben lévő igazság jele volt, és semmit sem jelentett, ha a szívből hiányzott az igazság. Ez az igazság világosan van bemutatva, és megérthető az 5Móz 30:5,6-ból: „És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.”

 Miért egy külső jel?

Természetesen felmerül a kérdés: Miért kapta Ábrahám a körülmetélés külső jelét, ha már mindennel bírt, amiről szólt az a jel? Ha a körülmetélés a szív körülmetélését jelenti a Lélek által, és valójában a hit általi megigazulás meglétét jelenti, és Ábrahámnak már megvolt, mielőtt megkapta volna a körülmetélés jelét, akkor mégis miért kapta meg ezt a jelet?

Ez egy ésszerű kérdés, és szerencsére nagyon könnyen lehet válaszolni rá. Az olvasónak előbb észre kell vennie, hogy a jel, amit Ábrahám kapott, Róm 4:11 verse „a körülmetélés jelének” nevezi. Ábrahámnak már megvolt az igazi körülmetélés. Ezzel összhangban van az a kijelentés, miszerint a kézzel csinált körülmetélés csupán „a testen kézzel megcsinált körülmetélésnek” (Ef 2:11) van nevezve. A valóságban nem körülmetélés volt.

Az okot, amiért Isten adta ezt a jelet - ami semmit sem nyújtott a tulajdonosának, és ami egy hamis jelnek bizonyult, ha a szívből hiányzott a hit igazsága - látni fogjuk, amikor figyelembe vesszük, mi történt az Ábrahámmal megkötött szövetség után. Egy megállapodásba lépett be, melynek célja az Úr ígéretének teljesítése volt. Ábrahám és Sára elhitték, hogy az ígéret beteljesül, de azt gondolták, hogy nekik kell azt teljesíteniük. Mivel azonban az ígéret az igazság örökléséről szólt, a gondolat, hogy ők teljesíthetik, nem más, mint az a nagyon elterjedt gondolat, miszerint az emberek teljesíthetik Isten igazságát. Ezért amikor Isten megismételte a szövetséget, egy jelt adott Ábrahámnak, ami mindig emlékeztette őt Isten ígéretének teljesítésére tett kísérletére és kudarcára. A jel nem adott neki semmit, éppen ellenkezőleg, egy emlékeztető jel volt, amely állandóan emlékeztette, hogy önmagától semmit sem cselekedhet, hanem mindent az Úrnak kell megtennie benne és érte. Az, hogy levágta húsának egy részét, arra mutatott, hogy az ígéretet nem az ember ereje által, hanem a Lélek által kellett elnyernie. Ismáel természet szerint született, Izsák a Lélek által született.

Ugyanazt a célt kellett szolgálnia a leszármazottaknak is. Állandóan szemük előtt kellett volna tartaniuk atyjuknak, Ábrahámnak a hibáját, figyelmeztetve őket arra, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát. Meg kellett volna tanulniuk: „a test semmit sem használ.” (Ján 6:63)

Később eltorzították ezt a jelet és állították, hogy birtoklása igazságot garantált nekik, akár őrzik a törvényt, akár nem. Azt gondolták, hogy ez a jel igazságot biztosít nekik, és kedvessé teszi őket Isten előtt. De Pál apostol leírja az igazságot erről a kérdésről, mondván: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem bízunk a földi dolgokban.” (semmi bizodalmunk nincs a testben - KJV) (Fil 3:3). A zsidók úgy tekintettek erre a jelre, mint ami mindent beteljesít, mert bíztak saját igazságukban, miközben a jel egyetlen célja volt megtanítani őket, hogy ne bízzanak önmagukban.

The Present Truth, 1895. június 25.