Isten az egyetlen menedékünk és erőnk

Ézsa 8:9-22 (Lowth fordítás):

„⁹Szövetkezzetek, ti népek, és rémüljetek meg! Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok: övezzétek csak fel magatokat, és rémüljetek meg. ¹⁰Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul; szóljatok csak szót, úgysem valósul meg, mert velünk az Isten! ¹¹Mert így szólt hozzám Jehova, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján: ¹²Ne mondjátok „Szent”, amit ez a nép szentnek mond, és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek! ¹³Jehovát a seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! ¹⁴Akkor ő szentély lesz számodra, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak. ¹⁵Közülük sokan megbotlanak, elesnek és összetöretnek, hálóba kerülnek és fogságba jutnak. ¹⁶Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd a törvényt tanítványaim között! ¹⁷Várom Jehovát, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, mégis keresni fogom Őt. ¹⁸Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott Jehova, jelek és csodák vagyunk Izraelben Jehovától, aki a Sion hegyén lakik. ¹⁹És, ha így szólnak hozzátok: »Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz fordulnak?« ²⁰A tanításhoz és a tanúbizonysághoz forduljanak! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala. ²¹Bolyong majd ott az ilyen, csüggedten és éhesen, és mivel éhezik, haragra gerjed, s megátkozza Királyát és Istenét. Fölfelé néz, ²²majd a földre tekint: és íme, szorongatás és sötétség; nyomasztó sötétben van, és homályba taszítva.”

E lecke tanulmányozása során mindenki használja lelkiismeretesen mind a KJV, mind a Revised Bibliát az itt megadott fordítással együtt. Van némi eltérés a kifejezésmódjukban, de az alapos tanuló számára ez inkább hasznos lesz, mintsem, hogy zavart okozna. Ha gondosan és alaposan összehasonlítjuk a különböző fordításokat, akkor egy szélesebb képet kapunk Isten üzenetéről. Az eltérő szófordítások nem ellentmondást, hanem teljességet jelentenek.

A 9. versnek a hagyományos vagy a Revised Bibliában szereplő változata világosabb és jobban összhangban van a szöveggel, mint a Lowth fordításban. A gondolat - amint az összehasonlításból látni fogjuk - ugyanaz, mint a második zsoltárban. Könnyen megérthetjük, hogy a „háborogjatok” fordítás összhangban van a „szövetkezzetek” fordítással. A dolgok természetéből adódóan a tömeg háborog. „Dühösködnek a pogányok.”

Vegyük észre, hogy az emberek nem azt a parancsot kapták, hogy szövetkezzenek vagy háborogjanak. Ez a szövegkörnyezetből kiderül. Még ha szövetkeznek is és dühösködnek az Úr és az Ő népe ellen, „darabokra töretnek”. „Hiábavaló dolog” a pogányok elképzelése, hogy amikor az Úr és az Ő választottai ellen támadnak, akkor azt mondják: „Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!” Ahelyett, hogy pusztítanának, ők lesznek elpusztítva.

„Nincs hatalom mástól, csak Istentől, a meglévő felsőbbségeket Isten rendelte.” (Róm 13:1) Mivel ez a helyzet, nyilvánvaló, hogy senki sem állhat szembe Istennel. „Pedig a mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi.” (Zsolt 115:3)

Ő uralkodik a pogányok országai felett, és az Ő kezében hatalom és erő van, úgyhogy senki sem állhat ellene. (2Krón 20:6). Ezért „ne harcoljatok az Úr ellen, a ti atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!” (2Krón 13:12) Istent nem lehet megdönteni az Ellene fordított saját erejével.

Ez Isten népének vigasztalása az üldöztetés idején. A 10. vers a Segond francia fordításban így hangzik: „Tervezzetek, és nem lesz eredménye, parancsoljatok, és nem lesz hatása. Mert Isten velünk van.” „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8:31) Isten a királyok Királya. Ő teszi szolgáját, az elsőszülöttjét „feljebbvalóvá a föld királyainál”. (Zsolt 89:27) Olvassuk el a 17-27 verseket! Ez a megszólítás Dávid magvához szól. Krisztus test szerint Dávid magvából született, és mivel az Ő teste a miénk, így mi is részesülünk az Ő felmagasztalásában. Ő fel lett magasztalva, hogy Isten jobbján üljön a mennyekben „felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven”, és mi is felmagasztaltattunk Vele együtt. (Ef 1:20-21; 2:1-6). Ő „felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonssza a sárból, Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az Ő népének főemberei közé.” (Zsolt 113:7-8; 1Sám 2:8)

Isten népének tehát nincs mitől félnie az embertől vagy az emberek valamely szövetkezésétől. Ha valóban az Övéi, akkor magasabb pozícióban vannak, mint bármely földi király. Még ha az összes nemzet is szövetkezne ellenük, akkor sem tehetnek többet azok ellen, akik a Magasságos rejtekében laknak, mint maga a Mindenható ellen. Olvassuk el a Zsolt 118:6-17 verseit! Igaz, hogy a földi urak megölhetnek Isten népe közül némelyeket, ahogyan Krisztust is keresztre feszítették, de még így sem tudnak uralkodni rajtuk. Krisztus akkor győzött, amikor a sírban volt. Az az ember, aki ismeri az Urat (és mi csak úgy ismerhetjük meg az Urat, ha Ő lakik a szívünkben), erősebb, mint minden nemzet együttvéve. Az ő hatalma nagyobb, mint az övék. Ez az igazság. Sajnos nagyon sok keresztény van, aki nem ismeri az őt megillető helyet.

Az a tény, hogy Isten népének magasabb helye van, mint a föld királyainak, nem teszi őket dacossá. Nem erre kell használniuk a hatalmukat az emberek vagy kormányok ellen, hanem arra, hogy segítsenek. Amint dacos, diktatórikus magatartást vesznek fel, elveszítik hatalmukat. Erősségük az alázat ereje. Isten azért ruházza fel népét saját királyi tekintélyével, hogy követként megfelelően képviselhessék Őt. Pál apostol a római kormány előtt állva hirdette az evangéliumot, és a láncra vert ember megrémítette a trónon ülő embert.

Az emberek szövetkeznek bizonyos általuk helyesnek tartott tervek megvalósítása vagy végrehajtása érdekében. A Lowth fordítás a 12. versben a „szent” szót alkalmazza. Sokkal jobban megragadhatjuk azonban a jelentést, ha a rendes vagy Revised fordítást használjuk: „szövetség” vagy „összeesküvés”. Isten nem akarja, hogy az Ő népe valamilyen világi összefogásba lépjen be. A régi Izraelnek tilos volt bármilyen szövetséget kötnie az ország lakóival. Így most sem szabad, hogy tagjai legyenek bármilyen emberi szervezetnek. Krisztus egyháza, amelynek feje közvetlenül Ő maga, minden szükségletről gondoskodik. A keresztényeknek nincs szükségük az úgynevezett jótékonysági egyesületekre, mert maga az egyház tölti be ezt a szerepet. Egy kis gondolkodással bárki beláthatja, hogy ezek az egyesületek önzőek, és így ellentétesek Krisztus evangéliumával.

Isten nem azért mondja népének, hogy ne kössön szövetséget földi emberekkel, és ne egyesüljön semmilyen világi társasággal védelemért vagy segítségért, mert azt akarja, hogy az Ő népe kizárólagos legyen. Nem, hanem azért, mert Ő azt akarja, hogy ők mentsék meg a világot. Amikor az Ő népe egyesül a világgal bármilyen szervezetben vagy társaságban, kölcsönös segítség és védelem céljából, ezzel lejáratják Istent, aki az egyetlen segítség. Ezzel azt a benyomást keltik a világban, hogy Krisztus egyháza, vagy maga Krisztus nem nyújt elegendő védelmet és segítséget. Olyan helyzetbe hozzák magukat, hogy emberektől függnek, ahelyett, hogy ők lennének a jótevők Isten rendelése szerint. Nekik kell adniuk a világnak, még a királyoknak is, nem pedig ők kapjanak tőlük. Isten igazi gyermeke, aki szegény és ismeretlen, sokkal inkább képes védelmet nyújtani egy földi uralkodónak, mint amennyire a kormány képes megvédeni őt. Mivel ez így van, mennyivel inkább érvényes ez az emberek minden kisebb szövetkezésére.

A régi időkben bárki, aki elismerte Istent, csatlakozhatott az Ő népéhez. Ez most is így van. Az egyház Isten országa. Mindenki beléphet az egyházba, mindenki, aki azt akarja, hogy Krisztus uralkodjék felette és benne. És Isten népe ahelyett, hogy kizárólagos lenne, el kell vegyüljön a világ népe között, ki kell mennie az országutakra és mellékutakra, hogy megtalálja azokat, jót tegyen velük, és meghívja őket, hogy jöjjenek és részesüljenek Isten házának áldásaiból. De milyen gyalázatos az Istenre nézve, akit állításuk szerint szolgálnak, amikor látva a fenyegető veszélyt, azok védelmét keresik, akiknek a megmentésére küldettek. Sok társaság szerveződik azzal a céllal, hogy átmenetileg és lelkileg segítsen az embereken - hogy javítsa fizikai és erkölcsi állapotukat -, és az összes ilyen szervezet több-kevesebb jót tesz, de ez nem ok arra, hogy egy keresztény csatlakozzon hozzájuk. Nem szabad ellenkeznie velük, hanem hagynia kell, hogy minden jót megtegyenek, amit csak tudnak, de tudnia kell, hogy neki, mint Krisztus teste tagjának, végtelenül nagyobb működési területe és ereje van a jóra, mint nekik, így ha csatlakozna hozzájuk, azzal korlátozná erőfeszítéseit. A dicsőséges evangélium a csalhatatlan orvosság minden emberi bajra, ezért emeljétek fel a mércét, és ne hagyjátok, hogy ez bármi mással összevegyüljön.

„A Seregek Urát, őt tartsátok szentnek, őt féljétek és rettegjétek! És ő szent hellyé lesz nektek.” Hasonlítsuk össze az 1Pét 3:14-15 verssel: „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek; Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.” Minden ember biztonságának egyetlen helye a Magasságos rejtekében van. De csak akkor maradunk Istenben, ha Ő is bennünk marad. Amikor Isten a lélek templomában van, mint legfelsőbb, akkor Ő maga a lélek szentélye. Akkor az embernek olyan reménysége van, amelyről jó számot adhat. Ez egy élő reménység.

„Őt féljétek és rettegjétek.” Isten azonban jó és irgalmas Atya, aki sokkal gyengédebb gyermekeihez, mint bármely földi apa, hiszen Ő végtelenül nagyobb az embernél. A földi apák szeretik gyermekeiket, de „Isten a szeretet”. Milyen áldott helyzetben találjuk magunkat, amikor a világegyetemben az egyetlen dolog, amitől félni kell, az Isten, aki szeretet. Szereti az embereket, még a bűnösöket is, de gyűlöli a bűnt. Ő csak a bűn iránt kelt rettegést. Amikor Ő a félelmünk, az eredmény a bűn elpusztítása. Egyedül az Isten nemtetszésétől kell félnünk. És amikor félni fogunk, hogy a nemtetszését kiváltjuk, akkor bízni fogunk Benne, és elfogadjuk útjait, akkor Ő bizonyságot tesz arról, hogy örömet szereztünk Neki.

„Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott Jehova, jelek és csodák vagyunk Izraelben Jehovától.” Ki mondja ezt? Olvassuk el a Zsid 2:9-13 versét, és azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy itt Krisztus a beszélő. Ezután bátorságot meríthetünk, és elolvashatjuk leckénk 17. versét: „Várom Jehovát, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, mégis keresni fogom Őt.” Vajon Isten elrejtette előlünk az arcát? Így rejtette el Krisztus elől is, mégis Krisztus újra látta Őt. Nemrég valaki azt mondta nekem: „Isten elhagyott engem. Nagyon helyes - válaszoltam -, pontosan ezt mondta Krisztus is. Á - szólt erre a másik -, de Isten nem hagyta el őt.” Valóban nem, és mivel mindazt, amit szenvedett, érted és helyetted szenvedte el, egészen biztos lehetsz abban, hogy téged sem hagyott el. Bármennyire is úgy tűnik, hogy Isten elrejti arcát, ha Krisztussal együtt járjuk végig a sötét tapasztalatot, akkor bizakodhatunk. A győztesekről azt olvassuk: „Meglátják az Ő arcát”.

Mi a helyzet a jelekkel és csodákkal? Ez a legszebb látvány. A legcsodálatosabb lehetőségeket tárja azok elé, akik hisznek Istenben. „Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott Jehova, jelek és csodák vagyunk Izraelben” - mondja Krisztus. Ez azt jelenti, hogy mi magunk is Krisztussal együtt vagyunk megemlítve. Ez nemcsak azt jelenti, hogy jeleket és csodákat kell tennünk, hanem azt, hogy nekünk magunknak kell azoknak lennünk. „Az ember Krisztus Jézus” minden csodája megismétlődik mindazokban, akik Krisztusban vannak. A világnak ugyanúgy és ugyanazért kell csodálkoznia a keresztényeken, mint ahogyan Krisztuson csodálkozott.

„Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” (1Kor 1:22-24) Itt ugyanazzal a botlás kövével állunk szemben, amit a leckénkben is olvastunk. Hála Istennek, hogy a botlás köve a hívők szentélye. A botlás köve a jel, a megfeszített Krisztus. Emlékeztek, hogy Krisztus azt mondta a zsidóknak, hogy nem lesz más jelük, mint az Ő keresztre feszítése (lásd Mt 16:4). A legnagyobb jelet adta nekik, amit csak lehetett adni, és ők megbotlottak benne. Isten népének ugyanezt a jelet kell bemutatnia a világnak. Amikor Krisztus halála és feltámadása teljes mértékben megnyilvánul az életükben, ők maguk nagyobb jelek lesznek, mint a csodák, amiket megtesznek. Akkor hagyjátok ragyogni a kereszt jelét!

A fejezet többi versét azért idéztem, hogy az összefüggést érzékeltessem, de a jövő héten egy külön tanulmányban sorra vesszük azokat is.

The Present Truth, 1899. február 9.

A