Megmentve és elküldve

Ézsaiás 6:1-13 (Lowth fordítás):

„¹Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam Jehovát, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és palástja uszálya betöltötte a templomot. ²Szeráfok álltak felette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek. ³Az egyik így kiáltott a másiknak: »Szent, szent, szent, Jehova a Seregek Istene, dicsősége betölti az egész földet!« ⁴Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel.⁵Ekkor így szóltam: »Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, Jehovát a Seregek Istenét látták szemeim!« ⁶Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról. ⁷Hozzáérintette a számhoz, és így szólt: »Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.« ⁸Majd hallottam Jehova hangját, amint mondotta: Kit küldjek el? Ki megy el nekünk? Ekkor azt mondtam: Íme, itt vagyok, engem küldj! ⁹Erre így szólt: Menj, és mondd ennek a népnek: »Hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de ne ismerjetek!« ¹⁰Tedd hájassá e nép szívét, fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le, hogy ne lásson szemével, fülével ne halljon, és szívével ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon! ¹¹Erre megkérdeztem: »Meddig, Jehova?« Ő így szólt: »Amíg el nem pusztulnak a városok, s lakók nélkül nem lesznek, a házak emberek nélkül, és a szántóföld pusztává nem válik.« ¹²Eltávolítja Jehova az embereket, és teljes lesz az elhagyatottság az országban.¹³Még, ha meg is marad benne egy tizednyi, az is csak elpusztul újra, mint a terebint és mint a tölgyfa, amelynek kidöntés után megmarad a törzsöke: szent mag a törzsöke.”

„... láttam Jehovát”. Hasonlítsuk össze a Jn 12:37-41 verseket e fejezet 9. és 10. verseivel, és világossá válik számunkra, hogy Ézsaiás látta Krisztust az Ő dicsőségében. Ebből megtudhatunk valamit Megváltónk nagy dicsőségéről, és arról, hogy miről mondott le a mi üdvösségünkért. Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása (Zsid 1:1-3). Az a dicsőség, amelyet a világ kezdete előtt Atyjával együtt birtokolt, most az Övé (Jn 17:5), és Ő nekünk adja, mert „együtt dicsőülünk meg” (Róm 8:17).

A „palástja uszálya betöltötte a templomot”. A „palást” kifejezés ugyanaz a szó, amely a Jer 13:22,26-ban és máshol a „ruha” szóval van lefordítva, és amelyet a 2Móz 28:33-34 és 2Móz 39:24-26 verseiben pedig a „köntös” szóval fordítottak. Az Ő palástja, köntöse vagy ruhája betöltötte a templomot.

Mi az a ruha? Itt a válasz: „Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.” (Zsolt 104:1-2) Az Úr világossága és dicsősége az Ő ruhája vagy köntöse; amely betöltötte a templomot, az az Ő dicsősége volt.

Az Ő „dicsősége betölti az egész földet”. Ez azt jelenti, hogy a föld teljessége benne van abban a palástban, amely betakarja az Urat. Nemcsak a mennyei templom, hanem az egész föld tele van az Ő palástjával. Nos, emlékezzünk arra, hogy amikor Jézus itt volt emberi testben, a szegény, beteg asszony meggyógyításához csak annyi kellett, hogy megérintse „ruhájának szegélyét”. Tehát bárhol is vagyunk, kéznél van az Ő ruhájának szegélye, amely életet, egészséget és boldogságot hoz.

„Az egész föld teljessége az Ő dicsősége.” Ez a héber szöveg szó szerinti fordítása, amint a Revized Biblia széljegyzetéből is kiderül. Ahol a földön teljességet látunk, amely az életformák sokaságában nyilvánul meg, az az Úr dicsősége. Ha most eszünkbe jut, hogy a gyógyulás közvetlenül az Ő ruhájának szegélyében van, mi mást taníthat ez nekünk, mint azt, hogy Isten mindenkit meg akar gyógyítani, hogy minden ember egészéges és szent legyen. Ő bőségesen gondoskodott mindenről, e cél eléréséért. Csupán annyi szükséges, hogy értelmes hit által tudatos kapcsolatba kerüljünk Vele. Jézus Krisztus azért jött, hogy bőséges életünk legyen. (Jn 10:10). Az élet az emberek világossága. Ha életet szeretnénk látni - mert mindenütt ott van körülöttünk - és hagynánk, hogy az irányítson bennünket, a betegség a múlté lenne, mert az örök frissesség az élet jellemzője. Egyszerűbben szólva, ha elismerjük, hogy amit „természeti törvényeknek” nevezünk, az csak Isten életének megnyilvánulása, és hagyjuk, hogy ezek a törvények uralkodjanak bennünk, akkor a „halandó testünkben” megnyilvánuló Jézus életét fogjuk megtalálni, és ez a betegség és a bűn feletti győzelmet jelenti.

„Szeráfok álltak felette” vagy „Őfelette álltak a szeráfok”. A héber nyelv nem tesz különbséget a hímnem és a semleges nem között. Ebben az esetben ugyanarról van szó, mert a trón felett azt jelenti, hogy az Úr felett. A „szeráfok” szó jelentése: „akik égnek”. Nem derül ki, hogy van-e különbség köztük és a kerubok között, de az Ez 28:14 versben „felkent oltalmazó” kerubról olvasunk, és a földi szent sátorban a láda fedelén a kerubok voltak, akik szárnyukkal betakarták az Úr dicsőségét.

A szeráfok mindegyike két szárnyával eltakarta az arcát, mintha nem tudna vagy nem lenne méltó arra, hogy közvetlenül Istenre nézzen. A megváltott szentek azonban látni fogják „az Ő arcát” (Jel 22:4). Ó, micsoda csodálatos kiváltság adatik meg Ádám fiainak, hogy ilyen közelségben lehetnek a seregek Istenével, olyan közelségben, amely még a legnagyobb el nem bukott angyaloknak sem adatik meg. És hogy megmutassa, milyen különleges kegyelemben részesülnek már most is Krisztus alázatos követői, Ő azt mondja: „az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját” (Mt 18:10). Ez arra mutat, hogy van különbség, mert az angyalok, akiknek különleges megbízatásuk van a hívők őrzésére a földön, szabadon mehetnek be az Atyához, míg mások nem. „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához.” „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.” (Zsolt 27:4)

„Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látják szemeim!” Ézsaiásban akkor tudatosult saját tökéletlensége, amikor látta az Urat. Jób azt mondta: „Most pedig szemeimmel látlak téged. Ezért hibáztatom magam” (Jób 42:5-6). Az Úr meglátása felfedi a bűn jelenlétét és eltávolítja a bűnt, vagy elpusztítja a bűnöst, attól függően, hogy az ember milyen körülmények között látja meg Istent.

„Íme, ez megérintette ajkadat, és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert.” Ez az oltáron lévő tűz, amely pusztulást fog hozni, amikor a földre lesz vetve. Ugyanaz a tűz, amely megtisztítja azokat, akik megvallják bűneiket, felemészti azokat, akik ragaszkodnak a bűnhöz. Isten szentjei, akik tűzben megpróbáltatnak, mint az arany, és akik a bűn minden salakjától megtisztulnak, azok megállnak a lángok közepette, amelyek a gonoszokat pelyvaként emésztik majd fel. (Lásd: Mal 3:2-3, Ézsa 33:14-15).

Figyeljük meg, milyen gyorsan el lettek távolítva Ézsaiás bűnei! Mindössze annyit tett, hogy beismerte bűnös voltát. Amint azt mondta, hogy „tisztátalan ajkú ember vagyok”, az angyal megérintette őt az Isten oltáráról származó szénnel, és ezt mondta: „hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.” „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Csak ismerd el a vétkedet, és máris tudhatod, hogy eltűnt. Vannak őszinte lelkek, akik azt mondják: „Megvallottam minden bűnömet, amiről tudok, és elhatároztam, hogy nem nyugszom addig, amíg fel nem fedezem a jellemem minden bűnét, hogy megvalljam az összeset, és megbocsátást nyerjek.” Ó, de nem elég az életed, hogy felsorolhasd az összes bűnödet. Több van, mint hogy meg tudnád számolni. Ézsaiás egyszerre vallotta be az összeset: „tisztátalan ajkú ember vagyok”, ami azt jelentette, hogy tisztátalan szívű. A vámszedő azt mondta: „Uram, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz”, és megigazulva ment haza. Legyetek biztosak abban, hogy ha beismeritek, hogy bűnösök vagytok, akkor megbocsátást nyertek.

Isten egyedül a szolgálatért bocsátja meg, és menti meg az embereket. Megtisztításunk célja nem csupán az, hogy megmeneküljünk a pusztulástól, hanem az, hogy az üdvösség hírnökei legyünk. Amint az Úr megtisztította Ézsaiást a bűntől, ezt kérdezte: „Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?” Ez egy általános kérdés volt, amelyet akkor mégis kifejezetten Ézsaiásnak szánt. A próféta meghallotta, és azonnal válaszolt: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” Isten Krisztus által megbékéltet minket Önmagával, és belénk helyezi a megbékélés igéjét, hogy Krisztus helyett mi legyünk a mások megbékélésének küldöttjei. (2Kor 5:18-20). Ő azt mondja: „Jöjj!” és utána mindazoknak, akik meghallják a hívást azt mondja: „Menjetek!”

Az Úr azt mondta, hogy csak kevesen fognak üdvözülni. Ezért erősítette meg Ézsaiást a csüggedés ellen, és már a kezdetektől fogva tudatta vele, hogy mi lesz üzenetének kimenetele. Az üzenet hallatán a szívek megkeményednek, elvakítja és megsüketíti a népet az igazsággal szemben.

Olvassuk el Jn 12:37 versét, és látni fogjuk, milyen az az üzenet, amely megkeményíti az emberek szívét. „És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne.” Pedig a csodákat csak azért tette és azért lettek leírva, hogy az emberek higgyenek Jézusban, és a Neve által életet nyerjenek (Jn 20:30-31). És néhányan hittek is. Így látjuk, hogy Isten gyengéd irgalma megkeményíti az embereket. „Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot.” (Ézsa 26:10) De Isten világos. Hogyan vonhatja Istent felelősségre az ember a saját hitetlenségéért, amikor Isten jósága - amely megtérésre vezeti az embereket - megkeményítette őt?

Meddig lesz érvényes Ézsaiás küldetése? A világ végéig. „Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen.” De akkor Ézsaiás már régen halott lesz. Igaz, de az üzenetnek még mindig hangoznia kell, mert ne feledjük, hogy az Úr a hívást általánosságban, nem konkrétan Ézsaiásra vonatkoztatta. „Kit küldjek el és ki megyen el nekünk?” Várja a jelentkezőket, és szívesen felhasználja mindazokat, akik engedik, hogy megtisztuljanak a bűneiktől. Mi „minden jó cselekedetre készek” kell, hogy legyünk (Tit 3:1), és az erre való felkészülést Isten tisztító ereje által nyerjük el. Isten azt az embert fogja használni, aki készen áll, amikor az Ő munkáját kell elvégezni. Ez a fejezet hangsúlyozza azt, amit az Ézsaiásról szóló tanulmányunk elején „Az ígéret ideje” című cikkben bemutattunk, nevezetesen, hogy Ézsaiás próféciája különösen az utolsó napokra vonatkozik. Nincs szükség értelmezésre, hanem egyszerűen csak úgy kell fogadnunk, ahogyan ez napjainkban érvényes. Bár régen volt, azok az emberek, akik a szavait hallották, ugyanolyan állapotban és körülmények között voltak, mint amilyenben az emberek napjainkban vannak. Nem tették magukévá az üzenetet. Ezért vegyük komolyan azt, amit hallottunk, és legyünk óvatosak, nehogy bármelyikünk is elszakadjon a nekünk szóló ígérettől, és a hitetlenségnek ugyanabba a példájába essen.

Még ha a pusztulás az egész országot érinti is, egy maradék megmenekül, „mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen!” A szent mag a Jézusban alázatos hívők, az a mag, amely megvédi a földet a teljes és visszavonhatatlan pusztulástól. Ahogyan bár kivágják, a fa kihajt és újra nő, ugyanúgy, bár a föld el fog pusztulni, de a megmaradt kevesek - az igazak lesznek azok a rügyek, amelyek kihajtanak és megújítják a földet. „Az eljövendő időben meggyökerezik Jákób, virágzik, virul Izráel, és betöltik gyümölccsel a földkerekség színét.” (Ézsa 27:6)

The Present Truth, 1899. február 2.

A