Csak Isten nagy

Ézsaiás 2:6-22 (Lowth fordítás):

„⁶Bizony elhagytad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti prófétákkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget. ⁷Tele van országuk ezüsttel és arannyal, és végtelen sok kincsük van. Tele van országuk lovakkal, és végtelen sok szekerük van. ⁸Tele van országuk bálványokkal, és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak. ⁹Ezért a gonosz ember levettetik, és az erős férfi megaláztatik, és Te nem bocsátasz meg nekik. ¹⁰Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porba Jehova félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.¹¹A kevély szemű embert megaláztatás éri, és a halandók nagyságát porba hajtja, egyedül Jehova magasztaltatik föl azon a napon. ¹²Mert Jehova a Seregek Urának napja mindenki ellen van, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki büszke; és megalázza őket. ¹³És Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasak és nagyok, és Básán minden tölgyfája ellen; ¹⁴és minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen; ¹⁵és minden magas torony ellen; és minden erős kőfal ellen. ¹⁶Minden Tarsís-hajó ellen; és minden gyönyörűséges műalkotás ellen. ¹⁷Porba hajtják a kevély embert, és a halandók magassága megaláztatik, és egyedül az Úr magasztaltatik föl azon a napon. ¹⁸És a bálványok mind semmivé lesznek. ¹⁹Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba Jehova félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet. ²⁰Azon a napon odadobja az ember a patkányoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy előttük meghajoljon, ²¹és sziklák üregeibe és a szirtek hasadékaiba menekül az Úr félelme elől és az ő fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet. ²²Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?”

Az eredeti szöveg 6. versében semmi sem utal arra, hogy mivel telik meg a nép kelet felől. A szöveg szó szerinti fordításában ezt olvassuk: „mert kelet felől megtelnek”. Ezt mutatja mind a Revized fordítás, mind a mi közös fordításunk. A dolgok, amelyekkel megtelnek, nem korlátozódnak csupán talányokra vagy bármi másra. A lényeg az, hogy keletről jön minden, amijük van az embereknek. A használt kifejezés azonban a szokásos héber idióma az összehasonlítás kifejezésére, így úgy is lehetne olvasni, hogy „mert még inkább telve vannak, mint kelet”, ami még hangsúlyosabb. A föld bármely más helyéhez képest keleten gyakorolták leginkább a bálványimádást.

„Jövendőmondó, mint a filiszteusok”. Kánaán területén élt a filiszteusok népe, akiket Isten parancsára ki kellett űzni onnan utálatosságaik miatt, melyek közé tartozott a boszorkányság – az állítólagos kommunikáció a halottakkal. A „jövendőmondó” szó a „felhő” jelentésű szóból származik, ami arra utal, hogy akik ezt művelték, azok rejtetten tevékenykedtek.

Az „idegenek fiaival kötnek szövetséget” szó szerinti fordítása: „idegenek gyermekeivel fognak kezet”. Izrael népének tilos volt bármilyen kapcsolatot fenntartani az idegen népekkel. El kellett különülniük a föld minden népétől (2Móz 33:16). Nem volt szabad, hogy a népek közé számláltassanak, és nem volt szabad olyanoknak lenniük, mint azok (4Móz 23:9). Egyedül az Úrtól kellett függniük a védelem tekintetében, ezért nem volt szükségük szövetségre lépni egyetlen más néppel sem, bármelyik nagy népről legyen is szó. Isten népének nem volt szabad semmilyen szövetséget kötnie más néppel, csak Vele. Bármilyen partnerségi szövetségkötés, vagy bármilyen összefonódás vagy azonosulás egy másik nép érdekeivel, az Isten elárulásának számított. Akik gazdagok, meggazdagodtak és semmire sincs szükségük (Jel 3:16-17), az Úr kiveti azokat az Ő szájából. „Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.” (Lk 1:53)

Figyeljétek meg, honnan ered az igazi teljesség! Krisztusban lakozik az egész teljesség (Kol 1:19), és mi Őbenne „vagyunk beteljesedve” (Kol 2:10, KJV). Ő mondja: „nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.” (Zsolt 81:10) De, amikor a nép teljessége nem Tőle származik, akkor az nem más, mint üresség. Fel vannak fújva, nem pedig megtelve.

„Tele van országuk bálványokkal, és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak.” Micsoda szörnyű bukás arról a helyről, amelyre Isten az embert teremtette. „Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél.” (Zsolt 8:6-7, KJV) Mégis, „mi az ember”? Legjobb formájában is csak hiábavalóság, önmagában semmi, de azzal, hogy Isten egész teljességében benne lakik, ő az úr az Isten kezének művei felett. És ebből a magas pozícióból az emberek olyan mélyre süllyedtek, hogy saját kezük csinálmányait imádták, és ezáltal alacsonyabb rendűnek tartották magukat az általuk készített bálványuknál. Az Isten ujjainak művei felett való uralomból lealacsonyították magukat saját ujjaik csinálmányáig! Lehetne ennél nagyobb a bukás? Ezt jelenti a bálványimádás.

De nem minden bálványimádó helyez el egy templomban fából, kőből vagy valamilyen fémből készült képeket, és borul le előttük. Nem szükséges, hogy valaki egy faragott képnek hódoljon ahhoz, hogy bálványimádó legyen. Mindössze annyi szükséges ahhoz, hogy valaki bálványimádó legyen, hogy a saját elképzelését imádja. Nos, az emberek imádnak valamit, amiben bíznak az üdvösség érdekében. Ezért bárki, aki az üdvösség tekintetében függ valamitől, amit maga alkotott, az bálványimádó. Tehát még sosem láttál bálványimádókat? Nem ismersz egyet sem? Ki kell menned a házadból, hogy találj egyet? Figyeljük meg, hogy közvetlenül az előtt a kijelentés előtt, hogy földjük tele van bálványokkal, ezt olvassuk: „földjük tele van ezüsttel és arannyal is, és gazdagságuk végtelen”. Van-e olyan ország, amelyre ez a szempont jobban illik, mint erre az országra? (Waggoner Amerikáról beszél) Van-e különbség abban, hogy az ezüst és az arany egy bálványt, vagy egyszerűen csak a kormány jelét viseli? Nincs olyan ország a földön, amely ne lenne tele bálványokkal. Akkor mondjuk ezeket a szavakat az Úrnak: „Végy el minden álnokságot, és fogadj kegyesen, és ajkunk gyümölcsével áldozunk neked. Asszíria nem segít meg minket. Lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezünk készítményeinek: »Ti vagytok a mi isteneink!« Mert nálad talál irgalmat az árva.”  Mindazoknak, akik így ismerik el bűneiket, Isten azt mondja: „Kigyógyítom őket hűtlenségükből. Szeretem majd őket ingyen kegyelemből, mert elfordult róluk haragom.” (Hós 14:2-5)

Isten nem tesz különbséget az emberek között. Ezért a „rossz ember”, aki alávaló a világ megítélésében, és a „hatalmas ember”, aki hős a világ szemében, egyformán lealacsonyíttatnak és megaláztatnak, ha kitartanak amellett, hogy Isten fölé emelik magukat. „Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.” „A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.” Az ítélet mindent olyannak fog mutatni, amilyen valójában, és akkor kiderül, hogy egyedül Isten nagy. A földi emberek közül, akik azt állítják magukról, hogy nagyok, egyikük sem lesz képes azon a napon fenntartani az állítását.

Az egy szörnyű nap lesz. „És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad” (Jel 6:15) „ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége elől, mikor felkél, hogy megrettentse a földet”, és mondják a hegyeknek és a kőszikláknak: „Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától, mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” Mégis pontosan ugyanannak színe előtt megállni lesz a jutalma és a legnagyobb öröme azoknak, akik megalázkodtak Isten előtt (Zsolt 17:15; Jel 22:4).

Az evangélium most arra törekszik, hogy felkészítse az embereket erre a nagy és rettenetes napra. „Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására.

Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10:4-5) Az evangélium most pontosan ugyanazt teszi, mint az Úr nagy napja akkor, csak jobb most, önként engedelmeskedni a folyamatnak, mint addig várni. Csak Isten „nagy és magasztos”. Ő nem magasztalta fel Magát mások kárára, ahogyan az emberek teszik; de Ő nem is lehet más, mint aki. A Teremtő természeténél fogva végtelenül nagyobb minden teremtett dolognál. Csak az Ő nagysága által létezhet minden, és aki örömmel ismeri el ezt a nagyságot, az felmagasztaltatik általa. Amikor az emberek felmagasztalják saját magukat, minden a feje tetejére áll és zűrzavaros lesz. Szükséges, hogy elismerjék Isten jogos helyét a világegyetemben, különben mindig zűrzavar fog uralkodni. Az evangélium e cél érdekében munkálkodik és az Úr nagy napja be fogja fejezni a munkát, elpusztítva azokat, akik önfelmagasztalásuk miatt figyelmen kívül hagyták Istent. Egyszerűen rá lesznek bízva igényeik teljes megítélésére, és ennek következtében „olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, amely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.” (Hós 13:3) Amikor megmérettetnek azzal, hogy próbáljanak Isten nélkül létezni, „híjával találtatnak”. Ugyanúgy, mint a bálványok, amelyeket készítettek, egyszerűen „elmúlnak”, mert amikor az Úr támogatása, amelyet megvetettek és elutasítottak, vissza lesz vonva, akkor semmi sem marad.

A dolog végkövetkeztetése a következő: „Hagyjátok el az embert, akinek orrában van a lélegzete, mert mi ő, hogy számba vedd őt?” (Ézsa 2:22, Fidela) „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!” (Jer 17:5) Ez nem egy átok, amely büntetésként mondatik ki azokra, akik emberben - önmagukban - bíznak. Egyáltalán nem azért hangzik el, mert megsértették Isten méltóságát. Isten nem ember, hogy azért sértődjön meg, mert nem ismerik el isteni voltát. Ő szelíd és alázatos szívű. Az átok csupán a valóság megállapítása. Tegyük fel, hogy egy ember nem kapaszkodik semmiben a szakadék felett. Mi más következhet belőle, mint a teljes pusztulása? Az ember semmi és az, aki az emberben, sőt önmagában bízik, az elkerülhetetlenül a semmibe jut. Az ítélet nem tesz mást, mint feltárja a dolgokat a maguk valóságában, és az embert a saját döntésére hagyja, ezért Isten tiszta a gonoszok vérétől, akik elpusztulnak (emlékezzünk Ézsaiás 1:31 versére).

Az evangélium ereje az a lecke, amelynek tanulását nem szabad elmulasztanunk. Hatalma megegyezik azzal a hatalommal, amely az Úr nagy és rettenetes napján nyilvánul meg. Isten megváltási hatalma, hogy örökkévalóvá tegye az embereket, akik semmik, nem más, mint az a nagy hatalom, amely megrázza az eget és a földet. Az Úr azért jön el, hogy megmentse népét. Habakuk prófétának volt egy látomása az Úr eljöveteléről, hogy megmentse népét, és „Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld, ragyogó sugarak támadnak tekintetéből; és ott van az Ő hatalmának rejteke. Előtte járt a csapás, és égő parazsak mentek ki az Ő tekintetéből, és átszúrták a földet; Ő figyelt és megosztotta a nemzeteket; az örök hegyek szétszóródtak, és az örök dombok meghajoltak [...] Veszteg marad a nap és a hold.” Mindaz a hatalom még mindig az emberek megmentésére van, és meg is fogja őket menteni, ha bíznak benne. Csak két dolog szükséges a hatalom megismeréséhez, nevezetesen, hogy az ember semmi és hogy Isten minden. Aki ezt megtanulta, annak kezében van az örökkévalóság minden gazdagságával és bölcsességével együtt.

The Present Truth, 1899. január 26.

A