„Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.” (Apcsel 15:18) „És Ő elküldi Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.” (Apcsel 3:20,21) „A próféták mind róla tesznek bizonyságot” (Apcsel 10:43).          

Isten népének végső összegyűjtése és a helyreállított föld velük való benépesítése az ember elesése óta a próféták témáját képezte, és mint egy elkerülhetetlen következmény, mindannyian bizonyságot tettek arról, hogy mindazok, akik hisznek Krisztusban, bűnbocsánatban részesülnek, mert csak bűnbocsánat által történik majd az egybegyűjtés és a helyreállítás. Olvassunk el néhány olyan próféciát, amelyek erről szólnak, és amelyek reprezentatívak lesznek más próféciákkal. Olvassuk el először Ézsaiás 11. fejezetét!

„Egy vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, és hajtás sarjad gyökereiből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és hatalom lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úr félelmében, és nem szeme látása szerint ítél, és nem füle hallása szerint bíráskodik. Igazságosan ítél a gyöngék dolgában, és méltányosan bíráskodik a föld szegényei fölött. Megveri a földet szájának botjával, és ajka leheletével megöli a gonoszt.” (Vesd össze 2Thessz 2:8 versével)

„Derekát igazság fogja övezni, csípőjét pedig hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a kecskegidával hever, a borjú, az oroszlánkölyök és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisgyermek őrzi azokat. A tehén és a medve legelni fog, kölykeik együtt hevernek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint az ökör. A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérges kígyó lyuka felé nyújtogatja kezét. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségem hegyén, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” (Ézsa 11:1-9)

 

 Az evangélium történetének összefoglalása

 Itt olvashatjuk az evangélium teljes történetének az összefoglalását, beleértve a bűn és a bűnösök megtisztítását, és a megújult föld benépesítését az igazakkal, amikor „A szelídek öröklik a földet, és örülnek a nyugalom bőségében” (Zsolt 37:11 KJV). (Lásd a 9,10 verseket is).

Miután elmondja az egész történetet, a próféta belemerül a részletekbe. Visszatérve ahhoz a ponthoz, ahol elkezdte, így folytatta:

„Azon a napon Isai gyökeréhez jönnek majd a népek, aki a népek zászlajaként áll, és nyugalmának helye dicsőséges lesz. Azon a napon az Úr másodszor is kinyújtja kezét, hogy megvegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából, Egyiptomból, Pátrószból, Kúsból, Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről. Zászlót emel a népek előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, egybegyűjti Júda szétszórt leányait a föld négy széléről.” (Ézsa 11:10-12).

Mt 24:31 versében szintén azt olvassuk, hogy a választottak összegyűjtetnek a föld négy szegletéről. A hatalom, mely által végbemegy ez az összegyűjtés, nem lesz kisebb, mint az a hatalom, amikor az Úr először nyújtotta ki kezét, hogy összegyűjtse népét; mert ezt olvassuk: „És útja lesz népe maradékának, az Asszíriából megmaradóknak, amint Izráelnek volt, mikor kijött Egyiptom földjéről.” (Ézsa 11:16).

„Íme, a ti Istenetek”

Erről az első és a második összegyűjtésről Ézsaiás 40. fejezetében olvasunk. Az evangélium hirdetéséről, - beleértve a bűnbocsánatot - a Vigasztaló küldéséről, a Szentlélekről, Isten bemutatásáról, mint a világegyetem egyetlen hatalma, a Teremtőről és a Fenntartóról, valamint az Úr dicsőséges eljövetelének hirdetéséről, minderről olvasunk ebben a fejezetben.

Majd az „Íme, a ti Istenetek” üzenetben ezt olvassuk: „Íme, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Íme, jutalma vele jő, (vessétek össze Jel 22:12 verssel) és megfizetése Őelőtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ézsa 40:10,11).

Korábban olvastunk Izrael házának elveszett juhai összegyűjtéséről, egy nyájba; hogy legyen egy „nyáj és egy Pásztor”. Itt pedig látjuk, hogy a juhok egybegyűjtése az evangélium hirdetésével kezdődik, és csak akkor fejeződik be, amikor az Úr eljön dicsőségben az Ő angyalaival. Továbbá azt olvassuk, hogy az Úr eljövetelének ereje és dicsősége megegyezik azzal az erővel, amely kíséri az evangélium hirdetését.

A hitehagyás alatt elveszett juhok

A következő versekben Izrael házának elveszett juhai helyzetéről olvasunk, hogy a hűtlen pásztorok szétszórják a juhokat ahelyett, hogy összegyűjtenék azokat:

„Azután így szólt hozzám az Úr szava: Embernek fia! Prófétálj Izrael pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltetik! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek. A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak hát pásztor nélkül. Mindenféle mezei vad eledelévé lettek, és szétszóródtak. A hegyeken és magas halmokon bolyong a nyájam, szétszóródott az egész föld színén, és nincs, aki utánuk nézzen, megkeresse őket. Ezért, pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét! Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr –, mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam pásztor hiányában, pásztoraim pedig nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nyájamat pedig nem legeltették, ezért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, a pásztorok ellen megyek, számon kérem nyájamat a kezükből, és véget vetek pásztorságuknak. Önmagukat sem legeltetik többé a pásztorok, és kiragadom a szájukból juhaimat, hogy ne legyenek nekik eledelül. Mert így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla. Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon. Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.” (Vessétek össze Róm 4:18 verssel)

„Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk. Én pedig, az Úr, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az Úr mondtam ezt. Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, (vessétek össze Ézsa 11:6-9 versekkel), hogy biztonságban lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.  Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, és a föld is megadja termését. Biztonságban laknak majd a földjükön, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor széttöröm jármukat, és kimentem őket azok kezéből, akiket szolgálni kényszerültek. Nem lesznek többé prédául a népeknek, és a föld vadjai nem eszik meg őket. Biztonságban laknak, és nem lesz, aki fölijessze őket.” (Ez 34:1-13, 23-28)

Összegyűjtve a feltámadás által

A 37. fejezetben arról olvasunk, hogy hogyan fog megvalósulni az utolsó egybegyűjtés:

„Az Úr keze volt rajtam, és kivitt engem az Úr a lélek által, és letett a völgy közepén, amely tele volt csontokkal. Köröskörül vezetett mellettük, és íme, nagyon sok volt belőlük a völgy színén, és íme, nagyon ki voltak száradva. Azt kérdezte tőlem: Embernek fia! Vajon megelevenednek-e ezek a csontok? Így feleltem: Ó, Uram, Istenem, te tudod! Azt mondta nekem: Prófétálj e csontok felől, és ezt mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr beszédét! (Vessétek össze Jn 5:25-29 versekkel) Így szól az én Uram, az Úr ezeknek a csontoknak: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy megelevenedjetek. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és bőrrel borítalak be titeket, azután lelket adok belétek, hogy megelevenedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Én pedig prófétáltam, ahogy a parancsot kaptam. És amikor prófétálni kezdtem, zúgás hangja támadt, és a csontok összeálltak, egyik csont a másik csonthoz. Íme, láttam, hogy inak lettek rajtuk, hús növekedett, és végül bőr borította be őket. De lélek még nem volt bennük. Akkor azt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, embernek fia, és mondd a léleknek: Azt mondja az én Uram, az Úr: „A négy szél felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy megelevenedjenek!” Ekkor prófétáltam, ahogyan parancsolta. A lélek pedig beléjük hatolt, megelevenedtek, és a lábukra álltak; igen-igen nagy sereg volt. Azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek a csontok Izráel egész háza. Íme, azt mondják: „Elszáradtak csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk lett!” Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az Úr: Íme, megnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek titeket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és letelepítelek benneteket a földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr szóltam, és meg is cselekedtem” – ezt mondja az én Uram, az Úr.” (Ez 37:1-14).

„Izrael egész háza”

Így láthatjuk, hogy az Úr Dávidnak tett ígérete, miszerint Izraelnek helyet fog készíteni, és ott beplántálja őket, hogy helyükön lakjanak, és ne legyenek többé eltávolítva, sem szorongatva (2Sám 7:10), a halottak feltámadása által valósul majd meg. Izraelnek ezen összegyűjtése az egyetlen, ami valaha meg lett ígérve, magában foglalja az összes hívőt minden évszázadból; mert amikor az Úr szól, „a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak”.

Láttuk, hogy az összegyűjtés „Izrael egész házáról” szól. A következő versek azt mutatják, hogy abban az időben a királyság nem lesz többé megosztva, hanem csak „egy Pásztor és egy nyáj” lesz.

„És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izrael fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izrael házáé, az ő társaié. És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek kezedben. És ha mondják neked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-e meg nékünk, mit akarsz ezekkel? Szólj nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izrael nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy eggyé legyenek az én kezemben. És ha e fák, amelyekre írsz, kezedben lesznek szemük láttára: Szólj nekik: Ezt mondja az Úr Isten: Íme, én fölveszem Izrael fiait a pogányok közül, akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre. És egy néppé teszem őket azon a földön, Izraelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájuk királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. És többé meg nem fertőztetik magokat bálványaikkal és utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyüktől, amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nekem népem és én leszek nekik Istenük. És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük örökké.” (Ez 37:15-25)

Most különösen figyeljünk a következőkre!

„És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nekik Istenük és ők nekem népem. (Vessétek össze Jel 21:1-3) És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izraelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké.” (26-28 versek)

Isten ítéletei minden nemzettel

Az a tény, hogy Izrael szabadítása nem csupán egy helyi esemény, világosan láthatjuk Babilon büntetéssel való fenyegetéséből, Jeremiás 25. fejezetében. Isten azt tervezte, hogy ezt a büntetést a hetvenéves fogság végén hajtja végre; de mint már láttuk, Izrael abban az időben nem volt teljes mértékben felkészülve az összegyűjtésre. Attól a naptól mindmáig Isten népe közül sokan Babilonban vannak, ezért az utolsó napokra is ugyanaz a hívás hangzik el, mint akkor: „Jöjjetek ki belőle, oh én népem!” (Jer 51:45; Jel 18:4).

Isten mégis akkor kezdte el Babilon büntetését. A következő bibliaversek megmutatják, hogy az Izraelnek tett ígéretek, és az elnyomóik büntetéssel való fenyegetése az egész földre kiterjed:

„Mert ezt mondta nekem az Úr, Izrael Istene: Vedd el kezemből a harag borának ezt a poharát, és itasd meg vele mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldelek. (vessétek össze Zsolt 75:8; Jel 14:9,10) Igyanak, és tántorogjanak részegen a fegyver miatt, amelyet közéjük bocsátok. Erre elvettem a poharat az Úr kezéből, és megitattam mindazokat a népeket, amelyekhez az Úr küldött engem: Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, iszonyattá, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, ahogyan ma is van; megitattam a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáit, fejedelmeit és minden népét... észak minden királyát, a közelvalókat és a távolvalókat, egyiket a másik után, és a föld minden országát, amelyek e föld színén vannak. Mindezek után pedig Sésak királyának kell innia.

 Azért ezt mondd nekik: Azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: „Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és ne keljetek föl a fegyvertől, amelyet én küldök közétek.” És ha majd nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: „Meg kell innotok! Mert íme, ha arra a városra, amely az én nevemet viseli, veszedelmet hozok, ti vajon büntetlenül maradhattok-e? Nem maradtok büntetlenül, mert fegyvert hozok e föld minden lakosára” – ezt mondja a Seregek Ura. Te pedig prófétáld meg nekik mindezt a szót, és ezt mondd nekik: Az Úr a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéről mennydörög. Harsányan harsog nyájára, riogatva kiált e föld minden lakójára, mint a szőlőtaposók. Elhat ez a harsogás a föld végéig, mert pere van az Úrnak a népekkel; ő minden test ítélőbírája, a rosszakat fegyver elé veti – ezt mondja az Úr. Így szól a Seregek Ura: Íme, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzethez, és nagy szélvész támad a föld széléről. Azon a napon az Úr sokakat megöl a föld egyik végétől a föld másik végéig. Nem siratják, nem szedik össze és nem is temetik el őket. Olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj. Jajgassatok, pásztorok, és sírjatok, heverjetek a hamuban, ti vezérei a nyájnak, mert betelt a megöletéseteknek és a pusztulásotok ideje; leestek és összetörtök, mint a drága edények. Nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek. Hallatszik már a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította legelőjüket az Úr.” (Jer 25:15-36 KJV).

A szabadulás ideje

Figyeljük meg, hogy ez az idő a hamis pásztorok büntetésének az ideje, ahogyan ezt Ezékiel a 34. fejezetben megjövendölte, amikor Izrael összegyűjtetik, és békességnek szövetsége köttetik vele. A szövetség természetéről és annak megkötése idejéről a legvilágosabb információt Jeremiás könyvében találjuk, különösen úgy, hogy a már idézett szakaszokkal összefüggésben olvassuk. A két fejezet vázlata elegendő lesz a tanulmányunk történetének kiegészítéséhez. A 30. fejezettel kezdünk:

„Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az Úr: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked! Mert íme, eljönnek a napok – ezt mondja az Úr –, amikor visszahozom népem, Izrael és Júda hadifoglyait – így szól az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet atyáiknak adtam, és birtokolni fogják azt.” (Jer 30:1-3)        

Itt már ismerős talajon vagyunk. Ezek a versek jelzik azt az időt, amikor beteljesednek azok a dolgok, amelyekről majd később lesz szó - amikor Isten visszahozza népét földjükre. Folytatjuk:

„Ezek pedig azok a szavak, amelyeket az Úr Izraelről és Júdáról szólt. Ezt mondta ugyanis az Úr: Félelemnek és rettentésnek hangját hallottuk, és nincs békesség! Kérdezzétek csak meg, és lássátok: szülhet-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintha gyermeket szülne, és miért változott arcuk fakósárgává? Jaj, mert nagy nap az, nincs hozzá hasonló! Nyomorúság ideje lesz az Jákobnak; (Jákob szorongattatásának az ideje - KJV) de megszabadul belőle! És azon a napon – ezt mondja a Seregek Ura – letöröm majd igáját nyakáról, és leszaggatom köteleit, és nem szolgálnak többé idegeneknek, hanem az Úrnak, az ő Istenüknek szolgálnak, és Dávidnak, a királyuknak, akit föltámasztok nekik.” (4-9 versek).

Hasonlítsátok össze Dániel 12:1 verssel: „Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiai mellett áll, mert nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt mindmáig, amióta népek vannak. És abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe.” Bár Isten népe megszabadul az Úr eljövetelét közvetlenül megelőző nyomorúság alatt úgy, hogy semmi rossz nem történik velük, és egyetlen csapás sem közelíti meg otthonukat (Zsolt 91), lehetetlen lesz anélkül szemlélniük a gonoszok büntetését, hogy ne telnének meg félelemmel és rettegéssel; mert nem kis dolog, amikor az Úr felkel. Ezért Ő azt mondja: „Te azért ne félj, szolgám, Jákob – így szól az Úr –, ne rettegj, Izrael; mert bizonnyal megszabadítalak téged a messzi földről és utódaidat fogságuk földjéről! Visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalan lesz, és nem lesz, aki háborgassa. Veled vagyok – ezt mondja az Úr –, hogy megszabadítsalak, mert véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé kiűztelek; csak neked nem vetek véget. Megfenyítelek téged törvény szerint, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.” (Jer 30:10,11).

„Azt mondja az Úr: Íme, visszahozom Jákob sátrának hadifoglyait, és könyörülök hajlékain. Fölépül a város a dombjain, és a királyi palotát lakják mint előtte. Hálaadás és öröm hangja hangzik föl belőlük, megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megbecsülik őket, és nem lesznek lenézettek. Fiai olyanok lesznek, mint eleinte, és gyülekezete biztosan áll majd arcom előtt; de megbüntetem mindazokat, akik nyomorgatták őt. Közülük támad fejedelme, és belőle származik uralkodója, és magamhoz engedem őt, hogy közeledjék hozzám; mert kicsoda az, aki szívét arra indítaná, hogy hozzám közeledjék? – mondja az Úr. És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek. Íme, az Úr szélvésze, haragja előtör, és a rohanó szélvész a gonoszok fejére zúdul. Nem szűnik meg az Úr fölgerjedt haragja, míg véghez nem viszi és meg nem valósítja szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot. (Ezen fogtok gondolkodni az utolsó napokban - KJV)” (18-24 versek)

A sírból megváltottak

„Az időben, monda az Úr, Izrael minden családjának Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten őelőtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izraelt. Messzünnen is megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért vonzottalak a szerető jóságommal.” (Jer 31:1-3 KJV)

„Halljátok meg az Úr szavát, ti népek, hirdessétek a messzi szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti őt és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kimentette a nála erősebb kezéből. Eljönnek, és ujjongva énekelnek a Sion ormán, és együtt szaladnak az Úr jóságához: a gabonáért, a mustért, az olajért, a juhokért. Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert, és nem szenvednek többé.” (10-13 versek KJV)

„Így szól az Úr: Kiáltás hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás. Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni a fiai miatt, hogy nincsenek. Azt mondja az Úr: Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma, – ezt mondja az Úr – hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménységed lehet a jövő felől, – ezt mondja az Úr – mert visszajönnek fiaid a határaikra.” (15-17 versek)

Itt van még egy biztos hivatkozási pont arra vonatkozóan, hogy hol tartunk a prófétai időben. Tudjuk, hogy ez a prófécia részben teljesült, amikor Heródes megölette Betlehemben a csecsemőket. (Mt 2:16-18) Az Úr azonban azt mondta azoknak, akik gyászolnak, hogy az elveszettek visszatérnek az ellenség földjéről. (Lásd 1Kor 15:26) Így ismét láthatjuk, hogy Izrael foglyai csak a halottakból való feltámadás által gyűjtetnek össze a földjükre. Azt is láthatjuk, hogy az idő, amelyről olvasunk most Jeremiásban, az az idő, amikor Isten visszahozza népe foglyait. Tehát ugyanazon időszakról beszélve a próféta így folytatta:

„Íme, eljönnek majd a napok, – így szól az Úr – és bevetem Izrael házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával. És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az Úr. Ama napokban nem mondják többé: Az apák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott bele. Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele.” (27-30 versek)

Az új szövetség

Tekintettel a létező kapcsolatra, nem lehet kétség a megadott időre, amelyre hivatkozik. Ez nem más, mint a gonoszok megbüntetése és az igazak megjutalmazása; az az idő, amikor Isten népe örökre megszabadul minden gonoszságtól és nyomástól, és arra a földre helyeztetik, hogy békességgel és igazsággal uralkodjon egész örökkévalóságon keresztül. Még mindig ugyanazon időről beszélve, a próféta így folytatta:

„Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az Úr –, és új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az Úr. Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izrael házával – ezt mondja az Úr –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az Urat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg. Így szól az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek Ura az ő neve:   Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az Úr –, akkor szakad magva Izraelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen. Azt mondja az Úr: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izraelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az Úr.” (Jer 31:31-37)  

Itt láthatjuk az egész ügy következtetését. Az új szövetség teljesítésével együtt a fogság és a száműzetés napjai véget érnek, és Isten népe az Ő jelenlétében él mindörökké. Ezt a szövetséget még meg kell kötni; mégis élő hittel élvezhetjük minden áldását most, mint ahogy a feltámadás hatalma - amely által Isten népe végül a földjére helyeztetik - az az erő, amely által felkészítik arra a dicsőséges napra.

A régi és az új szövetség

Sok idő eltelt azóta, mióta ebben - az Izraelnek tett ígéretekről szóló - tanulmányban láttuk, hogy miért és milyen körülmények között köttetett a régi szövetség, amikor Izrael a Sínai-hegy lábánál állt. Ezt nevezik az első, vagy régi szövetségnek, nem azért, mert nem létezett egy azt megelőző szövetség, hanem azért, mert ez volt az első szövetség, amely „Izrael egész házával köttetett”. Az Ábrahámmal kötött szövetség több, mint négyszáz évvel  Sínai előtt köttetett meg, és magában foglalta mindazt, amit Isten minden embernek kínálhat.

Az Ábrahámmal kötött szövetségnek köszönhetően, amelyet Isten esküje erősített meg, most bátran jöhetünk a kegyelem trónjához, és erős vigasztalást találunk megpróbáltatásainkban. (Zsid 6:13-20) Aki hisz, az mind Ábrahám gyermeke.

De a régi Izrael hűtlennek bizonyult, mert elfelejtette vagy megvetette az Ábrahámmal kötött örök szövetséget. Látásuk szerint akartak járni, nem hit által. Jobban bíztak önmagukban, mint Istenben. A próba előtt, amikor Isten emlékeztette őket az Ábrahámmal kötött szövetségről, és hogy segítsen nekik az Ő ígéretének hatalmába vetett hitükben, emlékeztette őket, mit tett már értük, akkor ők büszkén vállalták magukra a saját megváltásuk felelősségét, és belementek egy olyan szövetségbe, amelyből csak rabság és halál származhatott. Isten azonban, aki továbbra is hű marad, annak ellenére, hogy az emberek nem hisznek, felhasználta még ezt a helyzetet is, mint egy intuitív, szimbolikus leckét. Az árnyékból megismerhették a valóságot. Még rabságuk is próféciákat tartalmazott és a szabadság ígéretét.

Amikor be fogunk lépni az új szövetségbe

Isten nem hagyja népét ott, ahová a saját ostobaságuk vezette őket. Egy új szövetséget ígért. Nem azért, mert valami hiányzott az Ábrahámmal kötött szövetségből, hanem azért, mert Isten ugyanolyan szövetséget akart kötni Izrael egész népével, mint nemzettel. Az új szövetség ígérete továbbra is érvényes, mert - Isten esküje és saját áldozata által - Jézus „egy jobb szövetségnek garanciája lett” (Zsid 7:22 KJV). Mint amilyen biztos, hogy Jézus meghalt és feltámadt, valamint a halál és feltámadás hatalma által ugyanolyan biztos, hogy az egész Izrael összegyűjtetik, velük köttetik meg az örökkévaló szövetség - az igaz nemzettel, aki megőrzi az igazságot. A szövetség csak Izraellel köttetik meg, még sincs senki kizárva, mert aki akar, beléphet.

Amikor az első szövetség megköttetett az egész Izraellel, Isten eljött minden angyalával együtt, harsonája megszólalt, hangja megrázta a földet, amikor a törvény hirdettetett. Hasonlóképpen, amikor az új szövetséget megköti, az egész Izrael jelen lesz - mindenki össze lesz gyűjtve. „Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat” (Zsolt 50:3); „Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával.” (1Thess 4:16); „az ő Atyjának dicsőségében”; „ő vele mind a szent angyalok” (Mt 16:27; 25:31). Hangja megrázta a földet; de ezúttal nemcsak a föld rázkódik meg, hanem az ég is. Így az egész világegyetem részt vesz ebben a nagyszerű megvalósulásban, és így Isten Izraele az „egész mennyei családhoz” kapcsolódik. Krisztus keresztje által, az „újszövetség vére” által, megerősödik Isten trónja; és az, ami megmenti a föld elveszettjeit, az el nem esett lények örök biztonságának garanciája lesz.

A helyreállított első uralkodás

Van még egy lecke, amit a befejezés előtt meg kell említenem, nevezetesen, hogy az új szövetség semmi újat nem hozott, az új föld kivételével. Ez az új föld kezdettől fogva létezett. Azok az emberek, akiknek készült, már megújultak Jézus Krisztusban. Az első uralkodás helyre lesz állítva. Ezért senki se gondolja, hogy kifogást találhat Isten parancsolatainak nem megtartásáért, azt állítva, hogy ő az új szövetség alatt van. Nem, mert ha Krisztusban van, akkor ő az Ábrahámmal kötött szövetségben van és nem alatta, és mint Ábrahám gyermeke, mint Krisztussal együtt örökös, reménye van az új szövetségben, amelynek garanciája maga Krisztus. Aki nem ismeri el, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob családjához tartozik, és társa Mózesnek, Dávidnak és a többi prófétának, nincs alapja az új szövetség reménységében. Aki örül az új szövetség ígéretének, az áldásoknak, melyeket a Szentlélek most valósággá tesz, emlékeznie kell arra, hogy az új szövetség értelmében Isten törvénye a szívükbe kerül. A régi szövetség senkit sem vezetett a törvény iránti engedelmességre, de az új szövetség általánossá teszi, ezáltal a föld telve lesz Isten ismeretével, mint ahogy a tenger vize takarja a tenger alját. Ezért: „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.” „Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké.”

Ámen.

The Present Truth, 1897. május 27.