Leckék a hitről - 7. rész
A.T. Jones
„A hit művelésének szükségességéről szóló bibliai tanítás sürgős megértése fontosabb, mint bármely más megszerezhető tudás.” A hit azt jelenti: elvárni Isten Igéjétől, hogy megtegye azt, amit mond, és függni attól az Igétől, hogy teljesíti azt a bizonyos dolgot.
Ábrahám azoknak atyja, akik hit által élnek. Életének története oktat bennünket a hitre - mi a hit, és mit tesz a hit azért az emberért, aki rendelkezik vele. Mit mondhatunk Ábrahámról, atyánkról, mit ért el hit által? Mit olvasunk a Szentírásban? Amikor Ábrahám több mint nyolcvan éves volt, - a felesége, Szárai is már idős - és nem voltak gyermekei, Isten „kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is.” (1Móz 15:5) „És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” (1Móz 15:6) Ábrahám elfogadta Isten Igéjét, és az Igébe vetett bizalom által várta, hogy az Ige teljesítse azt, amit mondott. Ezáltal Ábrahám helyesen cselekedett.
Szárai azonban nem bízott teljesen Isten szavában. Saját tervéhez folyamodott, hogy világra hozza a magot. „Monda azért Szárai Ábrámnak: Íme az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engedett Ábrám a Szárai szavának.” (1Móz 16:2) Pillanatnyilag Ábrahám eltért a hit tökéletes feddhetetlenségétől. Ahelyett, hogy szilárdan ragaszkodott volna reményéhez, és csak Isten szavától való függőségéhez, „engedett Szárai szavának.” (1Móz 16:2) Így született egy gyermek; de Szárai számára ez a helyzet annyira kellemetlenné vált, hogy lemondott saját elgondolásáról. Isten megmutatta, hogy nem ismeri el elképzelését, és teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy gyermek született. Ábrám nevét Ábrahámra változtatta, és elmondta neki, hogy az ígért mag által sok nemzet atyjává teszi, valamint beszélt arról a szövetségről is, amit vele és a megígért maggal köt meg. Szárai nevét Sára névre változtatta, mert az ígért magon keresztül „minden nemzet anyjává” kellett válnia. (1Móz 17:16)
Ábrahám észrevette, hogy Isten teljesen mellőzi a született gyermeket, ezért megpróbálta felhívni figyelmét, mondván: „Bárcsak Izmael élne teelőtted!”. „Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül. Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom, és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem. Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.” (1Móz 17:18–21) Ezzel Ábrahám és Sára tanítást kaptak afelől, hogy Isten Igéjének beteljesedésére, az ígéret teljesedéséhez csak az Igéjétől való teljes függés miatt kaphat választ. Sára megtanulta, hogy terve csak problémát és zűrzavart hozott, és késleltette az ígéret beteljesedését. Ábrahám megtanulta azt, hogy Sára hangjára hallgatva szem elől tévesztette Isten Igéjét; és hogy most teljesen el kell hagynia azt a tervet, és újra csak Isten Igéjéhez kell visszatérnie.
Ábrahám azonban 99, Sára pedig 89 éves volt. Úgy tűnt, hogy ez lehetetlenné teszi Isten Igéjének beteljesedését, és egy mélyebb függést követelt Isten Igéjétől - nagyobb hitet, mint korábban. Teljesen világos volt, hogy most már nincs más lehetőségük, mint a kinyilatkoztatott Igétől való függés: nincs más alternatívájuk az Ige által elmondottak teljesedésére. Az egész munkájuk, eljárásuk, tervük és erőfeszítésük ki lett zárva, és nem volt más alternatívájuk, mint a hit - kizárólag az Igébe vetett bizalom és az Igétől való teljes függőség, hogy az Ige teljesítse azt, amit mondott. Most, amikor az út nyitva állt az Ige cselekvésére, hogy csak az Ige működjön, az Ige hatásosan dolgozott, és az ígért „mag” megszületett.
Így „hit által” - csak az Igétől való teljes függés által, minden remény ellenére - „nyert erőt Sára a magzat foganására, és életkora ellenére szült, mivel hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért attól az egytől, mégpedig mintegy kihalttól olyan sokan származtak, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján levő homok, amely megszámlálhatatlan.” (1Móz 11:11-12) Így teljesült az Ábrahámnak mondott Ige, amikor Isten „kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is.” (1Móz 15:5).
Ez a hitről szóló isteni lecke. Erre akar a Szentírás tanítani, amikor megmutatja a hit ápolásának szükségességét. Ez számíttatott Ábrahámnak igazságul, sőt Isten igazságának, ami hit által van. „De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4:23-25)
És mindazok, akik „hitből valók, megáldatnak a hívő Ábrahámmal együtt” (Gal 3:9). Mindazok, akik teljes tehetetlenségükben lemondanak minden saját cselekedeteikről, tervükről, eljárásaikról és erőfeszítéseikről, és csak Isten Igéjétől függnek, hogy beteljesíti azt, amit mond, ezek azok, akik a hitre támaszkodnak, és Isten igazságával áldatnak meg a hűséges Ábrahámmal együtt. Ó, „megérteni, hogyan kell gyakorolni a hitet: ez az evangélium tudománya”! Ez minden tudomány tudománya. Ki ne igyekezne megérteni azt?
Review and Herald, 1899. január 24.