Leckék a hitről – 8. rész

A.T. Jones

Amikor Ábrahám és Sára felhagytak a hitetlenség minden cselekedetével, melynek eredményeként Ismáel született, és csak hitben jártak - a csak Isten Igéjétől való teljes függésben - megszületett Izsák, az ígéret igazi gyermeke. Sára hangjára hallgatva Ábrahám eltért az Isten Igéjétől való szigorú függéstől, az igaz hit kizárólagosságától, most viszont, mivel visszatért az Igéhez és csak Hozzá, az igaz hithez, próba elé kellett állnia, mielőtt Isten minden kétséget kizáróan kijelentheti róla, hogy a hite igazságnak tulajdoníttatik.

Ábrahám bízott Isten kinyilatkoztatott Igéjében, amely Izmael ellen volt, és megkapta Izsákot, Isten ígéretét, igazi gyermekét. Most, Izsák születése után felmerült a kérdés, hogy bízik-e Isten kinyilatkoztatott Igéjében még maga Izsák ellen is. Így szólt Isten Ábrahámhoz: „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked.” (1Móz 22:2). Ábrahám Istentől kapta Izsákot, csak az Isten szavába vetett hit által. Csak Izsák volt az Úr Igéje által megígért mag. Miután Izsák megszületett, Isten megerősítette Igéjét, és ezt mondta: „Izsákról neveztetik a te magod, aki valóban viseli a te nevedet” (1Móz 21:12). Utána így szólt Isten Igéje: „Fogd a fiadat, egyetlen fiadat, Izsákot és áldozd fel égőáldozatul.”

Isten kijelentette Ábrahámnak: „A te magod olyan lesz, mint a menny csillagai a sokasága miatt”, „A te magodban megáldtatik a föld összes nemzete”, „Izsákból származik egy mag, amely a nevedet viseli majd”. Most pedig hozzad Izsákot égőáldozatként! De ha Izsákot égőáldozatként hozza, akkor mi lesz az ígérettel, hogy benne áldatik meg minden nemzet? Mi lesz az ígérettel: „A te magod olyan lesz, mint a menny csillagai a sokasága miatt”? Azonban az Ige azt mondta: „Áldozd fel Izsákot égőáldozatul”. Ábrahám csak Isten szavában bízott, amikor Izmael ellen szólt; de ez több volt, mint bízni Isten szavában Izsák ellen - ez azt jelentette: Isten szavában bízni, Isten szava ellen!

Ábrahám pedig így cselekedett, reménykedve minden remény ellenére. Isten azt mondta neki: „A te magod olyan lesz, mint a menny csillagai a sokasága miatt”, „Izsákból származik egy mag, amely a nevedet viseli majd”, „Áldozd fel Izsákot égőáldozatul”. Ábrahám nem ragaszkodott ahhoz, hogy Isten „harmonizálja ezeket a részeket” és egyeztesse őket. Számára több volt, mint elég, ha tudja, hogy ezek a kijelentések mind Isten Igéi. Ennek ismeretében megbízhatott abban az Igében, követhette azt az Igét, és hagyhatta, hogy az Úr „harmonizálja ezeket a szövegrészeket”, vagy „magyarázza el ezeket a szövegeket”, ha szükséges.

Ábrahám azt mondta magában: „Isten azt mondta, hozzam Izsákot égőáldozatul. Így fogom tenni. Isten azt mondta, hogy Izsákból származik egy mag, amely a nevemet viseli, majd azt is mondta, hogy az én magom olyan lesz, mint a mennynek csillagai a sokasága miatt. Egyszer már beavatkoztam az ígéretbe, és megakadályoztam annak beteljesedését, míg fel nem adtam minden cselekedetemet, és visszatértem csak az Igéhez. Aztán egy csoda folytán Isten nekem adta Izsákot, az ígért magot. Most azt mondja, hozzam égőáldozatul Izsákot, a megígért magot.

Ezt fogom tenni, mert egy csoda folytán Isten nekem adta a kezdetén, és egy csoda folytán Isten visszaadhatja nekem. Amikor azonban égőáldozatként feláldozom, akkor meghal; és az egyetlen csoda, amely vissza tudja adni nekem, az lesz, ha visszahozza őt a halálból. De Isten képes erre, és meg is fogja tenni; mert az Ő Igéje hangzott el: „A te magod olyan lesz, mint a menny csillagai a sokasága miatt”, „Izsákból származik egy mag, amely a nevedet viseli majd”. Isten számára még Izsák feltámasztása sem lesz több mint, amit Ő már megtett, mert mind az én testem, mind pedig Sára teste olyanok voltak, mint a holtak teste, melyek nem képesek nemzeni, és Isten mégis életet adott Izsáknak belőlünk. Ő fel tudja támasztani Izsákot a halálból, és meg is fogja tenni. Áldott legyen az Úr!”

Eltökélte magát, felkészült, elvitte magával szolgáit és Izsákot, és háromnapos gyaloglás után eljutott „arra a helyre, amelyet Isten mondott neki”. Amikor harmadnap távolról meglátta a helyet, Ábrahám azt mondta szolgáinak: „Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.” (1Móz 22:5). Ki fog menni? „Én pedig és ez a gyermek elmegyünk.” És ki tér vissza? „Visszatérünk hozzátok.” Ábrahám számított arra, hogy Izsákkal ugyanolyan biztonságosan tér vissza, mint ahogy együtt mennek. Ábrahám arra számított, hogy égőáldozatként feláldozza Izsákot, majd látni fogja Izsákot a hamuból felemelkedni, és együtt térnek vissza. Mert Isten kimondta az Igét: „A te magod olyan lesz, mint a menny csillagai a sokasága miatt”, és „Izsákból származik egy mag, amely a nevedet viseli majd”. Ábrahám csak abban az Igében bízott, amely soha nem vallott kudarcot. (Zsid 11:17-19)

EZ A HIT. Így „beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott neki igazságul.” (Jak 2:23). „De nemcsak őérte íratott meg, hogy tulajdoníttatott neki igazságul, hanem mi értünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, a Jézust a halálból. Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.” (Róm 4:23-25) Csak Isten Igéjében bízni; csak az Igétől függni, akár Isten Igéjével szemben is - ez a HIT: ez a hit, amely elhozza Isten igazságát.

Ezt jelenti a hitet gyakorolni. Ezt érti a Szentírás, amikor rámutat a hit gyakorlásának nagy szükségére. Megérteni, hogyan kell gyakorolni a hitet, ez az evangélium tudománya. Az evangélium tudománya pedig a tudományok tudománya.

Review and Herald, 1899. január 31.