Leckék a hitről - 10. rész
A.T. Jones
„Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Róm 5:1) Mivel a hit Isten Igéjétől való teljes függés, attól, amit az Ige mond, ezért hit által megigazulni azt jelenti, hogy igaznak tekintenek, csak az Igéjétől való függés által. Mivel az Ige az Isten Igéje, a csak az Igétől való függés nem más, mint csak az Istentől való függés.
Hit által megigazulni tehát igazság - igaznak tekintenek csak Istentől való függés alapján; és csak Általa, mert Ő ezt megígérte. Mindazáltal mindannyian teljesen bűnösök vagyunk: tele bűnnel és Isten dicsősége nélkül szűkölködünk. Ezért Isten ítéletének vagyunk alávetve (Róm 3:9–19). Azonban mindnyájan „megmenekülhetünk” Isten ítélete elől. De csak egyetlen módon „menekülhetünk meg” Isten ítéletétől, ha Istenben bízunk.
Amikor Dávid megszámlálta az embereket, és ezáltal vétkezett magára vonva Isten példamutató ítéletét, az Úr lehetőséget adott neki arra, hogy válasszon hétéves éhínség, három hónapos ellenség általi üldözés, vagy három napig tartó országos pestisjárvány között. De Dávid nem választott egyik lehetőség közül sem; mindent az Úr kezébe tett, hogy Ő válasszon, mondván: „Essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.” (2Sám 24:11-14) Amikor csak Istentől függünk, az Ő Igéjétől, a megigazulásért, akkor békességünk van Istennel; mert így pont az igazságot szerezzük meg, és „az igazság műve békesség, és az igazság nyugalmat és biztonságot munkál mindörökké.” (Ézs 32:17)
Amikor csak Istentől függünk, az Ő Igéjétől a megigazulásért, akkor békességünk van Urunk Jézus Krisztus által, mert „Ő a mi békességünk, aki a kettőt,” az Istent és az embert „egybe szerkesztette”, és „a testében eltávolította a közöttük létező ellenségeskedést” „hogy így békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában” (Ef 2:14,15).
Továbbá: amikor csak Istentől függünk, az Ő Igéjétől, a megigazulásért, akkor békességünk van Urunk Jézus Krisztus által, mert Isten megbékéltetett „mindent magával úgy a földön, mint a mennyben, békességet szerezve keresztjének vére által. Titeket is, akik egykor idegenek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz cselekedetek miatt, most megbékéltetett emberi testében halála által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és rendíthetetlenül” - ha továbbra is csak Istentől függtök, az Ő Igéjétől. (Kol 1:20–23) Ha Isten olyan világossá tette az utat, annyira teljessé a megigazulást, annyira biztossá a békességet mindenki számára, és csak arra kérlel mindenkit, hogy fogadja el azt - csak Tőle fogadja el, csak Tőle függjön, hogy megkapja - miért ne lenne ezáltal megigazult minden lélek itt a földön, és így békessége Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által?
Ezt érti a Szentírás, amikor „rámutat a hit gyakorlásának nagy szükségére”. Gyakorlod a hitedet? Van igazságod hit által? Van békességed Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által? „Higgyetek Istenben!” (Márk 11:22)
Review and Herald, 1899. február 14.