58. levél, 1894. – O.A. Olsennek címzett levél

Granville, 1894. november 26.

Kedves Testvérem!

Az utóbbi időben nem írtam neked annyit, mint korábban, mert attól tartottam, hogy olyan felelősséget helyezek rád, amely teher lenne számodra. Amikor elhagytam Michigant, a kezedbe adtam a kiadóval kapcsolatos bizonyságtételeket. Ezek fontosak és világosak voltak, és a lelkedre kötöttem, hogy olvasd fel a bizonyságtételeket azok előtt, akiknek szólnak, azzal a céllal, hogy kijavítsák a meglévő hibákat. Te azonban nem követted az utasításomat, és a dolgok tovább halmozódtak, egyre kifogásolhatóbbá válva, míg végül az ügy ismét elém lett tárva súlyosabb formában, ezekkel a szavakkal a felelős pozícióban lévők számára: „Sem szolgálni nem fogok a ti bűneitekkel, sem veletek nem leszek többé, hacsak el nem távolítjátok magatok közül a gonoszságot.”

A tőled kapott levelekből megértettem, hogy nem olvastad fel ezeket a bizonyságtételeket az érintetteknek, és nem mutattál rá határozottan a hibáikra. A Generál Konferencia elnökeként ebben a kérdésben nem teljesítetted kötelességedet. Látomásban láttalak téged a tanácsüléseken, ahol olyan makacs és keményszívű emberek kijelentéseit és döntéseit hallgattad, akik nem álltak Isten Lelke irányító befolyása alatt. Tudtad, hogy ezek a döntések nem Isten rendje szerint valók, mégsem tiltakoztál ellenük, és így hagytad, hogy úgy menjenek át, mintha a jóváhagyásodat nyerték volna._[1316] Így, a dolgok olyan emberek akarata és késztetései szerint haladtak, akik Isten akaratával szemben állnak, és olyan helyzetet teremtenek, amelyet Isten nem fogadhat el és nem hagyhat jóvá.

Azt gondoltad, hogy majd a beszédeidben foglalkozol ezekkel a dolgokkal, az általános elveket hangsúlyozva, és azt remélted, hogy ez lesz a legjobb módszer a hibák kijavítására. De a tanácskozásokon és a bizottságban kellett volna megszólalnod. Nem kellett volna szabad teret adni a gyakorlatban a téves elveknek; de mivel te hallgattál, vagy csak gyengén tiltakoztál, azok, akik rossz úton jártak, azt gondolták, hogy az ő oldalukon állsz. A hallgatásoddal adott jóváhagyás megerősítette a kezüket a gonosz munkában.

Te magad sem voltál képes világosan felismerni az igazságot és a becsületességet, a szelídséget, az irgalmasságot és a feddhetetlenséget, amelyeknek minden döntésedben érvényesülnie kellett volna. Ezek a kérdések többször is meg lettek mutatva nekem, és nem merek hallgatni. Jobban tetted volna, ha kevesebbet prédikálsz, és az energiádat arra tartalékolod, hogy személyesen kiállj azok ellen, akik lelkületükben, gondolkodásukban, ítélőképességükben tévelyegtek, akik felsőbbségre törekedtek, és akik nagymértékben el is érték azt, ami helytelen cselekedetekhez vezetett. Ha így álltál volna ki, tisztább lett volna a megítélésed, és képes lettél volna ítéletet mondani Isten öröksége elleni legkisebb igazságtalan cselekedet ellen is._[1317] Azok, akik Isten akaratával ellentétesen munkálkodnak, és hamisan mutatják be az Ő jellemét, világosan megértették volna, hogy nem engedheted meg, hogy ezek a dolgok folytatódjanak, mert nem engedheted, hogy a mennyben a te cselekedeteidként legyenek számontartva. Kötelességed lett volna határozottan szólnod, de te inkább hallgattál.

Azért küldöm ezt a levelet, mert nem akarom, hogy azt gondold, hogy egyetértek a magatartásoddal ezekben a dolgokban. Kérlek téged, hogy szolgáld Istent teljes elméddel, erőddel és képességeddel, és egyenes ösvényeket készíts a lábaid számára, hogy a sánták le ne térjenek az útról. Mély, komoly érdeklődéssel és szeretettel vagyok irántad; annyira szeretném, hogy semmilyen formában ne add jóváhagyásodat semmi gonosz cselekedethez.

Nemrégiben igen komoly, határozott bizonyságtételeket küldtem olyan felelős tisztségekben lévő férfiaknak, akiknek nem lett volna szabad ezeket a tisztségeket betölteniük mindaddig, amíg jellemük teljes átalakulásának bizonyítékát nem adják. Bármilyen üzleti rátermettséggel is rendelkezzenek, ezeket az embereket - akik oly hosszú ideje nyilvánvalóan ellenállnak a világosságnak és a bizonyítékoknak, Istennel szemben harcolva - el kellett volna távolítanod a munkából, mind saját lelkük, mind az ügy érdekében. Mert amíg bizalmi tisztségekben maradnak, hangjuk és befolyásuk sok dolgot rossz irányba visz. Amikor a legfontosabb kérdésekről szavazni kellett, döntésük a pillanatnyi lelkiállapotuktól függött. Ők kemény, uralkodó természetű, makacs férfiak, és akaratuk, valamint befolyásuk nem Isten Lelkének irányítása alatt, hanem egy másik lélek befolyása alatt hozott döntéseket._[1318]

Ha ezek az emberek tudatában lennének annak, mit tettek, és mivel kell majd szembenézniük azon a nagy napon, akkor olyan szívbeli fájdalmat és lelki gyötrelmet éreznének, amely valamelyest arányos az Isten ügyének okozott kárral. A kísértések néha elsöprő erővel sújtják ezeket az elméket, mert Sátán soha nem alszik, és soha nem pihen. Mindig keresi a lehetőséget, hogy beférkőzzön a fontos összejöveteleitekre, hogy a munkásokon keresztül kinyilvánítsa saját jellemét, és hogy hatástalanná tegye a prófétaság lelkét, amely éveken át szólt hozzájuk figyelmeztetések és feddések által.

Ezeknek a vasakaratú és kőszívű embereknek egyetlen reménysége az, hogy a Kősziklára essenek és összetörjenek. A Krisztussal való kapcsolat isteni erő áramlatait hozza a lélekbe, így a természetes hajlamok, a régóta ápolt szokások és a gyakorlatok Isten Lelke által megváltoznak. Valódi megtérésre van szükségük. Amikor ezt megtapasztalják, ezek a gyenge, megkísértett lelkek Jézusra tekintenek, és ezt mondják: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Értékelniük kell minden fénysugarat, amely Isten trónjától az útjukba érkezik. Meg kell ragadniuk Isten szent törvényének lelkületét és elvét, és életüket Krisztus jelleméhez kell igazítaniuk. Új erő veszi birtokba az új szívet. Az ember soha nem tudja ezt a változást önmagától véghezvinni. Ez egy természetfeletti munka, amely természetfeletti elemet visz be a gyenge és bűnös emberi természetbe. Ez az erő kiűzi a démonokat, akik az elmét és az akaratot irányítják, és amelyek hatalma még azoknak a szavaiban és tetteiben is megnyilvánul, akik Isten gyermekeinek vallják magukat._[1319]

Isten igazságát megvetették, és lábbal tiporták azok az emberek, akik gyűlölték annak tiszta, mennyei elveit. Az emberek a saját maguk csiholta szikrák fényében jártak. Isten azt akarja, hogy minden ember, aki kapcsolatban áll az Ő szent munkájával, olyan ember legyen, akivel kapcsolatba léphet, alázatos, tanítható lelkületű és töredelmes szívű. Az ilyen jellemű munkások nem fognak lealacsonyodni a világ szintjére, nem lesznek emberi vagy sátáni eszközöknek rabságában. Férfiakhoz méltóan viselkednek, és erősek lesznek. Arcukat az Igazság Napja felé fordítják, és minden alantas dolog fölé emelkednek, egy olyan légkörbe, amely mentes minden lelki és erkölcsi tisztátalanságtól.

Aki az isteni természet részese lett, az tudja, hogy állampolgársága odafent van, ihletét pedig Krisztus Lelkétől kapja. Lelke Krisztussal együtt Istenben van elrejtve. Sátán többé nem tud ilyen embert eszközként felhasználni, hogy behatoljon Isten szentélyébe és megfertőzze azt. Minden lépésnél győzelmet arat. Nemes gondolatok töltik be. Minden emberi lényt értékesnek tart, mert Krisztus minden lélekért meghalt.

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk.” Az az ember, aki az Úrra vár, erős lesz az Ő erejében, elég erős ahhoz, hogy nagy nyomás alatt is szilárdan megálljon. Ugyanakkor irgalmas és együttérző, ahogyan Krisztus is az. Az Istennek alárendelt lélek kész Isten akaratát cselekedni; szorgalmasan és alázatosan igyekszik megismerni ezt az akaratot. Elfogadja a fenyítést, és fél attól, hogy saját belátása szerint járjon. Közösségben van Istennel; társalog a mennyel._[1320]

Ó, mennyi rossz származott abból, hogy nagyra értékelték az emberi talentumot, még akkor is, ha annak birtokosa megszenteletlen volt. Minden emberi képesség értéktelen Isten előtt addig, amíg Jézus rá nem teszi a pecsétjét. Akkor Krisztusban és Krisztus által, az ember hatékony eszközzé válik a jóra, mert élő kapcsolatban van Istennel. Amikor az igazság teljesen uralma alá vonja az ember lelkiismeretét, megszenteli a lelket. Minden érzéke felébred, együttérzése többé nem ingadozó. Az Igazság Napjának világossága bevilágít a szívébe, és buzgó, élő képviselőjévé válik az igazságnak.

Nem a nagy szónokok vagy üzletemberek a fontosak, hanem azok, akiket talán kevés talentummal bíróknak tartanak, mégis becsületesek, egyszerűek, alázatosak és nagyszívűek; ők nagyon hasznosak lehetnek, áldást hozva az emberiségre bárhol is legyenek. Jézus azt mondja: „Ti vagytok a földnek savai.” Bárcsak minden férfi a kiadóban gyakorolná ez a leckét, amelyet ez a jelkép tanít, és a sónak olyan képviselője lenne, amely ízesít. Istent nem lehet becsapni; Ő ismer minden egyes tiszta sókristályt.

„Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt.” Az Úr azt akarja, hogy mi is Vele együtt járjunk. Ha az Úr irányítja a munkát, az az Ő saját útján halad, és az Isten saját pecsétjét viseli majd.

Ezt azért írom neked, mert nem merek másképp tenni. Nem akarom, hogy te hordozd az egész felelősséget, ezért ezt a levelet másoknak is elküldöm, akiknek meg kell érteniük a helyzetet, és segíteniük kell neked. Imádkozunk érted, hogy Isten adja meg neked támogató kegyelmét!

Őszinte vággyal, hogy teljesen és örökre az Úr oldalán állj, várni, figyelni és imádkozni fogok._[1321]