63. levél, 1896. – Harmon Lindsaynek címzett levél

Cooranbong, 1896. április 20.

Kedves Testvérem!

Az Úrnak Lelke késztet arra, hogy ezt mondjam neked: az ítélet megtartatik, a könyvek megnyittatnak, és minden ember a testben véghez vitt cselekedetei szerint ítéltetik meg. Te a látható dolgokat tartod értékesnek, de aki a mennyek országának polgára, az szüntelen a láthatatlan dolgokra tekint. Csak így törik meg a világ hatalma az értelem és a jellem felett. A mennyei Vendég állandóan vele van a Megváltó ígérete szerint: „Én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak”. Istennel jár, ahogyan Énok is járt, szüntelen közösségben Vele. Csak azok ragadtatnak el, vagy jönnek elő a sírból halhatatlanná változva, akik ebben az életben Jézussal jártak, hogy Krisztussal együtt lakozzanak a mennyei udvarokban az örökkévaló korszakokon át. Most kell a Szentlélek munkájának megnyilvánulnia bennünk, egy olyan hatalomnak, amely képessé tesz bennünket arra, hogy ellenálljunk minden kísértésnek.

Minden dolog vége elközelített hozzánk, sőt némelyikünk számára a próbaidő vége még ennél is közelebb lehet. Amint tekinteted végigfut szilárd, kényelmes otthonodon, amint látod az élet javait, amelyekkel körül vagy véve, arra kérlek, gondolj arra, hogy mindezeknek el kell múlniuk. Lehet, hogy te magad is hamarosan annak a nagyon szűk hajléknak a lakója lehetsz, ahol addig maradsz, amíg Isten trombitája elő nem szólít téged. Mivel te, a feleséged és a gyermekeid a gondolataitokat a földi dolgoknak szentelitek, jellemetek világi formára alakul._[1502] Amilyen a jellemetek a halál pillanatában, olyan lesz a feltámadás reggelén is. Akkor már nem lesz semmiféle megtérés, a jellem sem alakul át. Hogyan fogtok megjelenni te, a feleséged és a gyermekeid a megváltottak szent sokasága előtt jelenlegi ízléseitekkel, szokásaitokkal, öltözékeitekkel, gondolataitokkal és szavaitokkal? E szegény, megtévesztett család minden tagja emlékezzen arra, hogy amiképpen eljött a vetés ideje, úgy jön el majd az aratás ideje is. Senki sem vethet konkolyt, hogy búzát arasson.

Hogyan jelenhetsz meg az utolsó nagy napon Krisztus igazságának ruhája nélkül? Akkor majd ezt mondják: „Miért vannak ezek itt menyegzői ruha nélkül, amelyért az életemet adtam, hogy megszerezzem számukra? Vigyétek el őket a színem elől. Kizárt dolog, hogy szeressék és élvezzék jelenlétemet ezen a helyen. Nem nevelték magukat arra, hogy otthon érezzék magukat a mennyben. A menny nem lenne számukra az öröm helye. Nem egyezik szokásaikkal és ízlésükkel. Itt semmi sem egyeztethető össze azzal a jellemmel, amelyet kialakítottak. Önmagukat szerették, csodálták és dicsőítették. Nem akartak engedelmeskedni hívásomnak, hogy jöjjenek ki a világból, és különüljenek el attól. Nem tanulták meg tőlem, hogy magukra vegyék igámat és hordozzák terhemet; ezért nem tudják értékelni azt a nyugalmat, amelyet mindazok számára szereztem, akik velem együtt munkálkodnak.”

„Ha Harmon Lindsay hűséges lett volna Isten Igéjéhez, hűséges lett volna családjához, a gyülekezethez, felebarátjához és embertársaihoz is. Elhívását és kiválasztását erőssé tette volna. Ő azonban a saját bölcsességét teljesen elegendőnek tartotta. Elküldtem hozzá Szentlelkemet, hogy bizonyságot tegyen neki az igazságról, és hasson lelkére, mert annak mélyén olyasmi rejtőzött, amit felszínre kellett hozni._[1503] Egyik hírnököt a másik után küldtem hozzá üzenettel, hogy figyelmeztessék. Sokszor hívogattam őt! Gyakran tártam elé kegyelmemet. Sokszor mélyen megindította az önmagát feláldozó Megváltó története. Szívét megérintette a békesség üzenete, érzékenysége és szeretete pedig felébredt, hogy válaszoljon a hívásra. Gyakran megfordult, hogy hallgassa azt a hangot, amelyet hallott. Otthonában azonban hiúság, önmaguk kényeztetése és igen silány vallási befolyás uralkodott; felesége könnyelmű, tréfálkozó, hiú és felszínes volt. Egészen más minta elfogadására vezethette volna őt, ha határozottan megőrizte volna szívét a világtól, és Hozzám fordult volna segítségért és erőért. De nem ezt tette, és a földi dolgok elhomályosították a mennyei dolgokat.”

„Földi áldásokat kapott, de a hiúság és a külsőségek szeretete felemésztette azt, amit arra kellett volna felhasználnia, hogy kincset gyűjtsön a mennyben. Az önzés a gyakorlás által mindig növekedett, míg végül már nem becsülte Krisztus kegyelmének ajándékát. A körülötte élő könnyelmű emberek kívánságainak kielégítésére tett erőfeszítései felemésztették a rábízott talentumokat, ő pedig visszasodródott saját természetes közegébe. Elszakadt Istentől, és amikor meghallotta a Szentlélek megtérésre hívó hangját, nem becsülte azt; először semmibe vette, azután ellenállt neki, és végül elutasította, hogy semmi köze ne legyen a figyelmeztető üzenethez. Mások is bátorították ebben, akik szent megbízatással járó tisztségeket töltöttek be; olyan emberek, akiket Isten korábban hűséges őrállókként használt, de akik hűtlenné váltak megbízatásukhoz._[1504] Visszautasított minden áldást, amelyet Isten azért árasztott rá, hogy visszatérítse útjáról. Isten ajándékainak megnyilvánulása mintha csak még dacosabbá tette volna, míg végül ez íratott be a mennyei könyvekbe: Hűtlen sáfár a talentumok és az anyagi javak tekintetében; hűtlen szolga a befolyás talentumának tekintetében; hűtlen szolga, mert ezt mondja szívében: »Halogatja még az én uram a hazajövetelt.«”

„Nem tudott boldog lenni; mégis megpróbált önelégültségbe menekülni, megbékélni a hűtlenné vált szívével, és elhitetni magával, hogy igaza van, hogy Isten nem kívánja tőle az elvekhez való hűséget. Így továbbra is ugyanazt a magot vetette, amely gonoszsággal töltötte meg életét. Az igazság többé nem volt igazság számára. Istentől eltávolodni azt jelenti, hogy az ember megnyitja szívét a hitetlenség előtt. Az ördögtől ihletett belső erők fonalról fonalra szőtték lelkébe a csalást és a megtévesztést, befolyása pedig a harmadik angyal üzenete ellen munkálkodott. Nem látja, milyen állapotban van. Nem látja, hogy elfogadta a Sátán által kigondolt hazugságokat. Most már nem látja a Szentlélek világosságát, amelyet kioltott a lelkében. Éppoly vakon maradt, mint a zsidók, akik behunyták szemüket, hogy ne lássanak, és bezárták szívüket, hogy ne érezzenek. A Lélek megnyilvánulásait fanatizmusnak nevezte. Halandó ajkai olyan gondolatokat fejeztek ki, amelyek az őt belülről mozgató hatalomra vallottak. Ítélőképessége annyira eltorzult, hogy a világosságot sötétségnek nevezi, a sötétséget pedig világosságnak. Nagy a veszélye annak, hogy többé sohasem lesz képes különbséget tenni világosság és sötétség, igazság és tévelygés között, mert kételkedésre nevelte magát, miközben megtévesztett másokat, és őt magát is megtévesztették._[1505] Abba a munkába, amelynek szentnek kellett volna lennie szemében, közönséges tüzet kevert a szent tűzzel. Meg kellett volna aláznia szívét Isten előtt, és teljesen meg kellett volna változtatnia eljárását.”

Örökkévalóság, örökkévalóság; testvérem, hogyan nézel majd szembe vele? Mi lenne a helyzeted, ha most a halál vetne véget életpályádnak? Arra kérlek, gondold át, hiszen a világot nem viheted magaddal a mennybe. Azt gondoltad talán, hogy Isten elfogadta megtévesztéssel teli életedet, és eljárásod által megdicsőült? Mindazok, akik bemennek Isten városába a szoros kapun át, gyötrelmes erőfeszítéssel jutnak be oda. Téged és néhány más személyt megbízható embereknek tartottak, akikre Isten munkájának végzését bízták, mégis olyan légkör vett körül benneteket, amely nem mennyei, hanem olyan ártalmas a lélekre, mint a mérgező mocsárláz. Ha vallásos tapasztalataid elmúlt évei feltárulnának előtted, eltűnne a hamis békességed és az önelégültséged. Egész lényed minden rostja gyötrődne. Ha továbbra is úgy cselekszel, ahogyan eddig, emlékezz arra, hogy az ítéletkor, amikor a könyvek felnyittatnak, az emberi szemek elől elrejtett dolgok úgy jelennek majd meg, amilyenek valójában. Akkor azok az erők, amelyek Isten ügyének előmozdítását színlelve munkálkodtak, egészen más megvilágításban tárulnak fel, mint ahogyan most látják őket.

Csak testvéreid téves felfogásai miatt jutottál olyan tisztségbe, amely ekkora befolyást biztosít számodra._[1506] Egyedül Isten tudhatja, mi lesz ennek a következménye. Cselekedeteid szerint fog megítélni téged. Ó, milyen szomorú, milyen szomorú lesz a jövőbeli feltárás! Mindaz a gonosz mag, amit elvetettél, gyümölcsöt terem. Amint Isten elrendelte, le kell aratnod eljárásod biztos következményeit. A testvéreiddel szemben gondolatban, szóban és cselekedetben tanúsított önzés és igazságtalanság visszaszáll rád. Megpróbálhatod igazolni eljárásodat önmagad és mások előtt, Isten azonban elutasítja ezt az önigazolást. Tetteid egyetlen oka romlott szívedben és romlott akaratodban található. Mondhatod: „Nem én kezdeményeztem ezt vagy azt a tervet”; de mivel jóváhagytad azokat, felelős vagy értük, és a gonoszság visszaszáll rád. Testvéreiddel való bánásmódodban vak emberként jártál el, és lelkeket nyomtál el. Mások is ugyanilyen lelkületűek voltak, sőt még mélyebben belemerültek ebbe a gonoszságba, mint te, de róluk nem beszélek; most kizárólag a te személyes ügyeddel foglalkozom.

Sok minden, ami a minneapolisi összejövetel után történt, olyan dolgok munkálkodásáról tanúskodik, amelyek mélyebbek annál, mint amit az emberi értelem felmérhet. Te és mások saját akaratotok szerint készítettetek terveket, és elhatároztátok, hogy véghezviszitek azokat; Isten azonban nem tervezett veletek együtt. Sok minden, ami a felszínen csupán emberek tervének látszott, valójában a gonoszság nagy mesterének cselszövéséből eredt. Valahányszor olyan eljárásmódot próbálsz megvalósítani, amely ellentétes azzal, amit Isten meghatározott, végül kénytelen leszel elismerni, hogy bármit is teszel te vagy a veled kapcsolatban állók, egy olyan hatalom munkálkodik, amely nem áll emberek irányítása alatt, és amely miután egyszer működésbe lépett, tovább és tovább fog működni._[1507]

Két nagyhatalom küzd egymással, az egyik alulról, a másik felülről munkálkodik. Minden ember vagy az egyik, vagy a másik titokzatos befolyása alatt áll, és tettei feltárják az ihletés jellegét, amelyből fakadnak. Akik Krisztussal egyesülnek, mindig Krisztus útján fognak munkálkodni. Akik Sátánnal vannak egységben, vezetőjük befolyása alatt munkálkodnak, szembeszegülve a Szentlélek hatalmával és munkájával. Az ember akarata szabadon cselekedhet, és cselekedetei által válik nyilvánvalóvá, milyen lélek hat a szívére. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.”

Az ember Isten munkatársává válhat a megváltás nagy művének megvalósításában. Isten megengedi, hogy minden embernek meglegyen a saját cselekvési területe. Miközben Igéjét az élet vezérfonalaként adta, a Szentlelket is elegendő erőként adta ahhoz, hogy az ember teljesen legyőzze a rosszra való minden örökölt és kialakult hajlamát, és hogy Isten saját jellemét vésse az emberi eszközbe, általa pedig mindazokba, akik befolyásának körébe kerülnek. Az emberi eszköznek együtt kell működnie Istennel, láthatóvá kell tennie irgalmát, jóságát és szeretetét, és ezáltal hasson mások elméjére. Minden embernek olyan eszközzé kell válnia, amely által a Szentlélek munkálkodhat. Csak akkor válhat azzá, ha minden képességét a Lélek irányítása alá helyezi. Isten pünkösd napján kitöltötte Lelkét, és a befogadó szívekben végzett munkája által hatást gyakorolhatott mindazokra, akikkel a hívők kapcsolatba kerültek._[1508]

Az embertársainkkal való baráti és bensőséges kapcsolaton keresztül felemelő hatást gyakorolhatunk másokra. Akiket közös remény és hit köt össze Krisztus Jézusban, azok áldására lehetnek egymásnak. Jézus azt mondja: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”. A szeretet nem csupán ösztönös megnyilvánulás, vagy a körülményektől függő, múló érzelem, hanem élő alapelv és maradandó erő. A lelket a Krisztus szívéből áradó tiszta szeretet folyamai táplálják, mint egy soha ki nem apadó forrás. Ó, mennyire megelevenedik a szív, mennyire nemesebbé válnak indítékai, és mennyire elmélyülnek érzelmei e közösség által! A Szentlélek nevelése és fegyelmezése alatt Isten gyermekei őszintén, igazán és mesterkéltség nélkül szeretik egymást, részrehajlás és képmutatás nélkül. Ez pedig azért van, mert szívük szereti Jézust. Az egymás iránti szeretetünk az Istennel való közös kapcsolatunkból fakad. Egy család vagyunk, és úgy szeretjük egymást, ahogyan Ő szeretett bennünket. Ehhez az igaz, megszentelt és fegyelmezett szeretethez képest a világ felszínes udvariassága és a túláradó barátság tartalmatlan megnyilvánulásai olyanok, mint a polyva a búza mellett.

Minden férfi, nő és ifjú befolyást gyakorol másokra. Ez a befolyás Istentől származik. Istentől árad az emberre, és mi felelősek vagyunk azért, ahogyan használjuk. „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.” _[1509] Vajon felismerjük-e, hogy ez az egymás iránti tiszta, önzetlen szeretet a jellem tökéletességének köteléke? „És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak, amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek.”  

Ez az Ige tanítása. Hogyan engedelmeskedtek neki? Ó, ha ez minden munkás jellemébe beépült volna, milyen változás következett volna be intézményeinkben! Mennyire más lenyomatot viselne most Isten műve Battle Creekben! Tanácskozásaitok döntéseiben nem kerültek volna napvilágra azok a különös fejlemények, amelyek most mutatkoztak meg. Nem burjánzott volna keserű féltékenység azok szívében, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Úgy kerülnétek minden olyan tanácsot vagy döntést, amely valamely testvéreteket nyomorúságba és bajba sodorná, vagy szegénységben tartaná, ahogyan a poklosságot kerülnétek. _[1510] Félelmetes dolog, ha valaki elveszíti saját lelkét, mégis naponta tesznek az emberek olyan lépéseket, amelyek lelkük elvesztéséhez vezetnek. Krisztus ajkáról hangzott el a kérdés: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” Ünnepélyes, félelmetesen ünnepélyes kérdés! Mégis milyen sokan adják el lelküket egy tál ételért, Ézsaúhoz hasonlóan. Ha pedig valaki elveszíti saját lelkét, az még ennél is többet jelent. Szavai, példája és gonoszul szőtt elméletei másokat is bizonytalanságba és nehézségekbe sodornak. Elhívja az embereket Krisztustól, hogy a sötétség fejedelmének fekete zászlaja alá sorakozzanak. Röviden, lélekgyilkos; mindent megtesz, hogy elpusztítsa azokat az elveket, amelyeket Isten hozott létre. Milyen szörnyű a gondolat, elpusztítani azoknak az embereknek a lelkét, akiknek megmentéséért Krisztus a földre jött. Életünk eredménye napról napra a gyógyításnak kell lennie, nem a sebzésnek; a mentésnek, nem a pusztításnak.

Nem látod, hogy életviteledben örökkévaló érdekek forognak kockán? Mindenki maga dönt a saját sorsáról. A mennyben uralkodó Isten megengedi, hogy minden ember elfoglalja álláspontját, és ezzel siettesse vagy késleltesse Ura megjelenését. Mindazok, akik beleegyeznek abba, hogy megszabaduljanak természetes önzésüktől, és betöltekezzenek Isten Szentlelkével, Isten oldalára állnak; emberi közvetítőkként az isteni befolyás áramlatait árasztják tovább. Munkájukon Isten áldása van. Aranyat, ezüstöt és drágaköveket építenek az alapra._[1511] Amikor az ítélet napja megpróbálja kinek-kinek munkáját, hogy milyen az, az arany, az ezüst és a drágakövek megmaradnak, a fa, a széna és a pozdorja azonban megég, az építő életműve pedig elvész. Amilyen mértékben az ember ebben az életben Istennek szenteli magát, olyan mértékben fog előrehaladni az eljövendő életben is. Munkája annak jellege szerint nyeri el jutalmát, és ez határozza meg, milyen helyet foglal majd el Isten templomában.

Minden ember felelős saját lelkének üdvösségéért, és a legünnepélyesebb felelősség terheli mások lelkének üdvösségéért is. Megmentő befolyást kell gyakorolnia, és úgy kell vigyáznia a lelkekre, mint akinek számot kell adnia róluk. Minden férfi, nő és ifjú próbaidejét tölti ezen a földön. Azon a nagy napon, amikor a mindenkiről készített feljegyzés megnyílik, nyilvánvalóvá válik, ki épített esztelenül a homokra, és ki az örökkévaló Kősziklára. Akkor válik nyilvánvalóvá, ki hozott gyalázatot Isten szent művére azzal, hogy saját elveit és eljárásait vitte bele abba. Megmutatkozik majd, ki szőte bele saját lelkületét a gyülekezetekben elfogadott módszerekbe és tervekbe, hogy azok alakítsák a munkát. Minden ingerültség, minden irigység, féltékenység, önmegtagadás hiánya és a Szentlélek munkájával szembeni makacs ellenállás – mindez nyilvánvalóvá válik azon a napon. Minden munka a maga jellege alapján lesz megítélve.

Testvérem, ezekkel a szavakkal búcsúzom tőled: „Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! hiszen miért halnátok meg?” _[1512]