A hamis megszentelődés egy új szakasz kezdete volt. Apcsel 26:18 versben azt olvassuk, hogy Jézus beszélt azoknak, akik „szentek az énbennem való hit által” (KJV). Vannak, akik csak hit által igénylik a megszentelődést. Csak higgyél Krisztusban, és szent leszel. Mások csak a Szentlélek által akarják elérni a szentséget. Mindkét csoport közel áll egymáshoz abban, hogy mindketten tévednek. Ha a szentséget el lehetne érni hit és a Szentlélek által, mégis ez egy hamis igény lenne, így ezzel a harmadik csoporttal együtt mindegyik egyformán hamis.
Igaz, amint láttuk, hogy Jézus elküldte Pál apostolt a pogányokhoz, hogy megnyissa „szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek az énbennem való hit által”. Ugyanakkor az is igaz, hogy Pál apostol írt azoknak, akiket „kezdettől fogva kiválasztott Isten az üdvösségre, a Lélek szentségében” (2Thess 2:13). Az is igaz, hogy Krisztus maga imádkozott az Atyához tanítványaiért „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” (Ján 17:17).
Mindhárom állítás igaz. És amikor Isten szándéka szerint együtt vesszük őket, akkor az elkerülhetetlen eredmény az igaz megszentelődés lesz. Azonban amikor megkísérlik szétválasztani egyiket vagy a másikat, a megszentelődés kegyelme eltorzul, és az eredmény egy hamis megszentelődés lesz, egy szörnyű megtévesztés. Ha megfelelő sorrendbe vesszük, a Szentírásnak e három szakasza megerősíti a megszentelődés igaz doktrínáját. Megállapításra kerül, hogy a három szakasz megfelelő sorrendben van. Most egy kis tanulmányt javasolok erről a témáról, ebben a sorrendben.
1.) „A hit általi megszentelődés” „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsid 11:6) Jakab apostol az Úrhoz intézett kérésről a következőket írta: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.” (Jak 1:6-7). A hit egy alap, amelyre a keresztény jellem épül. A hit a kezdet, és minden más kegyelem hozzáadódik. (2Pét 1:5-7) Csak hit által kell megigazulnunk. Csak Krisztusba vetett hit által nyerhetünk bűnbocsánatot. „Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről.” (Apcsel 20:21) Amikor a jeruzsálemi tanácsban tárgyalták a pogányok viszonyát az evangéliumhoz, Péter apostol azt mondta, hogy Isten „semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, mert hit által tisztította meg a szívüket.” (Apcs 15:9). Ezért egyértelmű, hogy a megszentelődésben az első dolog a Krisztusba vetett hit. Amikor ezt gyakorolják, akkor az emberek megkapják a bűnök bocsánatát, és akkor kapják meg a Szentlelket.
2.) „A Lélek megszentelése” Krisztusról szólva Pál apostol azt mondta: „miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is – megpecsételt a megígért Szentlélekkel.” (Ef 1:13). Mint ahogy a kézzel csinált külső körülmetélés a hit általi megigazulás pecsétje volt, ugyanúgy a szív kéz nélküli körülmetélése a Szentlélekben, az igazság pecsétje hit által, amellyel rendelkeznünk kell Krisztusban. (Róm 4:11; Ef 1:13; Róm 2:28,29; Kol 1:11) Most meg fogjuk nevezni a Szentlélek néhány feladatát:
A.) Ő a bűnök bocsánatának a tanúja, és annak a ténynek, hogy Isten gyermekei vagyunk (Zsid 10:15-17) „De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól: Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.” „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8:16)
B.) A Szentlélek az örökségünk záloga. „Őbenne titeket is – miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is – megpecsételt a megígért Szentlélekkel, aki örökségünk záloga, hogy megváltsa tulajdonát dicsőségének magasztalására.” (Ef 1:13-14) A garancia „egy szerződésben előre kifizetett rész, az egész garanciájaként.”
Isten szövetségbe lép az emberekkel, és örökséget ígér azoknak, akik elfogadják Fiát. De még nem jött el az ideje az örökség megadásának; ez nincs még megváltva. Így, amíg eljön annak az ideje és az örökséget megváltják, Isten a népének adja a Szentlelkét garanciaként az örökség biztonságaként. Egy másik meghatározás szerint „a garancia biztonságot nyújt arra, hogy valami hasonló következik”. A Szentlélek befogadásával az isteni természet részeseivé válunk, és ezen „garancia” által Isten biztosít minket arról, hogy sokkal többet fogunk kapni ebből, olyan sokat, hogy „hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van”.
C.) Útmutató az igazsághoz. „A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek.” (Ján 14:26) A Szentlélek megtanít minket azokra a dolgokra, amelyeket Krisztus mondott. Krisztus Lelke beszélt úgy az ótestamentumban, mint az újtestamentumban is (1Pét 1:10-12), és ez arról biztosít minket, hogy a Szentlélek meg fogja tanítani velünk Isten Igéjét. Jn 16:13 verse megerősíti ezt a dolgot: „de amikor eljön az, aki az igazság Lelke, elvezet majd titeket minden igazságra”. Mint ahogy Krisztus mondta „A te Igéd igazság”, ezért világos, hogy a Szentlélek Isten Igéje által vezetni fog bennünket. „Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti nektek.” Ezért a Szentlélek, mint Isten Igéjének útmutatója és tanítója, megmutatja nekünk Isten dolgait jelentésük teljességében, hogy megtudhatjuk, hogyan kell alkalmaznunk őket életünkben, és hogyan tudjuk az életünket hozzájuk igazítani.
Hasonlítsátok össze Zsolt 119:8; Ef 1:17-18; Apcsel 26:18 verseket! Itt buknak meg azok, akik a megszentelődést igénylik. Ha el is fogadják az érvelés miatt (és csak ezért), hogy ők kaptak Szentlelket, ahelyett, hogy megengednék, hogy Isten Igéje tanítóként töltse be a funkcióját, hogy Isten az Ő Igéjéből vezesse őket, inkább Isten Igéjétől független útmutatóként próbálják tenni a Szentlelket, sőt sok esetben ellentétesen azzal a világos írott Igével, amit a Szentlélek maga jelentett ki. Az ilyen lélek nem Isten Lelke; mint ahogy nem az Ő küldetése.
A Szentlélek nem fordulhat önmagával szembe. Ebben az értelemben semmi esetre sem Ő a célpont; hanem minden esetben olyan eszközként küldetik, mely által elérhetjük azt a célt, melyet Isten számunkra kigondolt. Megismétlem, függetleníteni a Szentlelket Isten Szavától, azt jelentené, hogy Ő a sajátjából beszél. De Krisztus azt mondta: „mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek”.