Az örömhír

Szokás, hogy amikor a Biblia egyik könyvéről írnak, a szerző egy kis időt szán arra, hogy bevezetőt írjon könyvéhez, bemutatva annak természetét, megírásának körülményeit és könyvének célját, amelyet a szerző szem előtt tart sok más dologgal együtt, ezek részben konjunkturálisak vagy a könyvből származnak. Az olvasónak ezeket a kijelentéseket annak tekintélye által kell szemlélnie, aki megfogalmazta, mert nem tud magától következtetni, hiszen még nem olvasta a könyvet. De jobb, ha közvetlenül bevezeti az olvasót a könyv tanulmányozásába, és így ő maga érti meg - ha kitartó és hűséges - mindazt, amit a könyv feltárhat előtte. Jobban megismerünk egy embert, ha beszélünk vele, mint úgy, hogyha másvalaki beszél róla. Ezért késedelem nélkül kezdjük el Pál apostol Galatabeliekhez írt levelének tanulmányozását, és hagyni fogjuk, hogy a levél beszéljen a maga nevében. Semmi sem helyettesítheti a Szentírást. Ha mindenki imádsággal és komolysággal tanulmányozná a Bibliát, minden szóra nagyon odafigyelve, és úgy fogadná, mint amely közvetlenül Istentől származik, akkor nem lenne szükség egyetlen vallásos könyvre sem. Minden írásnak egyetlen célja kellene, hogy legyen, éspedig az, hogy közvetlenebb módon irányítsa a figyelmet a Szentírás szavaira. Mindaz, ami bármely ember gondolataival helyettesíti a Bibliát azt eredményezve, hogy az emberek elégedettek legyenek a Biblia tanulmányozása nélkül, az rosszabb a haszontalannál. Ezek a szavak komolyan buzdítsák az olvasót arra, hogy mindenekelőtt szorgalommal és gondossággal tanulmányozza a Szentírás szövegét. Így a Szentírás bármely hivatkozása a megalapozott ismeretekre való hivatkozás lesz. Segítsen az Úr, hogy az Ige tanulmányozásához nyújtott e jelentéktelen segítség által tegyen minden olvasót az egész Szentírásnak jobb ismerőjévé, amelyből üdvösséghez vezető bölcsességet meríthet.

Author: Ellet Joseph Waggoner

Oldalszám: 180