100. levél, 1896. – A.O. Taitnek címzett levél

Cooranbong, 1896. augusztus 27.

Kedves Testvérem!

Nem írtam neked sokat, mert tudtam, hogy mindaz, amit írnom kellene, csak növelné a terhedet, és még inkább felerősítené azokat a fájdalmakat, amelyek amúgy is gyötörnek, miközben nincs remény arra, hogy bármilyen módon enyhíthetnél a helyzeten.

Nagyon sajnálom Olsen testvért. Hosszan írtam neki ezzel a helyzettel kapcsolatban. Visszaírt, és megköszönte az idejében elküldött leveleket, de nem cselekedett a kapott világosság szerint. Különös eset az övé. Miközben egyik helyről a másik helyre utazott olyan férfiakat választott útitársául, akiknek lelkületét és befolyását nem lett volna szabad jóváhagyni; és azok az emberek, akik bizalmat helyeznek beléjük, félre lesznek vezetve. Ám annak ellenére, hogy éveken át világosságot kapott erről a kérdésről, tovább haladt azon az úton, amely közvetlenül ellentétes azzal a világossággal, amelyet az Úr adott neki. Mindez összezavarja lelki ítélőképességét, és az általános érdekekhez, valamint a mű egészséges, helyes előrehaladásához való viszonyában hűtlen őrállóvá teszi. Olyan utat követ, amely károsítja lelki ítélőképességét, és másokat is arra vezet, hogy eltorzult megvilágításban lássák a dolgokat. Félreérthetetlen bizonyítékát adta annak, hogy nem tekinti tiszteletre méltónak azokat a bizonyságtételeket, amelyeket az Úr jónak látott népének adni, és nem tulajdonít nekik akkora súlyt, hogy azok befolyásolják cselekvésének irányát._[1607]

Ez oly módon fáj nekem, amelyet nem tudok leírni. Olsen testvér kétségtelenül úgy cselekedett, mint Áron azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik Minneapolis óta folyamatosan ellenezték Isten munkáját. Nem bánták meg azt a bűnt, hogy ellenálltak a világosságnak és a bizonyítékoknak. Már jóval korábban írtam A.R. Henrynek, de egyetlen szóval sem válaszolt. Nemrégiben Lindsay-nek és a feleségének is írtam, de feltételezem, hogy nem tulajdonítanak ennek akkora jelentőséget, hogy válaszoljanak.

Az Istentől kapott világosság szerint mindaddig, amíg a hazai terület szívverése nem válik egészségesebbé, annál jobb lesz Isten ügye számára, minél kevesebb hosszú utazást tesz Olsen testvér az általa választott segítőkkel, A.R. Henryvel és Harmon Lindsayvel. A távoli misszióterületek nagyon jól meglesznek e látogatások nélkül is. A mű központjában lévő betegség megmérgezi a vért, és így a betegség átterjed az általuk meglátogatott misszióterületekre is. Mégis, az otthoni dolgok beteges állapota ellenére, némelyek nagy terhet éreztek arra, hogy a hívők egész közösségeit atyai szárnyaik alá vegyék. Ha azonban azok az intézmények, amelyeket Isten alapított, rendelkeznek lelki ítélőképességgel, nem fognak engedni ezeknek az atyáskodó javaslatoknak. Nem Isten rendje szerint való, hogy néhány ember irányítsa az egész területen a nagy jelentőségű ügyeket.

A bizottsági és tanácsüléseken tanácsadóként munkálkodó férfiak közül sokakat el kell távolítani._[1608] Másoknak kell elfoglalniuk a helyüket, mert az ő hangjuk nem Isten hangja. Terveik és elgondolásaik nem Isten rendje szerint valók. Ugyanazokat az embereket tartották meg a bizottságok vezetőiként mindaddig, míg saját irányításuk és saját véleményük következtében közönséges tüzet használnak az Isten által gyújtott szent tűz helyett. Ezeket a férfiakat az Úr nem hívja többé Izráelnek, hanem bitorlóknak. Olyan sokáig ők munkálkodtak ahelyett, hogy a Szentlélek munkálkodott volna bennük, hogy már azt sem tudják, milyen lélek indítja őket cselekvésre.

A Battle Creek-i főiskola jobb helyzetben lenne, ha csak feleakkora volna, másik felét pedig Battle Creektől távol helyezték volna el. Az emberi elmékre nehezedő lelki vakság egyre mélyülni látszik. Megtéretlen emberek foglalkoznak lelki ügyekkel. Minden ilyen embert le kellene váltani olyanokra, akik nemcsak ismerik az igazságot, hanem gyakorolják is azt, és annyira tisztelik a Bibliát, hogy engedelmeskednek az „Így szól az Úr” kijelentésének. Sokan azok közül, akik régóta kapcsolatban állnak a kiadóval és a munka más fontos ágaival, valójában nincsenek tudatában annak, milyen hatást gyakorolnak az általuk hozott döntések. Ha érzékelnék e döntések jelentőségét, és felfognák, mit jelentenek ezek a mű szempontjából, sokkal szerényebben terjesztenék elő saját elképzeléseiket, és sokkal megfontoltabbak lennének, amikor előterjesztik gondolataikat, és amikor hangosan támogatják mások javaslatait.

Kegyességre van szükség. Kevesebb önbizalomnak és sokkal több alázatnak kell megmutatkoznia. Isten művét közönséges dolognak kezdték tekinteni._[1609] Sokkal jobb lett volna lecserélni a testületekben és a bizottságokban szolgáló embereket, mint éveken át ugyanazokat megtartani, míg végül azt feltételezték, hogy javaslataikat kérdés nélkül el kell fogadni, és általában egyetlen ellenvélemény sem hangzott el. Olyan férfiak vesznek részt a tanácskozásokon, akik nem rendelkeznek a szükséges ítélőképességgel. Látókörük szűk, és önző. Változásra van szükség. Nem lenne bölcs dolog megvalósítani a javasolt terveknek akár csak a felét vagy a negyedét sem.

Mindazok, akik tanácskozásokon és bizottsági üléseken vesznek részt, írják szívükbe ezeket a szavakat: „A jelenért és az örökkévalóságért munkálkodom. Számot kell adnom Istennek minden indítékról, amely cselekvésre késztet. Legyen ez a jelmondatuk. Szálljon fel Istenhez a zsoltáros imádsága: „Tégy Uram závárt az én számra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe, és ne egyek az ő kívánatos eledeleikből!”

Az Úr megmutatta nekem, hogy túl nagy bizalmat helyeznek a Battle Creekben bizalmi tisztségeket betöltő férfiakba. A távoli vidékeken élők nem teszik meg azt, amit saját ítélőképességük helyesnek mond, amíg előbb nem kérnek engedélyt Battle Creektől. Mielőtt bármilyen lépést tennének, várják az onnan érkező „igent” vagy „nemet”.

Isten nem ihlette az efféle függést néhány véges emberi elmétől. Istent kell megkérdezni; Istent kell alázatos imában keresniük azoknak, akik Ausztráliában, Afrikában vagy bármely távoli országban élnek. Ki az egyetlen, aki bölcsességet és ítélőképességet adhat a Battle Creek-i férfiaknak?_[1610] Ha ítélőképességüknek van valamilyen értéke, az Istentől származik. Vajon Ő közelebb van a Battle Creekben élőkhöz, mint a távoli országokban dolgozókhoz? Az Úrnak talán Battle Creekbe kell mennie, hogy az ottani embereknek mondja meg, mit kell tenniük a távoli országokban munkálkodóknak?

A távoli helyeken munkálkodók hibát követnek el, hogy kizárólag néhány Battle Creek-i ember véleményére hagyatkoznak. Ezek a Battle Creek-i férfiak nem ismerik a munka helyzetét a különböző vidékeken. Azokon a területeken szolgáló munkásoknak emlékezniük kell arra, hogy Isten azért adott nekik értelmet és gondolkodóképességet, hogy használják talentumaikat. Ha saját területükön végzett munkájuk során bizonyos dolgokban tévednek, ezért nem szabad őket hibáztatni. Akik őket hibáztatnák, talán még nagyobb tévedéseket követtek el. Ezek az emberek Istenbe vessék bizalmukat, és kérjenek bölcsességet attól, aki megígérte, hogy szemrehányás nélkül megadja azt mindenkinek, aki kér Tőle. Isten közel van hozzánk, nem távol. „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek!” Ó, mennyire másként éreztek és cselekedtek a Battle Creek-i vezetők, amikor tanácsért fordultak hozzájuk! Nem tanúsították azt a szelídséget és alázatosságot, amelyet az emberek nagy Tanítója és Megváltója tanúsított, hanem ehelyett önző felsőbbrendűséget és uralkodó lelkületet tanúsítottak. Ezzel megmutatták, hogy Jézus nem lakozott a szívükben. Hála az Úrnak, nem mindenki ilyen lelkületű; az egyházterületeket azonban gyorsan átjárja az önigazult felsőbbrendűségnek ez az érzése._[1611]

A különböző országokban élők járjanak hitben! Tegyék fel maguknak a kérdést: „Battle Creek-i férfiakat szolgálok, vagy az Urat?” Érezniük kell, hogy egyénileg Istennek tartoznak számadással, nem pedig olyan embereknek, akik maguk is arról tesznek bizonyságot, hogy bölcsességet kell kérniük Istentől. Amint az Úr választott szolgái Őt keresik bölcsességért, válaszolni fog imáikra. A távoli vidékeken szolgálók tanácskozzanak és imádkozzanak együtt, és nyissák meg Isten igéjét, hogy tanácsot találjanak benne! Ahol ketten vagy hárman egy akaraton vannak, az Ige kijelenti, hogy bármit kérnek Jézus nevében, megadatik nekik. „Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek!” Tiszteletteljes félelemmel járuljatok a kegyelem királyi székéhez. Tárjátok Isten elé az Ő Igéjét, amely Krisztus Jézusban nem igen és nem, hanem igen és ámen.

„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. … Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” „A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” _[1612]

Testvéreim, vajon arra neveljük magunkat, hogy emberektől függjünk, ahelyett hogy minden szükséghelyzetben Istenbe vetnénk bizalmunkat, és Őrá támaszkodnánk? Bármilyen munkába is kezdünk Isten ügye és műve érdekében, keresztényi kötelezettséggel tartozunk Istennek. Vele kell tanácskoznunk. Néhány embernek – bármilyen tisztséget töltsenek is be, bármilyen hivatalt viseljenek is – nem szabad az egész világra kiterjedő munka értelmévé és ítélőképességévé válnia abban a hatalmas szőlőskertben, amely maga a világ.

Minden távoli országban munkálkodjanak önzetlenül, Isten félelmében és szeretetében, hogy előmozdítsák a művet. Isten misszionáriusaiként sokat tehetnek a Mesterért, ha kapcsolatban állnak vele. A hit teljes bizonyosságával közeledjenek Istenhez, szent kezeket emelve fel, harag és kételkedés nélkül. Isten megismerteti velük akaratát; mindazok azonban, akik nem egyedül Isten dicsőségét tartva szem előtt munkálkodnak, nem őt teszik támaszukká és bizalmukká, hanem inkább emberi bölcsességre hagyatkoznak, hibákat fognak elkövetni. Isten munkájának végzése közben lehet a leggazdagabb tapasztalatokat megszerezni. Itt nyertek bölcsességet, és itt tapasztaljátok meg Isten ígéreteinek beteljesedését.

Hiba arra bátorítani az egyházterületeket, hogy mindent a Battle Creek-i emberek véges elméje elé vigyenek, és tőlük kérdezzék meg, hogy mit tegyenek. Az emberek soha nem fognak bölcsességre jutni az irányításban – legyen szó akár pénzügyi, akár lelki ügyekről –, ha arra nevelik őket, hogy más emberek eszére támaszkodjanak, és azok gondolkodjanak és tervezzenek helyettük._[1613] Ha hibákat követnek el, az Úr talán éppen ezeket a hibákat engedi meg, hogy győzelmekké váljanak, amennyiben megtanulnak fejlődni ezekben a dolgokban. Vajon az emberek mindig mások gondolatainak árnyékai akarnak maradni? Isten senkit sem zárt ki ígéretéből: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől.”

Ó, milyen keveset tudnak az emberek — még a konferenciaelnökök is — arról a kimondhatatlanul nagy erőről és segítségről, amelyet Isten az alázatos és komoly keresőnek ad, aki Istenbe veti bizalmát, és nem állít embereket tanácsadóként arra a helyre, ahol egyedül Istennek kell állnia. Ezerszer ezernyi és tízezerszer tízezernyi angyal szolgál azoknak, akik az üdvösség örökösei lesznek. Isten arra vár, hogy segítsen mindazoknak, akik Őrá tekintenek. De vajon mit gondolhatnak azok az angyalok - akik készen állnak Isten akaratának és parancsának teljesítésére, hogy segítségére siessenek művének minden helyen - amikor azt látják, hogy azok az arcok, amelyeknek Istenhez kellene emelkedniük, és azok a hangok, amelyeknek könyörgésben és hálaadásban Istenhez kellene szólniuk, elfordulnak Istentől, és kéréseiket Battle Creekbe küldik, esendő emberektől kérve tanácsot? Vajon nem kellene változásnak történnie ezekben a dolgokban? Bizony, határozott változásra van szükség. Isten szolgái neki tartoznak felelősséggel. Senki sem lehet mások lelkiismerete. Az Úr azt akarja, hogy olyan emberek munkálkodjanak szőlőskertjében, akik tudják, hogyan kell Isten munkáját végezni.

Ha a Generálkonferencia elnöke túlterhelten roskadozik a munka súlya alatt, néhány fiatalabb ember vagy néhány idősebb, tapasztalt férfi álljon a megfáradt ember mellé, vegye le róla a terheket, bátorító szavakkal támogassa, álljon a helyére, és végezze el azt a munkát, amelyet ő végzett volna, még akkor is, ha összeroskadna az erejéhez képest aránytalanul nagy teher alatt._[1614]

A nyomás idején lelki erőket kell bevonni, amelyeknek mindenkor részt kellene vállalniuk a terhek hordozásában; de itt a munkaterületet részekre kell osztani olyan férfiak között, akik készek e terhek viselésére. Több olyan erőre van szükség, amelyre támaszkodni lehet, de ezeket az embereket nem szabad évről évre ugyanabban a felelős tisztségben tartani. A munkaterület ehhez túlságosan nagy. Szokásunkká vált, hogy minden jelentéktelen kérést Battle Creekbe küldjünk, mígnem a magasztos és szent munka annyi emberi tényezőn ment keresztül, hogy beszennyeződött. A megszenteletlen emberi természet tisztátalan befolyása áthatotta, úgyhogy már semmi sem biztos, szent és tiszta. Ám kevés haszna van annak, ha olyan férfiakhoz fordulunk, akik oly sokáig töltöttek be vezető tisztséget, hogy gondolkodásmódjukban a szent már összemosódott a közönségessel.

Most csupán három fontos kérdést érintettem. Még több következik.

Ellen G. White _[1615]