A tanbeli nézeteltérések bemutatása, valamint D.M. Canright cselekedeteinek elítélése
Elküldtem G.I. Butler testvérnek azoknak a leveleknek a másolatát, amelyeket E.J. Waggoner és A.T. Jones testvéreknek írtam a véleménykülönbségekről szóló témák bevezetésével, előtérben a tartásával és kiemelésével kapcsolatban. Nem azért küldtem el nektek ezeket a másolatokat, hogy fegyverként használjátok őket az említett testvérek ellen, hanem azért, hogy ugyanolyan óvatosságot és gondosságot tanúsítsatok a harmónia megőrzése érdekében, ahogyan elvárnátok, hogy ők is megtegyék.
Aggódom, mert bármennyire is próbálom, nem emlékszem arra, hogy a két törvénnyel kapcsolatban mit mutattak nekem. Nem tudom felidézni, hogy mire vonatkozott a J.H. Waggoner testvérnek adott figyelmeztetés és intés. Talán egy figyelmeztetés volt, hogy ne terjessze elő a nézeteit abban az időben, mert nagy volt a megosztottság veszélye.
Nem szeretném, ha a neked küldött leveleket olyan módon használnád fel, hogy biztosra vedd, a te elgondolásaid helytállók, Dr. Waggoneré és Jones lelkészé pedig egytől-egyig tévesek.
Elszomorított, amikor olvastam a cikkedet a Review-ban, és fél órán át olvastam a hivatkozásokat az általad írt röpiratod elején.[32] Testvérem, sok minden, amit leírtál, helyes. Az elvek, amelyekre hivatkozol, igazak, de nem értem, hogyan egyeztethetőek össze ezek a Dr. Waggonerrel kapcsolatos éles megjegyzéseiddel. Úgy gondolom, túl éles vagy. És ha ezt követően előállsz egy röpirattal a saját nézeteiddel, előre mondom, nem gondolom azt, hogy méltányosan jársz el, hacsak meg nem adod ugyanazt a szabadságot Dr. Waggonernek is.
Ha elkerültétek volna ezt a kérdést, ahogy mondtátok, hogy megtettétek, sokkal inkább összhangban lett volna azzal a világossággal, amelyet Isten jónak látott nekem adni. Volt néhány mély benyomást keltő álmom, melyek alapján arra következtettem, hogy nem jársz egészen a világosságban. D.M. Canright testvér a törvénnyel kapcsolatos nézeteit ismertette, és ilyen zűrzavart még soha nem hallottam. Úgy tűnt, egyikőtök sem látja vagy érti, hová vezetnek az érvei.
Úgy tűnt, mintha egy csónakban ülnétek az árnyékban, és Canright testvér fokozatosan oltotta ki a fényt. Aztán valaki azt mondta: „Elég volt ebből. Mindez az éjszaka árnyéka; Sátán munkája.”
Ekkor nyugtalanul elindult, nyögdécselve, mintha megbénult volna, majd kijelentette, hogy elhagyja a csónakot. Egy másik csónakot látott, amelyik nagyobb sebességgel haladt, és a fedélzeten mindenki boldognak tűnt. Zene szólt és énekeltek. Azt mondta: „Átszállok a másik csónakba. Azt hiszem, ez itt darabokra fog hullani.”
A kapitány határozottan felállt, és azt mondta: „Ismerem ennek a hajónak minden deszkáját, és tudom, hogy bármilyen vihart ki fog állni. De a másik csónaknak korhadt és féregrágta gerendái vannak, és nem fogja túlélni a vihart.”[33] Azt hiszem, azt mondta: „Én akkor is átszállok arra a hajóra, ha vele együtt veszek is el.”
Testvéreim, egyáltalán nem vagyok nyugodt és elégedett, ha arra gondolok, hogy Canright testvért arra bátorítottátok, hogy főiskolai hallgatóknak tartson előadásokat, és hogy a Review-ban olyan dolgokat írjon, mintha ő lenne a metodista egyház püspöke.
Majd, amikor az az elfogadhatatlan cikk megjelent, még ha úgy is, hogy Uriah Smith testvér nem volt jelen, ki az közületek, aki szembe állította őt ezzel a kérdéssel?
Úgy tűnik, nekem kellett írnom neki, és világosan beszélnem erről a témáról. Ő pedig minden dorgálásomat úgy értelmezett, mintha félre akarnám őt állítani.
Azt hiszem, ha megtettétek volna a kötelességeteket, nem kértetek volna meg arra, hogy írjak neki. Megmutatták nekem, és én elmondtam neki, hogy ő egy elrugaszkodott író, aki mindig igyekszik eredeti lenni, és állításokat bizonyítékként hoz fel; hogy nem élt és nem járt Istennel úgy, hogy megbízható író lehessen. Azt tanácsoltam, hogy minden könyvét vonják vissza, különösen a törvényről szólót, ami éppen az a téma volt, amelyről veletek beszélt. Ha az a munka olyan, amilyennek gondolom, elégetném minden példányát, mielőtt egy is a nép kezébe kerülne.
És a hitehagyása után miért kellett azt mondanotok, amit róla mondtatok? Isten nem így bánik a hitehagyottakkal, és ha van mondanivalótok, mondjátok el, de ne írjatok le ilyen dolgokat. Testvéreim, elszomorít, hogy olyan álláspontra helyezkedtek, amit másoknak megtiltotok, és amit elítélnétek másokban.[34] Nem hiszem, hogy ez a helyes módja annak, hogy így bánjatok egymással.
Nem szeretnék farizeizmust látni a sorainkban. Az ügy már olyan mértékben a nép látóterébe került általad és Dr. Waggoner által, hogy méltányosan és nyílt vitában kell eldönteni a kérdést. Nem látok más utat, és ha ez nem lehet farizeusi lelkület nélkül, akkor hagyjátok abba ezeknek a kérdéseknek a közzétételét, meg több értékes leckét Krisztus iskolájában.
Úgy gondolom, most már csak a nyílt vita maradt, mint lehetőség. Te terjesztetted a röpiratodat, most már csak úgy lehet méltányos, ha Dr. Waggoner is megkapja ugyanazt az esélyt, mint amit te kaptál. Úgy gondolom, hogy az egész ügy nem Isten rendelése szerint van. De, testvéreim, semmi igazságtalanság nem lehet közöttünk. Úgy kell dolgoznunk, mint a keresztények. Ha van olyan pont, amely nincs teljesen és világosan meghatározva, de amely kiállhatja a kritika próbáját, ne féljetek vagy ne legyetek túl büszkék ahhoz, hogy alávessétek vizsgálatnak.
Remélem, hogy abból, amit elküldtem nektek, semmit sem fogtok felhasználni olyan munkára, amely teljesen ellentétes azzal, amit én szándékoztam. Segítsen az Úr, mert veszélyes idők vannak előttünk.
El sem tudom mondani, mennyire megvetendő Canright viselkedése a szememben. Az alapján, amit Isten megmutatott nekem, mélyebben látok ebben a kérdésben, mint ti. Az ő viselkedése és hirtelen változása önmagáért beszél. Hiszem, hogy sokkal szorosabb közösségben kell lennünk Isten Lelkével ahhoz, hogy megmeneküljünk ezen utolsó napok veszedelmeitől.
Testvérek, meg kell halnia az énnek és a büszkeségnek bennünk. Az énünk nagy erővel fog küzdeni a túlélésért és a felsőbbrendűségért, de mindazonáltal meg kell halnia, és olyanokká kell válnunk, mint a kisgyermekek, különben soha nem látjuk meg a mennyek országát. Krisztus Lelkével kell beteljesednünk.[35]
Egyre nagyobb szükség van a szoros közösségre Istennel és az egységre. Töltsünk sok időt mennyei bölcsesség keresésével! Töltsünk sok időt imában Istennel! Minden lépésünknél szükségünk van a Biblia bizonyitékaira. Nem szabad, hogy kijelentésekkel próbáljunk győzni minden témában, ahogy Canright testvér tette.
Minden konfliktusban nem elítélő szavakra, hanem a Lélek kardjára van szükségünk. Szükségünk van az igazságra, ahogy az Jézusban van. Arra van szükségünk, hogy Isten teljességével töltsön be minket, és hogy Krisztus szelídsége és alázatossága jellemezzen bennünket.
Van egy ravasz ellenségünk, aki használja a kardotokat, és ellenetek fordítja, ha nem tudjátok, hogyan kell ügyesen használni. Ne engedjétek, hogy bárki azt higgye, hogy ismerjük a Biblia által hirdetett teljes igazságot.
A Canright testvér által követett út megvetendő, ne próbáljátok lágy szavakkal vagy finom beszéddel megédesíteni azt.
Nem veszítettem el a hitemet Istenben, se bennetek, testvéreim. De nem is hiszem, hogy mentesek vagytok a kísértésektől, sőt hajlamosak vagytok hibázni. Egy dolgot azonban tudok: Isten segíteni fog nekünk, ha komoly elhatározással keressük Őt.
Az evangélium nem csak békesség. Sok konfliktusom van, sokszor virrasztok, de igyekszem minden gondomat és terhemet Jézusra vetni. Fájdalmas kétségek és félelmek támadnak, hogy vajon nem voltam-e hűtlen valamelyik kötelességem teljesítésében.
Állhatatosan fogunk előrehaladni, Jézusra tekintve, Tőle tanulva, Jézus szeretetét befogadva, a testvéreink iránti szeretettől meghatott szívvel.[36]
Tanúsítom nektek, hogy Krisztus vallása nem a szomorúság vallása, hanem az örömé. De, amikor szomorúság jön, küzdenünk kell. Hittel küzdjetek minden centiméterért, amíg hit által győzelmet nem aratunk. Miközben van okunk szomorkodni mások bűnössége miatt, többet kell imádkoznunk, és elszántabban kell ragaszkodnunk az ígéretekhez. [37]
Ellen G. White Estate, Washington D.C., 1986. október 30.