15. kézirat, 1888. - A Generál Konferencián összegyűlt testvérekhez

Felhívás az Ige mélyebb tanulmányozására - Minneapolis, Minnesota, 1888. november

Kedves testvérek!

Kérlek benneteket, hogy gyakoroljátok a keresztényi lelkületet! Ne engedjétek, hogy az előítéletek erős érzelmeket szítsanak bennetek, hiszen készen kell állnunk arra, hogy előítéletmentes, tiszteletteljes és őszinte lelkülettel kutassuk a Szentírást. Imádkoznunk kell, amikor különböző nézetek merülnek fel a Szentírás bizonyos részeivel kapcsolatban. Nem szabad megengednünk, hogy személyes érzéseink befolyásolják szavainkat vagy ítélőképességünket. Ha bezárjátok elméteket a világosság előtt, amelyet Isten küld nektek, azzal megszomorítjátok Isten Lelkét.

Dr. Waggoner félreérthetetlenül beszélt hozzánk. Értékes világosság van abban, amit mondott. Néhány dolog, amit a Galata levél törvényéről bemutatott - ha teljesen értem az ő álláspontját - nincs összhangban azzal, ahogyan korábban értettem ezt a témát. Az igazság azonban semmit sem veszít azzal, ha kutatják, ezért Krisztus nevében kérlek benneteket, hogy menjetek a Szentíráshoz, és alázatos imádsággal keressétek Istent! Mindenkinek éreznie kell, hogy kiváltság számára a Szentírás személyes tanulmányozása, és ezt komoly imádsággal kell tennie, hogy Isten adjon helyes megértést az Ő igéjéről és világos bizonyítékot arról, hogy tudja, mi az igazság.

Én alázatos lélekkel, gyermeki készséggel akarom fogadni a tanítást. Az Úrnak így tetszett, hogy nagy világosságot adjon nekem, de tudom, hogy Ő mások értelmét is irányítja, és kinyilatkoztatja nekik Igéjének titkait. Én el akarom fogadni a világosság minden fénysugarát, amelyet Isten küld, még akkor is, ha a legszerényebb szolgája által érkezik.

Abban azonban biztos vagyok, hogy keresztényként nincs jogotok ellensé­ges, barátságtalan és előítéletes érzelmeket táplálni Dr. Waggoner iránt, aki egy­szerűen és egyértelműen ismertette nézeteit, ahogy egy keresztény emberhez illik. Ha téved, akkor törekedjetek megmutatni neki Isten Igéjéből, hol nincs összhangban a Szentírás tanításával._[163]

Ha ezt nem tudjátok megtenni, akkor keresztényekként nincs jogotok hibákat kiemelni, kritizálni, a sötétségben munkálkodni, vagy mások elméjét előítéletekkel befolyásolni. Ez Sátán munkamódszere.

Dr. Waggoner néhány írásmagyarázatát nem tartom helytállónak. Úgy gondolom azonban, hogy nézetei teljesen őszinték, ezért tiszteletben fogom tartani az érzéseit, és úgy bánok vele, mint egy keresztény úriemberrel. Nincs okom azt gondolni róla, hogy ő kevésbé értékes Isten számára, mint bármelyik testvérem, és keresztény testvérnek fogom tekinteni őt mindaddig, amíg nincs bizonyíték arra, hogy méltatlan erre. Az a tény, hogy néhány olyan nézete van a Biblia tanításairól, amelyek különböznek a tieitektől vagy az enyémtől, nem ok arra, hogy gonosztevőnek vagy veszedelmes embernek tekintsük, és igaz­ságtalan kritikával illessük őt.

Nem szabad felemelnünk a szavunkat ellene vagy a tanításai ellen, hacsak nem tudunk jó okot felmutatni és bebizonyítani, hogy tévedett. Senki ne érezze magát felhatalmazva arra, hogy szabadjára engedi harcias lelkületét.

Egyesek azt kívánják, hogy rögtön döntsenek a helyes álláspontról. Butler testvérnek tetszene, ha haladéktalanul lezárnánk az ügyet. De felkészült-e mindenki egy ilyen döntésre? Nem tudtam jóváhagyni ezt az eljárást, mert a testvéreinket olyan lelkület uralja, amely felkavarja az érzéseiket és felszítja az indulataikat, hogy még az ítélőképességüket is befolyásolja. Amíg ilyen izgatottak, mint most, nem állnak készen megbízható döntések meghozatalára.

Tudom, hogy veszélyes lenne Dr. Waggoner álláspontját teljesen tévesnek ítélni. Ez tetszene az ellenségnek. A doktor bemutatásában láttam az igazság szépségét, amikor összekapcsolta Krisztus igazságát a törvénnyel. Közületek sokan mondják, hogy ez világosság és igazság. Ti azonban mégsem mu­tattátok be ebben a megvilágításban. Nem lehetséges, hogy ő a Szentírás szorgalmas és imádságos kutatása által egyes pontokon még nagyobb világos­ságot nyerhetett? Amit most bemutatott, tökéletes összhangban van azzal a világossággal, amelyet Istentől kaptam az évek során.

Ha lelkész testvéreink hajlandóak lettek volna elfogadni ezt a világosan bemutatott tanítást, vagyis Krisztus igazságát szorosan összekapcsolva a törvénnyel – és tudom, hogy szükségük van az elfogadására - akkor nem uralkodtak volna el rajtuk az előítéletek, és a nép megkapta volna a neki járó táplálékot megfelelő időben. Vegyük kezünkbe Bibliánkat, és alázatos imával, a tanításra készséges lélekkel közeledjünk a világ nagy Tanítójához; imádkozzunk, ahogyan Dávid imádkozott: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát” (Zsolt 119:18).

Nem látok semmiféle mentséget erre az izgatott állapotra, ami ezen a konferencián kialakult. Ez az első alkalom, hogy bármit is hallottam erről a témáról._[164] Semmilyen megbeszélést nem folytattam erről a témáról, sem a fiammal, W.C. White-tal, sem Dr. Waggonerrel, sem A.T. Jones testvérrel. Ezen az összejövetelen hallottam először azokat az érveket, amelyek Dr. Waggoner álláspontjának elfogadásához vezettek.

A Battle Creek-i elnökötöktől érkező üzenetek arra irányulnak, hogy elhamar­kodott döntések meghozatalára és határozott álláspontok kialakítására bírjanak rá benneteket, én azonban óva intelek titeket, hogy ezt tegyétek. Most nem vagytok nyugodtak; sokan vannak, akik nem tudják, mit hisznek. Veszélyes egy vitatott kérdésben döntéseket hozni úgy, hogy nem vizsgáljuk meg elfogulatlanul a kérdés minden aspektusát. A felajzott érzelmek meggondolatlan lépésekhez vezetnek.

Világos, hogy sokan hamis benyomásokkal és torzított nézetekkel jöttek erre a konferenciára. Hamis nézeteik nincsenek megalapozva az igazságban.

Még ha igaz is a nézet, amit eddig helyesnek tartottunk a két törvényről, az Igazság Lelke nem fog jóváhagyni egyetlen olyan lépést sem az álláspontunk védelmében, mint amilyet közületek sokan szeretnétek megtenni. Az igazság mellé társuló lelkületnek olyannak kell lennie, hogy az igazság képviselje az igazság Szerzőjét.

Jakab apostol azt mondja: „Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével. Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak.” (Jak 3:13-18)

Az igazságot úgy kell bemutatni, ahogyan az Jézusban van. Ha vannak közöttünk olyanok, akik felháborodnak azon, hogy az ő nézeteikkel ellentétes gondolatokat mutatnak be, akkor hagyják abba a megszenteletlen kritikáikat, és őszinte kutatással vizsgálják meg a kérdést, amely így a lelkük megszentelődésére szolgál majd.

Két évvel ezelőtt, svájci tartózkodásom alatt volt egy éjszakai látomásom. Egy hang szólított meg, és ezt mondta: „Kövess engem!” Úgy tűnt, hogy felkeltem, és követtem a vezetőmet. A Battle Creek-i gyülekezetben találtam magam, és a kísérőm sok mindent elmondott nekem, ami a konferencián történt. Az elhangzottak lényegét idézem: Isten Lelkének nem volt vezető befolyása ezen az összejövetelen. Az a lelkület, amely a farizeusokat uralta, behatol a nép közé, amelyet Isten oly nagy kiváltságokban részesített.

Sok minden elhangzott, amit most nem részletezek. A megvitatott kérdés egyik oldala sem volt tökéletes minden ponton. Azt mondták nekem, hogy nagy lelki megújulásra van szükség azon férfiak között, akik felelősséget viselnek Isten ügyéért. Csak kevesen értik a harma­dik angyal üzenetét, még azok közül is, akik vallják, hogy hiszik, pedig ez az üzenet az utolsó időkre szóló üzenet. Ez a jelenvaló igazság._[165] De, milyen kevesen fogadják el ezt az üzenetet valódi jelentőségében, és hirdetik azt az embereknek a maga erejében! Sokak számára csak kevés ereje van.

A kísérőm azt mondta: Sok világosságnak kell még felragyognia Isten törvényéből és az igazság evangéliumából. Ha elfogadjuk az üzenetet és megértjük valódi jellegét, valamint a Szentlélek által hirdetjük, akkor be fogja világítani a földet Isten dicsőségével. A nagy és döntő témát minden nemzethez, nyelvhez és néphez el kell vinni. A harmadik angyal üzenetének befejező munkáját olyan erő fogja kísérni, amely az igazságosság Napjának sugarait hinti az élet fő és mellékútjaira és döntések születnek Isten mellett, mint legfőbb Uralkodó mellett; törvényét pedig kormányzásának szabályaként fogadják el.

Sokan azok közül, akik azt állítják, hogy hisznek az igazságban, a szorongattatás idején meg fogják változtatni a nézeteiket, és Isten törvényeinek áthágói mellé állnak, hogy elkerüljék az üldöztetést. Akkor mindazok, akik mindvégig hűségesek és igazak maradnak, mélyen megalázzák szívüket Isten előtt. Sátán azonban oly módon munkálkodik az emberi értelem megszenteletlen elméin, hogy sokan nem fogják elfogadni az Isten által kijelölt úton érkező világosságot.

Kérlek benneteket, testvéreim, ne legyetek olyanok, mint a farizeusok, akiket a lelki büszkeség, az önigazultság és az önteltség megvakított, és akiket Isten emiatt elhagyott. Évek óta kapok utasításokat és figyelmeztetéseket, hogy ez a veszély leselkedik népünkre. A Szentírás ezt mondja: „Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek ő benne: de a farizeusok miatt nem valják be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.” (Jn 12:42-43)

Valós veszély fenyegeti azokat, akik azt vallják, hogy hisznek az igazságban: hasonló helyzetbe kerülhetnek, mint a zsidók. Átveszik azoknak az embereknek az eszméit, akikkel kapcsolatban állnak, de nem azért, mert a Szentírás kutatása során igazságként fogadták el ezeket a tanításokat. Kérlek titeket, hogy tegyétek Istent bizalmatok középpontjába! Ne bálványozzatok senkit, ne függjetek senkitől! Ne engedjétek, hogy bizonyos személyek iránti szeretetetek olyan bizalmi pozícióba emelje őket, amelyek betöltésére nem alkalmasak, hogy Isten dicsőségére legyenek, mert az ember véges és tévedésre hajlamos, saját véleménye és érzései pedig könnyen uralkodhatnak rajta. Az önhittség és önigazultság beférkőzik közénk, és sokan el fognak bukni a hitetlenség és az igazságtalanság miatt, mert Krisztus kegyelme nem uralkodik sokak szívében.

Mindig kutatnunk kell az igazságot, mintha rejtett kincseket keresnénk. Kérlek benneteket, ne zárjátok be szívetek ajtaját attól való félelemben, hogy Isten világossága elér benneteket. Nagyobb világosságra van szükségetek, tisztább megértésre az igazságról, amelyet az emberek elé tártok. Ha ti magatok nem látjátok a világosságot, akkor be fogjátok zárni az ajtót mások előtt is. Ha hatalmatokban áll, megakadályozzátok, hogy a világosság sugarai elérjék a népet. Nehogy azt mondják erről a kiváltságos népről: „[...] ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok” (Lk 11:52). Megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett._[166]

Megmutatták nekem, hogy Jézus az értékes régi igazságokat új megvilágí­tásban fogja kinyilatkoztatni nekünk, ha készek vagyunk elfogadni azokat, de pontosan azon az úton kell elfogadni, ahogyan az Úr jónak látja elküldeni hozzánk. Alázatos, megindult szívvel, mások iránti tisztelettel és szeretettel kutassátok a Bibliátokat! Lehetséges, hogy a világosság nem az emberi tervek szerint érkezik. De mindazok, akik tisztelik Isten igéjét, ahogy az írva van, és akik a legjobb tudásuk szerint cselekszik az Ő akaratát, meg fogják érteni, hogy a tanítás Istentől van-e, még akkor is, ha az ellenség minden erejével arra törekszik, hogy zűrzavart keltsen az elmékben és bizonytalanná tegye Isten igéjét. Isten minden ember figyelmét az élet igéjére hívja fel. Senki ne oltsa meg Isten Lelkét, félremagyarázva az írásokat és senki ne kövessen helytelen utat, megmaradva a sötétségben, nem akarva megnyitni fülét a hallásra, miközben úgy gondolja, hogy kritizálhat, kötekedhet és kételyeket hangoztathat olyan dolgokról, amelyek megismerésére nem szán időt.

Az emberek legyenek óvatosak, hogyan használják Isten ihletett Igéjét, amelyet az Ő hatalma megőrzött korszakokon át. Ha a férfiakat a Szentlélek uralná, akkor szívüket és lelküket a kötelesség teljesítésére szentelnék, Isten bányáiban kutatva és ásva, hogy megtalálják az értékes ércet. Vágyakoznának, hogy összhangban legyenek az ihletett férfiak írásaival. Ha viszont nem Isten Lelke uralja őket, akkor ezt azzal fogják bizonyítani, hogy akadályozzák az Ő szavát, és a bírói székbe helyezkednek, hogy elítéljék az Ő tanításait – pontosan úgy, ahogyan a zsidók tették.

Óvakodnunk kell azoknak a férfiaknak a befolyásától, akik mindenféle vitatkozásban kiképezték magukat, mert állandóan fennáll a veszélye annak, hogy Isten Igéjét megtévesztően használják. Országszerte vannak férfiak a gyülekezeteinkben, akik kiforgatják a Szentírás értelmét, hogy éles érveket hozzanak létre ellenfeleik legyőzésére. Nem tanúsítanak tiszteletet a szent Ige iránt; saját elképzeléseiket a Szentírás kijelentései fölé helyezik. Krisztus, a dicsőség reménysége nem formálódott ki bennük. Bár műveltek a kritikában, a lelki igazságokat csak lelkiképpen lehet megérteni. Ezek a férfiak mindig készen állnak arra, hogy ellenálljanak minden olyan gondolatnak, amely ellentétes a saját véleményükkel. A Szentírást helytelenül használják, és minden munkájukba énjüket viszik bele.

„Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nekik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.” (2Tim 2:24-26) Isten szolgájának nem küzdenie kell, hanem tanítania másokat Isten igéjére az Isten által elrendelt módon. Minden más út nem Isten útja, és zavart fog okozni.

Morisson testvér gyakorlott a vitákban. Ő olyan ember, akinek nincs élő, mindennapi tapasztalata Krisztus szelídségében és alázatában. Az a veszély fenyegeti, hogy hamis állításokat tesz, és azokat tényeknek veszi._[167] Ez viszályt szül, és az eredmény megosztottság és civakodás lesz. Sok mindent le kell győznie, és ha nem győzi le ezeket, akkor hajó­törést fog szenvedni hitében, Canrighthoz hasonlóan. Veszélyes dolog az önelégültség érzését táplálni. Szüksége van Krisztus szelídségére; az igazság megszentelő erejének be kell hatolnia a lelkének szentélyébe; csak így válhat Isten csiszolt eszközévé, hogy az Ő munkáját végezze.

Nagyon fontos számunkra, hogy tökéletesítsük keresztény jellemünket, növekedve a kegyelemben és a mi Urunk, Jézus Krisztus ismeretében. Ha naponta Krisztus iskolájában tanulunk, napról napra tapasztalatokat szerzünk a keresztény életben, és nem leszünk önelégültek, nem fogjuk többé az énünket magasztalni. Alázatosak leszünk, mint a kisgyermekek, és szavainkban életadó erő lesz, amely harmatként hull másokra. Az igazság gyümölcsei láthatóak lesznek, békességben vetve a békességszerzők számára.

A kegyelemben való növekedés nagyobb képességet ad Morisson testvérnek arra, hogy megértse az evangélium mélységeit. Azok, akik oly keveset ismernek Krisztusból, nem tudják, milyen lelkületet ápolnak magukban. Szárazak, Krisztus nélküli állapotban vannak. Krisztus és az Ő igéjének ismerete az alapja és teljessége minden igaz ismeretnek. Sok munkás van, akik nem alkalmasak azokra a felelősségteljes pozíciókra, amelyeket betöltenek. Krisztus kegyelme által kell átalakulniuk. Isten egy más lelkületet kíván adni testvéreinknek. E változás nélkül tiszteletlen lelkületet visznek majd magukkal Isten és az Ő szava iránt a munkájukba. Ha ez a lelkület rányomja bélyegét a munkára, az megszégyeníti Istent. Krisztus kegyelmének leigázó, szelídítő befolyása kell, hogy formálja és alakítsa a jellemünket; akkor örömünket fogjuk lelni abban, hogy igazságot cselekedjünk, szeressük az irgalmasságot, és alázatosan járjunk Istennel.

A vitatkozás lelkülete áthatolt a szombattartók között, elfoglalva Isten Lelkének helyét. A véges embert olyan helyre tették, ahol egyedül Istennek kellene állnia. De semmi nem elégséges számunkra, csak ha Krisztus jelen van a szívünkben hit által. Az igazságot magunkévá kell tennünk. Személyes tapasztalatból kell megismernünk Krisztust, mint Megváltónkat. Hit által kell tudnunk, hogy mit jelent bűneink bocsánatát elnyerni és újjászületni. Az emberi bölcsességnél mélyebb és magasabb bölcsességre van szükségünk, hogy vezetni tudjon bennünket a körülöttünk lévő veszélyek között. Krisztus Lelkének bennünk kell lennie, ahogyan a vér kering testünkben és életadó erővel látja el azt.

Leginkább attól kell tartanunk, hogy ne találtassunk Isten igéje ellen harcolóknak, mert az Ő szava kell, hogy vezessen minket az utolsó napok veszélyei között. Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy az Úr oldalán állunk, hogy az igazságot bírjuk, úgy, ahogyan az Jézusban van. Krisztus kegyelmével a lelkünkben bárhol biztonságban vagyunk, erősek az Úrban és az Ő hatalmának erejében.

Kerülnünk kell azt a fajta nevelést, amely vitatkozásra hajlamos embereket formál. Kérlek benneteket, ne tegyétek azokat a fiatalokat, akik tanulják a Biblia igazságait, olyanok közelébe, akik vitatkozó lelkületet ápolnak magukban, mert biztosan rossz benyomást tesznek majd a jellemükre._[168] A vitázásban jártas személyek annyira hozzászoktak ahhoz, hogy a győzelem érdekében elhomályosítsák és eltorzítsák Isten Igéjének bizonyítékait, hogy mindaz ellen harcolni fognak, ami nem áll összhangban elképzeléseikkel, hibát találva Isten ihletett szavában.

Túl kevés az Istentől való függőségünk. Amikor Isten különleges munkát akar elvégezni az igazság előmozdítása érdekében, akkor olyan embereket indít, akik komolysággal és imádságos lelkülettel dolgoznak az igazság bányáiban az értékes érc feltárása érdekében. Ezek az emberek Krisztushoz hasonló kitartással rendelkeznek, nem adják fel és nem csüggednek el. Az énjüket elrejtik Krisztusban. Férfiak fognak előállni Illés lelkével és erejével, hogy előkészítsék az utat Jézus Krisztus második eljövetelére. Az ő feladatuk, hogy az egyenetlent egyenessé tegyék. Egyes dolgokat le kell rombolni, másokat fel kell építeni. A régi kincseket ismét az igazság keretébe kell, hogy helyezzék. Isten Igéjét kell hirdetniük; bizonyságukat nem befolyásolhatják eddig szilárdnak tartott eszmék és vélemények, hanem Istennek igéje, „amely él és megmarad örökké”. Az ő munkájuk Krisztus felmagasztalása és a bűnösök megtérésre hívása. Munkájuk az, hogy kinyilatkoztassák magukban Krisztus szeretetének vonzerejét, hogy közvetlen irányt kövessenek a kételkedés lerombolásával, és a személyes felelősség bemutatásával, hogy kedvesek és udvariasak legyenek, hogy jót tegyenek és lelkeket nyerjenek Krisztusnak.

A Szentírást nem szabad vitaeszközként kezelni. Azok, akik a vitatkozásra képezték magukat, annyira kifejlesztették harcias lelkületüket, hogy hajlamosak hibát keresni Isten szavában, ellenállni bárminek, ami ellentmond saját nézeteiknek. Örömüket lelik a megkérdőjelezésben és a kritikában, mert számukra természetes, hogy készen álljanak a vitára. Hajlamosak játszani a szavakkal, kiforgatni és félremagyarázni azokat, mert ez szokásukká, második természetükké vált. Isten azt kívánja, hogy ezek az emberek megtérjenek, legyenek olyanok, mint a kisgyermekek: egyszerűek, szelídek, tanulásra készek, Krisztushoz hasonlók.

Isten erejére van szükségünk, hogy meglágyítsa és átalakítsa a jellemünk durva vonásait, hogy az Úr alá tudjon vetni bennünket az igazság befolyásának. Isten szavára tisztelettel kell tekintenünk, mint egy szent dologra. Krisztus igaz, és Nélküle semmit sem ismerünk úgy, ahogyan ismernünk kellene. Hiányzik belőlünk az igazi vallás lelkisége.

Amikor megtették az első lépést Krisztus elutasításában, a zsidók veszélyes útra léptek. Később, amikor a bizonyítékok egyértelműen megmutatták, hogy a Názáreti Jézus a Messiás, már túl büszkék voltak tévedésük beismeréséhez. Így van ez napjainkban az igazság elutasítóival. Nem szánnak időt arra, hogy őszinte és kitartó imával megvizsgálják az igazság bizonyítékait, és szembe helyezkednek olyan dolgokkal, amit nem értenek. A zsidókhoz hasonlóan természetesnek veszik, hogy a teljes igazsággal bírnak, és egyfajta megvetést éreznek mindenki iránt, aki azt gondolja, hogy neki helyesebb gondolatai vannak az igazságról, mint nekik._[169] Bármilyen bizonyítékot hoznak eléjük, elhatározzák, hogy figyelmen kívül hagyják azt, és másoknak is azt mondják, hogy a tanítás nem igaz. Amikor viszont később felismerik a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják azt, amit elítéltek, túl büszkék ahhoz, hogy bevallják: „Tévedtem.” Tovább táplálják a kételyt és a hitetlenséget, és túl büszkék beismerni azt, hogy meggyőződtek. Ezért olyan lépéseket tesznek, amelyeknek következményeiről nem is álmodtak.

Azok, akik nem szokták meg a személyes kutatást és az önálló gondolkodást, hajlamosak elfogadni olyan tanokat, amelyeket a szolgálatban velük kapcsolatban állók tartanak igaznak. Ellenállnak az igazságnak anélkül, hogy maguk tanulmányoznák a Szentírást, hogy megtudják, mi az igazság. Mivel azok, akikben bíznak, ellenállnak a világosságnak, ők is ezt teszik, nem is sejtve, hogy ezzel elutasítják Isten hozzájuk intézett tanácsát.

Istennek egy munkát kell elvégeznie a világunkban, amelyet véges elménk nem lát és nem ért meg. Amikor Isten igazságokat tár fel népe előtt, és azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel, sokan készek megvetni és elutasítani azokat. Kérlek benneteket testvérek, mutassatok tiszteletet a Bibliátok iránt! Kérjétek Istentől a világosságot! Böjtöljetek és imádkozzatok a belső szobátokban térden állva! Kérjétek Istent, hogy vezessen el minden igazságra! Mondjátok el Neki, hogy az igazságot akarjátok, ahogyan az Jézusban van! Egy fiatalembernek sem bölcs dolog elköteleznie magát valamely döntés mellett ezen az összejövetelen, ahol inkább az ellenkezés, mint a bibliakutatás van napirenden. A Szentírásnak kell lennie a tanulmányotok tárgyának, és akkor tudni fogjátok, hogy az igazságot birtokoljátok. Nyissátok meg a szíveteket, hogy Isten felírhassa az igazságot annak tábláira.

Ha valaki tanítani készül másokat a szent dolgokról, ne kezdjen munkába anélkül, hogy teljesen meggyőződne arról, hogy az igazságot birtokolja. Ne kezdjen prédikálni, ha úgy érzi, hogy a tan, amelyet védelmez, nem támogatható teljes mértékben a Bibliából. Bármi, ami kevesebb a teljes meggyőződésnél, hogy amit előad az az igazság, erőtlenné teszi az igehirdetését, hacsak nem bátorkodik puszta kijelentéseket bizonyítékként előadni. Ez azonban nem helyes, mégis sokszor így cselekednek azok, akiknek éles, vitatkozó lelkületük van. Meg kell mutatnotok az embereknek, hogy tekintélyetek Isten Igéjéből származik. Nem szabad bármilyen tanítást elfogadnotok pusztán azért, mert valaki más mondja, hogy igaz. Nem szabad azért hinnetek, mert Smith testvér, Kilgore testvér, Van Horn testvér vagy Haskell testvér mondja, hogy ez az igazság, hanem azért, mert Isten hangja, az Ő tévedhetetlen szava által mondja, hogy ez az igazság.

Az igazság dicsőségesen diadalmaskodik majd, és azok, akik elfogadták az igazságot, mert Isten kijelentette nekik az Ő igéjében, vele együtt fognak diadalmaskodni. Azok azonban, akik elhanyagolják a személyes bibliakutatást, hogy bizonyítékokat nyerjenek, és akik mások szavaira támaszkodnak, azoknak nem lesz saját gyökerük, és nem tudnak majd számot adni a bennük lévő reménységről. Isten parancsa így hangzik: „Haladjatok előre!” Még hatalmas területeket kell feltárnunk. Még bányákat kell felfedeznünk, amelyekben az igazság drágakövei találhatók._[170] Senki ne zárja be ezeket a bányákat, és ne hagyja abba a kutatást az igazság után, csak mert fél attól, hogy bizonyos előre kialakított nézetekről vagy véleményekről le kell mondania. Nem, testvéreim, meg kell ismernünk az igazságot, és Isten óvjon attól, hogy bármelyikünk hátat fordítson a drága igazságnak, csak azért, mert nem akarja elhinni.

Senkinek sem szabad megengedni, hogy elzárja azokat az utakat, amelye­ken keresztül az igazság világossága elérheti Isten népét. Amikor kísérletet tesznek rá, Isten Lelke meg fog szomorodni, mert a Lélek folyamatosan azon munkálkodik, hogy friss és új világosságot adjon Isten népének az Ő Igéjén keresztül. Engedjétek, hogy Krisztus szeretete uralkodjon itt a szívekben. Mindenki vesse alá magát a mennyei hatalomnak, amely egyedül képes egységet teremteni az önző törekvések és emberi büszkeség elfojtásával. Amikor Isten Lelke behatol, a szeretet felváltja a megosztottságot, mert Jézus maga a szeretet. Ha az Ő Lelke uralkodna itt, a konferenciánk olyan lenne, mint egy friss vízfolyam a pusztaságban.

Befogadta-e a szív az igazságot, ahogyan az Jézusban van? Isten gondolatai és útjai a mi gondolataink és útjaink lettek-e? Isten törvénye a mi mércénk? Ha igen, akkor annak elvei átültetésre kerülnek az életünkbe. Ahol Jézus szeretete uralkodik, ott békesség van Istennel, öröm van Istenben, és ez a szeretet és öröm másokban is tükröződik. Nem engedhetjük meg, hogy megtévesszen minket a hasonlóság, a forma. Olvashatjuk ugyan a Biblia igazságát, és gondolhatjuk, hogy a szavak puszta rendszere elérheti azt, amit egyedül Isten Lelkének átalakító, megtérítő ereje képes elvégezni. Lehet, hogy szilárdan kitartunk bizonyos igazságpontok mellett, de elutasítjuk a friss világosság sugarait, amelyeket Isten küldene, hogy bemutassa az igazság szépségét. Veszélyes bizonytalan lépést tenni. Nem szabad elutasítanunk vagy ellenállnunk munkatársaink nézeteinek csak azért, mert nem egyeznek a mieinkkel, amíg minden rendelkezésünkre álló eszközt fel nem használtunk annak kiderítésére, hogy igazak-e vagy sem – verset verssel összehasonlítva._[171]

Ha másként járunk el, a harcias lelkület azonnal feléled, amint valami eltér a mi gondolatainktól. Az ellenség arra késztethet minket, hogy az igazság ellen foglaljunk állást, mivel ez nem a számunkra tetsző módon érkezik. Ilyenkor a megtévesztett zsidók lelkü­letével ellene fogunk állni az Isten által küldött világosságnak. Így ez a világos­ság ahelyett, hogy áldás lenne, melyet a menny nekünk szánt lelkiségünk és az istenismeretünk előrehaladásában, botránykővé válik, amelyben szüntelenül elbotlunk majd. Dühösek és felháborodottak leszünk, mert a szívünkben ellenségeskedés lesz Isten igazsága ellen.

Amikor az igazságot később bizonyítékokkal támasztják alá, az, aki egyszer elutasította a világosságot, nem fogja azt befogadni. Názáret lakói is megnyitották szívüket a hitetlenség előtt, és ennek eredményeként elutasították Krisztust. A harcias lelkület felszabadul az igazság ellen, és helytelen eszközöket alkalmaznak mások befolyásolására, hogy az igazságnak ne legyen hatása. Isten azt akarja, hogy értelmünk megszentelődjön, felemelkedjen, és nemesedjen, hogy képesek legyünk megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól, és az igazság a lélek templomába kerülve hatással legyen lelkünkre és jellemünkre.

A legrettenetesebb dolog, ami bennünket, mint nép érhet, az a végzetes önbecsapás, amely Korazin és Bethsaida vesztét is okozta. Nagy világosságot, kiváltságokat és áldásokat kaptak. Jézus közöttük járt, de ők nem értékelték és nem fogadták el az általa adott világosságot. A világosság nem tette őket jobbá.

Figyelmeztetem evangéliumi testvéreimet, különösen a fiatalokat, hogy ne olvassák a hitetlenek írásait, és ne mutassák be ezeknek érveit. Egyesek úgy gondolták, elengedhetetlen, hogy megismerjék ezeket az érveket, hogy szembe tudjanak szállni a hitetlenek kritikáival._[172] A főiskolánkon a fiatalokat vitákra készítették fel, és a módszer az volt, hogy a Biblia ellen felhozott ellenvetéseket vizsgálják. Ez a módszer néha abból állt, hogy a hallgatók kontrasztba állították az igazság világosságát a hitetlenek érveivel. Amikor azonban a lélek meg van kísértve, Sátán elülteti a kétely magvait, amelyek később termést hoznak. Ez a fajta nevelés veszélyes diákjainkra nézve. Ne engedjétek meg a hitetlen érvek bemutatását! Fussatok el tőlük, mint a kígyótól, mert méreg van bennük, amely megrontja a lelket!

Az elvekhez és gyakorlatokhoz szigorúan ragaszkodni kell. A szokások úgy formálódnak, hogy az elmét egy bizonyos viselkedésmódra neveljük. Amit egyszer megteszünk, másodszor könnyebben megismételjük, és végül a kialakult szokás alapján egy bizonyos irányt követünk. Ha arra neveljük magunkat, hogy mindenben hibát keressünk, kétely és bizonytalanság lesz úrrá rajtunk. Ha Jézus nincs jelen a lélekben, a természetes hajlam a kételkedésre, a kérdések felvetésére és a kritikára Isten Igéjével és a bizonyságtételekkel szemben fog megnyilvánulni. Ez a szokás, hogy belekössünk apróságokba, végül tönkreteszi a lelket. A Biblia iránti szent tisztelet helyett gőg, büszkeség és harcias lelkület fog megnyilvánulni, és a legszentebb dolgokat is könnyelműen kezelik majd. Az ilyen munkásokhoz Istennek nem sok köze van. Ő azokat keresi, akik tiszta, alázatos szívvel keresik az igazságot, és engedik, hogy Lelke vezesse őket.

Szorosan ragaszkodnunk kell az élet igéjében kijelentett igazság minden betűjéhez és szavához, de nem szabad azt képzelnünk, hogy már birtokunkban van a nekünk szánt teljes igazság. Inkább azt kell megvizsgálnunk, vajon nem sodródunk-e téves irányba. Még a Szentírás ihletettségét is a véges emberek ítélkezése alá vetették, és ugyanúgy bántak a Bibliával, ahogyan Isten Lelkének bizonyságtételeivel tették – faragták és alakították azokat kedvük szerint. Ezzel azonban hatástalanítják azokat, és akik így cselekszenek, nem is sejtik, mit tesznek._[173]

Ha nem keressük buzgón az Urat, ha nem tartunk mélységes bűn­bánatot, sötétség borul az elmékre, és ez a sötétség a nem méltányolt világossággal lesz arányos. Ha nem lesz kevesebb az énből és sokkal több a Szentlélekből, hogy irányítása alatt tartsa azon férfiak elméjét és szí­vét, akik az első sorban állnak, kudarcra vannak ítélve abban, hogy Isten útnyitó gondviselésével együtt haladjanak. Meg fognak kérdőjelezni, és vitatni fognak minden világosságot, amelyet az Úr küld, és elfordulnak Krisztus minden tanításától, önmagukban és az igazság vélt ismeretében bízva. Ahogy a zsidók elutasították a világ világosságát, ugyanúgy, akik azt állítják, hogy hisznek a jelenvaló igazságban, el fogják utasítani a világosságot, amelyet az Úr küld népé­nek. [Jel 3:14-21-et idézi] Vajon ezek az ünnepélyes figyelmeztetések semmit sem nyomnak a latba?

Soha ne engedjétek, hogy Sátán hatalmat vegyen gondolataitokon és szíveteken! Nekünk, mint népnek, alázatra van szükségünk. Ezen a konferencián olyan magot vetünk el, amely termést fog hozni, és a gyümölcsei olyan maradandóak lesznek, akár az örökkévalóság.

A fiatal munkások figyelnek benneteket, hogy lássák, milyen lelkületet tanúsítotok ezen a konferencián, és hogyan bántok azokkal, akik a tiétektől eltérő nézeteket vallanak. Tudjátok, hogy értékes világosság ragyogott fel, amikor [Waggoner] Isten törvényét Krisztus igazságával együtt mutatta be nektek. Dr. Waggoner értékes világosságot mutatott be nektek, nem újat, hanem azt a régi világosságot, amely sokak elméjéből elveszett, de most újra tiszta, ragyogó sugarakkal világít._[174] Engedjétek, hogy egy becsületes lelkület uralkodjon! Bár úgy gondoljátok, hogy nem minden gondolata helyes a témában, ne tegyetek hamis kijelentéseket, ne forgassátok el szavait, és ne állítsátok őt hamis megvilágításba! Őrizzétek meg Krisztus lelkületét, tartsátok meg Isten parancsolatait, szeressétek Istent mindenek felett, és szeressétek felebarátotokat, mint önmagatokat!

Isten törvénye azt mondja: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot”. Remélem, hogy senki sem fog távozni erről a konferenciáról úgy, hogy az itt terjesztett hamis kijelentéseket ismétlegeti, vagy magával viszi az itt megnyilvánult lelkületet. Ez nem Krisztustól, hanem más forrásból származik.

Akik birtokolják az igazságot, megengedhetik maguknak, hogy tisztességesek legyenek. Vigyázzatok, testvéreim, nehogy a véges emberek szavait fogadjátok el úgy, mintha Isten szava lenne. Legyünk keresztények! Többet kell imádkoznunk, és többet kell tanulmányoznunk a Bibliát. Semmi sem biztos, ami nem viseli a menny pecsétjét. „Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug”. Az Ő Igéje kifürkészhetetlen, és minden ember úgy fogja találni, hogy ez az Ige biztos, örökre megalapozott._[175]